Lincoln's 
 Hungarian Heroes 
 
 The Participation of Hungarians 
 in the Civil War 
 
 1861-1865 
 
 By 
 EDMUND VAS VARY 
 
 The Hungarian Reformed Federation of America 
 Washington, D. C. 
 
THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION 
 
 OF AMERICA 
 
 KOSSUTH BUILDING 
 
 1726 PENNSYLVANIA AYE., N. W. 
 
 WASHINGTON, D.O. 
 
^SMsSS& 
 
 
 líjjp 
 
 wm 
 
 i 
 
 ■m 
 
 PRESIDENT ABRAHAM LINCOLN 
 
Digitized by the Internet Archive 
 
 in 2012 with funding from 
 
 University of Illinois Urbana-Champaign 
 
 http://archive.org/details/lincolnshungariaOOvasv 
 
LINCOLN'S 
 HUNGARIAN HEROES 
 
 THE PARTICIPATION OF HUNGARIANS 
 IN THE CIVIL WAR 
 
 1861-1865 
 
 BY 
 
 EDMUND VASVARY 
 
 THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA 
 
 WASHINGTON, D. C. 
 
 1939 
 
THE WHITE HOUSE 
 
 WASHINGTON 
 
 March 15, 1939 
 
 My dear Mr. Vas vary: 
 
 I am glad to learn that The Hungarian Re- 
 formed Federation of America is planning to hold com- 
 memorative services on June fourth next in connection 
 with the seventy-fifth anniversary of the battle of 
 Piedmont, Virginia where Major General Julius H. Stahel 
 exemplified such bravery that he later received the 
 Congressional Medal of Honor. Men of Hungarian blood 
 — many of them exiles from their fatherland — rendered 
 valiant service to the cause of the Union. Their deeds 
 of self-sacrifice and bravery deserve to be held in 
 everlasting remembrance. 
 
 Very sincerely yours, 
 
 \K4*A*+t^ 
 
 Jf/u*#^*t£^ 
 
 Reverend Edmund Vasvary, 
 
 The Hungarian Reformed Federation of America, 
 1726 Pennsylvania Avenue, N. W., 
 Washington, D. C. 
 
PRESIDENT FRANKLIN DELANO ROOSEVELT 
 

 
 Xj&i^iw^ tsr^ ££<7 C&uts&^Z- ú^é^ZÍz^ zr^^^c^t/, 
 
 ^ > £€^^>V~^^ / cf£ifC£s*ri-&+<S / t t^&£V€2^lsV~yuc*> C%o^r-*^V. 
 
 &v-e^ 
 
 s?rm^ fe <^&Lc*^ ^^y^^ri^^LJ 
 
 €^€>^^%r^ r 
 
 /t/e4sisx^e^ 
 
 
 Letter of Capt. Geza Mihalotzy with the endorsement of President Lincoln. 
 
 (Original in the Hertz collection.) 
 
FOREWORD 
 
 Research on the participation of the Hungarians in the Civil War 
 was begun by Eugene Pivany. His pioneer work "The Hungarians in the 
 Civil War" was published in 1913, twenty-six years ago, and has been out 
 of print for a long time. After him, Géza Kende also wrote on this sub- 
 ject in his book "Hungarians in America" which was published in 1927. 
 He added new data to that already published, but his work is incoherent, 
 and often erroneous. Since then, to my knowledge no one has attempted 
 to continue, although there is a definite need for a work with new 
 material relative to the subject, so that the memory and the names of 
 these old Hungarian heroes may not be entirely forgotten, and that the 
 information so far obtained may be made available for future research. 
 
 THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA, 
 in view of the fact that the seventy-fifth anniversary of the battle of 
 Piedmont, Va., (June 5th, 1864) falls in 1939, where the Hungarian Gen- 
 eral Julius Stahel-Szamvald so distinguished himself that he received the 
 Congressional Medal of Honor, the highest decoration which can be be- 
 stowed by the United States, decided to commemorate this anniversary 
 by paying tribute to those Hungarian Civil War heroes who, together 
 with General Stahel-Szamvald, are resting in the Arlington National 
 Cemetery. 
 
 THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA 
 is publishing this commemorative book, adding in it the results of 
 extensive research to that already available upon the participation of the 
 Hungarians in the Civil War. The motive for this decision is partly 
 found in the fact that the FEDERATION is the only Hungarian organi- 
 zation with headquarters in the national Capital, and so is in a position 
 to avail itself of the services of libraries and archives in its quest for 
 new material. 
 
 THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA, 
 always desiring to fulfill its obligation to the past, present and future 
 of the Hungarians in America, launches this book with the hope, that 
 through it, it has fulfilled at least a small part of this obligation. 
 
 * * * 
 
 Search for information on the Hungarians in the Civil War is 
 made doubly hard by the fact that it must be conducted on two conti- 
 nents. For information about their careers in Europe, naturally only that 
 information could be used which is available here. There is still much to 
 be done in this respect: There were no contemporary Hungarian-Ameri- 
 can papers, and since the years of the Civil War coincided with the last 
 years of absolutism in Hungary, it is probable that the Hungarian papers 
 of that time, contain very little about the Hungarians in America. 
 
 The Civil War Hungarians, despite the fact that a large number of 
 them remained permanently in America, did not write memoirs. This is 
 much to be regretted since a large number of them were educated and in- 
 
12 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 telligent, whose reminiscences would doubtless have been very valuable. 
 While on the part of Americans and Germans we find valuable memoirs 
 written even by privates, from among the Hungarians only the unpreten- 
 tious reminiscences of Charles Semsey of New York and Julian Kune of 
 Chicago appeared in print, the latter in English and Hungarian. The 
 memoirs of Béla Estván, a colonel of Cavalry who fought on the South- 
 ern side, appeared in German and English in 1864, but this book, while 
 still enjoyable reading is considered by some critics undependable. It also 
 contains very little personal information. 
 
 Roderick Rombauer of St. Louis, also published an autobiography 
 of small scope, in English. Philip Figyelmessy of Philadelphia wrote his 
 memoirs in English. This was published in Hungarian in a Budapest 
 daily, but this unhappily is almost equivalent to remaining in manuscript. 
 The reminiscences of Julius Stahel-Szamvald about his military career in 
 the Civil War in 1870 at the request of the War Department, are to be 
 found in the National Archives at Washington. No memoirs remained 
 after General Asboth because by the time the request of the War Depart- 
 ment to the former commanding generals to write their reminiscences 
 was issued, he had already passed away. Kozlay, Pomutz, Mundee and 
 Knefler were only colonels, and received the rank of brigadier-general by 
 brevet when they were mustered out of service. 
 
 Robert Julius Rombauer wrote an extensive book about the parti- 
 cipation of th city of St. Louis in the Civil War, but he barely mentions 
 himself. Knefler wrote a discourse about the battle of Missionary Ridge, 
 Tennessee (Nov. 24th, 25th, 1863) in which he took part with his regim- 
 ent, but does not mention himself by so much as a word. This is about 
 all the memoir literature of the Civil War Hungarians can show. 
 
 Search for their private correspondence would be a similarly diffi- 
 cult task, which probably would yield very little, although some corres- 
 pondence would be found no doubt in various family archives and collec- 
 tions. # Even if some descendants of these heroes living in America have 
 in their possession any documents, it is hardly probable that they attach 
 much value to them, because scarcely any of their descendants could 
 speak or read Hungarian. 
 
 Contemporary American papers wrote comparatively often of the 
 more important Hungarians, such as Alexander Asboth, Julius Stahel- 
 Szamvald, Charles Zágonyi, and others. Often pictures were published of 
 them, most often that of Major Zágonyi, but mostly they were consider- 
 ed Germans, because they commanded regiments consisting mostly of 
 Germans. The Hungarians as a separate group never received any collec- 
 tive recognition. Even President Lincoln, who was not onlv a great man 
 but a keen-eyed politician admitted that the advancement of Julius Stahel- 
 Szamvald to the rank of Major General was largely due to the fact that 
 he wished to reward the services of the Germans. (J. D. Cox- Military 
 reminiscences of the Civil War, 2 vols. N. Y. Vol I. p. 435) Any recogni- 
 tion received by the Hungarians was received individually. The first col- 
 lective recognition from the highest place is the letter of President 
 FRANKLIN DELANO ROOSEVELT? in which with noble words he 
 pays tribute to those Hungarians who fought and died for the Union This 
 letter in its entirety is to be found elsewhere in the book. 
 
 -,llino- T t h l i e p G " mans treated í. he Hungarians in the same way, simply 
 calling them Germans or at best, German-Hungarians, although this was 
 hardly necessary. The Germans had an army ol 216,000 men! the CMl 
 W «r and are scarcely in need of a few additional hundred Hungarians. 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 13 
 
 In spite of this the largest German work dealing with the subject of the 
 participation of the Germans in the Civil War (Kaufman : Die Deutschen 
 in Amerikanischen Bürgerkriege, München, 1911) lists at the end about 
 five hundred of the more prominent German officers — fourteen Hungarians 
 also, among them Asboth, Zágonyi, Perczel, Mihalotzy, Stephen Kovács 
 and others. 
 
 Several notable Americans of the Civil War sometimes mention 
 the Hungarians, albeit, much less, than one could expect. The idea of 
 having foreigners in high ranking positions was not popular in the Civil 
 War, just as it was not so in revolutionary times. General Philip Sheri- 
 dan speaks with appreciation of Asboth, but McClellan who was com- 
 mander-in-chief for one year, probably because of information ob- 
 tained from General Halleck, was not favorably disposed toward the 
 foreigners. The only exception was Stahel-Szamvald, whom he consider- 
 ed a German. It is possible that the fact that General George Klapka, 
 the defender of Komárom who was invited to America by Seward, then 
 Secretary of State, and who aspired to McClellan's command had some- 
 thing to do with this antipathy. General David Hunter spoke slightingly, 
 and with what almost amounted to hatred of the foreign officers, even of 
 the Hungarian Stahel-Számvald, against whom his enmity abated only 
 after the battle of Piedmont, Va., while General Halleck almost acted as 
 an informer in his confidential reports sent to McClellan. Grant, the 
 commander-in-chief at the end of the war does not mention a single Hun- 
 garian in his extensive memoirs, neither do Benjamin Butler or others. 
 
 There was no commander under whom more high-ranking officers 
 served, than General John C. Fremont, the first presidential nominee of 
 the Republican party. He was cognizant of their valuable services, and 
 in his reports speaks with highest praise of Zagonyi, Albert and other 
 Hungarians. 
 
 The commanders of the divisions and the regiments were more 
 generous with their praise. In official reports we often find individual 
 Hungarian officers praised and cited such as Mihalotzy, Mundee, Perczel, 
 Németh, Kapus, Pomutz, Zágonyi, Albert, Dunka, Csermelyi, Kozlay and 
 others, of whom their superiors had the highest opinions. 
 
 The publication of the Department of War, the monumental "The 
 War of the Rebellion" a collection of the official orders, dispatches, re- 
 ports, correspondence and court martials, naturally contains much infor- 
 mation of interest concerning the Hungarians. Besides using the material 
 to be found in this collection the author looked up about each individual 
 many documents preserved in the records of the Adjutant General's of- 
 fice, and in the National Archives. In several instances the Veterans ad- 
 ministration furnished valuable information. The Library of Congress, 
 the libraries of the Navy Department, the War College and the National 
 Archives were also of great help. In some instances the Historical So- 
 cieties of the various states, or the descendants of the Civil War Hun- 
 garians themselves furnished valuable information. 
 
 The list of names published by me is not the same as that of Pi- 
 vany and Kende. The new list contains several new names, while other 
 names are missing. I had to omit some of the names contained in the 
 older lists, because research showed that they were not Hungarians. For 
 instance the name Petri appears as a family name among the Hungarians, 
 Germans, Dutch and Swedes. The Charles Petri appearing in the list of 
 Pivany and Kende was undoubtedly a German. General Albin Schoepf 
 
14 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 J^ as 11()t a Hungarian but an Austrian-Pole, but since he fought in the 
 Hungarian Revolution, I included his name, with that of the German 
 Amsberg and the Pole Blandowski, who were also soldiers in the Hun- 
 garian War of Independence. I still have doubts concerning the Hun- 
 garian extract^ f a few more, such as William Kapus. Victor Chandorv 
 (Chandone) William Esti, etc. Eugene Pivany states that Captain LeoiV 
 idas Haskell, who served on the staff of Fremont was a Hungarian I 
 found that he was not Hungarian but came to Missouri from Gloucester, 
 A. as-., where his English ancestors settled in 1646. 
 
 . . However, the list of names is not complete, and it is doubtful 
 whether a complete list will ever be obtainable. A large part of the re- 
 cords o both the North and the South were destroyed, although the re- 
 , C . 0rds (>I th f N ? Tt \ ar F f ar more complete. Of the approximately one mil- 
 Í! OD m ** who fou S ht fo f th e South, the records of onlv about one hundred 
 th .ousand were preserved. It is certain that many mure' Hungarians several 
 with foreign-sounding name., fought on both sides. 
 
 f . + The ]nl ! lio §; r ?P h y to be found in the book is to my knowledge the 
 irst attempt m this field. It is far from being complete.' because I was 
 
 5ft Í ° btam V nly a *™ U part 0f the Terences available in Hungary 
 
 Sen mec^ded h T^ *' ™»V l «* ^ if *s compilation would K 
 een preceeded by a much longer research, extending through several 
 
 lifetimes Mil m spite of its shortcomings, let me hope that it will be o 
 
 considerable help m future research. 
 
 I gratefully acknowledge the help rendered by the pioneer work. 
 
 wri iVftThn by f UgCne ^i n °- ü ™* in Bu P d£S whos 
 writings "HI be always indispensable, and for his persona] favor in sun 
 
 Plying valuable new information about some of the Civil {arHn^rian" 
 
 Similar thanks are due to the memory of Géza Kende the fmhferft 
 
 dole in tracing the American-Hungarians of bygone times ' 
 
 •nation from Miss Elh Lonn nf r if r n' * r « ceived valuable infor- 
 book "Foreigners i the 71 I " ^T' Baltimore - Md., "hose 
 
 ■ - %££?*£& S.^'m:- -'ikSbelri^a^Sí: 
 
 ERATTO S NOFAMEMCA Ue wí; the , HUNG ^IAN REFORMED FED- 
 of this work possible ' *" preme CoUncil made the Publication 
 
 EDMUND VASVARY 
 
 Wa'shington, D. C. 
 Lincoln's Day 
 February 10th, 1939. 
 
THE HUNGARIANS 
 
 IN THE 
 
 CIVIL WAR 
 
16 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 ZÁGONYI 
 
 (October 25, 1861) 
 
 Bold Captain of the Body-Guard, 
 I'll troll a stave to thee! 
 
 My voice is somewhat harsh and hard, 
 And rough my minstrelsy. 
 
 I've cheered until my throat is sore 
 
 For how Dupont at Beaufort bore; 
 Yet here's a cheer for thee! 
 
 I hear thy jingling spurs and reins, 
 
 Thy sabre at thy knee; 
 The blood runs lighter through my veins, 
 
 As I before me see 
 Thy hundred men with thrusts and blows 
 Ride down a thousand stubborn foes, 
 
 The foremost led by thee. 
 
 With pistol snap and rifle crack — 
 Mere salvos fired to honor thee — 
 
 Ye plunge, and stamp, and shoot, and hack 
 The way your swords make free; 
 
 Then hack again, — the path is wide 
 
 This time, — ye gods! it was a ride, 
 The ride they took with thee! 
 
 No guardsman of the whole command 
 Halts, quails, or turns to flee; 
 
 With bloody spur and steady hand 
 They gallop where they see 
 
 Thy daring plume stream out ahead 
 
 O'er flying, wounded, dying, dead; 
 They can but follow thee. 
 
 So, Captain of the Body-Guard, 
 
 I pledge a health to thee! 
 I hope to see thy shoulders starred, 
 
 My Paladin; and we 
 Shall laugh at fortune in the fray 
 Whene'er you lead your well-known way 
 
 To death or victorv ! 
 
 George Henry Boker. 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 r 
 
 Major General Alexander Asboth 
 
 Major General Julius H. Stahel-Számvald 
 
18 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 THE HUNGARIANS IN THE CIVIL WAR 
 
 The Kossuth emigration 
 
 When the Civil War broke out in the spring of 1861., there were 
 approximately three thousand Hungarians in the United States. The ma- 
 jority of these Hungarians left their homeland for political reasons after 
 the war of Independence in 1848-1849. Before the war of 1848, there were 
 very few of them who traded homelands merely for the sake of adventure 
 or even for the hope of beginning life anew. There were only a few who 
 came to America after the War for economic reasons. 
 
 These "48"-ers consisted (just as among the Germans) of the elite 
 of those Hungarians who came to America. They could be divided into 
 two groups: the first group consisted of those pofiticai refugees who con- 
 sidered their stay in America a temporary one, because they were certain 
 that their triumphant return to their homeland was merely a question of 
 time. The second group consisted of those emigrants who arrived in the 
 Xew World with the intention of settling here permanently. 
 
 The emigration of Hungarians to America was undoubtedly begun 
 by the Kossuth exiles. The Congress of the United States when it offered 
 a new home to Kossuth and his followers, did this with the expectation 
 that they, together with their leader, would settle here permanently. 
 Kossuth, especially during the days of his exile at Sumla, thought long- 
 ingly of the great democracy overseas, and when in 1850 the first group 
 of Hungarians were preparing for their journey to the United States, up- 
 on receiving the offer of transportation from President Taylor, and Secre- 
 tary of State Clayton— he wrote in the letter of introduction given to the 
 prospective travelers : 
 
 "It is in the free soil of North America, in which I would wish to 
 rest in eternal peace, if my bones could not mingle with the soil of my 
 homeland." (Sumla, Feb. 14, 1850. See: Hajnal p. 694.) 
 
 lr } his more despairing hours, he planned with the Turks and the 
 Poles that he would found a permanent colony for emigrants in the vicin- 
 ity of Broussa, Asia Minor, not far from Kutahia, and his feelings were 
 hurt when Sir Stratford Canning, the English Ambassador, and General 
 Aupick, the hrench Ambassador, did not approve of his plan. When he 
 armed in America, possibly under the influence of the marvelous recep- 
 tions he received, he conferred with Alexander H. H. Stuart, the Secretary 
 of Agriculture about territory to be given to the Hungarian emigrants. 
 ' N X V runes, Jan.^8, 1852.) He, however, did not wish to stay here. 
 America seemed entirely too far away from that scene where he wished 
 con tjnue his political activities, and since he believed undauntedly in a 
 ?™ r ÍI e ^ m , the cause of Hungary, he later became convinced 
 
 I :' *f emigrants also must not think too seriously of remaining per- 
 manently m America. ö L 
 
 During the nearly seven months that Kossuth toured America 
 
 Dumber 5th 1851-July 14th, 1852) he did not contact the Hungarians 
 
 hen living in America. I he reason for this no doubt, was the well-ni<* 
 
 superhuman activity winch consumed his every day and everv hour The 
 
 me a and physica 1 equal f this feat is yet to be' found in history. Ac- 
 
 cording to George ficknor, during his stay in America, that is in 2?1 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 L9 
 
 Colonel Nicholas Perczel 
 
 Brigadier General George Pomutz 
 
20 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 days, he gave about 600 speeches, mostly in the English language, some- 
 times in German, often of two or three hours duration. On his tour he 
 went North as far as Boston, to the West to Wisconsin, and to the South 
 as far as Xew Orleans. Considering the facilities for traveling at that 
 time, it is hard even to imagine the magnitude of this accomplishment. 
 
 It can be understood, therefore, why he could not spend any time 
 with small groups of emigrants. When he left America, he knew that 
 there was no possibility of intervention in behalf of Hungary by the 
 United States. He knew he would never return to America, and so did 
 not deem it necessary to keep in touch with those few Hungarians who re- 
 mained here. He also knew that he could not expect more or different aid 
 from the United States, other than that which he already had received. 
 
 Thus the emigrants in America were lost not only to the Hungarian 
 homeland, but to the Kossuth emigration also. Kossuth wrote very fit- 
 tingly years later, when he was eighty years of age : "The Hungarian emi- 
 gration was not replaced, did not die out but it disintegrated and evapor- 
 ated like camphor — without a trace." (My writings, III, 15.) 
 
 The Hungarian emigration was absorbed by this young, great 
 country, like drops of water by thirsty sand. Kossuth himself would have 
 been the only link between them, but upon Kossuth's departure, without 
 attaining his aims, the emigrants scattered. The educated gentlemen, 
 officers used to giving orders, became farmers, factory work- 
 ers, photographers, riding masters, tutors, prospectors, inkeepers, grocers, 
 tobacconists, etc. Without exception they all went through the hard 
 school of immigrants and there were any number of them who were un- 
 able even after long years to wrest for themselves more than a very mod- 
 est living. f 
 
 Those who wished to return to their homeland at all costs bore the 
 hard life a little easier, because they felt sure of an amnesty. Many were 
 fortunate in having connections, families, wealth and social background 
 on which they could depend and build again. In many instances, they 
 were able to obtain permission to return home, and they left America. 
 The younger ones, and the members of those families ' who were not 
 wealthy and did not have these connections, and for whom no positions 
 or money was forthcoming, or who had married during the years of exile 
 also those who represented the "irreconcilables" never went back These 
 people saw that this nation has its own reward for hard honest work and 
 so they remained here— casting their lot irrevocably with that of the 
 young vigorous republic. 
 
 Events preceding the Civil War. 
 
 During the swiftly passing years the Hungarian newcomers had to 
 see that in the lite of their new homeland, great events were brewing, 
 lhe diflerences between the North and the South would explode in the 
 form of some great national trial. 
 
 Since the founding of the United States, the economic and political 
 
 cned e bv Va tL in M e ,wi S Q f th i C Soutl \ and whenever this power was threat- 
 ened by the North, the South immediately spoke of secession. These se- 
 cessionist attempts were discernible even when the Union was formed 
 and came up repeatedly whenever new states were admitted to the Union' 
 The compromises ot 1820 and 1850 were obtained by the South only by 
 ede inlU ^eMion Soutíi Carolina, which was the first state to se- 
 
 Civ?1 W u i y aftGr thG eleCtl ° n ° f Lincoln " and thus darted the 
 
 LimI War, had made an attempt in this direction as far back as 1830 
 
 Ihrough generations the shifting of the balance of political and 
 
 economic power was more and more evident. From 1840 the population 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 21 
 
 Colonel Charles Zágonyi 
 
 Brigadier General Albin Schoepf 
 
22 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 of the northern states increased annually by more than a quarter of a 
 million immigrants, while the south depended largely on the natural in- 
 crease. It was an important fact that the new immigrants were all enem- 
 ies of slavery, many of whom, like the Hungarians were not willing to 
 settle in slave-states. In the case of the Hungarians the only exception 
 was the slave-state Missouri, which in the Civil War fought on the 
 Northern side. These immigrants brought with them a certain culture, 
 which the Southerners never could wholly appreciate. 
 
 Earlier the Northern states were also slave-states, but since econ- 
 omically they were much better situated than the South, this condition 
 ceased of its own accord, without any upheaval. 
 
 The wealth of the South consisted largely of slaves. Taking four 
 hundred dollars as the average value of a slave, the almost four million 
 southern slaves represented a total wealth of about 1500 million dollars. 
 The South knew that if these slaves were freed, they would lose not only 
 the wealth represented, but these four million souls would constitute poli- 
 tical and economic rivals. They also knew that they would not receive 
 an indemnity for their losses, not as in the case when the slaves in Great 
 Britain were freed. 
 
 No one could offer a solution. The biased anti-slavery leaders of 
 the North were not willing to consider the economic arguments, and dur- 
 ing several decades the southern states must have felt that the North, be- 
 coming stronger and stronger, wanted to destroy them, in spite of the 
 fact that slavery was permitted by the Constitution. It was evident "that 
 the North, becoming increasingly stronger in wealth and population would 
 in time, force its will upon the South, and would seize political power 
 from it. This is why the thought of secession became more and more 
 deep-rooted in the South. 
 
 Meanwhile the Republican Party was formed in the North, and in 
 1856 Fremont was nominated its first candidate for the Presidency. The 
 Republican party lost its first attempt, but everyone knew that sooner or 
 later it would be .successful. The South issued a slogan: as soon as the 
 country elected a Republican president the South must immediately se- 
 cede. They declared that if Lincoln was elected in 1860, the leading 
 southern state. South Carolina, would immediately secede. The congres- 
 sional and senatorial members of the 1860 Congress attended sessions 
 armed, and even the galleries were occupied by their armed followers. 
 
 In November 1860 the country elected the first Republican Presid- 
 ent in the person of Abraham Lincoln, and immediately South Carolina 
 seceded írom the Union. Since the North destroyed the guarantees of the 
 Constitution, and since the tremendous taxes served only the interests of 
 the North, and the North was determined to abolish slavery, and since 
 there was no hope for reconciliation— South Carolina did not' see how it 
 could remain in the Union. 
 
 In February 1861, before Lincoln was inaugurated, six other south- 
 ern states, Georgia, Florida, Alabama, Mississippi, Louisiana and Texas 
 followed the example of South Carolina. Everyone was certain now that 
 the Union could not be preserved without bloodshed. 
 
 Lincoln Kft Springfield, Illinois on Feb. 11, 1861, for his inaugura- 
 tion m Washington on the fourth of March. The impossibility of a peace- 
 lul solution was indicated by the fact, that an attempt was discovered to 
 wreck the tram and kill Lincoln before he should reach Washington A 
 change was made in Lincoln's route, so that he arrived at the capital one 
 day sooner than he was expected; having made the journey secretly from 
 tiamsburg, the capital of Pennsylvania. He was accompanied to Wash- 
 ington by two loyal friends. At the inaugural parade the best sharpshoot- 
 
^£2i^|^^GARIANHEROES 
 
 23 
 
 Captain Ernest M. Rozsafy 
 
 DEFENSES OF CHATTANOOGA, T EN » 
 
 FORTMIHALOTZY. 
 
 Scale of Feet 
 
 The ^cSiirsa.-g- «-«»*- office, 
 
 nm, Chattanooga, Tenn. 
 
24 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 ers of the army were stationed atop certain buildings in order to protect 
 the President. 
 
 A little more than a month later on the 14th of April, the first 
 shots were fired by the rebels in South Carolina, when Fort Sumter was 
 fired upon and destroyed. Now bloodshed could not be avoided. 
 
 The events at Charleston did not take the country by surprise, al- 
 though neither side was equipped for the great struggle. For several 
 months before, volunteers were being recruited in different sections of the 
 country. The Hungarians living in America, of whom a large percentage 
 had seen service in other wars, enthusiastically rallied to the ^ support oi 
 the Union cause. Years before they prepared for this eventuality. Gabriel 
 Korponay, the only Hungarian to our knowledge, who served as a cap- 
 tain in the United States Army during the Mexican War, (1846), (Cad- 
 mus M. Wilcox: History of the Mexican War, 1892, p. 678), and 
 who became colonel of the 28th Pennsylvania Volunteer Infantry Regi- 
 ment, in a letter to Secretary J. J. Crittenden already in 1858 offered the 
 services of one hundred hand-picked men in the "coming struggle." 
 
 The Hungarians did not wait for the cannon shots to be fired at 
 Fort Sumter. In January, 1861, the company formed from among the Hun- 
 garians and the Czechs was already drilling intensively under the super- 
 vision of former Hungarian officers Geza Mihalotzy, Alexander Jekelfa- 
 lussy and others. This company later was merged with the 24th Illinois 
 Volunteer Infantry Regiment, of which Geza Mihalotzy became the 
 Colonel. Lincoln was still at Springfield when Julian Kuné, a Hungarian 
 "48"-er, personally took to him a letter from Mihalotzy asking permission 
 to name the company "Lincoln Riflemen." Lincoln gladly agreed and 
 gave his permission in his own handwriting on the bottom of Mihalotzy's 
 letter. (See copy of the letter on page 10.) 
 
 Also in January 1861, the organization of the National Guard in 
 St. Louis was begun by two sons of a former director of a munitions fac- 
 tory in Nagyvarad, Hungary, former officers in the War of Independence, 
 Robert and Roderick Rombauer, aided by Anzelm Albert, former officer 
 and fellow-exile of General Bern. In New York City the "Garibaldi 
 Guard" later the 39th Volunteer Infantry Regiment was formed with sev- 
 eral Hungarians serving under its banner. 
 
 Kossuth and the Civil War. 
 
 Naturally it was not possible for the Hungarians to form separate 
 regiments, as did the Germans. There were too few of them, and they 
 were widely scattered. They corresponded and from these letters we 
 learn that they urged each other to enlist. To the question: "Is it our 
 duty as foreigners to hurry to the aid of the country?", the answer was, 
 in every instance a positive one, even from those who already had family 
 obligations. They could ask advice only from one another. Kossuth was 
 not in contact with any of them, and gradually he became only a fading 
 memory. 
 
 During these latter years Kossuth suffered many disappointments 
 and trials. The peace of Villafranca concluded in 1859, was a tremend- 
 ous disappointment to him, because it ruined all his plans for the libera- 
 tion of his country. The promise of loyalty to Franz Joseph by one of 
 his most trusted friends, Count Laszlo Teleki, and his subsequent suicide, 
 coincided with the opening years of the Civil War. Scarcely a month later 
 he lost his suit for printing Hungarian paper money in England. His 
 faithful ally Cavour died, and in April 1862 his beloved daughter, the 19 
 year old Vilma died, who was followed to the grave three years later bv 
 his wife. 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 25 
 
26 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 So much disappointment, sorrow and grief was his lot during the 
 Civil War that Kossuth aged suddenly beyond his years, and naturally 
 could not give any attention to the struggle in far-off America., much less 
 to those few hundred Hungarian- who fought for the Union. 
 
 Not only his former soldiers, but some of his most trusted and 
 loval men. and' even members of his family rallied to the Union flag, and 
 thus attempted to repay the United States for the aid given to the cause 
 of Hungary, to Kossuth and to them. There was Alexander Asboth, the 
 former Hungarian officer who was with Kossuth from the first moment 
 of his exile, when he left the fortress of Arad on the carriage of General 
 Damjanics two days before his arch-antagonist Görgey surrendered at 
 Világos. Asboth followed Kossuth to Viddin, Sumla , and Kutahia and 
 was beside him with unwavering loyalty on his trip to America aboard 
 the "Mississippi". There were the two leaders of the Mack conspiracy, 
 Philip Figyelmessy (the former Bocskay hussar who earlier had fought 
 for Italian 'liberty' also) and Matthias Rozsafy who, as a student, left a 
 career in the priesthood to become a soldier of Kossuth, and who was 
 almost hanged for the Mack conspiracy (see Rózsafy). There were also 
 five sons of his two sisters, Albert Ruttkay, and the four Zsulavsky 
 brothers. and from among his faithful body-guards George Grechenek, 
 Stephen Kovács, Joseph Németh and Gustav Wagner whose heroic 
 mother helped Kossuth's wife and children to escape from the lost Hun- 
 garian homeland. On the Southern side fought the glib-tongued Henning- 
 sen, the mysterious Englishman, whom no one could surpass in filling 
 the drear}- days at Yiddin and Kutahia with rays of new hope. Then 
 there were the others Avho had seized arms at his call in defense of Hun- 
 garian liberty, and now were fighting for that nation which from among 
 all others was kindest to Hungary, when she lay trampled in the dust, 
 and to him the homeless exile. 
 
 But Kossuth communicated with no one. The more his plans mis- 
 carried and failed, the more disappointments he had to endure, the more 
 relentlessly he fought for his only great objective, the liberation of 
 Hungary. 
 
 General McClellan and General Klapka. 
 
 The outbreak of the Civil War found both the North and the South 
 unprepared from a military standpoint. The two armies of brothers to 
 be hurled against each other had to grow out of the ground literally over- 
 night. Both sides went into the conflict with few and untrained soldiers 
 and officers. The volunteer regiments selected their own officers, and 
 among them there were very few who had military training, especially 
 few were those experienced in warfare. 
 
 At the same time several states in Europe were full of experienced 
 men who had taken active parts in the Hungarian, German, Polish and It- 
 alian wars, and some saw service in more than one country. Thus, these men 
 received their military training and knowledge in the only real school for 
 soldier-, who when they fled to foreign countries could not find their 
 places in society. 
 
 1 1 is easily understood therefore, that William H. Seward, the Sec- 
 retary of State during Lincoln's presidency, tried to enlist from among 
 these experienced soldiers as many as possible for the Union cause, al- 
 though, just as during Revolutionary times it was not generallv looked 
 upon with favor when the foreigners were designated high ranking offic- 
 er-. (Washington was at first reluctant to appoint the onlv Hungarian 
 officer a Colonel in the Revolutionary Army.) This fondness of Seward 
 for recruiting foreigners was well known, and he was subject to much 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 27 
 
28 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 criticism for it, but this did not swerve him from his purpose, since he 
 was convinced that by this he was rendering the Union a service Se- 
 ward's attention was called to George Klapka, the former Hungarian Gen- 
 eral, the defender of the fortress of Komárom, who at that time lived 
 near Kossuth in Italy. Klapka was considered a brilliant soldier, proof or 
 this being that he was only 29 years of age when he was entrusted with 
 the defense of Komárom. 
 
 In 1861 Klapka was only 42 years of age, in his prime, when he 
 was approached by a representative of Seward, and asked in the name of 
 the Secretary to join the Union Army. 
 
 The Civil War had already been waged for seven and a halt 
 months, not too successfully for the Northern Side, when the command- 
 er-in-chief of the Union Armies, the 75 year old General Winfield Scott 
 resigned. In his place President Lincoln appointed, in great contrast, the 
 35 year old General George B. McClellan, who held the position of com- 
 mander-in-chief for one year. 
 
 McClellan was a well-trained soldier who had fought in the Mexi- 
 can War from which as a young man of 22, he was mustered out with 
 the rank captain by brevet in 1848. Since the war on the American con- 
 tinent was swiftly followed by the European rebellions, among them the 
 Hungarian War of Independence, McClellan thought that he would like 
 to go to Hungary to act as a military observer. In June, 1849, President 
 Zachary Taylor appointed A. Dudley Mann of Virginia to go to Europe 
 to observe the events in Hungary, so that if the War of Independence 
 ended successfully, the United States would be the first to greet Hungary 
 as the newest member of the family of free nations. President Taylor 
 himself emphasized this in his message to Congress. 
 
 The future commander-in-chief of the Lmion would have liked to 
 act as a military observer by the side of the diplomatic representative. I 
 found a letter among the correspondence of John M. Clayton, the then 
 Secretary of State, in which McClellan very earnestly requested to be 
 given this appointment, and only enough money to supply his. modest 
 needs. It is possible that if the Hungarian struggle had lasted longer the 
 future commander-in-chief would have gone to Hungary. But he was too 
 late. He wrote his letter to Clayton from Philadelphia on August 19, 
 1849, six days after the Hungarian army surrendered at Világos. The 
 fact of the surrender was not yet known in America. 
 
 At the end of 1861, shortly after the young commander-in-chief 
 was appointed, he received a letter from General George Klapka, stating 
 that he was approached by a representative of Secretary Seward to join 
 the Union Army. He was willing to accede to this request on the follow- 
 ing conditions: that he should receive a bonus of 100,000 dollars, and also 
 receive an annual salary of 25,000 dollars. He stated further that he 
 would be willing to serve as chief-of-staff of McClellan, but only until he 
 becomes familiar with the language, whereupon he would take over the 
 command. "He failed to state what provision he would make for me, 
 that probably to depend upon the impression I made upon him", writes 
 McClellan in his memoirs. 
 
 This letter naturally angered the young commander-in-chief. He 
 hurried to see President Lincoln, to whom he showed the letter by Klap- 
 ka. The martyred President became "very angry" says McClellan— and 
 took the letter from him saying that he would see to it that he would not 
 be troubled that way again. 
 
 So we know positively about one Hungarian who angered Presid- 
 ent Lincoln. This letter from Klapka probablv remained in Lincoln's 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 29 
 
30 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 possession, at least it is not among the tremendous amount of corres- 
 pondence left by McClellan. 
 
 With this the possibility of the Union armies having a Hungarian 
 commander-in-chief came to an abrupt end. Klapka did not come to 
 America, and the great struggle took place without him. 
 
 McClellan was commander-in-chief for one year. He was a well- 
 trained soldier whose main fault was considered the fact that he was too 
 cautious and made up his mind too slowly. It was he, allegedly be- 
 cause of pressure from his superiors, who disbanded the Fremont Body- 
 Guard of Major Zagonyi, hardly one week after the famous charge at 
 Springfield, Mo. (Oct. 25, 1861.) It seems that he also was not very fond 
 of foreigners. He writes harshly about the German regiments, and es- 
 pecially so of their officers. But at the same time he speaks highly of 
 the praiseworthy exceptions, speaking with real approbation of the Hun- 
 garian General Julius Stahel-Szamvald. 
 
 Possibly the bitterness experienced by McClellan on removal from 
 his command still lived in his heart when not quite three years later he 
 accepted the presidential nomination of the Democratic party, in 1864, 
 against President Lincoln, but he was defeated by him. He became gov- 
 ernor of New Jersey in 1877, and died in 1885 at the age of 59. Klapka 
 died seven years later in 1892. 
 
 The passengers of the "Mississippi" 
 
 The noble act of the United States, sending the man-of-war, 
 "Mississippi" to the shore of Asia Minor in September 1851 to bring the 
 Hungarian exile Louis Kossuth and his followers to America, will al- 
 ways be remembered with undying gratitude in the history of the Hun- 
 garian nation. 
 
 From among those, who through the generosity of the United 
 States found homes in America, there were seven who tried to repay this 
 noble gesture by fighting for the Union. 
 
 These were the following: Major General Alexander Asboth, Cap- 
 tain George Grechenek, Colonel Joseph Németh, Major Gustav Wagner, 
 Colonel Nicholas Perczel, Major Stephen Kovács, and Major Emanuel 
 Liilley. 
 
 From among these, George Grechenek gave his life for the Union 
 cause, at the age of 33. 
 
 They all repaid their debt honorably. 
 
 The "48"-ers. 
 
 _ There were many among the Hungarian Civil War heroes, who 
 had fought in two, three and even four wars. There were some who had 
 begun by taking part in the Polish war for Independence, continued with 
 the war in Hungary, and there were some who took part in the battles of 
 the Russo-Turkish-English war around Sebastopol, or who were soldiers 
 in the Garibaldi revolution fought for the unification of Italy. The list 
 '■i thos< who were veterans of the Hungarian War of Independence in 
 1848-1849 is as follows: 
 
 Albert \nxelm Fekete Alexander Dr. Grechenek George 
 
 Amsberg George Fiala John Grossinger Charles 
 
 Asboth Uexander Figyelmessy Philip Hillebrandt Hugo 
 
 Blandowski Constantine Fornet Cornelius Jekelfalussy Alexander 
 
 Csermelyi Joseph Gaal Alexander Kelemen Alexander 
 
 Debreczenyi [gnatz Gallfy-Gallik Andrew Kemenffy Joseph 
 
 Doboz 3 Paul Peter Gerster Anthony Knefler Frederick 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 31 
 
32 
 
 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 Kompolti 
 Kovács Gustav 
 Kovács Stephen 
 Kozlay Eugene 
 Kuné Julian 
 Lülley Emanuel 
 Ludvigh Alexis 
 Langer Ignatz Dr. 
 Menyhárt John 
 Mészáros Emery 
 Mihalotzy Géza 
 Muzsik Joseph 
 Mohor Michael 
 
 Molitor Albert 
 Molnár Joseph 
 Mandy-Mundee Charles 
 Xemeth Joseph 
 Perczel Nicholas 
 Pomutz George 
 Radnich Emery 
 Radnich Stephen 
 Rombauer Robert J. 
 Rombauer Roderick E. 
 Rombauer Roland 
 Rozsafy Matthias 
 
 Schoepf Albin 
 Semsey Charles 
 Stahel-Számvald Juliu: 
 Szabad Emery 
 Utassy George 
 Vándor Joseph 
 Vekey Anthony 
 Vertessy John 
 Wagner Gustav 
 Zagonyi Charles 
 Zerdahelyi Charles 
 Zimandy Anthony 
 
 Those who died for the Union. 
 
 So far we know of nine Hungarians who gave their lives for the 
 new land which so willingly gave them homes. These are the following: 
 
 NICHOLAS FEJÉRVÁRY, Jr., a descendant of the ancient 
 Fejérváry family and the only son of the greatest benefactor of 
 the city of Davenport, Iowa, Nicholas Fejérváry. He was a mere 
 youth of seventeen, when he enlisted almost immediately after the 
 outbreak of the Civil War, and soon thereafter was killed in action. 
 
 GEORGE GRECHENEK, Captain of the 79th Volunteer New 
 York Infantry Regiment, a passenger with Kossuth on the "Missis- 
 sippi", who died on May 17th, 1862, at the Harewood Hospital, 
 Washington, D. C, from the effects of a wound received in a battle 
 at Williamsburg, Va., on the 5th of May, 1862, after his right leg 
 had been amputated. He was 33 years old. 
 
 NICHOLAS DUNKA, Captain, Adjutant of General John 
 C. Fremont, who was killed at the battle of Cross Keys, Va. 
 (Shenandoah Valley), on June 8th, 1862. 
 
 ALEXANDER GALL, of New York, lieutenant of the 5th 
 N. Y. Cavalry regiment, was killed by a bullet passing through 
 his brain in the battle of Hanover, Pa., June 30, 1863. He was 
 38 years old. 
 
 SIGISMUND ZSULAVSZKY, the son of Emilia Kossuth, 
 lieutenant of the 82nd Colored Volunteer Regiment, died near 
 Port Hudson. Louisiana, of typhoid fever on September 16, 1863. 
 
 GÉZA MIHALOTZY, of Chicago, Colonel of the 24th Illi- 
 is Volunteer Infantry Regiment, died in Chattanooga, Tenn., on 
 March 11, 1864. He is buried in the National Cemetery there. He 
 was 38 years of age. 
 
 ANTHONY VÉKEY, of New York, Major of the 39th 
 Volunteer Infantry Regiment, the former Garibaldi Guard, died 
 from the effects of a wound received in a battle near Winchester, 
 Va. This battle took place on September 19, 1864. 
 
 ALEXANDER KELEMEN, of Davenport, Iowa died at 
 Rock Island, Illinois. 
 
 t u F 5S? E S l F K BAUER > oi Rochester, N. Y, a lieutenant 
 of the 140th Volunteer Infantry Regiment of New York died in 
 the battle of Wilderness, on the 5th of Mav, 1864 ' He was 
 ars of age. 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 33 
 
 , a 
 
34 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 Hungarians who met Lincoln. 
 
 We know of only three Hungarians who met the martyred President, 
 Abraham Lincoln. All three were Civil War officers, and it was in this 
 capacity that they appeared before him. 
 
 The first of these was Julian Kuné of Chicago, who when the 
 first volunteer company composed of Hungarians, Czechs and Germans 
 was formed, took the letter of their leader, Géza Mihalotzy, to Spring- 
 field, Illinois, to the President-elect. In the letter Mihalotzy asked per- 
 mission to give his company the name of "Lincoln Riflemen". The 
 President-elect gladly agreed, and immediately gave his permission in 
 his own handwriting on the bottom of the letter from Mihalotzy. (See 
 Kuné: Reminiscences, p. 91. A facsimile of the letter may be found 
 on page 10 of this book. The original is in the Hertz collection.) 
 
 This was not the first meeting of Kuné with the President. He 
 met him in Springfield before his election, and soon after the inaugur- 
 ation again saw the President in Washington, where he succeeded in 
 obtaining permission to organize the 24th Illinois Volunteer Infantry 
 Regiment, with which the company of "Lincoln Riflemen" was merged. 
 
 Charles Zagonyi, Major of the Fremont Bodyguard, was a nationally 
 known soldier, when in the first days of February, 1862, he personally 
 took an important letter from his general to President Lincoln in Wash- 
 ington. Fremont, who was removed from the command of the Western 
 department, was not "persona grata" in Washington. Not only because 
 he was the Presidential nominee of the Republican party in 1856, whom 
 they thought might make trouble in the future, but because with his auto- 
 cratic orders he made a great deal of trouble in Missouri. Whether 
 Lincoln spoke at length with Zagonyi, whose heroic cavalry charge 
 at Springfield, Mo., on the 25th of October, was enthusiastically com- 
 mented upon by the whole country, we do not know. Lincoln only 
 mentions that he received Fremont's letter through Major Zagonyi. 
 
 There is only one Hungarian who spent considerable time in the 
 company of Lincoln, concerning whom it can be said that he was a 
 favorite of the President. He was Julius Stahel-Szamvald, the former 
 officer of the Hungarian W r ar of Independence, a native of Szeged, in 
 his youth an inoffensive bookshop owner, who because of his unblemished 
 character, personal heroism and ability to command, had already been 
 appointed a general. 
 
 When the Union cause was at its lowest ebb, so much so that 
 the Confederates even threatened Washington, the cavalry defending 
 the capital was placed in charge of General Stahel-Szamvald, and in 
 this capacity he was often in the company of Lincoln. The Confederates 
 could not take the capital, and when in November, 1863, the time came 
 to dedicate the battlefield at Gettysburg, Pa., as a national shrine, 
 President Lincoln appointed General Stahel-Szamvald to command the 
 guard of honor composed of high ranking officers. This guard of honor 
 accompanied the President to Gettysburg. 
 
 We do not know if there were any other Hungarians present 
 when Abraham Lincoln made his immortal speech, but we do know 
 that one eminent Hungarian, Julius Stahel-Szamvald, sat near him. 
 
 When the Hungarian general died, his comrades officially stated 
 of him, in the official obituary, that Julius Stahel-Szamvald was one 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 111 
 
 
 
36 LINCOLN'S HUNGARIAN" HEROES 
 
 of Lincoln*- favorites. The eulogy at his funeral stated that the great 
 President had '"unbounded confidence" in the brave Hungarian soldier. 
 
 The Hungarians and slavery 
 
 The Hungarians in America were always proud of those ideals.. 
 for which the Hungarian nation fought in 1848-1849. A nation whose 
 aristocrats already in 1848 understood the signs of the times, and volun- 
 tarily freed their serfs, then to fight side by side with them for their 
 country, could not understand how it was possible that in the free 
 and democratic United States slavery not only existed, but that millions 
 of civilized people clung to the institution even at the cost of shedding 
 the blood of their brothers. So the first Hungarian emigrants declared 
 that they did not want to settle in the slave states. The only exception 
 where we find Hungarian emigrants was Missouri, which as a border 
 state sided more with the Xorth than the South. There were a few 
 emigrants in Louisiana, who having arrived at the port of Xew Orleans, 
 remained there. 
 
 This attitude of the Hungarian.- was well known. David Black. 
 a pioneer Hungarian in Cleveland. Ohio, wrote in a letter to the editor 
 of the Cleveland Leader of January 29th, 1861, that the aristocrats in 
 Hungary gave up their rights and their property so that all Hun- 
 garians may be free, and here the Southern rebels are readv to fight 
 to prevent the liberation of the slaves, which is their human right. 
 
 \\ hen General Alexander Asboth was forced by the injuries suffered 
 in battle to retire from active service, the Xew York Times published 
 the official letter of farewell (November 26, 1864). which Asboth had 
 received from General Granger. In commenting on the letter, the Xew 
 York Times stated that all the Hungarians in America fought under 
 the Union flag. 
 
 This was true insofar, that those few men who fought for the 
 Confederacy, did so not because of their convictions, but because of 
 pressure of circumstances. 
 
 Béla Estván, a colonel of Cavalry in the Confederacy, in the 
 introduction to his book. "War Pictures from the South'", says that he 
 enlisted in the Confederate army only under the press of circumstances 
 the most important one of these being the fact that he had lived m 
 Richmond, the capital of Virginia, for years. 
 
 Henningsen, the mysterious Englishman, a confidant of Kossuth, 
 who had been m the revolutionary movements of several nation- from 
 the time of his early youth, marrying the niece of John McPherson 
 Berrien, senator from Georgia, settled in the South, and it is most likely 
 that he fought for the Confederacy against his conviction. The few 
 Hungarians who fought on the Southern side probably felt the same way. 
 
 How many Hungarians served in the War? 
 
 It is impossible to give an accurate answer to this question not 
 
 ;; nl - ? 1 e i e ause F cqo ^ s are not Preserved in their entirety, but because 
 
 2* T ° l° ldierS ™ ere r i° t recorded according to their nationality. 
 
 , r . COr f S 0i th f e pillions, if they exist at all. are arranged according 
 
 to their states and regiments, and if someone should attempt to compile 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 37 
 
38 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 a list of Hungarians from them, he can use only two methods. _ Either 
 he knows their names, states and regiments, and then his task is rela- 
 tively easy, or if he does not have this information, the only thing he 
 can do is to search through the unbelievably tremendous mass of docu- 
 ments and pick out individually those who for some reason he thinks 
 are Hungarians. This would be such a superhuman task and would 
 yield so few results that even a lifetime would scarcely be long enough 
 for its completion. 
 
 Eugene Pivany in his pioneer work places the number of the 
 Hungarians in the Civil War at approximately eight hundred. It is 
 possible that he is right, but it is just as likely that he is mistaken. 
 For instance, Pivany states that half of the Garibaldi Guard, which 
 later became the 39th New York Volunteer Infantry Regiment, were 
 Hungarians. I was able to find only seven of them. He makes the 
 same statement concerning the "Lincoln Riflemen", which later became 
 the 24th Illinois Volunteer Infantry Regiment, among whose' soldiers 
 I could not find more than six Hungarians. 
 
 Louis Perczel who went to Cleveland, Ohio, in 1887, and became 
 a leader of Hungarian activities, lectured before the Society of Early 
 Settlers of Cuyahoga County, about the local Hungarians. In his speech 
 he stated that there were 25 or 30 Hungarians in the 7th Ohio Volun- 
 teer Infantry Regiment. After careful examination I succeeded in finding 
 only one name, which might possibly be considered Hungarian. This 
 name was written George R. Matjary, which permits us to suppose 
 that it is a Hungarian name misspelled. But I found that he was a 
 young man 22 years of age, born in Winslow, New York, spelled his 
 name "Magary", so probably was an Irishman and could hardly have 
 been a Hungarian, due to his American birth. 
 
 It is likely that the exact number of Hungarians in the Civil 
 War will never be definitely known, so we must be satisfied with 
 those newer names, which in the future may be added to the lists 
 now existing. 
 
 Hungarian names 
 
 It was customary in the Civil War to name the different camps 
 after the commanding officer. We find most of these camps in Mis- 
 souri, which state was one of the most important fields during the 
 first year of the war. Thus there was a Camp Zagonyi, a Camp 
 Rombauer, a Camp Utassy and a Camp Asboth, the latter near the 
 little town of Tipton, Missouri. 
 
 We know of only one fortress which was named after a Hun- 
 garian officer. When Géza Mihalotzy, the colonel of the 24th Illinois 
 Volunteer Infantry Regiment, was fired upon from ambush one night, 
 and died in Chattanooga, Tenn., one of the forts being erected in the 
 city was named Fort Mihalotzy in memory of the dead Hungarian 
 officer. (A plan of this fort may be found elsewhere in the book.) 
 
 About eleven miles from Richmond, Virginia, there was a place 
 called "Hungary Station", why, we do not know. Several small places 
 were^ named after Kossuth, and at one of these, near Corinth, Mississippi, 
 a skirmish took place. 
 
 From among the Hungarians in the Civil War, not only those 
 were buried in the national cemeteries who were killed in action, but 
 those who died later as civilians. Since the list of the dead in the 
 different cemeteries numbers many thousands, it would be a very dif- 
 ficult task to check these lists for the names of Hungarians buried there 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 39 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 The only living Hungarian Civil War veteran 
 
 The fact thar we have knowledge of the only living' Hungarian 
 Civil War - due entirely to an accident. 
 
 the -event} -fifth anniversary oi the battle of Gettvs- 
 
 íe veteran- of the northern and southern armies held a reunion, 
 
 First and possibly the last, at the site of the memorable battle. 
 
 This was the first instance when the veterans of the Confederate 
 
 armies were invited to such a reunion by the Federal Government, 
 
 with all e ses paid. The Southern veterans were never eligible 
 
 pension by the United State-, [f they receive a pension, it comes 
 
 n their own state treasuries. 
 
 _ The Gettysburg reunion, the first in 75 year-, was a very great 
 isi n. The veterans still living — of whom even the youngest is 
 about 90 yc rs Id — vent to this encampment by the' thousands. 
 President Roosevelt spoke to them from the very place where Lincoln 
 delivered his immortal Gettysburg Address. The groups of veterans caused 
 much interest and were photographed at the various railroad stations. 
 One such jolly group was photographed at one of the Chicago stations. 
 The group of old veterans seemed to be singing- an old battle song 
 when the photograph was taken. The picture, telling the names of 
 the veterans, was widely circulated, and accidentally was seen bv Rev 
 Alexander Daroczy, of Carteret. X. I., whose attention was drawn to 
 the picture by the name "Barothy". 
 
 This Charles Barothy. who is now 93 years old and whose biography 
 
 may be round elsewhere in the book, is the son of one of the Kossuth 
 emigrants lie was born in Nagyvárad. Hungary, and came to America 
 with his tatner as a child. They settled in Omaha, Nebraska Charles 
 Barothy enlisted in the Union Army at the age of - a private, and 
 
 remained a private for the duration of his service. He also fought against 
 the Indians, and so i- one of the very few Hungarian -Indian fighters". 
 The group picture of the veteran- may be found on page 39. 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 4! 
 
 §atlg §tm*mt 
 
 MONDAY MORNING, OCTOBER IK 
 
 Wiixn H. Grit has our thanks tor fresh 
 York, Cincinnati and Louisville papers. 
 
 Tn nwmerons friends of the brave and noble 
 hearted Capt. David McKcc, of the 8econd Wis- 
 consin, bow in the hoapital at Washington, will 
 be pained to hear that there was scarce a hope 
 ootertsined of his recovery, and ere this he is In 
 ail probability no more. 
 
 Wi learn that #250,000 is now on Us way from 
 Washington to the Commissary Department of 
 this city, and that about # 100,000 will be here In 
 a few days, for t ran a portat Ion purposes. Our 
 dtixaoe will be further gratified at the announce- 
 ment that the government has decided to for- 
 ward Immediately immense sums of money to 
 liquidate all jnst claims. 
 
 IT is stated that President Lincoln aayb he 
 most either remove Gen. Fremont or suffer a dis- 
 solution of his Caoinet. Better reconstruct the 
 Cabinet. Gen. Fremont's popularity with the 
 people and soldiers grows and strengthens every 
 day. The news we publish this morning, added 
 to the effect of the Fredericktown fight, gives 
 him a tremendous "lick ahead." The people 
 •re crying: "Let Fremont alone." He is now 
 fairly on the war path. Give him lull play. Let 
 the Cabinet go. 
 
 HAJOft ZiGONYl. 
 
 The intelligence we published this morning of 
 lbs achievement of Major Zagonyi in entering 
 •prinffleld and planting the stars and stripe* on 
 the public square of that town, mast have an 
 important Influence on the public mind in con- 
 nsotion with the reported removal of Gen. Fre- 
 mont. The failures which have so often been 
 predicted, and the scofflngs at the military se- 
 lections of the commanding General are rebuked 
 by the gallant and successful manner in which 
 the Major has carried th* flag into the heart of 
 the country held by ttje enemy. 
 
 TIE Ll.NSAS BKIGADE. 
 
 Lane's Kansas Brigade, which the 7te/ju>>liean 
 siigmatir.es as" composed of bandits and thieves, 
 was early last week at Clinton, in Henry county, 
 on He way to Join Bigel's advance guard at 
 White's Ferry, over Grand River. On the au- 
 thority of Mr. P. Buhler, the Leavenworth Timti 
 The first reports of the charge 
 
 certain incident* of Lr.Do»i pr-ogrea*. well 
 Illustrating the t\j'*r\i \hn\ acimalti hiw. and his 
 meu. At Plcasao*. D-ii they " soubtoted two 
 rebrt stores, sixteen kegs and two half barrels 
 of ;>owder, finding ibe powder secreted in the 
 bushe«». The coods trom the stores icerc distribu- 
 ted among Cnioii fjiniliet -n the vicinity, who had 
 been left destitute by the rebel forces." Doe* 
 not this authenticated fact give tue lie to tho 
 who'.saale ihartft? continually iterated and 
 rs->terated agaiost the Kansas Brigade and 
 Its General, accoéinx theai oi wilfully plunder- 
 ing rebels and Ucion men alike* Allegations 
 to this purport ire intrinsically incredible, and 
 mtterJy unworthy of bt.ief, especially when pro- 
 ceeding from known enemies or doubtful 
 friends. If Lane were to undertake • tittle of 
 the atrocities Imputed to him he would be at 
 once abandoned by the raaa? of his soldiers. 
 That they stand sntbusins'.ically i»y him, and the 
 facttbut tbry confiscate rebel 6torcs to distribute 
 them among Union ioaiiies whom the rebels 
 have robbed .'/improves fh.Jcharge of Indiscrimi- 
 nate piltoee brought «g 3 jn»t hlru and th^m. 
 Many federal romniRnders would probably have 
 respected the said "rebel store*." The con- 
 tents of the latter may have been plundered 
 from Unionist*, but by swearing allegiance tie 
 robber* Ctvuld have rdaine<i the property to 
 feed rtbol* In arms, had some «tber General 
 than Lane coin*- si (**■*• "c permits no non- 
 «*uée of this kind «nd believes In the good Oid 
 rmle of " tit for tit," as a sound mxilm In war. 
 In this consists nls ••tflritnry, «nd in this hit 
 fault In the c/es of his enrnic/. 
 
 Vg FOlKlbJ ASPECr. 
 A portlooof the press is cngared In an anina- 
 ted discussion, based upon *hc addicting .tab 
 menuofrVi* correspond' r:U. *» to ti.c pro- 
 pcnlve aUlude «»f Pn.nrr r-Utlve r, the cor.1t I 
 In this coiulrv. Among «.ther anriuationsi. 
 the one tL.t ths '-aN.net of St. J*u>e L** M Jr|. 
 tsd r raoct to act in concert with It, n • ide; to 
 tormina the ».r by de.^üdin- m.ü,»f ne-;. 
 a*ry euftrff lit »n ^nuiftif between thc,, lM ^ r . 
 ent rortl-T. To this application it « tt ld 
 M. Tliowe-.*. !*• ,eturn«-d| an t 
 dltc.nraging sniwer, 
 cont^nplaf-d iiiteri-wiltio 
 
 jrclntlng th«t •« ■*« 
 
 WC-I- hUCCHful 
 
 w--*a K rlo,.»y»Hy «*rc 
 
 J~ Untain, while tLu rmi and .cri- 
 
 fic-cr a , iM have Let i. oh arc I t'iuulJy by Fnct. 
 
 AL: tlAit \i certainly kuowu uj.pi.jrd to fibat 
 
 there j -i /rut and iijcr.'-oeing ditttro-.n iii \ nee, 
 
 and i-pciully ii. England, in c'/n«e<iuei* of 
 
 the ii..iui:tiMe load of American cu.t^uj, ax the 
 
 tfcreiluird deprivation of American coUotThe 
 
 ▼ast reduction of American imports caud by 
 
 the w^r, while it la an ckintut and proof four 
 
 •trenglb, afleeta dié*atr.»u»ly the- merculile, 
 
 manufacturing, and Donatio] rl whe* irahoat 
 
 countries'. Tb'-se classes arc therefore in wlous 
 
 wsya ei^rgeticaJy appealing to their gv<jrn 
 
 tnenU to Interfere for their relief. As > tho 
 
 coarss whl<-» will be uken by the Iattu, it U 
 
 ssfer to reason from the known facts of th<ra*s, 
 
 than from tho divers« sod uncertain r«i/ort thsi 
 
 of Fremont's Body Guard in the 
 
 St. Louis, Mo. "Daily Democrat", Oct. 28, 1861. 
 
42 
 
 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 ONCE MOIt IN tPIINIPIElD! 
 
 mj.Zifonji and ihe Bod) Guard I*ke 
 a Brtlliait Dash at ifce Eieaj. 
 
 They Occupy Springfield, and Plant 
 
 the Stars and Stripes on the 
 
 Court House. 
 
 MAJ. ZAQONYI'S REPORTS 
 
 tö ERA I FREIOJTTS ADYAJCE TO OCCITT 
 SPROÍCHELD SATUIDAT HICIT. 
 
 The following dispatch was received here last 
 night at headquarters. Humansvllie Is in Polk 
 county, about forty miles north of 8prlugfleld. 
 Price and the rebel army have undoubtedly 
 passed down on the west to their old stamplng- 
 ground, "Cow8kln Prairie," where, we opine, 
 they will not be pormitted to enjoy tie same re- 
 cruiting leisure they did In their encampment 
 hut summer. This brilliant dash, ainde by the 
 "foreigner," Major Zogonyl, was performed by 
 that same "Body Guard" which surrounded Gen. 
 Fremont at his headquarters in tils city. "Use- 
 less appendage," "horses all bay," "clothing 
 
 blue, with yellow stripes," "d d Hungarian 
 
 humbug," eto., etc. But read tie dispatch: 
 
 HSADqCARTlRS, IX TK1 FlBXD XSAJU 
 
 Hcvansvilli, Oct. 96, 1«61. ) 
 To Copt. C. McKeeitr, A. A. 0.: 
 
 Yesterday afternoon Major Zajonyl. at the hoad 
 of my Quard, made a mobt brillant charge npon a 
 body of the enemy drawn up In llieof battlo In their 
 camp at Springfield, two thouaaid or two thousand 
 two handred strong. Be completely routed them, and 
 cleared them from the town. Heholeted the national 
 flag npon the Court Houee, and jetlred upon a rein- 
 forcement which he has already oinod. Our losn hot 
 great. 
 
 This puccepsfnl charge agaiuet boc h ?ery large i>ddfl 
 la a noble example to the army. 
 
 Oar ad?ance will occupy Spriigfiold to-night. 
 
 JOHN C FREMONT, Major General. 
 
 8TILL LATER-^:30 a. m. 
 Tke Itot&lla, from Oar Own Correapon- 
 
 MmnU 
 
 ClMP VfOKKISBT. ) 
 
 54 Miles south of Warsaw, Oct. 26, a. U. \ 
 I have secured the brief official report of Major 
 Zagonyi, sent forward by Cbl. Riohordson. As I 
 write our camp Is beln^ itruek, and we shall 
 soon be southward bound ijpin 
 
 OFFICIAL REPORT uFMAJoR ZAOOXYT. 
 VIC9T affouT 
 Riudt MiLii raow SrniNoriMLD, i 
 Half pai«t rlfTCB. a. ■.. Oct ír. i 
 »)iwaRAt : The infortnathn on which I cann-ly In 
 that WMneaday errnlng I.SjO mar. came Into Spring- 
 flr'.d. and that at present thrre la tollcaa than 1.800 or 
 1 ¥00 men I march forward, ani will try what I can 
 do. At tha nme lime I woald U thnnkfnl if aome re- 
 InXorreniroti conld come after uc. 8hould 1 be eoc 
 
 I expected to rc- 
 will write about 
 
 ce-ful, I need them for guard, rbould I bo defeated. 
 t„ have some troops t« lall bad upon with my worn 
 „ut commaud. I will report ahcrtly »? d,n ^ 
 
 With high respect. ÜIA9Z ^°? YI , 
 
 Major Comiuindlng Body Ooanl. 
 To Major General Fremont, Commanding 
 bkconi) aaroRT. 
 Frrs Mil»í« torTU <>* Bolitar. [ 
 10 o'clock i «., Oct. 36. 1S61. ) 
 Cotmi: I report, wpatfully. that yesterday 
 aft. rnoon, at 4 o'clock. 1 met m Spri.gnuld from two 
 •hoaaand to t?o thousand two hundred of the rebels 
 ín their camp, funned in Use of battle. They garr 
 n,- a rery warm aeeeption-rarmer than I expected^ 
 Bat your Ouard. with one feeling, made a charge, and 
 in leas than thiee mlnn.es toe two thousand or two 
 thoo.«and two hundred Kb«U were routed by one hun- 
 dred and lift? of the Boly Qiard. 
 
 We cleared out the cty perfectly from c?ery rebel, 
 and ral»t<l the Union ftig on the ronrt house. It get- 
 ting too dark. I condoled to leav the cty, not beng 
 able to keep It with one hsodred and fifty men. 
 .waj. White a men dai not participate in the charge. 
 Allow me. General. c> iruk* you acquainted with 
 the bebarlor of the saidler* «*d ofllccrs. I ba?e seen 
 charges, but such b-illiant unanimity rnnd bra?ery I 
 have ne?er teen, and did nut expect it. Their war 
 <\j, 'Fremont and the T'nlon." broke forth llko 
 th-.:ndcr. 
 
 Our loss is comparatively »-raall. 
 main on tho field with them »!!. 
 pat titulars. 
 
 With tbc higiert reepect, 
 
 Youj obedient servant. 
 
 CHAS. ZA(K>NYL 
 Mj)or commanding Body Guard. 
 
 TBI K1VORTS KBAD TO THB &OI.DIBR8. 
 
 General Fremont haa Joat ordered the abo?e to 
 be Issued as a special order, and read to all of the 
 p k'iruents in the Ticlnity, with the following pre- 
 face : 
 
 B? order of the General Commanding, the fol- 
 lowing dispatches from the brave Major Záhonyi, 
 ate published, that all may know how ranch of 
 success to the can«e of the country, may be ac 
 coraplisbed by discipline and good conduct. 
 
 HTlLÍ. LATER-A DETAILED ACCOUNT OF 
 THE BRILLIANT AFFAIR. 
 8 a. m.— Harejuat seen Col. J. M. Richardson, 
 who whi the messenger sent out last night to 
 moe-t Major Zafonyl, and who returned early this 
 morning with his report. The attack waa made 
 from tfca Mount Varnon ro»d. Judge Owcna, of 
 Bpringfleld, acting aa our guide. Upon ip- 
 proachlnR the town, about half past ele?en, yea- 
 terday (Friday;, the rebel force was found drawn 
 op on a commanding elevation in front of their 
 < vrjip ready to receive tbetn. In order to get at 
 them it wo* neceeaary lor Uw Qiurd to charge 
 down a narrow lane and lerel a high 
 fence which obstructed tbelr path, under 
 the Are of the enemy. Although suffer- 
 ing somewhat severely, they successfully 
 scccrmpllabed that fe*t, and then charging upon 
 the rebels they scattered them In ail directions. 
 They continued on Into the town, where some 
 sharp ichilic took place, many of the rebel* be- 
 ing here killed. They *mooe*ded in clearing the 
 •treat* of all tho enemy that appeared, aod tbev 
 proceeding to the military prison relet*** ftfl of 
 bald AA_inr!nt*aLrt a!n«*.llMi WHaon 
 
HUNGARIANS IN THE UNION ARMIES 
 
 ALBERT ANZELM (1819—1893) 
 
 Born in 1819 at Budapest. He prepared for a military career 
 from the time of his early youth, attended the military schools at Graz 
 and Vienna. After his graduation he became a lieutenant in the Austrian 
 Army, but resigned in 1845, after a service of twelve years, including 
 the years of his schooling. He spent the next three years in London 
 and Paris, but when the war broke out in Hungary in 1848, he hurried 
 back to Hungary where he was appointed to the staff of General Charles 
 Kmetty, and rose to the rank of major. He took part in several battles 
 and distinguished himself especially in the ill-fated battle at Temesvár. 
 In the siege of Buda, he was the commander of one of the four be- 
 sieging columns. He fled to Turkey in the company of General Kmetty, 
 but they were captured by the hostile Roumanian peasants before they 
 reached Viddin, locked in a wooden shed, which was then set afire. 
 The shed was in flames already when General Bern, who was also 
 fleeing, arrived with a few hundred men, and saved them. 
 
 From this time on, he remained with Bern, went with him to 
 Viddin, and together with Bern, John Fiala, Felix Nemegyei, Ladislaus 
 Barothy and others, were forced by circumstances to become Mohammed- 
 ans. They went to Aleppo, Syria, together, where General Bern died. 
 
 He arrived in the United States at the port of New Orleans 
 at the end of 1851, ten days before Louis Kossuth arrived in New York. 
 When Kossuth spoke on March 31, 1852, at New Orleans, which was 
 not favorably disposed toward him, Albert, together with John Fiala, 
 Felix Nemegyei, László Árvay, Hugo Hollán and Ladislaus Barothy, 
 attended the meeting armed with swords and revolvers, and surrounded 
 Kossuth, thus protecting him from any possible harm. From New Orleans 
 he went to Davenport, Iowa, thence to Omaha, Nebraska, and later 
 settled permanently in St. Louis, where there already were many Ger- 
 mans, also Hungarian emigrants. 
 
 He enlisted at the very beginning of the Civil War, and on July 
 24, 1861, became Lieutenant-Colonel of the 3rd Missouri Infantry Regi- 
 ment, in St. Louis. A few months later he was appointed Colonel on 
 the staff of General John C. Fremont, whose adjutant and later chief- 
 of-staff he became. He took part in many battles with General Alexander 
 Asboth, and was severely wounded in the battle of Wilson's Creek. 
 He was captured by the rebels, but a few days later was exchanged 
 for Lt.-Col. Charles H. Tyler. 
 
 W r hen he recovered he rejoined Fremont, and remained w T ith him, 
 until his chief resigned in 1864. Fremont recommended his appointment 
 to the rank of Brigadier General, since for sometime he had been an 
 acting brigadier. Fremont was not "persona grata" with Congress, so 
 this recommendation was not acted upon favorably. 
 
 At the beginning of 1862, when the Germans began a movement 
 for the rehabilitation of Generals Fremont and Sisrel, Albert also took 
 
44 LIXCOLX'S HUNGARIAN HEROES 
 
 an active part in it. This meant a number of large and noisy public 
 meetings, and for this reason was considered by General H. W. Halleck 
 a conspiracy, and he wanted to arrest the leaders, among them Albert, 
 also. However, nothing came of it. 
 
 When General Fremont made his last report in December, 1865, 
 he spoke in the highest terms of four of his officers, among them 
 Anzelm Albert and Charles Zagonyi. These are Fremont's words: "To 
 the four last mentioned 1 feel especially bound to record personally 
 my acknowledgements. Their uncommon professional ability, joined by 
 previous long experience in the field, rendered their services of the 
 greatest value to me, throughout a verv laborious and hazardous camp- 
 aign."' (Dec. 30. 1865.) 
 
 Albert resigned from the Army on June 8, 1864. After the Civil 
 War, he became wealthy as the president of the Metropolitan Bank of 
 St. Louis, but lost his fortune due to unfortunate business reverses. 
 He was the assistant editor of the German newspaper "Amerika", then 
 he worked for more than 14 years as District Assessor, which office 
 he relinquished only ac the end of his life, because of ill health. He 
 died on November 20, 1893, at the age of 74, at his home, 1725 Michigan 
 Ave. He left his widow and a daughter. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 63, 68, 82, 87, 173, 219, 223.) 
 
 ASBOTH ALEXANDER (1811—1868) 
 
 Born December 18, 1811, at Keszthely, county of Zala, from a 
 family of English descent, whose nobility with the surname, de Xemeskér, 
 was granted in 1715. One of his ancestors was the court chaplain of 
 Prince Emery Thököly, the step-father of Prince Francis Rákóczi II. 
 His grandfather was John Gottfried Asboth, a Lutheran pastor in Sopron, 
 and his father was a professor at the Lyceum of Késmárk and the 
 director of the Georgikon at Keszthely. He later became the director 
 of the Crown estates in the county of Bács and was considered one 
 of the country's most famous agricultural experts. 
 
 One of the Asboth brothers, Louis, became a general in the 
 war of independence in 1848. Alexander Asboth, who was eight years 
 younger than his brother, graduated from the academy at Selmecbánya 
 and became an engineer. He received a government " appointment, and 
 was sent first to Temesvár, then later to the Bánság. At the outbreak 
 ol the war m 1848, he received a commission, serving with the engineers 
 hut he also took part in many battles, as the battles of Kápolna Szent- 
 tamás and Nagysarlo. When the council of war at Temesvár refused 
 obedience to Kossuth, Alexander Asboth did not identify himself with 
 hem. but remained loyal to the leader of the nation," and went to 
 ebreczeiyvuh General Klapka. It was here that Kossuth came to know 
 the faithful soldier He was made an adjutant to Kossuth, to act as a re- 
 fceree on military affairs. 
 
 Louis Hentaller writes: "Kossuth was exceedingly fond of Asbóth 
 7 mc ' lu ; ™ a % a - well-educated man of unblemished character, who highly 
 deserved the friendship oj his beloved chief" fe 
 
 , ,lc W< Y V {h ECoss 1 uth (hirin S the last days of the war of inde- 
 j'T 7 KV '- \ nd whe £ n A tw ? d *y* be fore the surrender at Világos Kossuth 
 ÍS Si Awl 0l Al ' ; ; (1 °V he Carri ^ e ° f General Damjanic ; to beg n 
 
 Íournev ' ; \'í w^ , V' 1 r" F?° n - t0 aCC ° m pan >~ him ° n this ^ Í 
 \-,r- r Í lrklsh terntor y and spent the months at Sum 
 
 ... and Viddin and later those at Kutahia, Asia Minor together until the 
 time came for then- liberation by the generous offer of the VnLTsJÍ 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 45 
 
 When the emigrants and their leader embarked on the "Mississip- 
 pi", September 10th, 1851, Asboth was one of them, and only separated 
 from Kossuth at Gibraltar, who leaving the warship at this point, went to 
 England for a short time. Asboth arrived in New York with the other 
 passengers on the "Mississippi" on November 10th, 1851. Upon reaching 
 America he immediately declared his intention of becoming a citizen, be- 
 cause he felt that the United States was to become his permanent home. 
 
 -Courtesy of "Magyarság' 
 
 Kossuth arrived in New York on the 5th of December, and for a 
 short time they were together, but soon their paths separated. Asboth 
 could not accompany the Governor on his tremendous tour, but remained 
 in contact with him, and helped to wind up the matter of buying arms 
 and munitions. At first he worked as an architect, later was employed 
 by a firm named Baldwin at Syracuse, N. Y., then he went West as a 
 mining engineer. Going back to New York he opened a small steel 
 
46 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 foundry, which was moderately successful until his partner disappeared. 
 Then he was employed in New York as an engineer of the city planning 
 commission. In this capacity he had a prominent role in planning Wash- 
 ington Heights and the famous Central Park. 
 
 He enlisted immediately after the outbreak of the Civil War. When 
 he_ was not successful in organizing a regiment, upon receiving an ap- 
 pointment from Governor Morgan of New York to do so, he went to 
 Missouri, which, thereafter, became his home. Already in July of 1861 he 
 was chief of staff of General John C. Fremont, who on September 26th 
 of the same year appointed him a Brigadier-General., but this appoint- 
 ment was approved by congress only in March, 1862. He served as Briga- 
 dier General on the staffs of Generals Fremont, Hunter and Curtis He 
 distinguished himself in several battles in the states of Missouri and Ar- 
 kansas, particularly at the capture of Bentonville, and Fayetteville but 
 it was at the battle of Pea Ridge, Arkansas that he so distinguished' him- 
 selt in action that Congress approved his appointment as Brigadier- 
 General. He was wounded in this battle, but in spite of his injuries the 
 next day he was in the saddle again leading his troops. 
 
 When the campaign in Missouri was ended, he was ordered to Ken- 
 tucky with Columbus Ky. as his headquarters, then he was entrusted 
 irjfpT an Í ° f the WeSt F1 ° rida De Partment, with headquarters 
 FlnriH? w- i%* WaS sev f rel y funded at the battle of Marianna, 
 
 tuonda. His left arm was shattered in two places by bullets Another 
 bullet entered the right side of his face, and it was never possible to re- 
 move it. This injury was very painful, and troubled him during his en- 
 onM^U )l^{^\^y^^. He resigned from active service 
 
 his ÍS^'S^S 11 he was appomted Major General h y Brevet for 
 
 ident rífnt th ft C f VÍ1 Wa V° reWa / d him f0r his valuable ser ™es Pres- 
 ident Grant the former Commander-in-Chief appointed Asboth U S 
 
 ^ J £ Argentme and Paraguay. He was in Washington when hé 
 received the appointment in March, 1866, signed by Secretary of State 
 Seward. He was anxious to leave as soon al possible t^ his station but 
 since he suffered a great deal from the bullet in his face he went to 
 Pans on the steamship "Fulton," on Tune 6th 1866 so that h ' ul I 
 operated upon by on'e of the most imou , su geon on h^ con! inent' 
 Professor Nelaton, who performed a similar operation on Garibald He 
 
 only in giving him relief for a short dm! ' ° peratl0ns succeeded 
 
 Janeir F Tth P e a "Ondd b a°" h F™ tt° ^^ *"* embarked for *« de 
 taken uXtelp^A^n&fZJZ XTres b v 1°^°' Md ™ 
 war "Shamokin," arriving We ón Oct lA 1866 * ^"^ ^^ 
 
 the long trip P ánd ^w^Tecame ^ ^^ He Suffered *»» 
 months were' filled with sufferi„ó T„ \ r °" be h some . again, so that his last 
 his bed, and for months and weeks as htwS •^•T' 18 he t0 ° k t0 
 his strength was slowly ebbing away f n *£& of M""^ ^ fclt that 
 punctiliously to the duties of hi* ««;,.» Í P , f thls ' he attended 
 the diplomatic ncg^^t^^^'f^"^* service in 
 Genera, always boo,, that he would be ibllZXtel^ £™Z ío 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 take the mineral baths there, but his hope did not come to pass. He died 
 on January 21st, 1868 when he was only 57 years of age. He was buried 
 in the old English cemetery at Buenos Aires, and he is still resting there. 
 
 The President of the Argentine Republic, Sarmiento delivered a 
 eulogy at the funeral. 
 
 Asboth was a tall, spare man, a splendid soldier, an excellent com- 
 mander, who coupled military discipline with humane treatment. He 
 was deeply religious, and during the exile in Turkey it was in his room 
 that services were held by the Rev. Gideon Ács, the Hungarian Calvinist 
 clergyman, also a passenger on the "Mississippi," who became the first 
 Hungarian pastor in America. When Asboth had to flee, he left his fian- 
 cee in Hungary, who died while he was with Kossuth in America. He 
 never married. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 1, 3, 4, 5, 6, 7, 10, 12, 25, 29, 34, 35, 38, 46, 
 48, 51, 53, 63, 64, 81, 82, 87, 91, 99, 100, 106, 119, 120, 122, 129, 132, 133, 148, 
 160, 161, 162, 181, 200, 205, 219, 225; Appendix 9. 10.) 
 
 AMSBERG GEORGE 
 
 Born in 1817 in the city of Hildesheim, Hanover, Germany. En- 
 listed in the Austrian army, and became an officer in one of the Hungar- 
 ian hussar regiments, where he learned the Hungarian language so well, 
 that he spoke it more willingly than his mother tongue. After the out- 
 break of the War of Independence he went over to the Hungarian army 
 together with his entire regiment, and as an adjutant of General Dembins- 
 ki became a colonel. He distinguished himself especially in the battles 
 at Szolnok and Debreczen. After the War of Independence he was sen- 
 tenced to a prison for 16 years, of which he served nine years. He was 
 pardoned upon the condition that he would leave the monarchy. Coming 
 to America he became a riding master in Hoboken, N. J. He fought in 
 the Civil War as a colonel of the 45th New York Volunteer Infantry 
 Regiment, which belonged to the German division of General Blenker. 
 Later he was in command of a brigade under Generals Sigel and Schurz. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 36, 52, 82, 95, 219.) 
 
 BARTHA JOHN 
 
 Was thirty years of age, when on August 12, 1862 he enlisted as a 
 private in the 8th New York Volunteer Infantry Regiment. We have no 
 other information about him. 
 
 BAROTHY CHARLES 
 
 The only veteran who from among the Hungarian Civil War 
 soldiers was still living at the writing of this book, in 1939, when he 
 was 93 years old. He was born at Nagyvárad in 1846, from where 
 he came to America with his parents after the war of independence. 
 The family settled in Omaha, Nebraska. Charles Barothy joined one 
 of the Omaha regiments as an 18-year-old farmer boy on February 
 18th, 1864, for a three year period, and was mustered out in January, 
 1866. He was a private and remained one to the end. On one occasion 
 he was a member of a military expedition which was sent out against 
 hostile Indians, and thus is one of the very few Hungarian "Indian 
 fighters". 
 
48 LIXCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 In 1938, when the United States Government held the first and 
 last encampment Eor the Union and Confederate veterans on the 75th 
 anniversary of the battle of Gettysburg, held in Gettysburg, Pa., Charles 
 Baroth) also attended the reunion. 
 
 At the time of publishing this book, he was still living with his 
 wife in Omaha, Nebraska, receiving a pension from the United States 
 ( rovernment. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 103, 113.) 
 
 BAUER FREDERICK 
 
 A twenty-six year old shoemaker, who lived with his parents in 
 Rochester. X. V. He enlisted as a volunteer on Sept. 11, 1862, and be- 
 came a lieutenant. He was killed in action at the battle of Wilderness 
 May 5th, 1864. 
 
 BAUMANN N. 
 
 We have no information concerning him. 
 BETTELHEIM BERNARD DR. (1811—1869) 
 
 Born in Pozsony in 1811, went to school in Nagyvárad, Debreczen 
 and Budapest, and received his medical degree at the University of Padua, 
 Italy. Settling in London, he opened a private hospital, and became ac- 
 quainted in a missionary school with David Livingstone, the great Afri- 
 can missionary. When Living-stone went to Africa, Bettelheim sailed to 
 Japan, and upon arriving in 1846, settled on the island of Ryu Kyu (Len- 
 Chen.) He occupied himself with healing, and between times translated 
 the bible into the language of the natives. 
 
 He went to America in 1854 on one of the ships of Admiral Perry, 
 and lived in the town of Brookfield, Missouri. He served in the war as 
 a surgeon. He died on Sept. 9th, 1869 at Brookfield. Fifty-seven years 
 after his death a memorial to honor him was erected on the little Japanese 
 island where he had lived. 
 
 (In Bibliography see: Appendix Numbers 1, 6.) 
 
 BIBO SAMUEL 
 
 Enlisted a- a private in the 8th Xew York Volunteer Infantry Regi- 
 ment, at the age of 23. on October 14th, 1861. He was discharged the 
 following March for being physically unfit for duty, due to injuries re- 
 ceived in the battle of Hunter- Chapel, Va. 
 
 BLANDOWSKI CONSTANTINE (1827—1861) 
 
 A professional soldier of Polish descent, whose original name Avas 
 Bledowski. Received his military training in Dresden, Germany, fought 
 in Algiers tor the French, took part in the Polish War for independence. 
 then went to Hungary, where he became an officer in the Hungarian 
 Army. After the downfall of the Hungarian cause, he went to Italy and 
 served in the Garibaldi war-. Coming to America he settled in St. Louis 
 where he became an. instructor of the German Turnverein. He enlisted 
 captain in the 3rd Missouri Volunteer Infantry Regiment, and was 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 49 
 
 shot down during* an attempt to capture the rebel Camp Jackson, on the 
 10th of May, 1861. He died on the 25th of May, in his' 39th year. He 
 was the first foreign officer to give his life for the Union. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 54, 82, 167; Appendix 9.) 
 BODAY JULIUS 
 
 A private in the 169th Volunteer Infantry Regiment. He was 
 from Cuyahoga County, and probably lived in Cleveland. We have no 
 further information about him. 
 
 BODAY PETER 
 
 Probably a brother of the foregoing, because he lived in the 
 same place and served in the same regiment, as private. We have no 
 further information about him. 
 
 CHANDORY VICTOR 
 
 On some documents his name is written Chandoné. He was a 
 captain in the Garibaldi Guard, and later of the 39th New York Volun- 
 teer Infantry Regiment. He enlisted May 17th, 1861, but had to leave 
 active service for reasons of ill health. 
 
 CORMANY GEORGE N. 
 
 Enlisted June, 1861. at Camp Dennison, Ohio, at the age of 24. He 
 was mustered in with the 6th Ohio Volunteer Infantry Regiment. Within 
 a year and a half he became lieutenant, then first lieutenant of his regim- 
 ent. He took part in the battle- at Chickamauga, Murfreesboro and 
 Missionary Ridge, and was wounded. 
 
 CSERMELYI, JOSEPH (1830—1878) 
 
 Born in 1830. He Avas not quite 20 years of age, when he became a 
 lieutenant in the Hungarian Army. He enlisted in the 45th New York 
 Infantry Regiment as lieutenant on September 8th, 1861. He became a 
 captain, and later a major in the 82nd Colored Infantry Regiment, to- 
 gether with some other Hungarian officers, with headquarters at Port 
 Hudson, Louisiana. He often distinguished himself by his bravery, es- 
 pecially at the siege of Fort Blakely on April 5th, 1865, when for his gal- 
 lantry he received the rank of Major. After the war he took part in 
 Hungarian-American activities, and was president of the Hungarian So- 
 ciety organized in New York on October 14th, 1865. He died in New 
 York, in 1878 at the age of 48. 
 
 DEBRECZENYI IGNATZ (1822—1913) 
 
 Born in Szeged. He was among the first to raise the Hungarian 
 flag above the recaptured fortress of Buda. He was already in New York 
 in 1850 where he was a barber by trade. In the Civil War he probably 
 served in one of the New York regiments. He was wounded several 
 times. After the reconciliation of Hungary with Austria, he returned to 
 his native city of Szeged, and became an official of the customs office. 
 He died in Szeged, December, 1913 at the age of 91. 
 
 (In Bibliography see: Number 129; Appendix 10.) 
 
50 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 DOBOZY EMERY (1827—1885) 
 
 Born in Debreczen, April 10th, 1827, where he learned the trade of 
 shoemaking. He fought in the War for Independence. For a long time 
 he was a prisoner, but he escaped. Coming to America with Francis Var- 
 ga and Stephen Radnich he went to the Hungarian colony of New Buda, 
 Iowa, where he worked as a farmer for a time. In September, 1861, he 
 enlisted in the 10th Iowa Cavalry Regiment, as a private in Company D. 
 He followed his trade as a shoemaker at New Buda, but in 1867 bought 
 a small farm, which he later succeeded in enlarging. He died there July 
 6th, 1885, at the age of 58. His sons inherited his 215 acre farm. He had 
 nine children, who settled around Davis City, la., near to the now extinct 
 New Buda. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 70, 193.) 
 DOBOZY PETER PAUL (1833—1919) 
 
 Born in Szombathely, Hungary, April 17. 1833. He was a student 
 for the priesthood when the War of Independence broke out, but he left 
 school, and enlisted. After the surrender at Világos, he went to Turkish 
 soil, then to Italy, where he became a member of the Hungarian legion 
 in 1859. He was wounded twice. He arrived in the United States in 
 1861, with a letter of introduction from Kossuth, and on July 26th, 1863, 
 he enlisted in the 2nd Tennessee Heavy Artillery Regiment. During the 
 same year, he was ordered to Fort Columbus, Ky., where he became an 
 adjutant of General Asboth, and commander of the 4th Colored Heavy 
 Artillery Regiment, which he organized. He was mustered out on Tanu- 
 ary 5th, 1866 at Pine Bluffs, Arkansas. 
 
 After the Civil War, he remained for a short time in Arkansas 
 where he tried to raise cotton, then he moved to Howell County Mis- 
 souri He first lived on the banks of Eleven Points, then was a farmer 
 at White Plains, Mo. He died there at the age of 76, surrounded bv the 
 respect of the entire Ozark region. He was married three times, and 
 left two daughters, and several grandchildren. 
 
 (In Bibliography see: Number 219.) 
 
 DOLEZICH CHARLES 
 
 Enlisted on May 27th, 1861, and served until June 7th 1864 He 
 was 22 years of age upon enlistment and an architect by profession' He 
 was a first lieutenant of the 9th Ohio Volunteer Infantry Regiment 
 
 DUNKA NICHOLAS 
 
 . B °™ in £ Roumania, of Hungarian parents. He fought in the Hun- 
 garian War of Independence, after which he went to Itafy where he wTs 
 a lieutenant beside Philip Figyelmessy in the Garibaldi Wars He cam 7 to 
 America with Figyelmessy, where he kept in contact with the othe Hun 
 ganan emigrants, It was he who urged Matthias Rózsafy Albert Rutl 
 
 ""?, "„.isri;;?, z Si °„' f ss? j h," c F £P- «"« £• 
 
L INCOLN'S HUNGA RIAN HEROES 51 
 
 himself writes in his report: "One of my aides-de-camp, N. Dunka, a capa- 
 ble and brave officer was killed by a musket ball while carrying an order." 
 The bullet entered his head and he died instantly. His mother, 
 Sophia Dunka lived at Jassy, Roumania, and received from the United 
 States a pension until the time of her death. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 38, 63, 219.) 
 ESTI WILLIAM M. 
 
 Enlisted as a lieutenant at Washington, December 17th, 1861. He 
 later became a first lieutenant of the 26th Ohio Volunteer Infantry Regi- 
 ment, then promoted to the rank of Major, serving on the staff of General 
 Robert C. Schenck, with the 8th Division. He was mustered out April 
 1st, 1863, at Baltimore. On some documents he wrote his name William 
 M. Esté. 
 
 FARKAS SAMUEL 
 
 First Lieutenant. We have no more information about him. 
 (In Bibliography see: Number 193.) 
 
 FEJÉRVÁRY NICHOLAS JR. 
 
 A scion of the ancient family Fejérváry of Komlóskeresztes, which 
 received its patent of nobility in 1558. The later Hungarian Minister of 
 Home Defense, Baron Géza de Fejérváry, who with the highest military 
 order of the monarchy, the Marie Therese Order automatically was creat- 
 ed a Baronet, was also a member of this family. 
 
 The father of young Fejérváry, Nicholas Fejérváry Sr. was in 1843 
 a member of parliament from the County of Hont, and in 1848 a govern- 
 ment commissioner. His mother was Caroline Kárász de Horgos. The 
 older Fejérváry while not playing a prominent part in the War of Inde- 
 pendence, liquidated most of his assets, and left his homeland. He lived 
 in Brussels in 1851, and came to America from there with his family. He 
 settled permanently in Davenport, Iowa, where he amassed a great for- 
 tune. He died Sept. 19, 1895, bequeathing a large part of his wealth to 
 the city of Davenport. 
 
 Nicholas Fejérváry Jr., was his only son who enlisted as a mere 
 youth of seventeen immediately after the outbreak of the Civil War, and 
 was killed in one of the very first battles. From among the second gener- 
 ation Hungarians he was the first to give his life for the United States, 
 
 (In Bibliography see: Numbers 105, 164.) 
 
 FEKETE ALEXANDER DR. 
 
 As a Hungarian soldier, he became a prisoner of the Austrians, 
 and upon escaping went to Turkey. He came to America in 1852, where 
 he lived in East St. Louis. He received his doctor's degree and from May 
 19th, 1862 was a surgeon in the 13th Cavalry Regiment of Missouri. Lat- 
 er he was elected mavor of East St. Louis. He died in the beginning of 
 March, 1911. 
 
 FIALA ANTHONY 
 
 Enlisted in the 1st New York (Lincoln) Cavalry, August 2nd, 1861. 
 He was first a corporal, then a sergeant, and later a lieutenant. He 
 fought through the entire war, and was mustered out June 27th, 1865 a^ 
 
52 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 a first lieutenant. The young Joseph Pulitzer, who was born at Makó, 
 Hungary and who was later the owner of the Xew York World, also 
 served in this regiment. 
 
 (In Bibliography see: Number 14.) 
 
 FIALA JOHN A. (1822—1911) 
 
 Born in Temesvár, January 26th. 1822. He graduated from the mil- 
 itary school in Graz, and in 1848 fought on the staff of the Hungarian 
 General Vetter. He fled to Turkey with General Bern and his followers. 
 He was among those who during their flight saved Anselm Albert, later 
 a fellow officer in the Civil War, who being captured by hostile Roumani- 
 an- was with several others locked in a shed, which was then set on fire. 
 Fiala, together with Bern, Albert, Barothy, Nemegyey and Julian Kune 
 out of exigency became Mohammedans while they were at Viddin. From 
 there they went to Aleppo, Syria and for a while they fought against the 
 insurgent natives. He came to America with the companions mentioned 
 above, and arrived here at the port of New Orleans. He lived there for 
 a short time and was one of those armed officers who surrounded Kos- 
 suth when arriving to the unfriendly New Orleans on his tour, he spoke 
 there. 
 
 Later, he went to St. Louis, Mo. where he became a railroad con- 
 struction engineer. He married Ida Rombauer. As a distinguished topo- 
 graphical engineer it was he who made the first great map of Missouri. 
 During the Civil War, he first served as Lt. Colonel of the St. Louis 
 National Guard, then as Colonel on the staff of General John C. Fre- 
 mont. It was he who suggested to General Lvon, who died soon there- 
 after, to fortify St. Louis, and the plans were made by him. These plans 
 were executed by General Fremont. He contracted serious illness on the 
 battlefield, and was sent to Davenport, Iowa. He recovered but never be- 
 came well enough to return to active service. 
 
 After the Civil War, he went to California, and lived first in Ala- 
 meda, then in San Francisco. He wrote several articles on Hungarian 
 subjects for the American papers, and he organized a Hungarian societv 
 m ban Francisco. He died there on December 8th, 1911 at the ao- e of 89 
 He left several children. His sister was the wife of Frederick Pestv a 
 historian, who lived in Budapest. 
 
 215, 219 (I ) n Bibliograph y see: Numbers 48, 54, 68, 82, 91, 106, 119, 145, 148, 166, 
 FIGYELMESSY PHILIP (1820—1907) 
 
 Born in Budapest at the beginning of January, 1820, of a well to 
 do family of German extraction. His family name was Merk Having 
 graduated from the military school at Wiener Neustad became an of ice? 
 oi the Wurttemberg Hussar Regiment. He served at A ad and married 
 Anna^Csazy, daughter of Paul Csázy, who was Captain of the Sdu 
 
 ant tl^c^iam'tYh ^ ™*? ° f Inde P end — he was a first lieuten- 
 ant, men captain, and lastly major, receiving a medal for brave™ w, 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 53 
 
 trusted with organizing- the unfortunate Alack conspiracy. Although he 
 was sought for dead or alive, he spent quite a long time in Hungary, 
 with his companions. Figyelmessy was disguised as an orthodox Jew or 
 a Serbian dealer in pigs, and so disguised traveled back and forth across 
 the country, spreading -by the million Kossuth's revolutionary proclama- 
 tion. After the conspiracy was discovered, he went to London with his 
 wife, where he was often in contact with Kossuth, and Kossuth's most 
 trusted confidant, Francis Pulszky. In London he was for a while the as- 
 sistant of a Hungarian doctor named Dombori. 
 
 In 1859, he went to Italy, where at first he was with Kossuth, then 
 he organized a Hungarian Hussar regiment. He fought there for two 
 years, mainly near Palermo, Sicily, but he also took part in the siege of 
 Naples and Volturno. In a letter addressed to him Garibaldi called him 
 a hero of heroes. Upon the success of the war to unite Italy he was ap- 
 pointed a colonel by King Victor Emmanuel, and offered a post in the 
 Italian army, which he did not accept. 
 
 He returned to London, and saying farewell to his wife, sailed for 
 America on the "City of Baltimore", arriving here in the fall of 1861. 
 
 Secretary of State Seward, who probably had something to do with 
 his trip to America, offered him the rank of Colonel in one of the Volun- 
 teer regiments, but when he did not accept this offer, he was appointed to 
 the staff of General John C. Fremont, who in turn appointed him in- 
 spector general at Wheeling, W. Va. For a time he was with Major 
 Charles Zágonyi, and also served with Julius Stahel-Számvald, the Hun- 
 garian General. 
 
 During the Civil War he did not have the opportunity to perform 
 any military feat of importance. On one occasion with fifteen of his men 
 he succeeded in putting to rout a much larger Confederate cavalry de- 
 tachment which was commanded by General Ashby. He was wounded 
 twice. 
 
 After the' war he was appointed American consul in Demerara, Brit- 
 ish Guiana, where he lived with his second wife, and two sons for more 
 than twenty years. 
 
 In 1892, when Kossuth was ninety years old, he was a member of 
 a delegation which visited Kossuth in his home at Turin. He then re- 
 mained in Europe, and was present at the funeral of Kossuth two years 
 later. He did not go to Hungary, because like Kossuth, he did not want 
 to tread Hungarian soil while it was under the rule of Hapsburgs. He 
 soon returned to the United States, and lived in Philadelphia. 
 
 When the Hungarian National Federation sent a flag to the Amer- 
 ican Hungarians in 1902, Figyelmessy, who was then 82 years old, went 
 to New York to the celebration held in connection with the receiving of 
 the flag, and made two speeches. He died July 27th, 1907, in Philadelphia, 
 at the age of 87. He was buried in the nearby town of Marietta, Pa. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 43, 44, 58, 62, 63, 64, 106, 135, 145, 159, 
 195, 198, 206, 209, 213.) 
 
 FORNET CORNELIUS 
 
 Born August 20, 1818, in the village of Strázsa, county of Szepes, 
 from a Hungarian-Slovak family of French origin, which came to Hun- 
 gary in 1732, and among whose members there were several prominent 
 Lutheran pastors. At the outbreak of the war of independence, he was 
 a government engineer at Temesvár. He joined the first engineer regi- 
 ment of Győr as an officer. He fought through the winter campaign un- 
 der Dembinski and Klapka, and was appointed aide-de-camp. 
 
54 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 He fought in the battle of Kápolna and was appointed captain 
 during the battle of Nagysarló. After the recapture of Buda, he received 
 the military decoration for bravery. From here he was ordered to county 
 Máramaros, where as a major, he organized the 4th regiment of en- 
 gineers. 
 
 After the war he was smuggled to the border with the aid of 
 friendly Russian officers. From among the soldiers who took part in the 
 Hungarian war, he was the first together with Lt. Col. John Prágay to 
 arrive in America, on December 9th, 1849, at Boston. A few days later 
 they went to New York, to be present at the arrival of Ladislaus Ujhazy 
 and his family. He helped to edit the book written by John Prágay about 
 the Hungarian war, which was published by the Putnam firm, and which 
 was the first American book written about the Hungarian struggle. 
 
 In August 1851, Prágay went to Cuba with Narciso Lopez, the 
 revolutionary leader, as second in command, where he died a tragic 
 death within a few days. Fornet went to California in the company of 
 Count Samuel Wass, a former diplomatic representative of the Hungarian 
 government, Gustav Molitor, and Julius Juhos. 
 
 He went back to Europe in 1852, and was married in Brussels, re- 
 turned with his wife to the United States, and settled in New Jersey. 
 
 In the Civil War, he together with several other Hungarians serv- 
 ed under General John C. Fremont as a major of engineers. He was 
 severely wounded in an accident near Jefferson City, Mo., and when he 
 recovered he was sent to New Jersey by General Halleck, to organize the 
 22nd Volunteer Infantry Regiment of N. J. He succeeded and was ap- 
 pointed the first colonel of the newly organized unit, but when a week 
 later on Sept. 29, 1862, the regiment set out for Washington Col. Fornet 
 did not go, probably because his injuries rendered him unfit for active 
 service. Having received permission to return to Hungary, he left the 
 United States, and became a government official. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 2, 19, 20, 47, 51, 106, 158, 208.) 
 
 FÜLÖP JOSEPH 
 
 Came to Chicago in 1851, with the group of Hungarian emigrants 
 under the leadership of Joseph Prick, and took part in the Civil War as 
 a non-commissioned officer. We have no further information concerning 
 him. 
 
 GAÁL ALEXANDER (1831—1912) 
 
 A descendant of the Gaal family of Gyula. Born in 1831, he was a 
 lieutenant in the war of 1848-49, and was severely wounded. He escaped 
 to Turkish territory, and later fought in the Hungarian legion in Italy. 
 Since he received promises that if he returned to his homeland he would 
 not be prosecuted, he returned to Hungary but was captured and con- 
 scripted as a private in the Austrian army. He later joined the Polish 
 revolutionists and became a prisoner of the Russians, who extradited him 
 to the Austnans. Since at that time Austria wished to reconcile Hungary 
 he was given his freedom upon the condition that he would leave the 
 country. 
 
 When he arrived in the United States in 1864, the Civil War was 
 at its Peak. He immediately enlisted and was appointed captain of the 
 1st Florida Cavalry on Oct. 10th, 1864, but on November 5th of the same 
 year he wrote his resignation from the hospital at Barrancas, Florida. 
 One of the reasons for his resignation was the fact that he was ignorant 
 of the language, and serving in a regiment composed almost exclusively 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 55 
 
 of Americans, this knowledge was an absolute necessity. Another was 
 that his wounds, received shortly after his enlistment, incapacitated him 
 for active service. He was with Albert Ruttkay, Emery Mészáros and 
 Roland Rombauer during his short time of service. 
 
 After the w r ar he married an American and settled in New Orleans. 
 He died February 29, 1912, and was buried in Chalmette National 
 Cemetery. 
 
 GALL ALEXANDER 
 
 Enlisted October 10th, 1861, in the 5th New York Cavalry Regi- 
 ment in which he became a sergeant major, and later a lieutenant. He 
 was struck in the eye by a bullet in the battle of Hanover, June 30th, 
 1863. The bullet passing through his brain, killed him instantly. He was 
 38 years old. 
 
 (In Bibliography see: Number 202.) 
 
 GÁLFY-GÁLLIK ANDREW (1818—1885) 
 
 At the outbreak of the war in Hungary he was a merchant in the 
 city of Kassa. He became an officer, then came to America, where he 
 settled in Cincinnati, Ohio. On January 8, 1862, he enlisted in the 58th 
 Ohio Infantry Regiment which consisted almost exclusively of Germans, 
 and of which he was appointed major. Once he was wounded on the 
 thigh. He was captured by the rebels in the battle at Chickasaw Bayou, 
 Miss., but was exchanged, and then served on the gunboat "Mound 
 City." After the war he studied medicine, practiced first in Boston, then 
 in Cincinnati and Kansas City. In 1881 he returned to Kassa, and died 
 there in May 1885. His biography appeared in print. He received a pen- 
 sion from America until the time of his death. 
 
 (In Bibliography see: Number 187.) 
 GERSTER ANTHONY 
 
 He was a first lieutenant in the war of 1848-49. Came to America 
 in 1852, and was one of those who in May of 1852 signed a declaration 
 in reply to an anti-Kossuth article written by a Hungarian emigrant 
 named Szedlák. He served in the Civil War as an officer of the engineer 
 corps under General John C. Fremont, with General Alexander Asboth, 
 and later served under Generals Rosecrans and Grant. He was an uncle 
 of Dr. Árpad G. Gerster, who for a long time was one of the most out- 
 standing figures of the Hungarian-Americans. He died in California in 
 1897. 
 
 (In Bibliography see: Number 129.) 
 GRECHENEK GEORGE (1825—1862) 
 
 He was a first lieutenant in the Hungarian war, one of the most 
 loyal of Kossuth's followers who was with him during his entire Turkish 
 exile. In February, 1850— he with Alexander Asboth and several other 
 officers signed a declaration according to which: "We wish to follow the 
 Governor under any circumstances." He came to America aboard the 
 "Mississippi." He was one of those officers who never relinquished their 
 vigilance in guarding Kossuth during the voyage, even by sleeping in 
 front of Kossuth's cabin, taking turns. In America he was a veritable 
 body guard and accompanied Kossuth to many places. He was with 
 Kossuth at the tomb of Washington, and during the triumphant tour of 
 
56 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 New En "land. We know very little of his American life, only that he 
 lived in New York, having previously worked with Asbóth at Syracuse, 
 N. Y. He enlisted June 21, 1861, at Staten Island, N. Y. and became a 
 captain of the 72nd New York Volunteer Infantry Regiment in the 
 brigade of General Sickles. He received a severe wound in the thigh in 
 the battle of Williamsburg, Va. on May 5th, 1862. A few days later he 
 was transferred to Washington, and sent to Harewood Hospital. Two 
 days later his right leg was amputated and he died May 17, 1862. He 
 was 37 years old. He was the only one of the passengers on the "Missis- 
 sippi", who gave his life in payment of his debt to the United States. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 8, 49, 53, 90, 162, 201, 202; Appendix 10.) 
 GROSSINGER CHARLES 
 
 A Hungarian officer who was with the exiled Kossuth from the 
 very start. Kossuth himself gave him a testimonial letter on December 
 20th, 1849, at Sumla. He arrived in New York on the second day of July, 
 1852, with the group of 47 emigrants who traveled to the United States 
 from Portsmouth, England, together with Charles Zagonyi, Louis Danes 
 and others. He was a member of a male choir which was' organized by 
 the emigrant officers. He later went to New Orleans, and became a 
 manager of the Dreyfus Dry Goods Co. Of his Civil War record, we 
 know only that he served as an officer. 
 
 (In Bibliography see: Number 53; Appendix 10.) 
 
 HARASZTHY GÉZA 
 
 The oldest son of Augustine Haraszthy, the founder of Sauk City, 
 Wisconsin, and the pioneer of the grape growing industry in California, 
 hor a time he lived with his father in Nicaragua. He was at Annapolis 
 lor a while, and in 1848 enlisted in the regular army of the United States 
 and served four years. At the outbreak of the Civil War he enlisted in 
 the 18th New York Volunteer Infantry Regiment, of which he later be- 
 came major under General Kilpatrick. He was a captain when he was 
 captured at Red River during a bloody battle. He escaped, but was re- 
 captured and sentenced to death. He was to be executed near Campfort, 
 but in the last hours he was exchanged for another prisoner After the 
 war he went to California, and began farming on the small property left 
 by his father. When the war in Nicaragua broke out, he went there, and 
 as a colonel became the commander of the cavalry. He remained there 
 until his death near Connto, in 1878. He was never married. 
 
 HAUSER PHILIP 
 
 Captain in the Civil War. We have no other information about him. 
 HILLEBRANDT HUGO (1832—1896) 
 
 Born in Southern Hungary in 1832. Attended military school and 
 was airofficer m the Hungarian war of independence. H "went to Tur- 
 k 7- -; 1 kő* there came to the United States, where at first he was em- 
 
 fe V'-tl llU ; /-V ,rVC -'- A V he outbreak if the Italian wars he Tn- 
 Usted jr the Garibaldi army and took part in both Sicilian campaigns He 
 was with Garibaldi until his victorious army entered Rnm P m I?' a 
 
 5 T IT" St r dUdng iW ™ ter of ^t^trfZl £e bombin- 
 oi Fort Sumter he became a lieutenant and adjutant of the GarSaldf 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 57 
 
 Guard in New York, which later became the 39th New York Volunteer 
 Infantry Regiment. On September 10th, 1861 he became a captain, and 
 on June 19, 1862 was appointed a major of the same regiment. He took 
 part in the battle of Gettysburg, in which he was wounded. 
 
 In December 1863, he was honorably mustered out. He was sick 
 for a long time as a result of the nights spent unprotected from sleet and 
 snow during the winter campaign of 1863. 
 
 On February 2nd, 1864 he was appointed a captain in the Veterans 
 Reserve Corps in Washington. He lived there until 1866 when he was 
 transferred to North Carolina, to take charge of the office of the Freed- 
 men's Bureau. He worked here until January 1868, when the office was 
 broken up. He conducted the office fearlessly, doing his almost always 
 unpleasant, even dangerous duties to the complete satisfaction of all 
 concerned. 
 
 In 1868 President Grant appointed him American consul on the 
 Island of Crete, with Candia as headquarters. He married the daughter 
 of the Austrian consul there. He remained at Crete until 1874, when the 
 consulate was discontinued, at his suggestion. 
 
 Major Hillebrandt took part in the battles of Bull Run, Cross Keys, 
 Gettysburg, North Anna, and others, and he also fought at Bristol Sta- 
 tion, Po River and Mine Run. He was wounded in the battles of Bull 
 Run and Gettysburg. 
 
 He died April 7th, 1896 at Brooklyn, N. Y. at the home of his old 
 friend General Robert Avery, retired, at 98 Second Place. He lived 64 
 years. 
 
 (In Bibliography see: Number 142.) 
 
 HOCHLEITNER CHARLES 
 
 Captain of the 45th New York Volunteer Infantry Regiment, mus- 
 tered out on September 12th, 1862. We have no other information. 
 
 JEKELFALUSSY ALEXANDER 
 
 Born 1831, as a member of the Jekelfalussy family de Jekelfalva 
 and Margitfalva. He was an officer in 1848, and came to America with 
 the group led by Joseph Prick. He settled in Chicago, together with 
 other members of the group, because attempting to join the Ujházy 
 group at New Buda, they could not proceed any further. In 1853, he was 
 a member of the government expedition, together with Anthony Remé- 
 nyi, the brother of the great violinist Edward Reményi, which under the 
 command of General Stephens, explored the unknown territory between St. 
 Paul and Puget Sound. He enlisted at Peoria, 111. June 29th, 1862, and 
 became a lieutenant in the 24th Illinois regiment under the command of 
 Colonel Géza Mihalotzy. He was mustered out August 6, 1864. He wrote 
 a letter in camp at Jasper, Tenn. on June 22nd, 1862 to Colonel Mihalotzy. 
 Every regiment received orders that all fugitive slaves hiding in the dif- 
 ferent camps must be caught and given up. Jekelfalussy declared, that 
 he can not obey any such command, because it is contrary to his con- 
 victions and his self respect. He therefore resigns his commission in the 
 army. It seems that this resignation was not acted upon, because Jekel- 
 falussy served two more years. After the war he became an official of 
 the Post Office in Chicago in 1872, together with his old fellow officer 
 and emigrant, Francis Langenfeld. 
 
 (In Bibliography see: Number 210.) 
 
58 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 KAPUS WILLIAM 
 
 Born in 1833. Lieutenant in the First Washington Territorial Vol- 
 unteer Infantry Regiment. Enlisted at Fort Vancouver September 20th, 
 1862 and was mustered out November 30th, 1865. According to a recom- 
 mendation signed by Major T. C. English the chief of the recruiting of- 
 fice, he was "an educated gentleman, with business capacity and energy 
 of body and mind superior to any requirement that may be made upon an 
 officer of his grade." 
 
 KELEMEN ALEXANDER 
 
 Arrived in Davenport, Iowa in the spring of 1851, where he worked 
 as a laborer. As a soldier in the Civil War, he was wounded and died of 
 his injuries at Rock Island, 111. 
 
 KEMÉNYFFY JOSEPH 
 
 A lieutenant in the Hungarian war of independence. In 1852 we 
 find him in New York, where he also signed the declaration against an 
 article written by an emigrant named Szedlák attacking Kossuth. He 
 was one of the adjutants of General John C. Fremont. After the war he 
 married and manufactured picture frames in New York. 
 
 (In Bibliography see: Number 129.) 
 
 KISS JOSEPH 
 
 Enlisted January 4th, 1864 in the 24th Illinois Volunteer Regiment 
 at Chicago, Colonel Geza Mihalotzy commanding. He served as a private 
 and was mustered out July 31st, 1865. 
 
 KNEFLER FREDERICK 
 
 Born April 12, 1834 at Arad, Hungary. His father, whose name 
 was Knopfler, practiced medicine. As a young boy he attended school in 
 Vienna, but he was scarcely fifteen years of age when he enlisted in 
 the war of independence. Since his father also took part in the war the 
 whole family had to flee They came to America in 1850, where they 
 first settled m New York The young Knefler learned the trade of a 
 ship carpenter and worked as a carpenter when the family moved to In- 
 dianapolis. Besides his work, he studied law in the office of Jonathan W 
 
 r^T' a\ !° °\ WaS em P!°y ed in th e office of the clerk of Ripley 
 County, and later he was assistant to the clerk of Marion County, John 
 
 n »a- ♦*?* W ^ w ° rldng here ' when Fort Sumter was fired upon. He im- 
 
 Tei m e e ni to a \\ Pr r ate ,' A rl 15 ' 1861 in the llth In ^™ Volun- 
 teer Regiment of which he shortly became captain. He was at the time 
 
 tfyeara old. He was in the first line of fire at the battle of RomnJ 
 
 Hur" tYeTil.li^TnL^'^^ 11 ^ 6 ' the WOdd famous auth °r of "Ben 
 ^M -^Í he*' ma^TnS S^tSTg 7, 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 59 
 
 In the Civil War he was in command of a whole brigade in the 
 battles of Nashville, Tenn., Chattanooga, and Franklin, in the division of 
 General Wood. He had an especially important role in the battle of Mis- 
 sionary Ridge, in which he was in command of the 86th Indiana Regi- 
 ment, together with his own. He was the first officer to reach the top of 
 the ridge. He wrote a history of the battle, in an entirely impersonal 
 manner. 
 
 Captain Eli F. Ritter, who for years was Knefler's adjutant 
 describes his superior officer as one who could work wonders with his 
 men in military drilling and discipline. He wrote a book on military tac- 
 tics, but the manuscript was captured with other baggage at Chickamau- 
 ga. At first he was not popular with his men, who practically were all 
 farmer boys, not used to severe discipline of a warfaring army. But 
 when the regiment was first under fire, and the soldiers saw for them- 
 selves how calmly their colonel conducted himself even in face of the 
 greatest danger, and how interested he was in every one of his men, this 
 unpopularity was changed into the greatest loyalty. Knefler was always 
 ready to share every hardship with his soldiers. He never slept in a 
 house or outside of his camp, when his men had to stay without shelter 
 and always demanded the best provisions and quarters for his soldiers. 
 He was known as the officer keeping strictest discipline. His entire mili- 
 tary record was perfect, without a blemish. After the war he practiced 
 law in Indianapolis, and was a partner of John Hanna, former U. S. Dis- 
 trict Attorney. He was appointed by President Hayes, chief of the pen- 
 sion office, and he worked in this capacity eight years. He then became 
 a member of the committee to bring about the erection of a memorial to 
 soldiers and sailors. From that time he bent all his energies to the com- 
 pletion of this important undertaking. 
 
 He died June 14th, 1901, at his home in Indianapolis, 1224 East 
 Washington St., at the age of 67. 
 
 His death was mourned by the whole city. The newspapers pub- 
 lished editorials and long obituaries about the erstwhile Hungarian 
 soldier boy, who became one of the most outstanding citizens of the com- 
 munity. The "Indianapolis Journal" wrote : 
 
 "He was one of the first to enlist, taking whatever place came to 
 him, serving faithfully and tirelessly in the positions to which he was as- 
 signed, useful in a high degree because of instruction in Europe when a 
 mere boy, but more useful through intense devotion of his adopted coun- 
 try. During his four years spent at the front in doing the duties assign- 
 ed him he won the regard of subordinates and the confidence of su- 
 periors. No better, braver soldier than he ever buckled on a sword. 
 
 The last years of his life were devoted to the completion of the 
 soldiers' and sailors' monument. To it he gave all his energies, his 
 thoughts and brain. He planned and worked after most men would have 
 given up . . . No truer American ceased to live, no better citizen in all the 
 duties of citizenship was left the city when the feeble flame of that man- 
 ly spirit flickered out." 
 
 (In Bibliography see: Numbers 63, 66, 74, 75, 86, 217, 219, 223; Appendix 7.) 
 
 KOMPOLTI 
 
 In a large book published by Maurus Jókai, Victor Rákosi and 
 Alexander Bródy: "1848, the Hungarian war of independence in pictures" 
 there is a picture of a hand carved wooden goblet. The goblet was carved 
 by a Hungarian officer named Kompolti, during the years when he was 
 a prisoner of the Austrians in the fortress of Arad. It is almost certain 
 
60 LIN'COL N'S HUNGARIAN HEROES 
 
 that this Kompolti was identical with the Kompolti who at the end of the 
 1850-s arrived in New Buda, Iowa. We don't know his Christian name. 
 At New Buda he became an intimate friend of George Pomutz who was 
 much younger than he. and at the outbreak of the Civil war they went 
 together to enlist. 
 
 According to American record- remaining, Kompolti was a major 
 in the Hungarian war of independence, and for seven years was a chained 
 prisoner in one of the Austrian prisons. He became so used to walking 
 thus chained, that this peculiar manner of walking did not leave him even 
 in America. Since he was an older man, who was subject to heart at- 
 tacks, he was not accepted by the army, but since he did not want to sepa- 
 rate from his friend, when Pomutz became the adjutant of the 15th Iowa 
 Regiment he was permitted to remain with his friend as a civilian. 
 
 The two loyal friends shared everything, and even slept under one 
 blanket at camp. Since the damp, uneven ground was not particularly 
 conducive to real rest, and since they were also continually awakened by 
 the dogs of the many German officers they hit upon a plan by which the 
 one who would awaken first would nudge the other, and they would 
 light their long-stemmed pipes and smoke together until they fell asleep 
 again. 
 
 After the battle of Shiloh, when the weather suddenly changed, the 
 soldiers could obtain water only by digging down a few feet in' the 
 ground. From this water many received dysentery. To guard themselves 
 from the dread sickness, Pomutz and Kompolti invented a brew called 
 'Garibaldi Tea.*" which they drank in large quantities. This "celebrated" 
 tea was nothing else but a mixture of hot water, brown sugar and a gen- 
 erous amount of commissary whiskey. 
 
 Kompolti was a first "class engineer, and probably it was he who 
 made the plans for the different fortifications for which' Pomutz received 
 much praise. 
 
 In August, 1862 the regiment camped near Bolivar where thev 
 were oraered to strengthen the division of General Ross. General Ross 
 entrusted Kompom to make a survey of the territory and to prepare 
 plans for defense purposes. He was doing this work with some others 
 tar from the regiment when the group was attacked bv the rebel. The 
 other, succeeded in escaping, but Kompolti on account of his crippled 
 feet could not follow them. * l 
 
 He was arrested, and since he did not have a military status and 
 ™s in civilian clothes, they thought he was a spy. He knew very little 
 Enghsh and he could not explain what he was doing with the soldiers. 
 ™ ;:^ n ;^; Md >- beaten and set tree on enemy territory miles away from 
 
 i ! lH | " 1(i ? old Í er turned about > ^d started to return to the onlv 
 
 h "" K ' he knew in America, New Buda, in far off Iowa. He lived mosüv 
 T gre ™ C ° rn ' :u I 1 ; 1 ^atever he received from the poor colored people 
 d fend d'l Sf ^r I"* 1 '" fr ke t by la ^ e d °^ ^^-hoTn 
 ST o/\h7^ahne^ 5 ^le^ he t aí a "5?^ * FT 1 ! ^ 
 
 ;rLn i t:;";: , ' a,,K ,rtd thi ^ i: '^-^ ^^ ^tL a T & t^% 
 
 in \r U W?S l , !,l 7 llial he reached the dried up bed of the Salt River 
 in Missouri, which is not far from the border Lf t u ' 
 
 rj? ,;:";:,„:'"' b * - - "«"■ ™--°r«,,f u a LS 
 
 ' tt^^r^^JSg^tt 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 61 
 
 saw the mound of rags. He alighted, and when he saw that it was a man, 
 with great effort he managed to drag the heavy stranger onto his wagon. 
 He somehow succeeded in reviving him, and spoke to him in German. 
 To his great surprise he then recognized Kompolti whom he had often 
 met before the war. 
 
 The old soldier recovered, and being an expert metallurgist he 
 was given a partnership in a company which was making surveys in 
 the mountains of Colorado. According to some records he made some im- 
 portant discoveries. It Avas here that death overtook him. He fell into a 
 chasm, and it was said that his death was not accidental, but that he 
 was supposed to have been pitched over by his companions so that they 
 would not have to divide the profits. 
 
 His bones are probably still whitening in some unknown Colorado 
 chasm. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 16, 81.) 
 
 KORPONAY GABRIEL 
 
 He was probably a member of the ancient Korponay family of Ko- 
 monka, County of Szepes. Born 1809, at Kassa or vicinity. Came to 
 America in the early 1840's or possibly a little sooner, where he became 
 famous as a "polka dancer." In 1844 the "Honderű" of Pest writes 
 about him : "The hellish dance, as the foreign newspapers inform us, was 
 not satisfied with its victories in Europe, but swam across the ocean to 
 North America, where for instance in New York it is now the most 
 fashionable dance. Its greatest master is a Hungarian, named Korponay. 
 Ladies and gentlemen are flocking to Mr. Korponay — writes the United 
 States Courier, — to be inoculated with the hellish disease." 
 
 That this dancer Korponay is the same Korponay who in 1846 was 
 a captain in the Mexican War, and who in the Civil War became the 
 colonel of the 28th Pennsylvania Volunteer Infantry Regiment, seems to 
 be proven by the "Illinois State Register" of Springfield, 111. which on 
 August 27th, 1849, published a short news item stating that G. D. Kor- 
 ponay, the famous "polka dancer" who was an officer in one of the Mis- 
 souri cavalry regiments during the Mexican War, sailed for Europe 
 aboard the "Cambria" to take part in the war of independence of his na- 
 tive land. His own letter of September 6th. 1862 also contains references 
 to his participation in the Mexican War, in which he was captain of the 
 3rd Missouri Volunteer Cavalry Regiment. 
 
 According to some information, Korponay taught military tactics 
 at West Point, (Kende, I. 39) but they have no record of it there. Kor- 
 ponay did teach at a school, but this was a small private boys' school in 
 St. Louis conducted by a certain Major A. J. Dorn. The young boys 
 were given some military training, and Korponay who was a man of good 
 reputation, taught the boys to fence. 
 
 His favorite pupil was the nine or ten year old George Dashiell 
 Bayard, who later at the age of 27 as a brigadier general fell in the battle 
 of Fredericksburg, Va., December 14th, 1862. The boy who studied in 
 this school for two years, never forgot his fencing master, of whom he 
 was very fond. When he found out that Korponay was about to return to 
 Hungary, the 14 year old boy wrote a letter to him, and begged to be 
 taken to Hungary, and permitted to remain there with him. But he did 
 not receive an answer, probably because Korponay had already left. It 
 was due to the influence of Korponay, that the Bayard boy decided to 
 become a soldier, and later he did graduate from West Point. 
 
 When Korponay left for Hungary, the war had been over for sev- 
 eral weeks, so he could not take part in it. He returned to the United 
 
62 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 States, together with several other emigrants, probably in 1852, and set- 
 tled in Philadelphia, Pa. 
 
 Not long after this, Korponay became an interpreter for the east- 
 ern District of the U. S. Courts. On March 28, 1858 it was from here 
 that he wrote a letter to Attorney General J. J. Crittenden, former 
 Governor and Senator from the state of Kentucky, in which he offered 
 in view of the "coming struggle" one hundred picked men for the army. 
 
 He was 52 years old, when he became Lieutenant Colonel of the 
 28th Pennsylvania Volunteer Infantry Regiment. On April 25th, 1862, 
 he was appointed colonel, but he had to leave active service on September 
 30th of the same year, due to a serious kidney ailment. He himself 
 asked for and received his honorable discharge on March 26th, 1863. 
 
 We have no more information about him. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 4, 13, 72, 88, 112, 114, 204, 220; Appendix 2.) 
 
 KOVÁCS GUSTAV 
 
 He was an officer in 1848, and came to America with the group of 
 which Joseph Prick was the leader. He went to Chicago with the group 
 and while most of them remained there, he went further to their original 
 goal, New Buda, Iowa, where he helped Ladislaus Ujházy to build his 
 first log cabin. With the members of the Ujházy family, George Po- 
 mutz and some other Hungarians, he signed the "document of founding" 
 which was placed in one of the cornerstones of the house. From New 
 Buda, he went to Cincinnati. He enlisted in the 24th Illinois Volunteer 
 Infantry Regiment, June 22nd, 1861, as captain. 
 
 He was seriously wounded on June 12th, 1862, in the battle near 
 Jasper, Tenn., and never fully recovered. He was mustered out on 
 January 19, 1863 as a major by brevet. In 1871 he returned to Hungary, 
 and became a schoolmaster of the Calvinist church in Békésgyula, (the 
 town in which George Pomutz was born.) He died there in 1874. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 193, 210.) 
 
 KOVÁCS STEPHEN 
 
 Began his military career as an Austrian officer, but in 1848 went 
 over to the Hungarian army, where he rose to the rank of major. After 
 the surrender at Világos, he fled to Turkish territory with his wife. He 
 remained in the company of Kossuth and went with him to America 
 aboard the "Mississippi." In the Civil War he was a major of the 54th 
 New York Volunteer Infantry Regiment, serving with Colonel Eugene 
 Kozlay. He distinguished himself especially in the second battle of Bull 
 Run, Va. Upon the death of Colonel Koltes he became brigade com- 
 mander. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 10, 82, 129, 162, 201, 219; Appendix 10.) 
 KOZLAY EUGENE (1827—1883) 
 
 We have little information concerning his life in Hungary. He was 
 probably an officer in the auxiliary service in the war of 1848-49 He en- 
 cf^xr 1 " th £ American arm y October 16, 1864, in the newly organized 
 54th New York Volunteer Infantry regiment (Black Jaegers) of which he 
 became colonel on March 19, 1864. He served mostly in the division 
 commanded by General Sigel. He rendered excellent service in the dis- 
 ery of the frauds which some of the high ranking officers in his regi- 
 ment had P art Jl well-educated man, and an excellent officer, 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 63 
 
 who for his meritorious services was appointed a Brigadier General by 
 brevet, on March 13, 1865. He was mustered out April 14th, 1866. After 
 the war he was employed as an engineer in Brooklyn, N. Y., and held 
 other municipal positions. He worked as an engineer on the Brooklyn 
 Elevated railroad. He died in April, 1883, in Brooklyn, at his home, 498 
 Kent Ave. He was 56 years old. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 63, 82, 95, 141, 202, 219.) 
 
 KUNÉ JULIAN 
 
 Born 1831, at Belenyes, County Bihar, and was a soldier in the 
 Hungarian Army at the age of 17. He writes concerning the hardships 
 that had to be endured by the soldiers that during the entire time of his 
 service, he did not see one tent, and even in the worst weather they had 
 to camp in the open. He served first in the Bánát as a national guards- 
 man, then in the army of General Bern in Transylvania, as a sergeant of 
 the 55th battalion under the command of Major Ihász. 
 
 He went to Viddin with General Bern, and with Bern and others he 
 became a Mohammedan under pressure of circumstances. From here they 
 went to Sumla for a short time. Then one group went with Kossuth to 
 Kutahia, Asia Minor, and another group with Bern to Aleppo, Syria. 
 Kune was a member of this latter group. At Aleppo, where he took part 
 in the fighting against the native Arab tribes, Bern died in a short while. 
 Kuné, who was then 20 years old, joined the service of Emin Pasha, 
 governor of Syria, whose headquarters were in Damascus. This Emin 
 Pasha was a brother-in-law of Sultan Abdul Medsid. It took them two 
 weeks to travel the 250 miles from Aleppo to Damascus on horseback 
 through the Syrian desert. In Damascus he found several Hungarian 
 emigrants, who were greatly dissatisfied with their miserable circum- 
 stances. 
 
 The governor wanted to take Kuné, whom he considered a full- 
 fledged Mohammedan to a pilgrimage to the holy cities of Mecca and 
 Medina, and cheered him with the hope, that he would be able to drink 
 from the original spring of the holy "Zam Zam" water instead of getting 
 an occasional taste given by a returned pilgrim. 
 
 This trip was never taken. Kuné spent months in Damascus in 
 idleness. Meanwhile he received letters from Aleppo, from the Hun- 
 garians remaining there. From these letters he found out that Kossuth 
 would be released from his exile in Kutahia, and that the other Hun- 
 garians had also applied for release, among them General Kmetty, the 
 benefactor of Kuné. He thereupon asked the governor to permit him to 
 return to Aleppo, which permission, much to his surprise, was granted 
 immediately. 
 
 On his return to Aleppo the only Hungarians whom he found there 
 were General Kmetty and Captain Stephen Thoult, with his wife. General 
 Kmetty did not wish to undertake the journey to America. And so in the 
 group which made the journey on horseback to Tripoli there were only 
 three Hungarians : Captain Thoult, his wife, and Kuné. (The Thoults 
 later on lived in Boston, where they became popular members of the 
 Stearns' "Hungarian Club", but later returned to Hungary. The letter 
 of introduction given Captain Thoult by Kossuth is in the Library of 
 Congress, Washington, D. C.) 
 
 From Tripoli they went to Beyrout, from which port the Thoults 
 began their journey to America, Kuné however went to Alexandria, and 
 after a two weeks trip on a small English freighter arrived in Bristol, 
 England. From there he went to London, arriving in New York May 1st, 
 
64 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 1852, after a four weeks journey aboard the "Cornelius Grinnell." By this 
 time the tour of Kossuth in America was drawing to a close. 
 
 Kossuth gave Kune letters of recommendation on two occasions. 
 The first was given March 1st, 1851 in Kutahia. and the second June 
 26th, 1852 at New York. 
 
 From New York Kuné went to Hartford, Conn., then to Springfield, 
 Mass., and lastly to Chicago, where he settled in 1855. Inside of 24 hours 
 he received a position in the .Marine Bank, whose president Jonathan 
 Young Scammon was a great friend of the Hungarian emigrants. His 
 son Charles was taught by Joseph Prick, a former official of the County 
 of rorontál, who a few years before had been the leader of a large group 
 of emigrants to Chicago. Here he met Martin Koszta, a former Hun- 
 garian officer, who two years before as the hero of the world famous 
 "Koszta affair"', had almost become the cause of a war between the 
 United States and Austria. In 1860 he was appointed a clerk in the state 
 senate, and thus was introduced into political life. As an alternate 
 delegate he took part in the Republican convention which nominated 
 Abraham Lincoln to the Presidency on May 10th, 1860 and was the only 
 Hungarian present on this memorable occasion. After the convention the 
 party sent Kuné to the state of Indiana, where he made speeches on be- 
 half of Lincoln in English and German. He met President Lincoln on 
 several occasions, and talked to him in Springfield, 111., and in Washing- 
 ton. fe 
 
 On May 11, 1861 he, together with a German officer, began the 
 organization ot the 24th Illinois Volunteer Infantry Regiment, of which 
 he became Major. It was into this regiment that "the Lincoln Riflemen 
 organized by Mihalotzy were merged. His American military career was 
 a short one, because he resigned October 31st, of the same year. During 
 this time he was otten in the company of General U. S. Grant, who later 
 became the President of the United States, and who on one occasion, in- 
 vited Kune to a two hour ride on horseback. During this ride thev spoke 
 almost exclusively ot the Hungarian war of independence 
 
 In 1863 he became an official of the Chicago Board of Trade and 
 was also . a V lter on the Staff of the "Chicago Evening Journal"' He 
 Council t0 P ° St ° f dty aSsessor of the South Sid e by the City 
 
 It was in 1869 that he first returned to Hungary, and thereafter he 
 often made trips there. During the Franco-Prussian war he was the war 
 
 he PO ooe e nea" X ^^ ^^ ^ 18?2 at the Wodd ^VviZl 
 he opened an American restaurant, but this venture ended with a con- 
 
 ;;; er, de ,, c oming back to Chicago, he remained an offfeS of The 
 
 ^*£ T ^J^™* *™ mm0m in 1911 < **t - English,. 
 
 'In Bibliography see: Numbers 91, 103, 210.) 
 LANG HENRIK 
 
 Sarv fnT^tíve^hiín! ^ " V H t Utenant He later returned to Hun- 
 gary, and received his pension until the time of his death. 
 
 LANGENFELD FRANCIS 
 
 Enlisted with the Lincoln Riflemen in Chicago Tulv 8th i«*i 
 
 mem ^\;v^^r' 1 uuh th , e , 24th minois ^^ ] t^ S: 
 
 iTeuTenant Ator the war Knd' W a I^tT u , 1ÍCUtenant ' thin ^ 
 the Post Office aChl H Alexander Jekelfalussy became clerks in 
 ,.„ RKi a \ LhlCa S°; He wrote several articles in the local papers 
 (In liibhography see: Number 210.) pcipcia. 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 65 
 
 LANGER IGNATIUS DR. (1800—1879) 
 
 Born at Arad. He was a staff surgeon in the Hungarian war of 
 independence. He arrived in America, probably at the port of New Or- 
 leans, in January, 1850. He lived for a while at New Buda, Iowa, then 
 in Davenport, where he tried farming. During the Civil War, he was a 
 surgeon in the Army of the Potomac, and was much appreciated for his 
 meritorious services. 
 
 After the war, he lived in Vienna, Austria, and then returned to 
 Arad, his birthplace. He died there April 2nd, 1879, at the age of 79. 
 
 LUDVIGH ALEXIS 
 
 His father was John Ludvigh, a high government official during 
 the Hungarian war of independence. He fought in the army as a young 
 lieutenant. After the surrender, he went abroad with his father and set- 
 tled in Brussels, Belgium, where they opened a lace shop. Since business 
 was good, he was sent by his father to New York to open a branch. 
 There he became a well-to-do businessman, who kept in touch with his 
 old friends Matthias Rózsafy, and others by corresponding and meeting 
 them often. He often attended the meetings of the Hungarian Society 
 organized in New York in 1865. He served as a volunteer cavalryman in 
 the Civil War. He died in 1895 in New York, leaving a widow and three 
 children. His son John, an attorney, and the treasurer of one of the 
 largest film concerns, "Famous Players" was in 1926, the president of the 
 committee for the erection of the Kossuth monument, which now stands 
 on Riverside Drive, New York. 
 
 LÜLLEY EMMANUEL (1807—1895) 
 
 He was a secret service man in the Hungarian war of independence. 
 After the collapse he fled to Turkish territory with other emigrants. He 
 was with Kossuth at Kutahia, but since he was often in the company of 
 Kossuth's enemies, especially with Szöllösy, who later published a book 
 attacking Kossuth, and with an Austrian agent named Jazmagy, who tried 
 to assassinate Kossuth, the emigrants considered him a spy of the Aus- 
 trians. His wife and five children were with him in Kutahia, and the 
 the whole family came to America with Kossuth on the "Mississippi." 
 
 He became a major in the Civil War, and according to a document 
 signed by General Burnside, rendered valuable services. He then was em- 
 ployed in the secret service division of the Department of Justice. He was 
 pensioned as such. He died in October, 1895, at Washington. He was 
 smoking in bed, and the bedclothes caught on fire, causing his death 
 from the burns. He had nine children. Several of his descendants are 
 living in Washington at the present time. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 51, 64, 201, 223; Appendix 10.) 
 MAJTHÉNYI BARON THEODORE 
 
 His father was Baron Joseph Majthényi, a member of the landed 
 nobility and of parliament, who, having taken an active part in the war 
 of independence was forced to flee. In America he went first to New 
 Buda, Iowa, then in 1851 to Davenport, where he owned a farm with his 
 son. 
 
 The younger Majthényi enlisted as a sergeant in Fremont's army and 
 remained there until September 15, 1861, when he was appointed lieuten- 
 
66 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 ant and adjutant to the Cavalry Guard, cf which Major Charles Zagonyi 
 was the commander. He was the only Hungarian beside Zagonyi who 
 took part in the famous cavalry charge at Springfield, Mo, when about 
 160 cavalrymen under the command of Zagonyi put to rout an army ot 
 L800 confederates, and thus secured that entire territory for the Union 
 Army. 
 
 When Fremont's guard was disbanded, mostly for political reasons, 
 Majthényi became captain of the 1st Indiana Cavalry Regiment. After 
 the war' in 1866, he was appointed lieutenant of the 6th U. S. Cavalry 
 but soon after that, he returned to Hungary with his father, taking with 
 him his American-born wife. In Hungary he became an officer in the 
 newly organized Hungarian army. In 1875 he returned to America, 
 leaving his family in Hungary. From this time on all trace of him was 
 lost, his family never again heard of him. His wife and children later 
 returned to America. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 35, 38, 83, 111, 219. 226.) 
 
 MÁNDY H. J. 
 
 He was a sergeant in the 4th Xew York Cavalry Regiment, and 
 was decorated for his braverv in the battle near Front Royal, on August 
 15. 1864. 
 
 (In Bibliography see: Number 202.) 
 
 MÁRKY JOHN O. 
 
 He enlisted as sergeant June 17th, 1861, in Chicago in the 24th 
 Illinois Volunteer Infantry Regiment, on the day when the Lincoln 
 Riflemen with Geza Mihalotzy commanding were merged into that regi- 
 ment. He was discharged August 8th, 1862, because he became unfit for 
 further service. 
 
 MENYHÁRT JOHN 
 
 Born in 1829. He was a lieutenant in the Hungarian war. He 
 probably came to America with Charles Zagonyi and his companions. He 
 was a member of the male-choir which the emigrants organized in August 
 1851, in Xew York. He was a querulous, ill-natured man, who even be- 
 fore the arrival of Kossuth agitated against him. He enlisted in the 45th 
 New York Volunteer Infantry Regiment September 9th, 1861 at the age 
 of 32, in which regiment he became captain, but because of a lung ail- 
 ment retired from active service. He became a photographer after the 
 war, and having married, settled in Brooklyn, N. Y. He took a small 
 part in the Hungarian-American activities, and sometimes attended thei^- 
 meetingfs. He had two sons and three daughters. He died in 1904. 
 
 (In Bibliography see: Appendix Number 10.) 
 
 MÉSZÁROS EMERY 
 
 An officer in the Hungarian war of independence. In the Civil 
 War served first with Fremont's army, then under General Curtis with 
 the 4th Missouri Volunteer Cavalry Regiment as Major. He later went 
 to Florida, and served in the division of General Asboth with several 
 other Hungarian officers. 
 
 (In Bibliography see: Number 129; Appendix 10.) 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 67 
 
 MIHALOTZY GÉZA (1825—1864) 
 
 Born April 21, 1825. He attended a military school in Austria from 
 the age of thirteen, and in 1841 graduated as a cadet. He was later ap- 
 pointed a first lieutenant in the 37th infantry regiment, stationed at 
 Nagyvárad, and served in this capacity until the outbreak of the war of 
 independence. 
 
 During the war he rose to the rank of captain. For a time he was 
 a prisoner of the Austrians in the fortress of Arad. Upon escaping he 
 went to London where he married. Here he fought a sword duel with the 
 most trusted and loyal friend of Kossuth, Francis Pulszky. Pulszky's 
 aide was Count Julius Andrassy, who later became the Minister for 
 Foreign affairs of the Austro-Hungarian monarchy, while the aide of 
 Mihalotzy was Stephen Tiirr, who later became a general in the Garibaldi 
 wars. Mihalotzy received a wound on his arm. When he recovered he 
 went to America, where during Kossuth's tour he again met Pulszky. 
 
 First he tried farming, but the farmhouse burnt down. After this 
 he worked as a gravedigger for three years. Befriended by a doctor nam- 
 ed Valenta, he tried to study medicine. 
 
 When it became certain that the south would secede from the 
 Union, in the early part of 1861, he organized in Chicago a company of 
 Hungarians, Czechs, and Germans, which was named Lincoln Riflemen 
 with the permission of President-elect Lincoln. (The letter written to 
 Lincoln by Mihalotzy, with the martyred President's permission in his 
 own handwriting may be found on page 10.) 
 
 The company organized by Mihalotzy was merged during June of 
 the same year with the newly organized 24th Illinois Volunteer Regi- 
 ment, of which Mihalotzy was at first Lt. Colonel, then on December 23, 
 1861 because its Colonel. The regiment was in Missouri for a long 
 time, as part of the division commanded by General Buell. The regiment 
 then fought in Kentucky, Tennessee and Alabama, and took part in the 
 battle of Stone River, under General Rosecrans. 
 
 On September 19th, 1863, when Col. Mihalotzy led his men with an 
 upraised sword in the battle of Chickamauga, to save the battery of 
 General Starkweather, he was shot through the hand, but they succeeded 
 in saving the battery. It took weeks for him to recover, and he wrote 
 one of the letters remaining after him in which he asks for sick leave 
 with his left hand. 
 
 On February 24th, 1864, in Tennessee, his regiment took part in 
 a skirmish near Dalton. At nightfall the regiment was ordered to proceed 
 as far as Buzzard Roost Gap. When darkness fell, the sentinels reported 
 that the enemy had also advanced their front line, and thus they stood 
 face to face. At midnight Colonel Mihalotzy went to the front line per- 
 sonally to examine the situation. 
 
 Suddenly and unexpectedly a single shot was fired, without being 
 followed by any other shots or noise. The bullet struck Mihalotzy, who 
 could still go back to his officers. It was discovered that the bullet en- 
 tered his right side and caused a serious injury. All the troops stationed 
 there entered Chattanooga during the next day, taking with them their 
 injured colonel, who died there on March 11, 1864, at the age of 38. He 
 was buried in the National Cemetery at Chattanooga. He left his widow, 
 but no children. 
 
 In April when it was decided to fortify the city of Chattanooga by 
 building new forts, they decided that the fort to be built on Cameron 
 Hill will be named "Fort Mihalotzy," in memory of the brave Colonel 
 who had died onlv a short while before. 
 
68 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 Mihalotzy was an excellent officer, about whose "highly judicious" 
 advice Major-General J. M. Palmer spoke with praise. He was described 
 as an excellent officer by Brigadier-General R. W. Johnson also in his 
 report about Mihalotzy 's death. General John C. Starkweather praised 
 his bravery and calmness in the battle of Chickamauga. 
 
 A short time before his death he applied for an appointment as 
 Brigadier General in one of the colored regiments, but his promotion was 
 prevented by his untimely death. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 25, 71, 82, 91, 97, 106, 107, 159, 210, 219.) 
 
 MOHOR MICHAEL 
 
 Captain in 1848 among the defenders of the fortress of Komárom. 
 He arrived in New York from Portsmouth, England on July 2nd, 1851, 
 on board the "Devonshire" in company of more than forty exiles. He 
 was among those who signed the declaration in 1852 repudiating the anti- 
 Kossuth article written by a fellow emigrant, named Szedlák. During 
 the Civil War he was a captain, and then became a saddler. During the 
 New York World Fair, he was a member of the jury. We have no fur- 
 ther information concerning him. 
 
 (In Bibliography see: Number 129.) 
 MOLITOR ALBERT 
 
 An officer in 1848, who lived for a time in California, and was a 
 lieutenant during the Civil War. We have no other information about 
 him. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 106, 110.) 
 
 MOLNÁR JOSEPH 
 
 o Came to Chicago with the group led by Joseph Prick, at the end 
 of 1851. He was a non-commissioned officer in the Civil War. 
 
 MUNDEE-MÁNDY CHARLES 
 
 According to official data, he was born in Hungary, and probably 
 is identical with that captain of the 6th Hussar Regiment named Mándy 
 whose promotion to the rank of Major was requested by Gen Arthur 
 Görgey himself "to raise the sinking spirit of the regiment." (Stephen 
 Görgey: 1848, I 40 ) He also seems to be identical with the Colonel Ig- 
 natius Charles Mandy, who for a time was a prospector in California He 
 was a brave soldier of the Civil War, who enlisted August 24th 1861 as 
 
 AnSVlö°^ e ? f t u e í anSaS re S iments - H e was appointed major' on 
 August 16, 1862 for his bravery m the battle of Winchester, Va. Fish- 
 ers Hill and Cedar Creek Va. He so distinguished himself in the battle 
 SriSS Y% hat he ^ eived on April 2nd, 1865 the rank of 
 ■ L; ' l ' hu (,( ' m ' , , :i ^y brevet. He was mustered out September 15th, 1866. 
 He was wounded m the battle of Cedar Creek, where he was a member 
 on th( stafl of General Getty, in the second division of the sixth army 
 corps on October 19th, 1864. He also received a thigh wound in the Zl 
 Lle at Spotsylvania Court House, Va. 
 
 About Lis bravery in the battie of Petersburg, Va., which ended 
 
 CÍw^^^ thea ^ of' the Ve^ín? 
 
 Bvt Pol ( u ,': \ , Tlle comm and was turned over to 
 
 Bvt. Col. Charles Mundee, assistant Adjutant General of the Division 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 69 
 
 who led it in person with most conspicuous gallantry throughout all the 
 subsequent movements. With perfect confidence that the troops under 
 his command would follow wherever he would lead the way, he pressed 
 forward in front of the line of battle with perfect disregard of all danger 
 and by his example, as well as by the skill with which he handled the 
 command, contributed in a very great degree to the glorious achievements 
 that day performed by the Vermont brigade." 
 
 About his later years we only know that he died on June 4th, 1871. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 50, 63, 219.) 
 
 MUZSfK JOSEPH 
 
 He was an officer in the Hungarian war. He went to California, 
 and according to some, was a colonel in the Civil War. We have no 
 other information concerning him. 
 
 NÉMETH JOSEPH 
 
 Born 1815. He served 18 years in the Austrian army, as an officer 
 of the 4th Hussar Regiment, and at the outbreak of the Hungarian War 
 joined the Hungarian army with 500 hussars. He fought during the war 
 as a captain, and as he writes himself in a document took part in 26 
 battles. He was wounded several times. 
 
 He went to Kutahia with Kossuth, and remained with him con- 
 stantly. He came to America with Kossuth on board the "Mississippi." 
 He was mostly in Kossuth's immediate retinue and was one of those loyal 
 officers who acted as body-guards around him. He was with Kossuth for 
 a while during his American tour. 
 
 He went to St. Louis, and on May 3, 1861, immediately after the 
 first Lincoln proclamation enlisted as lieutenant in the 5th Missouri 
 Volunteer Infantry regiment, although at this time he was 46 years old. 
 He later became a colonel of the 5th Missouri Cavalry Regiment (Ben- 
 ton Hussars). 
 
 We have no information concerning his later years. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 53, 118, 129, 162. 166, 201; Appendix 10.) 
 PERCZEL NICHOLAS (1812—1905) 
 
 A member of the ancient Perczel family of Bonyhád. Born 1812, 
 at Bonyhád, County of Tolna. He studied at home with his older brother 
 Maurice who later was a general in the war of independence. Their tutor 
 was Michael Vörösmarty, the great poet. At the age of twenty he was 
 elected to a county office in Baranya, and in 1848 he became a member 
 of parliament from his county. In the war he served first as a major of 
 the National Guard, and with his older brother he organized the "Zrinvi 
 Battalion." 
 
 As major he became the commandant of the fort Pétervárad on the 
 Danube, then for a short time was the commandant of the fortress of 
 Arad. His ungovernable temper caused many clashes with his superiors, 
 so that he was arrested even as the commandant of the fortress of Arad 
 for insubordination by General Damjanics. He was saved from graver 
 consequences only by the intervention of his one-time tutor Michael 
 Vörösmarty. He took part in the unfortunate battle of Temesvár. 
 
 After the surrender at Világos, he fled to Turkish territory with 
 his wife (née Emilia Latinovics) and his brother. They arrived to Turnu 
 Szeverin on August 16th by way of Orsova. Although the two brothers 
 
70 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 were always political opponents of Kossuth, they went with him to Vid- 
 din, Sumla* and Kutahia. In September of 1851 he together with Kossuth 
 and others were hanged in effigy in Budapest. 
 
 Nicholas I 'erezel came to America, with his wife aboard the "Mis- 
 sissippi". His brother settled in England. Arriving in America, he was 
 at first with Kossuth, and on one occasion spoke in his place at Lenox, 
 Mass., but they soon parted. In May, 1852 Perczel tried to call together 
 an anti-Kossuth mass meeting, but his plan did not succeed. At first he 
 gave French lessons, then tried farming near Davenport, la. In 1857 he 
 returned to England to his brother. They were together for two years, 
 then both of them went to Italy, to take, part in the war for the' libera- 
 tion of Italy, but in 1859 after the peace of Villafranca, Maurice returned 
 to England, and Nicholas to America. 
 
 Here he settled again in Davenport, Iowa, where he became a 
 merchant. In 1861 when permission was given by the war department for 
 the organization of the 10th Iowa Volunteer Infantry Regiment, Perczel 
 took an active part in the organization and became its first colonel. The 
 regiment was formed in July, but did not see service at the front until 
 January 1862. In this first clash which happened near Charleston, Mo., 
 eight soldiers of the regiment were killed, and 16 were injured. Perczel 
 was present with his regiment at Xew Madrid, and at the "capture of Is- 
 land Xo. 10. His regiment was a part of the army which captured five 
 thousand Confederate soldiers near Tiptonville, Mo. When the Missouri 
 campaign ended the regiment was ordered to Hamburg Landing near the 
 Tennessee River, together with the division commanded by General Pope. 
 At the siege of Corinth this regiment was a part of the íeft wing of the 
 besieging army. 
 
 At the siege of Corinth Perczel commanded a brigade, his own regi- 
 ment and the 17th Iowa. During the siege he took part in two important 
 battles. One was on the afternoon of May 26th, 1862, in which the 10th 
 Iowa regiment took part with four cannons. The enemy lost 125 dead in 
 this battle, while the 10th Iowa regiment had onlv 8' casualties. These 
 losses were almost unbelievably out of proportion, but later were confirm- 
 ed by official investigation. The second battle took place Mav 28th on 
 the night ot which the Union Army entered Corinth. The nekt morning 
 they counted 93 new Confederate graves, while the Union army had al- 
 together 30 dead and wounded. 
 
 After the occupation of Corinth the brigade of General Schuyler 
 Hamilton, to which Perczel's regiment belonged, pursued the enemy as 
 tar as Boonyille. Upon returning, the regiment encamped near Corinth, 
 at C ear Springs and later advanced twenty miles, and remained in Jacin- 
 to the seat of the County of Tishamingo, until September 18, when they 
 attacked the Confederate Army of General Price, with a part of the regi- 
 ment commanded by General Rosecrans, near Iuka, Mo. In this battle the 
 0th Iowa regiment suffered a great loss of life and casualties. They 
 Mu.eeded m turning back the enemy, and on October 3rd, and 4th took 
 part m another bloody battle near Corinth. When the campaign came to 
 
 V •' , • U T d Í SO left the service ' He was recommended for an 
 
 ,P pom mem as bngadter-general, but without success. In January of 
 
 rmt wl Vi" uT tOUCh - lth ^ headquarters in Cairo with General 
 s;:;;;. 1 ; Wh ° latC1 became commander-in-chief and President of the United 
 
 Brigadier General Schuyler Hamilton, the commander of the 2nd 
 lh ls f 10 " oi he army of the Mississippi reported on April 22nd 1862 
 about Perczel and two other Colonels: ^he> showed on ad occasions so 
 much Pertudé, so much attention to th health and welfare TweH 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 71 
 
 as instruction of the brigades under their commands, that the camp of 
 the 2nd division excited the emulation of the whole army, as to prove 
 them well fitted for their positions, and inspiring the men and officers 
 under their orders with a confidence which could not fail to prove of 
 the highest value in an engagement." 
 
 This same general reported on July 17th, 1862 that Perczel took 
 part in a bold reconnaisance on the Danville Road to Corinth, when he 
 met a much larger enemy detachment, but with great gallantry and cool- 
 ness he succeeded in forcing back the largely superior force. 
 
 According to a report by Brigadier General John C. Sullivan, 
 September 20th 1862, Perczel conducted himself so bravely in the battle 
 of Iuka, Mo., and kept his positions so tenaciously, that the enemy sus- 
 pecting a much larger force behind him gave up the fight for that point. 
 
 On part of his own soldiers, Lieutenant Lorenzo D. Immel re- 
 ported that the conduct of Colonel Perczel won the "applause" of his 
 fellow officers and men. 
 
 He left active service because he often had superiors who could 
 not equal him in military knowledge, and whose treatment he found 
 hard to endure. One of these with whom he had the most trouble died 
 later of acute alcoholism. 
 
 After the war he lived in New York, where he became the first 
 president of -the Hungarian Society organized in October, 1865. He held 
 this office for one year. In New York he was a merchant of Hungarian 
 wines. After the reconciliation of 1867 he returned to Hungary, and the 
 next year became Lord Lieutenant of the County Baranya and the free 
 regal city of Pécs (Fünfkirchen.) 
 
 In 1886 he was appointed a member of the Upper House of Par- 
 liament by King Francis Joseph. In 1887 he resigned as Lord Lieutenant 
 upon which occasion the King decorated him with the order of St. 
 Stephen. He was at the same time elected a member of Parliament by 
 the city of Pécs on a non-partisan platform. With his brother Maurice he 
 was one of the few living 1848-ers in 1896, when the nation celebrated 
 the one thousandth year of its existence. He died in the spring of 1902 at 
 Pécs, at the age of 92. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 24, 39. 46. 49, 51. 53, 64, 67, 76, 82, 89, 
 102, 106, 128, 137, 145, 161, 186, 205, 215, 219; Appendix 3, 10, 11.) 
 
 PETŐ DANIEL 
 
 A private in the 1st New York (Lincoln) Cavalry Regiment, from 
 August 16th, 1861 until June 27th, 1865. 
 
 (In Bibliography see: Number 14.) 
 
 PETŐ JOSEPH 
 
 Probably a brother of the preceding. He enlisted on the very same 
 day in the same regiment, and was mustered out as a private at the 
 same time. 
 
 (In Bibliography see: Number 14.) 
 
 PIPADY MICHAEL 
 
 Came to Chicago in 1851 with the Prick group. He served as a 
 soldier in the Civil War. In the early 90-s he owned a restaurant in 
 Chicago, on South Halsted St. 
 
72 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 POKORNY ANTHONY 
 
 He was 39 years of age, when he became captain of the 8th New 
 York Volunteer Infantry Regiment on April 23 : 1861. Later he became 
 Lieutenant Colonel of the same regiment. He served under Generals 
 Blenker, and Stahel-Számvald. 
 
 PULITZER JOSEPH (1847—1911; 
 
 Born April 10th, 1847, in Makó, Hungary. His father was a very 
 poor itinerant grain agent named Philip Politzer. His mother was 
 Louise Berger. It is not true that his mother was a Catholic. He was 
 about 17 years of age, when he went abroad, and tried to become a 
 soldier, but because of his weak eyes and poor physique he was rejected 
 again and again by the Austrian army, the French Foreign Legion and the 
 English Army. 
 
 In 1864, in Hamburg, Germany, he met an American recruiting 
 agent for the United States who persuaded him to go to America, and 
 join the Union army. He arrived in Boston in either August or Septem- 
 ber, 1864, and on November 12, enlisted in the 1st New York (Lincoln) 
 Cavalry Regiment, in which a few other Hungarians served. This regi- 
 ment was recruited for the greater part by Carl Schurz, one of the best 
 known American Germans of the time, and consisted mainly of Germans. 
 Pulitzer took part in four encounters with this regiment, and was mus- 
 tered out on July 7th, 1865. 
 
 During October of the same year, he went to St. Louis where he 
 tried one miserable job after another, until finally he became the secre- 
 tary of one of the German Societies there. In 1868 he became a reporter 
 for a German daily owned by Schurz. He received his citizenship papers 
 in 1867. 
 
 He was 22 years old, when in December. 1869 he was elected to 
 the lower house of the Missouri State legislature, in spite of the fact 
 that due to his youth, he was not eligible for election. Soon after that 
 he fired a shot at a politician named Augustine, wounding him ^lio-htlv 
 and paid a tine of 105 dollars, which was raised bv hi^ friends In the 
 
 ?£o ntl S e Í? 6 St , udie 1 d kw ' and in 1876 be S an t0 Practice. He married in 
 1878. He bought the bankrupt "St. Louis Dispatch" which shortlv after 
 merged with the "Post", under the name "St. Louis Post-Dispatch" Of 
 the original Pulitzer papers this is the only one in the hands of his heir^ 
 at the present time. 
 
 In October, 1882, the editor of his paper shot and killed a promi- 
 nent attorney, and though he was found not guilty bv reason of self- 
 defense, Pulitzer felt that St. Louis was not suitable territory for him 
 more. He kept his paper there, but he himself moved to New York. 
 He purchased the bankrupt 'The World" for 346,000 dollars. He immedi- 
 
 tnLZ^LV enS ^u Seeki u g Paper ' With such financial access, that 
 
 m three vears he paid the purchase price, and besides made a profit of a 
 
 hah a million dollars. In 1887 he organized the evening edition as a °ep- 
 
 ' .--p;- which he used principally to fight with the newspaper 
 
 I he two papers became shocking examples of "yellow 
 
 much so that the papers were barrel from'many litrans 
 
 the papers were very profitable, and in six and a half 
 
 as. t sasorr P =r* ,™v°. f ar x 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 73 
 
 pers, but their direction he never entrusted to any one else. Later the 
 "World" became a first class paper, which had a great influence on the 
 country's press and its political life. Shortly before Puitzer's death the 
 morning paper had a circulation of 300,000 and the evening edition 
 600,000, the Sunday edition of 600,000. 
 
 Pulitzer died October 29th, 1911 in Charleston, S. C. where his 
 yacht was anchored. He left three sons and two daughters. In his will he 
 disposed of 18,645,000 dollars, of which he bequeathed two million to 
 Columbia University, for founding a School of Journalism. Of this sum 
 the income of a half a million dollars is used every year for the Pulitzer 
 Prizes. "The World" declined in the hands of the heirs and when it 
 could not be kept going without large deficits, the heirs sold it to the 
 Scripps-Howard concern, which then merged it with the "Telegram." It 
 is published today as the "New York World-Telegram". 
 
 Pulitzer returned to visit Hungary, but he did not have any contact 
 with the Hungarian-Americans, and their affairs did not interest him. 
 Possibly the only time he appeared among Hungarians, was at the ban- 
 quet held in honor of Michael Munkácsy, the world famous painter of 
 "Ecce Homo", "Christ before Pilate" and other classic masterpieces. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 11, 14, 34, 61, 78, 80, 91, 103, 179, 199, 
 202, 223.) 
 
 POMUTZ GEORGE (1828—1882) 
 
 Born 1828, at Békés Gyula. (According to some of his relatives in 
 Hungary, the year of his birth was 1816.) We know practically nothing 
 of his early youth. He probably studied in a military school, and in 1848, 
 joined the Hungarian army, where later he was appointed captain by 
 General Klapka. In Komarom he became secretary of Ladislaus Ujhazy, 
 civil commissioner of the town who later appointed him Chief of Police. 
 According to some records, fleeing abroad after the war, he married in 
 Paris the girl he loved, whom he could not marry earlier because of the 
 opposition of his parents. He arrived to the United States, allegedly with 
 his wife, where he first went to Keokuk, Iowa, then later settled in 
 New Buda. 
 
 Other more reliable records do not even mention that Pomutz was 
 married and that his wife eloped from him with a Hungarian emigrant. 
 The facts are that Pomutz did not come to America on the same ship 
 with Ujházy, (Dec. 1849) but shortly after the arrival of Ujházy he also 
 arrived in America, and when Ujházy with his family left New York 
 for Iowa on April 16th, 1850, together with Ferdinand Takács, formerly 
 a captain of the Hussars, and Lieutenant Gustav Kovács (who later 
 served as captain of the 24th Illinois Volunteer Infantry Regiment), 
 Pomutz also was in their company. They arrived in Iowa in the begin- 
 ning of August, 1850 to a place which Ujházy had previously chosen, 
 which was about 180 miles from Burlington, Iowa, and which Ujházy 
 named New Buda, after the ancient Buda, capital of Hungary. Pomutz 
 helped to build the log house, which became the home of the Ujházy 
 family, and signed the document, which was built into the corner-stone 
 of the house. 
 
 He, with Takács and Gustav Kovács claimed for themselves plots 
 about six miles from that of Ujházy. 
 
 At the beginning of 1852, when Kossuth reached St. Louis on his 
 American tour, Ujházy visited him, accompanied by Pomutz. The met- 
 ing took place on the 9th of March. When Ujházy moved to Texas at 
 the beginning of March, 1853 following the death of his wife, his house 
 
74 LINCOLN'S HUNGA RIAN H EROES 
 
 was occupied by Pomutz. For a short time he was in Texas with Ujházy, 
 but returned shortly to Xew Buda. John Xántus. the renewed Hun- 
 garian explorer and naturalist, who enriched the collections at the Smith- 
 sonian Institute in Washington, and who for a short time was American 
 Vice-consul in Mexico, visited New Buda in July, 1854, and spent several 
 months there. From the letter- of Xántus, later published in a book, we 
 learn that at the time Pomutz was a single man, and of the possibility 
 that he had a wife we do not find a word mentioned. Xántus speaks of 
 Pomutz as a very sympathetic man. who rendered an inestimable service 
 with his cheerful helpfulness to the often discouraged and well-nigh 
 helpless company. He took care of five or six, sometimes 12 sick, for 
 whom he cooked, washed, and kept the house clean and orderly. 
 
 At the outbreak of the Civil War. he took part in organizing the 
 15th [owa Volunteer Infantry Regiment, which work was completed in 
 ember, 1861. For a while his good friend the former Major Kompolti 
 was with him with the regiment. (See Kompolti.) The regiment had 37 
 officers, and 1113 men. On Dec. 23, 1861 Pomutz was appointed adjutant, 
 on April 22nd, 1863, he became Major, and on August 18th, 1864 Lt. 
 Colonel, in which capacity he became commander of the third Brigade, 
 under General Sherman, in the Army of the Tennessee. The Regiment 
 marched in the parade which took p'lace in Washington after the vic- 
 tory, and were reviewed by President Johnson and General Grant The 
 regiment was mustered out in Louisville, Kv. on July 24th, 1864 when 
 Pomutz returned to Iowa. Of the original oficers in 'the regiment onlv 
 three remained, and of the men 207. 
 
 T . He wa * appointed U. S. consul at St. Petersburg by President 
 Johnson, on Peb. 16, 1866, and later was promoted Consul General After 
 a praiseworthy service ot twelve years, he was recalled bv President 
 Hayes m 1878. Pomutz did not return to America, but remained in St 
 I etersburg. where he died in poverty on October 12 188 9 He was 54 
 afiK (fording to the Journal de St. Petersbourg, Samedi, 2114 
 Oct. 1882, he died on the 30th of September.) 
 
 Pomutz was a splendid brave soldier, and an excellent administra- 
 
 War u?nt?T" V ) •- i B - elknai ?' wholater b ^me the Secretary of 
 
 •L Wr ° te th 5 h . lstor y oi hls regiment, in which he speaks of Pomutz 
 in the most glowing terms. He kept the records of the regiment ancT all 
 official correspondence in such order that these records were considered 
 without a peer in the entire Army. His fellow-officers, and m7n al- 
 so thought a great deal of him. and he was deservedly cal ed thT mo^ 
 .-Pub.r officer in the regiment. He was not forgotten even after d^atn" 
 
 J S 1 . " C ° mradeS T k ' ' Sma " C ° llection to take care of his grave 
 
 ' h,S SerV1CeS aS ^nsul Curtin - U - S - Ambassador at St Peter.burJ ^ and 
 
 former governor of Pennsylvania also spoke with much praise * * 
 
 Ihc 15th Iowa regiment took part in the battles at Shiloh. Tenn.. 
 
 Ste N C Játomé ^Atlanta, Ga., Savannah, Ga., and Benton- 
 
 led the charg-e near Fairhiirn r? \\-u i CfellIlcru ab Major. He also 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 75 
 
 Belknap, writes of him as a Hungarian, which he would not have done, 
 had Pomutz considered himself a Rumanian. An alleged grandson of his 
 (see : Popovici, in bibliography) wrote an article about him with erroneous 
 data, and with purposeful falsifications of facts depicts him as a fore- 
 runner of the Daco-Rumanian aspirations. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 2, 16, 24, 31, 63, 70, 76, 77, 82, 156, 186, 
 193, 208, 219, 221, 226; Appendix 8, 11, 12.) 
 
 RABATTIN ANDREW 
 
 A Hussar of the Jász-Kun regiment, from Kunmadaras. He served 
 at Prague with his regiment but when the Hungarian war of independence- 
 broke out he escaped to Hungary. He is said to have served as a non- 
 commissioned officer in the Civil War, and it is alleged that later he 
 was a riding master at West Point, 'but there are no records of this at 
 the Academy. 
 
 RADNICH EMERY (1824—1903) 
 
 He was captain of engineers in 1848-49. He arrived in America 
 in the company of Ladislaus Ujházy the founder of New Buda and his 
 family on December 16th, 1849, aboard the "Hermann" in New York. 
 He settled in Davenport, Iowa. He was 27 years of age, when with John 
 Pragay, and several other Hungarians, he enlisted in Aug. 1851 in the 
 army of Narciso Lopez, the Cuban revolutionist at New Orleans. With 
 them he went to Cuba, but the reckless adventure collapsed within a 
 few days, and he was taken prisoner by the Spaniards. He was taken 
 with nine other Hungarian companions and others to Ceuta, Africa, 
 where he was in prison for a year and a half. When he was freed he 
 went to Mexico, and from there to the United States, where he served 
 as an officer in the Civil War. After the war he went back to Hungary, 
 and received his pension until the time of his death in 1903. He was 79 
 years of age. 
 
 (In Bibliography sec: Numbers 2, 27, 126, 129, 136, 176.) 
 
 RADNICH STEPHEN (1828—1912) 
 
 Born in the Count)' of Fehér, he was a soldier of the Hungarian 
 army in 1848-49 and he spent some time in one of the prisons of the 
 Austrians. He was 22 years old, when on the 7th of March he arrived 
 in the United States. He became a carpenter and worked in New 
 Orleans, and later in Garden Grove, la. For a time he built houses, 
 but later turned to farming and succeeded in enlarging his original 
 farm to 666 acres. Before his death for about ten years he was president 
 of the Farmers' Bank of Davis City, la. (Davis City is the nearest 
 community to the site of the now extinct New Buda.) For about 15 
 years he was president of the local School Board. He died Sept. 13, 1912, 
 in his 84th year. His son, A. F. Radnich, who was born in 1878, is 
 one of the directors of the bank, where his father was president. 
 
 ROMBAUER RAPHAEL GUIDO (1838—1912) 
 
 The youngest son of Theodore Rombauer, the director of a muni- 
 tions factory in Nagyvárad, in 1848-49, who came to America. His grand- 
 father was a Lutheran pastor. He was born at Munkács, as were his 
 brothers. In the Civil War he first served in the National Guard, later 
 became an officer of the artillery, and served under Major General 
 Cadwallader C. Washburn, the commander of the West Tennessee Dis- 
 
76 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 strict as Major, and as such he commanded seven batteries. Later as 
 a member of the staff, he became the commander of the entire artillery 
 of that district on July 6th, 1865, but he was mustered out on August 
 18th oi the same year. 
 
 Wter the Civil War, he became an officer of the St. Louis— San 
 Francisco Railroad, and in 1896 he established the Rombauer Coal Co., 
 at Novinger, Mo. He had five children. He died on September 15, 1912,' 
 at the age of 75. 
 
 (In Bibliography see: Number 193.) 
 
 ROMBAUER E. RODERICK (1833—1924) 
 
 Born May 9th, 1833, at Munkács. The brother of the preceding 
 Rombauer. Fought in the Hungarian war of independence with his three 
 brothers. Coming to America he became an engineer, then an attorney 
 and later as Judge of the Circuit Court, he became one of the best 
 known jurists m the state of Missouri. He married Augusta, the daughter 
 ot Gustave Koerner, the German leader and Lieutenant Governor of the 
 state of Illinois. 
 
 In the Civil War he enlisted as private with the 1st Missouri 
 Volunteer Infantry Regiment, then became a captain in the 1st Regiment 
 of the U. S. Reserves After the Civil War, he became a municipal 
 judge, then judge of the Circuit Court and the Court of Appeals and 
 tor many years was the legal advisor of the School Board. He had 
 seven children, three sons and four daughters 
 
 Although Roderick E. Rombauer lived among Germans he also 
 
 in" 8^Te a maT th th the ^T ™ n \ ÜP ° n the dca ^ ° f Louis' Kossuth" 
 m 1894, he made the speech at the memorial services held by the 
 Hungarians of St. Louis. He visited Hungary in 1896 as one of the 
 representatives of the American Hungarian's^ attended the celebrate 
 held to commemorate the founding of the thousand-year-old Hungry 
 SeXn S " ? Un ? ar r * nd En ^ lish s P e ech at the monument oi Tount 
 mChS Kf^ar y^H™^ Gen : A ^ur Görgey, the Commander- 
 Hl , \ ? r ° f mde P en dence, in his solitude at Visegrád and 
 
 Enel Lh n wh£r day m Kr h i s / om P-y- He wrote an autobiog^ 
 Unghsh which was published as a small book in 1903 
 
 He died at St. Louis, on March 26, 1924, at the age of 91. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 87, 167, 168, 193.) 
 
 ROMBAUER ROBERT JULIUS (1832-1925) 
 
 in !*£"** Z^^&^t^' He , al l° WaS bo ™ at Munkács, 
 
 pendence a^dt^ed^ía w^L ^tt grnf^e^ °' 7 1 
 
 widow of Major Count Theodore Demhin*W t } H f marned the 
 
 era! Dembinski, the Com^^^ WaS - the ne P hew of 
 
 Görgey. She was' born Emilia t Horf a t! Hun # anan arm >' befo ^ 
 
 *** part in ...„„erous engagements He ^ °{ ^ So «thwest. He 
 the beginning of the w"r TnH 1., ,T S °, rdered to RoIla > Mo., 
 
 Pacific Railroad g as far as the ása^e R- Cd ^ the defense of th ^ 
 
 Osage R 1V er. As commander of the 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 77_ 
 
 brigade he prevented, together with three hundred of his cavalrymen, 
 the Southern army from crossing the L'Anguille Creek, which meant 
 substantial aid to the Northern forces. 
 
 After the war, he became one of the most influential citizens of 
 St. Louis. He was the editor of the "New World", the president bf 
 the Board of Assessors, the treasurer of the Internal Revenue Depart- 
 ment and a member of the School Board for years. 
 
 He and his wife celebrated the 65th anniversary of their mar- 
 riage on May 3rd, 1922. His wife died a year later, at the age of 94, 
 and he, at the age of 93, on September 28th, 1925. He had four sons. 
 
 J. R. Rombauer wrote an extensive history of St. Louis, during 
 the first year of the Civil War. He visited Kossuth in Turin in 1890, 
 and wrote of his experiences in a series of articles. He was an honorary 
 president of the Kossuth celebration, which the American Hungarians 
 held in Cleveland in 1891. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 62, 82, 166, 167, 170, 193, 219.) 
 ROMBAUER ROLAND (1837—1898) 
 
 A brother of the preceding Rombauers. He was also born at 
 Munkács, in 1837. In the Civil War he served as captain in the 1st 
 Florida Cavalry, in the District of West Florida, under the command 
 of General Asboth. He was appointed Provost Marshal by his general. 
 
 After the war, he went to Montana, where he made surveys of 
 mines; later he became an official in the forestry service. He died of 
 heart failure suddenly while riding his horse, on November 20th, 1898. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 87, 193.) 
 ROZSAFY MATTHIAS ERNEST (1828—1893) 
 
 Matthias E. Rózsafy, the pioneer American-Hungarian journalist 
 was born November 29, 1828 at Komárom. His father's name was Ruzics- 
 ka, and his mother's, Therese Macl. The family was of Czech origin. 
 Rozsafy, as a young man, following the tendency of the time to "Hun- 
 garianize", changed his foreign-sounding name to the Hungarian name 
 Rozsafy. He was eight years old when he was first sent to the local "ly- 
 ceum" and at the age of fifteen started his preparation for the priest- 
 hood in the archiepiscopal seminary of Esztergom. Since he was a bril- 
 liant student, probably the best among his schoolmates, he was sent by 
 Joseph Cardinal Kopácsy, the Primate of Hungary, to the Pazmaneum 
 of Vienna, to the school which was founded by Peter Cardinal Pazmany 
 in 1635, and in which to this day the best students of the Hungarian 
 Catholic dioceses are sent. 
 
 He was twenty years of age, when the Hungarian war of inde- 
 pendence broke out, and with most of his classmates he left school, never 
 to return. He went to his home town, Komárom, where in January, 1849, 
 with his friend Colonel Joseph Mack who shortly afterwards became the 
 commander of the artillery of the fortress, (and who died in Rózsafy's 
 arms later in North Carolina) published the daily ''Komáromi Értesitö". 
 He wrote almost everything that the newspaper contained, and later 
 when the fortress and the town were encircled, he often invented "good 
 news" to strengthen the morale of the population. Governor Kossuth 
 himself spoke with approval of the paper. The first issue appeared on the 
 9th of January, in small quadrat form. Rózsafy was the editor until July 
 4th, when the name was changed to "Komáromi Lapok". The paper 
 was invaluable when the people could not obtain news elsewhere. In all 
 
7<S LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 98 issues appeared. Its only complete copy is in the National Museum at 
 Budapest. 
 
 Colonel Mack was an exceedingly irritable, hot-blooded, stubborn 
 soldier, who more than once refused obedience to his superiors, so much 
 that he was suspected of treason. He was imprisoned for six months. 
 Mack asked Rózsafy, his best friend to find the Hungarian government, 
 and to intercede for him and obtain his freedom. Rózsafy did set out, 
 and finding the government at Világos, succeeed in obtaining the pardon 
 for Mack, but he reached Komárom on the very day that Mack was set 
 Free by General Klapka and his rank restored to him. 
 
 After the surrender of the fortress (October 4, 1849) Rózsafy and 
 Mack did not accept the safe conduct given to the soldiers. They went 
 together to Italy, and for a while lived there. With several other emi- 
 grants they worked out a plan for new insurrections to take place simul- 
 ta neoiisly in different parts of Hungary, Austria, and Italy, the northern 
 part of which belonged to Austria. By this time Kossuth lived in Kutahia, 
 Asia Minor, and they tried to secure his consent for the plans. Rózsafy 
 wrote to Kossuth first in December 1850, who at first hesitated, but later 
 they were able to convince him that the plan would be carried out suc- 
 cessfully. Kossuth wrote to Rózsafy on March 21, 1851, and sent him 200 
 Turkish piasters for his traveling expenses. 
 
 Rózsafy and Mack went to Asia Minor, and settled in Broussa, 
 not far from Kutahia. From here Rózsafy went to Kutahia, and was the 
 guest of Kossuth for eight days. 
 
 About the end of June, 1851, an American painter named Gould 
 visited Kossuth, acompanied by his servant. (A letter from Gould de- 
 scribing this meeting was published in the New York Commercial Ad- 
 vertiser.) The servant went about his work quietly for a few days, but 
 one day he spoke in Hungarian. He was Colonel Mack, who thereupon 
 discussed thoroughly the revolutionary plans with Kossuth and received 
 from him the authorization to organize the revolution in Hungary. (This 
 document in Kossuth's handwriting became the property of Rózsafy af- 
 ter Mack's death, who gave it to Alexander Koháry, a Hungarian busi- 
 nessman in Pittsburgh, since deceased.) 
 
 ECossuth sent a letter by Mack to Philip Figyelmessy, who later 
 becanic a colonel in the Civil War. In the letter he states that he has 
 approved the plans of Mack, and requests the help of Figyelmessv in 
 the organization of the proposed revolution. 
 
 Mack went to Bucharest, Rumania, and directed the revolutionary 
 activities from there. He himself traveled into Hungary disguised as a 
 Rumanian peasant with a "dancing" bear, Figyelmessy as an orthodox 
 Jew, and Rozsafy as a French traveling salesman, although he did not 
 know a word of French. They spread the revolutionary proclamation of 
 J° n S ^ e th h > the millions, although their lives were in danger every 
 
 ,, , The Xn . M ; i;i " Poüce discovered the conspiracy. Rózsafv seeing 
 
 £5 STi,?" , " " al,n,a(1 ; bUt St ° PPed ° n h " W ^ in Kotrom? to 
 fenced trTdLi w ? ^ ^^' But he Was ca P^ed, and en- 
 
 í? f nCe V, execution was to take place the next day when he 
 
 uccee ^. "i escaping garbed in woman's clothing. Going on the street 
 J«™ '- ^ther, who was walking on the other side* They did no 
 ■r\ to s P eak t0 e \ ch other, a wave of the hand was their farewell 
 
 K Zl I ' 1 thCr ag T- (Rdated b ^ his son ' Louis G. RosTfy) 
 Mack and Figyelmessy also succeeded in escaping. They met the 
 a "e in London. In the meantime the Austrian police struck and in a 
 5hor1 tlme — than one hundred prominent men wer executed I 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 79 
 
 London they went to visit Kossuth, who had returned from America, but 
 there was nothing more to do. For a time they lived in London. Rozsa- 
 fy married there, the daughter of a family named Wriede, one of ten 
 sisters. Every one of the ten girls married Hungarian emigrants. (Re- 
 lated by Louis G. Rosafy.) 
 
 In 1858, he moved to America with his wife, and lived for a time in 
 New York, then did some farming in North Carolina, on a plantation 
 named Fair Oaks, near Wilmington, N. C. Mack, who also came to 
 America, lived here with him for a time, and also died there. 
 
 Later he operated a farm in Peekskill, N. Y. In the Civil War he 
 served under General Pope as captain of the 1st West Virginia Light 
 Artillery Regiment, and was mustered out a Major by brevet. After the 
 Civil War, he lived in New York, and later moved to Washington, 
 where he had a government position and later he had his own patent 
 bureau. 
 
 Rózsafy took an active part in Hungarian-American affairs, and 
 was the first secretary of the New York Hungarian Society, organized 
 in 1865. In July, 1891 he was honorary president of the committee for 
 organizing a Kossuth celebration in Cleveland, Ohio. 
 
 He often wrote articles in the early Hungarian newspaper "Nemzetőr" 
 edited by Gustav Sz. Erdélyi. 
 
 He is justly considered the pioneer of American-Hungarian journal- 
 ism, since for long years he sent articles to Hungary, dealing with Amer- 
 ican-Hungarian life. These articles appeared mostly in the ''Hazánk." 
 He was largely instrumental in founding the "Szabadság" in Cleveland, 
 Ohio, first as a weekly. This paper is now a daily publication in its 
 47th year. 
 
 Dr. Joseph Szinnyei, the great Hungarian historian of literature, in 
 his great work of 14 volumes, written about Hungarian authors, writes 
 about Rózsafy and mentions the fact that as a young student, Rózsafy 
 was his private tutor in Komárom. 
 
 In 1884 he wrote a letter to the council of Komarom, asking them 
 to care for the graves of his parents. The letter was published on 
 August 31, in the "Komárom and Vicinity.'] 
 
 Rózsafy died May 8th, 1893- in Washington. He is buried in Ar- 
 lington National Cemetery. 
 
 In 1939, a son, a daughter, and several grandchildren were living 
 in Washington. His son, Louis G. Rosafy retired after 55 years in govern- 
 ment service, on March 1st, 1939. He was the chief of the Old Records 
 Office, of the War Department. His other son Eugene G. Rozsafy, died 
 Nov. 2nd, 1938, in Washington, and is buried in Fort Lincoln Cemetery. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 62, 64, 106, 145, 193, 195, 200, 205, 209, 213.) 
 
 RUTTKAY ALBERT 
 
 The son of Louis Kossuth's sister Louise. In the Civil War he 
 served under General Asboth, as Major of the 1st Florida Cavalry 
 Regiment, together with Alexander Gaal, Emery Mészáros and Roland 
 Rombauer. In September, 1864, with General Asboth and his cousin, 
 Ladislaus Zsulavszky, he took part in the war near Choctawhatchee 
 Bay, where they took many prisoners. 
 
 Lt. Colonel A. B. Sparling in the report which he sent to Brigadier 
 General J. Bailey, on November 18, 1864, from Barrancas, Fla., about^ 
 the Barren Bridge Expedition, speaks with praise about Ruttkay. 
 
 On April 24, 1865, he was ordered to the staff of Major General 
 N. P. Banks, the commander of the Department of the Gulf, by Major 
 General E. R. S. Canbv. 
 
80 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 He died November 12, 1888, in Houston, Texas, the last of the 
 
 three Ruttkay brothers. His mother at that time kept house for her brother 
 
 Louis Kossuth, m Turin, Italy. Upon his death his old comrades, Matthias 
 
 Kozsaiy and others, published an obituary in the Hungarian newspaper 
 
 Nemzetőr". -v t? * 
 
 (In Bibliography see: Number 219.) 
 
 SCHOEPF ALBIN (1822—1886) 
 
 A soldier in the Polish war of independence who also fought in 
 
 a general in the Union Army. He was born in the Polish-Austrian city 
 o Podgorze, the twin city of Cracow. He father was an Austrian 
 official his mother Polish. He became an artillery officer in the Austrian 
 army, then he joined the Hungarian army, where he rose to the rank 
 rL >n JOr - A Í ter thG War ° f inde P e ^ence, he also escaped to Turkish 
 territory an d was one of the soldiers who finally settled in Akppo 
 Syria, where he made a living for a while as a teacher 
 
 He soon came to America, and was employed in 1851 with the 
 Coast Survey. He later went to Washington, where he was emnlnvld 
 
 .S'lfT"; 1 War .'. who »™ M " ">« .Si of l„™ ," 
 
 Mr m Sp r r g s Part m the ™*« ° f the ConfcSSS'io^ bS^of 
 
 posits ass s^-ni-pjsfss tr^r the 
 
 loth, 1886, at his home in Hyattsville, 5£ „ÍarWaslLgtn JanUary 
 
 with hímen oritur cScSTS^'ffi ^ 7" "^ P^ 1 - 
 He wanted to introduce the ÍSi, ? ? extremely strict discipline. 
 
 in the United States? not ctsidS^ t^ f^Tha? h^waí^™ ""J 
 of volunteers and free citizens t1"= tt+N- V as ln comm and 
 
 refusal to serve under Genera' síi wÜ\™ & the CaUSe of his 
 cepted, he was appointed I^SUdf o?fe ÍB^ W&S ac " 
 
 dn B.bliography see: Numbers 26, 38, 40, 42, 63, 82, 204, 219, 225 227) 
 SIMIG BERNARD DR. 
 
 A surgeon in the Civil War. 
 SEMSEY CHARLES (1830-1911) 
 
 ■n''™McerTth a e waTTindf' ^ ° f Sáros ' Hungary. He 
 
 °f the Hungarians wIofouUTi/theT-' and « eei "? abroad was 
 
 the side of the English fie received t^f" ^ ? ear Se bastopol 
 
 ' '" 5 to America, he learned photoeraohv L ""r ° f , ca P tain here. 
 
 'tT- ZEFttnlSS E? «? N «" ™ votSS; 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 81 
 
 the leaders of the Hungarian Society which was organized on October 
 14th, 1865, and of which Col. Nicholas Perczel became the first president. 
 He worked in the Customs Office, then from 1890 in the immigration 
 service, where he came in contact with a large number of Hungarians 
 during the years of his service. He often wrote in the newspaper 
 "Nemzetőr" published bv Gustave Sz. Erdélyi. He published his memoirs. 
 He died in New York, June 18th, 1911, at the age of 81. 
 (In Bibliography see: Numbers 129, 180, 193; Appendix 10.) 
 
 SÓLYOM LOUIS C. (1836—1913) 
 
 He was born of a noble Hungarian family ; his parents, however, 
 lived in the eastern part of Galicia, where Louis C. Sólyom was born 
 in a town called Pienkowce, near Zbarish. According to his birth cer- 
 tificate, his parents were: Ludovicus Sólyom de Antalfa, Nobilis Huii- 
 garus, and Vincenta Husty. 
 
 He embarked early on a military career, and served eight years 
 in the Austrian army, from 1852 until 1860, in the 10th Lichtenstein 
 Hussar Regiment. He also took part in the war in Northern Italy in 
 1859. When he was mustered out of the Austrian army, he went on 
 foot through Italy to join Garibaldi's "ten thousand". But he arrived 
 there too late, because by that time Naples and Gaeta were in the 
 hands of the revolutionists. Since he could not take part in the Italian 
 wars for unification, he decided to go to America. He worked his way 
 on an English ship, arriving in New York in June, 1861. A few months 
 later, on October 7th, 1861, he enlisted in the 1st New York Volunteer 
 Infantry Regiment, and was mustered out on June 4th, 1863, with the 
 entire regiment. He took part in eleven battles, West Point, Ya. ; 
 Gaine's Hill, Va. ; Coal Harbor, Va. ; White Oak Swamp, Va. ; Malvern 
 Hill, Va. ; South Mountain, Md. ; Antietam, Md. ; Fredericksburg, Va. ; 
 Fredericksburg Ravine; Fredericksburg Mary's Hill, and Salem Heights. 
 
 During the last mentioned battle, on May 4th, 1863, he was taken 
 prisoner by the 9th Alabama Infantry Regiment, but he escaped by 
 swimming across the Rappahannock River. 
 
 He married Sarah J. Good, August 21st, 1866, in Georgetown, 
 the oldest part of Washington. From 1867 until almost the end of his 
 life he was an official of the Library of Congress, where he served 
 mosty in the division of eastern languages. 
 
 He died in Bethesda, Md., near Washington, on April 23rd, 1913. 
 His son is still living there at the time this is written. (Information 
 furnished by his son, Herbert L. Sólyom.) 
 
 (In Bibliography see: Number 152.) 
 
 SPELLETICH STEPHEN 
 
 The son of Felix Spelletich, a county official in Hungary. He 
 came to Aermica as a child with his father, arriving here July 2nd, 
 1851, on the "Devonshire", on which Charles Zagonyi and more than 
 forty other Hungarian emigrants were passengers. He was a captain 
 in the Civil War, and distinguished himself especially at the siege of 
 Fort Donelson. 
 
 STAHEL-SZAMWALD H. JULIUS (1825—1912) 
 
 One of the most prominent Hungarian soldiers in the American 
 Civil War. He was born at Szeged, the second largest city in Hungary, 
 on November 5th, 1825. His parents were Andrew Szamvald and Barbara 
 
8 2 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 Nagy. He went to school in Szeged and in Budaepst. He enlisted in 
 the Austrian army as a private. He rose to the rank of lieutenant, 
 but left the army and became a partner in the book-selling concern of 
 Emich and Szamvald. In 1846, Alexander Petőfi, the greatest Hungarian 
 poet, wrote! a doggerel of two verses to him, named "Lines in a book- 
 seller's memory-book." At the outbreak of the war of independence 
 he enlisted immediately and served under Generals Görgey and Guyon. 
 He took part in the 'battle of Branyiszko, receiving a medal for his 
 heroism. 
 
 After the war he escaped abroad, and for a time lived in London 
 and Berlin, as a teacher and a journalist. He came to America in 
 1859, where for two years he was employed by a German weekly. 
 
 He enlisted in the Union Army in May, 1861, and with General 
 Blenker, the German officer, organized the 8th New York Volunteer 
 Infantry Regiment, of which he became the first Lieutenant Colonel. 
 In the' first battle of Bull Run, which took place on July 21st, 186I, 
 and ended disastrously for the Union Army, General Stahel was the 
 commander of the regiment. His regiment had an important role in 
 tihs battle, when the command to retreat had already been given. 
 General Blenker begged to be left in the position they were holding, 
 where they successfully withstood the attack of the enemy cavalry, 
 thus giving more time to the army's retreat behind their lines, but 
 they had to obey the command. If Stand's regiment had not kept 
 back the cavalry advance, the Confederate army could have done much 
 more damage, and as the battle took place close to Washington, it 
 could easily have resulted in the occupation of Washington. 
 
 The Hungarian general took part in many of the preliminary 
 battles, and distinguished himself at the battle of Cross Keys, Va. In 
 November, 1861, he was appointed Brigadier, followed on March 14th, 
 1863, by his appointment as Major-General. Meanwhile, he took part 
 in many battles, always in a creditable manner, but his greatest feat 
 took place at the battle of Piedmont, Va., on June 5th, 1864. For 
 his bravery in this battle he received 29 years later, in 1893, the 
 Congressional Medal of Honor, the highest decoration given by the 
 United States. To our knowledge, he is the only Hungarian who has 
 received this high distinction. 
 
 It has been proven without a doubt that the fate of this im- 
 portant battle was decided by the division under the command of 
 Generals Stahel and Sullivan. Gen. Stahel was seriously wonded in 
 this battle, but upon receiving first aid, he returned to the battle and 
 led his cavalry in another charge. The victory was important because 
 if the Union Army had lost, the entire Shenandoah Valley would have 
 been open toward Maryland and Pennsylvania before the Cofederate 
 Army, and this would have been a new threat to the safety of the 
 capital itself. 
 
 General David Hunter, who directed the battle and who other- 
 wise was not a friend of Stahel, writes in his report sent to General 
 Halleck: "It is but justice to Major General Stahel to state that in 
 the recent engagements he displayed excellent qualities of coolness and 
 gallantry, and thai for the final happy result the country is much 
 indebted to his services." 
 
 h took a long time for him to recover from the wounds re- 
 ceived at the battle of Piedmont, and for this reason he never returned 
 to active service. From November 17th, 1864, until January 6th 1865 
 he was president <»t the military court at Baltimore. " Upon being mus- 
 tered out, during the same year he was appointed by President Johnson, 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 83 
 
 the successor of the martyred President Lincoln, and upon the recom- 
 mendation of Secretary of State Seward, American consul in Japan. 
 He served in the foreign service of the Lmited States for eleven years. 
 Later he served as Consul General in Yokohama, Osaka and Hiogo, and 
 in Shanghai, China. He resigned from the foreign service in 1885. 
 Meanwhile, from 1869 until 1877, he worked as a surveyor of mines, 
 having resigned for reasons of ill health from the consular service, 
 but in 1877 he returned to the service. 
 
 Later he became an official of the Equitable Insurance Co. of 
 New York. He was a bachelor, and lived in Xew York at the St. 
 James Hotel, where he died December 4th, 1912. He was buried at 
 Arlington National Cemetery. His comrades marked his grave with a 
 granite obelisk. The funeral oration was delivered by Simon Wolf, the 
 former United States Minister to Egypt, and President Woodrow Wilson 
 of the Lnited States had a wreath placed on his coffin. His grave 
 is in a very prominent spot in the cemetery, near the Lee Mansion. 
 
 The outstanding reward in the life of General Stahel was the 
 fact that he was a favorite of Abraham Lincoln, the martyred President, 
 who, according to his comrades, had "unbounded confidence" in Stahel. 
 When the Confederate army threatened Washington, the capital city, 
 it was at the personal request of President Lincoln that General Stahel 
 was appointed, in March, 1863, commander of the cavalry defending 
 the capital. When, in November, 1863, President Lincoln traveled to 
 Gettysburg, Pa., to deliver the immortal Gettysburg address, the com- 
 mand of the guard of honor composed of high-ranking officers was 
 given to General Stahel. 
 
 His papers and decorations are deposited in the National Museum 
 at Budapest. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 28, 33, 34, 37, 52, 63, 82, 97. 101. 108, 112, 
 114, 117, 130, 134, 153, 155, 169, 182, 184, 193, 204, 210. 211, 219, 224; Appendix 5.) 
 
 SZABAD EMERY 
 
 His name originally was Freireich. During the war of inde- 
 pendence he worked as an official in one of the ministries. He went 
 to London, and thence to Italy, where he served in the Hungarian 
 Legion under Philip Figyelmessy. He came to America in 1862, serving 
 under General Sickless with whom he became acquainted in London. 
 He was captured by the Confederates and sent to the notorious Libby 
 Prison. In February, 1865, he was ordered to the staff of General 
 L, B. Ayres as adjutant, then on March 13, 1865, he was appointed 
 Lieutenant Colonel, and two weeks later Colonel as a reward for his 
 bravery in the battle of Petersburg, Va. He was mustered out on 
 October 7th, 1865. After the war, he went to Texas, where he became 
 the assistant collector of the port of Galveston. He was the author 
 of several books and pamphlets. (See: Bibliography.) 
 
 (In Bibliography see: Numbers 63, 106, 188, 189, 190, 191, 192.) 
 
 SZENDY STEPHEN 
 
 According to some records, he was a Lieutenant Colonel in the 
 Civil War. 
 
 SZERENYI PHILIP 
 
 Served as a Lieutenant in the Civil War. We have no other 
 information about him. 
 
84 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 TAKÁCS FRANCIS 
 
 A soldier in the Hungarian war of independence, who in America 
 became a captain in the Garibaldi Guard, which later was merged with 
 the 39th New York Volunteer Infantry Regiment. It is probable that 
 he is identical with the Francis Takács, former Hungarian soldier, who 
 before the Civil War lived in California. 
 
 TAUSZKY RUDOLPH DR. 
 
 A surgeon in the Civil War, later a member of the Board of 
 Health of the city of New York. 
 
 TENNER LOUIS 
 
 He was in America in 1852, and in 1861 became a lieutenant of 
 the Garibaldi Guard. In 1902 he was a member of the reception com- 
 mittee of the celebration arranged for receiving a Hungarian National 
 Flag sent from Budapest. 
 
 TOPLÁNYI ALEXANDER 
 
 A captain in the 3rd Colored Infantry Regiment. We have no 
 other information about him. 
 
 UTASSY GEORGE F. 
 
 His original name was David Strasser, the son of a grain mer- 
 chant in Budapest. In the war of independence he served in the field 
 post service. During the Civil War he organized the Garibaldi Guard, 
 of which he became the Colonel This regiment was one of the first 
 volunteer groups of the country, and he received the colors presented 
 to the Guard as early as May 23, 1861. There were several Hungarian 
 officers serving m the Garibaldi Guard: Victor Chandory, Francis Takács 
 Anthony Vekey, Edward Zerdahelyi and others. He took part in many 
 battles, and conducted himself in a brave manner, but later he was 
 courtrnartialed upon serious charges and dismissed from the army on 
 -May 29th, 1863. J 
 
 After the war, he lived in Cincinnati, where he conducted a life 
 insurance agency. Toward the end of his life he suffered many reverses, 
 and in 1892 he committed suicide in Wilmington, Delaware. 
 193, 218! n 219 Í ) bHOgraPhy SCe: Numbers S2 > 82 > H 101, 112, 125, 131, 139, 149, 
 
 UTASSY ANTHONY 
 
 Captain of the Garibaldi Guard of New York, which later was 
 
 SSK £L£ ÍS &? Infantr - V Re?iment - rie died ^ ™- 
 
 UTASSY CHARLES 
 
 A ^brother of the foregoing. He was a first lieutenant in the Garibal- 
 Sn?r? a ReS C e h „t WaS ^ ""^ ** the 39th New York Volu ^eer In- 
 VÁNDOR JOSEPH 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 85 
 
 Civil War. His regiment numbered 1016 men. We have no other informa- 
 tion concerning him. 
 
 VÉKEY ANTHONY 
 
 He was a brother of one of Kossuth's trusted men, Sigismund Ve- 
 key, who after the war of independence went to Australia, and died at 
 Budapest in 1889. Anthony Vekey was an attorney, and fought in 1848-49 
 as a first lieutenant. He came to the United States probably in 1850. He 
 became a Major in the New York Garibaldi Guard. He died in the battle 
 of Winchester, Va. on Sept. 19, 1864. 
 
 (In Bibliography see: Appendix Number 10.) 
 VÉRTESY JOHN (1825—1903) 
 
 Born December 25th, 1825 at Csákvár, at the foot of the Vértes 
 Mountains. He was a first lieutenant in 1848 — 49, and took part in the 
 battles at Pákozd, Vácz, Debreczen, etc. After the war, he was conscript- 
 ed into the Austrian army, but he succeeded in escaping, and went to 
 London. He arrived in New York with 33 other Hungarian emigrants on 
 May 1, 1852. 
 
 He studied for some time and received first his diploma in phar- 
 macy, then his medical diploma. He first worked for a druggist in Troy, 
 N. Y., then was a doctor in Saginaw, Mich. 
 
 He lived in Milwaukee, later in Dayton, Ohio, where he was living 
 when the Civil War broke out. He was a bachelor, and enlisted in the 
 Union Army on August 11, 1862, He became captain of Company E. in 
 the 106th Ohio Volunteer Infantry Regiment and was mustered out on 
 June 29th, 1865 at Nashville, Tennessee. 
 
 After the war he was a druggist in Milwaukee, but he was not suc- 
 cessful financially so he was admitted to the Soldiers' Home at Milwau- 
 kee on June 17th, 1882, where he died March 23, 1903 at the age of 78. 
 He was buried there in the cemetery of the Home. 
 
 WAAGNER GUSTAVE 
 
 An officer of Czech extraction, who fought on the Hungarian side 
 in 1848-49. He went to Kutahia with Kossuth and came to America with 
 him on the "Mississippi." Kossuth was always grateful for the help given 
 by Waagner's mother enabling the escape of Madame Kossuth and her 
 children from Hungary. 
 
 Waagner was an engineer, and was first a Major, and later Colonel 
 in the Union Army. He became the comamnder of the artillery in the 
 Southwest Missouri District, under General U. S. Grant, later commander- 
 in-chief, and President, whom he often met at the headquarters in Cairo, 
 111., and from whom he received many orders. He was sent on September 
 2, 1861 by General Grant to Belmont, Mo. with 600 of his men, with the 
 order to destroy the fortifications of the Confederates. In a letter writ- 
 ten by General Grant to General John C. Fremont on September 6th, 1861 
 he praised Waagner for his "great zeal and precaution." In another letter, 
 dated Sep. 27th, 1861, Gen. Grant similarly expressed his satisfaction : 
 "His energy and ability have been of great service to me, particularly in 
 directing reconnaisances, and his loss from, his post will be felt." 
 
 (In Bibliography see: Numbers 53, 87, 129, 201.) 
 
86 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 ZÁGONYI CHARLES 
 
 The most often mentioned Hungarian soldier of the Civil War, 
 who wrote his name indelibly into the history of the Civil War by his 
 famous cavalry charge at Springfield, Mo. on October 25th, 1861. 
 
 ("liarlcs Zágonyi was born at Szatmar, Hungary in 1826. He was a 
 first lieutenant in 1848-49, and served mostly in the Transylvanian division 
 under General Bern. He twice saved General Bern's life at the risk of his 
 own. General Bern succeeded in escaping the second time, but Zagonyi 
 was captured by the Austrians and imprisoned. After the war he also fled 
 to Turkish territory, from where he went to England. He came to Ameri- 
 ca July 2nd, 1851 on the "Devonshire" together with more than 40 other 
 Hungarian emigrants. 
 
 His life in America was filled with trials. He was a member of the 
 male choir of emigrant officers, then worked in New York and Philadel- 
 phia as a house painter. Meanwhile he was married, and when he found 
 out that Stephen Thoult, a former Hungarian officer (see: Kuné) was in 
 need of a riding master for his riding school in Boston, he went there 
 with his wife. He remained there until the outbreak of the Civil War. 
 
 In April 1861 when Fort Sumter in Charleston harbor was fired 
 upon, and the Civil War was thus begun, Zagonyi immediately volunteer- 
 ed his services to New York State. He wanted to become a cavalry offic- 
 er, but his services were not accepted. He traveled to Missouri ' where 
 he was introduced to General C. Fremont by General Asboth Fremont 
 appointed him a Major and entrusted him with the organization of his 
 personal bodyguard of cavalry. 
 
 Zagonyi began the organization on August 10th, 1861, and in two 
 days the first company was sworn in, and about two hundred volunteers 
 had to be refused. He immediately organized other companies, so that the 
 Uavalry Guard soon consisted of four companies. The greater part of 
 them were Americans, there were only two Hungarians in the company, 
 namely Major Zagonyi, and Lt. Baron Theodore Majthenyi. The Guard 
 
 th n n 1S hl 0f tT ^ men - , T í dr UniformS were a little' more colorful 
 than those of the others, and their horses were selected personally by 
 Major Zagonyi. The Guard was the most striking in appearance of the 
 army under the command of General Fremont, and theif handsome ap- 
 pearance caused much disparaging comment. 
 
 <>f 150^dl P lll^°^ Gre T C ° Unty ' r S P rin S field > Mo. with a population 
 
 to end n Mftfí I I ?*] the SCene ° f a defeat for the Union Army. At 
 ;» end oi 1861 a Confederate army of 1900 soldiers was occupying the 
 ittle town, the possession of which would have been important fo? he 
 Union Army. General Fremont under the impression that The Confederate 
 army in Springfield numbered only about 300, gave Mao Zal 
 
 gfissas eösíMh 
 
 Queer proposition fór a f.'. reig -, orn oft °i Ut bef< ? re the fra ^ be g an - 
 tidier under arms in defense of h;= , ° T make to an American 
 
 - ^e w,„| (1 has, thai he Amer can soWie ^ ^ tWs ° ffÍCer lear " ed > 
 in the presence of an enemy.™ * ' S " 0t glVen to ^pping out 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 87 
 
 The guard consisting of about 160 men attacked the enemy, and 
 not only dispersed the more than ten times as large army, but succeed- 
 ed in ridding the town of Springfield itself of the Confederates, and thus 
 for a time Missouri, the dubious state, was saved for the Union. 
 
 The Fremont Guard lost 16 men, who were buried on November 
 28th, 1861 in the presence of General Fremont, and his entire staff. The 
 loss of the Confederate army was 116, who died mostly from wounds 
 inflicted by cavalry sabers. Zágonyi's guard lost 40 horses in the battle. 
 
 The charge at Springfield, which General Fremont compared to the 
 famous death-charge at Balaklava, caused a sensation in the entire coun- 
 try. The newspapers wrote for days about it, and illustrated the charge 
 with many pictures. The name of Major Zagonyi was learned by the en- 
 tire United States. 
 
 Since politics played a considerable part in the beginning of the 
 Civil War, the Fremont Guard received the opposite to what it was en- 
 titled to. General Fremont was not "persona grata" in Washington, be- 
 cause five years before he had been the presidential nominee of the Re- 
 publican party, and thus was considered politically dangerous at the next 
 election. Fremont also made serious mistakes, the greatest of which was 
 the issuing of a proclamation, freeing the slaves in Missouri, which of 
 course, occasioned severe political consequences. 
 
 For reasons not clearly known even to this day, one week after 
 the famous charge at Springfield the Fremont Guard was disbanded. The 
 order was given by General McClellan, the Commander-in-Chief. At the 
 same time, however, he notified Zagonyi through Brig. Gen. S. D. Stur- 
 gis, that if he would be willing to organize a new Cavalry regiment, they 
 would accept them into the army, together with the officers whom Za- 
 gonyi would select. 
 
 Zagonyi was not willing to undertake this task, after the humilia- 
 tions they had suffered, but he brought the offer to the attention of the 
 other members of the Body-Guard. But the others did not want to con- 
 sider the offer. 
 
 In the spring of 1862 General Fremont was given a new command, 
 that of the Mountain Department. Zagonyi, now a Colonel, became the 
 commander of the cavalry. He especially' distinguished himself in the 
 battles in West Virginia, but he withdrew from active service by June 
 25th, 1862, and in the beginning of 1863 resigned from the army together 
 with Fremont's entire staff. 
 
 In June 1862 Fremont sent a letter to President Lincoln in Wash- 
 ington, who in his reply dated June 15, 1862 states that he received the 
 letter delivered in person by Colonel Zagonyi. (Nicolav-Hav : Complete 
 Works of Abraham Lincoln, VII. 222.) 
 
 A poem was written about the famous charge at Springfield by 
 one of the well-known poets of the Civil War period, George H. Boker, 
 of Philadelphia, who later was the American Minister to St. Petersburg. 
 The poem is published even in the latest collections of patriotic poems. 
 (See: Bibliography) 
 
 After the war Colonel Zagonyi went to New York and engaged in 
 business. He took part in Hungarian activities, and he was the first tem- 
 porary president of the Hungarian Society organized in New York on 
 October 14, 1865. He was succeeded in the presidency of the Society by 
 Col. Nicholas Perczel. His office was at 71 Broadway, New York City. 
 He wanted to return to Hungary in 1867, but suffering financial reverses, 
 he remained in America. From that time on no one had any information 
 concerning him. We do not know about his later life, nor "do we know 
 the time of his death. 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 Jessie Benton Fremont, the wife of General Fremont wrote the 
 history of the Guard in a lengthy book, the proceeds of which she planned 
 to use to aid the families of the dismissed soldiers. Beside the account 
 of Major William Dorsheimer, this book deals with Zagonyi most fully. 
 (See: Bibliography.) 
 
 (In Bibliography see: Numbers 18, 22, 23, 25, 35, 38, 40, 45, 48, 59, 60, 
 63, 65, 69, 73, 82, 83, 91, 96, 97, 99, 100, 111, 112, 119, 140, 143, 148, 149, 154, 
 157, 171, 172, 174, 185, 203, 210, 217, 219, 225; Appendix 4, 9.) 
 
 ZERDAHELYI EDWARD 
 
 In some sources his name is said erroneously to be Charles. He 
 was a distinguished pianist, who for a time lived in Vienna, and was one 
 of the pupils and friends of Franz Liszt. When the Hungarian war of 
 independence broke out, he enlisted in the army, where he became an of- 
 ficer. When the Hungarian government sent an agent named Thunes to 
 Breslau, Germany to recruit soldiers, the government also sent Zerdahelyi, 
 and another officer named Fiedler after him with 30,000 florins. Thunes 
 arrived in Breslau but for weeks waited in vain for the two officers and 
 the money. When Zerdahelyi and Fiedler arrived at the Austrian border 
 they were arrested by the Austrians who had been informed of their pur- 
 pose. The money found on them was confiscated, and the two officers 
 were sentenced to a long term in prison, without a hearing. The v were 
 imprisoned at Olrnutz for about two years. 
 
 When he escaped he came to America and became a popular mem- 
 ber ot the Stearns' ''Hungarian Club" in Boston. He plaved at concerts 
 and gave piano lessons. He married the daughter of a farmer in the vici- 
 nity of Boston. 
 
 \-,w VorWf CÍV V 7^ ! 1C W ' d u firSt a pHvate in the Garibaldi Guard of 
 with 2S& rí" ?w , Í be 5, ame Lieutenant - H e became so familiar 
 with miliary life that he allegedly wrote a book called "Military Field 
 Service" which was published in 1865. " 
 
 r e -u?% P" son . al i v acquainted with the most famous men of the 
 mTmvi themÓ;, r Zim ' ^dstone, and Macaulay, and with Edward Re- 
 memyi, the most famous Hungarian violinist of the period 
 
 twenty F ye™rs B o°f St n?s íhV™^ t0 ™ ladd P hia - where he spent the last 
 twentj years of his life as the professor of music at the Sacred Heart 
 Convert (Eden Hall, Torresdale). He died on August 16th 1906 at his 
 home 5530 Boyer St., Germantown. He left his widow and a son 
 
 Gn Bibliography see: Numbers 15, 147, 183; Appendix 10.) 
 ZIMANDY A. P. 
 
 no other 'X^tion aLt^. & "^ ^^ R «t. We have 
 ZSULAVSZKY EMÍL 
 
 Srz^ayfwíeríed^í "5 ^ a Pole ' wh ° Verted 
 tenant, then as a HeTenS Jfi j^f <%«? -Afboth as a lieu- 
 which was encamped near Port Hudson La He ^fantry Regiment, 
 
 tember 10th, 1866. inason, La. He was mustered out Sep- 
 
 "" -•'- Numbers 54, 183.) 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 89 
 
 ZSULAVSZKY CASIMIR 
 
 A brother of the foregoing, who as a young man was employed in 
 the store of George Luther tSearns, the Boston merchant, and a great 
 friend of the Hungarians. At the beginning of the Civil War he was a 
 first lieutenant in one of the Kansas Regiments, but shortly got into such 
 serious difficulties, that he was lost to society. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 
 
 ZSULAVSZKY LADISLAUS 
 
 Also a brother of the foregoing. He fought in the Crimean war, 
 where he received a decoration for his bravery. In the Civil War he was 
 the commander of the 51st Colored Regiment consisting of 606 men. He 
 organized the 82nd U. S. Colored Infantry regiment, of which he became 
 the colonel, under Brigadier-General Ullman. When he served with Gen- 
 eral Asboth in the division of Major General Gordon Granger, he was 
 commander of the first brigade of the District of West Florida, to which 
 the 25th, 82nd, and 86th Colored Infantry Regiments belonged. They 
 fought near Port Hudson, where the warship "Mississippi" was stationed, 
 which more than a decade before had brought his uncle Louis Kossuth 
 and the emigrants to America. 
 
 At the end of the Civil War he settled in New York, and was one 
 of the presidents of the Hungarian Society organized on October 14th, 
 1865. We have no further information about him. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 9, 54, 183, 219.) 
 
 ZSULAVSZKY SIGISMUND 
 
 He served as a lieutenant with his two older brothers Ladislaus 
 and Emil in the 82nd Colored Infantry Regiment. He enlisted at Man- 
 chester, N. H. on December 31st 1861 as a private for a three year period, 
 although he was scarcely 18 years of age. He was ordered to the 8th 
 New Hampshire Volunteer Infantry Regiment. For a short time he was 
 at Camp Kearney, where he worked in the commissary, but on April 
 6th, 1863 he was appointed a lieutenant in the 82nd Colored Infantry 
 Regiment in Louisiana. He became ill from the arduous military life, 
 contracted typhoid fever, and died at camp in Port Hudson, on September 
 6th, 1863. He was the only member of the Kossuth family who gave his 
 life for the United States. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 
 
 D D 
 
HUNGARIANS 
 
 IN THE 
 
 CONFEDERATE 
 
 ARMY 
 
92 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 HUNGARIANS IN THE CONFEDERATE ARMY 
 
 BEHAN JOHN 
 
 Born in Hungary. Enlisted in the 36th Alabama Infantry Regiment 
 on March 4th, 1862, at the age of 33. After the Civil war he was a car- 
 penter, and later went into business. He died in Alabama in 1869. 
 
 BLADDO CHARLES 
 
 According to official records was born in Hungary. He was a 
 tanner by trade, and enlisted in the Confederate army in April 1862, but 
 he later deserted. 
 
 BOTSAY ALEXANDER 
 
 Originally he wrote his name Bátsay. He was a Hungarian hussar 
 in 1848. He enlisted in April 1862 in the third regiment of the European 
 Brigade (Garde Francaise) in New Orleans, La. His brother was a furni- 
 ture dealer in Natchitoches, Mississippi. 
 
 Botsay was a carpenter who had a shop at 516 Hospital St., New 
 Orleans. He had two daughters, one of whom was a teacher. Botsay died 
 in December 1913. 
 
 ESTVÁN BÉLA 
 
 The only Hungarian who, to our knowledge was an officer in the 
 Confederate army. Originally his name was written "István", and he was 
 born in 1827. He fought under Radetzky in the Austrian Army in Italy 
 later in the Crimean War at Sebastopol on the side of the Russians He 
 came to America, and settled in Richmond, Va., the capital of the South 
 where he lived with his wife and sister-in-law, who were educated women 
 arid who earned a living by teaching. Estvan allegedly claimed to be a 
 Hungarian count, although in the few official documents remaining- after 
 him he did not use any such title. He was a colonel of the Cavalry and 
 in the brigade of Governor Wise, became acquainted with Henniiisen 
 the mysterious Englishman who at Viddin and Kutahia was one of Kos- 
 suth s most trusted men. Later, however, according to some information 
 things became too uncomfortable for him, and he left the Confederates, 
 and went to Washington where for a short time he was the center of 
 much attention. It is alleged that he was even introduced to President 
 Lincoln l He went to England and then to Germany. He published his 
 book War Pictures from the South" simultaneously in England and in 
 Germany. \\ hen he went to Vienna he was arrested. We have no fur- 
 ther information about him. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 40, 54, 82, 163, 177.) 
 HENNINGSEN CHARLES FREDERICK (1*815—1877) 
 
 ««d in R„» si ,, whm i0 at C.™.°„ S Í, fourt, wi,S 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 93 
 
 the revolutionary prophet Schamyl. He wrote another book about his 
 Russian experiences. 
 
 He missed participation in the Hungarian war of independence, and 
 met the exiled Kossuth only at Viddin, in October, 1849. He succeeded in 
 gaining the confidence of Kossuth in a very short time, and as a conse- 
 quence Kossuth appointed him the commander of the fortress of Komá- 
 rom. At that time they did not know that the fortress had already been 
 surrendered. Henningsen started out on his mission, but when he reached 
 Belgrade, he found out that the fortress was already in the hands of the 
 Austrians. In spite of this, he went into Hungary, but for several months 
 he did not notify Kossuth about his movements, and so the exiles began 
 to consider him a traitor. Months later when the exiles were in Kutahia, 
 he again appeared but by this time he was only planning the possibility 
 of founding a colony for them. 
 
 Coming to the United States, he settled in the South. He married 
 Williamina Belt Connelly, who was a niece of Senator John McPherson 
 Berrien of Georgia. In 1856 he participated in the filibustering expedition 
 of William Walker in Nicaragua where he was appointed a general. In 
 the next year he returned to the United States, and settled in the state 
 of Georgia. 
 
 On th 14th of October, 1861 he became the colonel of the 59th Vir- 
 ginia Regiment which originally was known as Wise's Legion. He re- 
 signed on the 5th of November 1862. Later on he became interested in 
 the independence of Haiti, and he corresponded with Kossuth about his 
 plans. (Mass. Hist. Soc. Proceedings, Nov., 1910) 
 
 He spent his last years in Washington, D. C. in needy circumstanc- 
 es. He died there June 14th, 1877. He is buried in the old Congressional 
 Cemetery, Pennsylvania Ave., and 17th St. S. E. He also published a 
 small book about the Hungarian war of independence. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 4, 17, 34, 40, 41, 53, 55, 56, 57, 62, 82, 90, 
 104, 112, 116, 124, 144, 146, 159, 161, 165, 177, 178, 194, 216, 219, 222.) 
 
 HOLMY J. R. 
 
 According to official documents he was born in Hungary, and it is 
 probable that his namewas Halmy. He lived in Texas, and enlisted in 
 one of the Confederate regiments at the age of 28. He became a sergeant. 
 
 JAGELLÓ APOLLÓNIA 
 
 A Polish woman who was a nurse in the military hospital of 
 Komarom. The books dealing with the Hungarian war of independence 
 mention her several times. She came to America with Ladislaus Ujhazy, 
 formerly Civil Governor of the Fortress Komarom, and his family, on the 
 "Hermann", arriving in New York December 16, 1849. As a member of 
 the Ujhazy group she became the center of interest and as the contempor- 
 ary papers state, when requested, she willingly talked about her military 
 exploits. When Ujhazy went to Iowa with his family Apollónia Jagelló 
 went to Washington where she was introduced to President Zachary 
 Taylor. When after the death of President Taylor Millard Fillmore be- 
 came his successor and he visited several Southern cities, Apollónia Jagel- 
 ló was in the company of Postmaster General Hall, and together they 
 joined the presidential party on their way to Richmond. 
 
 In Washington she became acquainted with an elderly Pole, Gas- 
 par Tochman, whom she married shortly after. Tochman translated into 
 English Kossuth's long proclamation to the American people which he 
 
94 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 sent to Ujhazy. This proclamation was published in most of the larger 
 American papers. 
 
 In September, 1851, a former Bavarian officer named De Ahna 
 who came to America with the Ujhazy group and for a time lived with 
 them in Iowa, published a pamphlet in Washington, D. C. (See: Biblio- 
 graph) ), in which he calls Apololnia Jagelló a fraud, whose real name was 
 Julia Eisfeldt, and who had nothing to do with the Hungarian war, or its 
 wounded soldiers. In October 1851, the New York Tribune published a 
 long statement signed by 67 Hungarian exiles, several of them formerly 
 soldiers in the fortress of Komarom, who verified her claim that she was 
 the superintendent of the military hospital. 
 
 The Tochmans settled in Virginia, and when the Civil War broke 
 out, Tochman sided with the Confederates, and volunteered to organize 
 a legion of Polish soldiers. His wife at one time was arrested and as a 
 person of questionable loyalty she was taken to Washington where she 
 was kept prisoner in the old Capitol Prison. But because she emphasized 
 that she did not share her husband's Southern sympathies, and followed 
 him only out of a sense of duty, she was released after a few weeks. We 
 have no further information about her later life. 
 
 126 127 I ^38 Íb 17°5 gra 208 y 214) Nllmbers 2 ' 21 « 32 ' 51 ' 81 ' 92 ' 109 < 115 > 121 > 12 ^ 
 
 JONES WILLIAM 
 
 According to official records he was born in Hungary, and was a 
 farmer m North Carolina. He enlisted on July 29th, 1861 in the 5th 
 North Carolina Infantry Regiment. 
 
 MAGYARI 
 
 Born in Hungary A 35 year old business man, who became a first 
 lieutenant in the 13th Mississippi Infantry Regiment on April 26th 1861 
 He took part in eight battles. 
 
 MICKREL 
 
 SLICK ANTHONY 
 
 TIDMARSH SAMUEL 
 
 An English soldier of fortune who according to official rerord, 
 was born ni uno-arv p or a ^ hnrt t - o , ö 11{ => .- urn ciai records, 
 
 a short time he was a prisoner on Johnson's 
 
 '<- >K i;i 
 
 Confed^Htgaria^ O^e^ln X^h knowledge of two other 
 men) (Crescenl Rifled n„. ,i, the 7th Louisiana Infantry Regi- 
 
 fantrv Raiment } ' WaS a pnvate in the & < h Alabama In- 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 95 
 
 BIBLIOGRAPHY 
 
 1. Adalékok a kényuralom ellenes mozgalmak történetéhez, Budapest, 1871, 
 Ráth. Documents to the history of the movements against absolutism. Reviewed 
 in "Századok", Budapest, 1871, p. 446. (Letters of Kossuth to Alexander Asbóth.) 
 
 2. Ahna, Henri de: The greatest humbug of the day. Major G. Tochman 
 and Mrs. Tochman, Washington, 1851. (Apollónia Jagelló, Emery Radnich. Po- 
 mutz, Fornet.) 
 
 3. Appleton's Annual Cyclopedia, New York, 1868. (Asbóth.) 
 
 4. Appleton's Cyclopedia of National Biography (James Grant Wilson — John 
 Fiske), New York, 1886, 6 volumes. (Asbóth Henningsen, Korponay.) 
 
 5. Asbóth, Alexander: A calumny refuted. Letter to the London Times, New 
 York Tribune, Jan. 9, 1852. 
 
 6. Asbóth, Louis: Emlékiratai az 1848-49 hadjáratból, Budapest, 1862, 2 vols. 
 (Memoirs from the war of 1848-49.) (Gen. Louis Asbóth was an older brother of 
 Gen. Alexander Asbóth.) 
 
 7. Ács, Theodore: Alexander Asbóth, the general who carried a bullet in 
 hiá head. (Reprint in "Szabadság", Cleveland, O.) 
 
 8. Balassa, Joseph dr.: Kossuth Amerikában (Kossuth in America), Buda- 
 pest, 1931. (Grechenek.) 
 
 9. Bangs, I. S.: The Ullman Brigade. In: War Papers, Military Order of 
 the Loyal Legion of the U. S., Maine Commandery, Portland, Me. 1902. Vol. II. 
 (Ladislaus Zsulavszky.) 
 
 10. Bárdy, Rudolph de Kovátsi: Adventures of , a Hungarian exile. 
 
 Written by himself. Rochester, N. Y., 1855. Same in German: Der geheime 
 plan der österreichischen Regierung Kossuth zu ermördern. (The secret plan of 
 the Austrian Government to assassinate Kossuth.) Translated by Samuel Ludvigh, 
 Baltimore, Md., 1851. (Asbóth, Stephen Kovács.) 
 
 11. Barrett, J. W.: The World, the Flesh and Messrs. Pulitzer, 1931. 
 (Pulitzer.) 
 
 12. Battles and leaders. II, 328. (Asbóth.) 
 
 13. Bayard, Samuel John: The life of George Dashiell Bayard, New York, 
 1874. (Gabriel Korponay.) 
 
 14. Beach, W. H.: The First New York (Lincoln) Cavalry, New York, N. Y., 
 1902. (Anthony Fiala, Joseph and Daniel Pető, Joseph, Pulitzer.) 
 
 15. Beck, Baroness von: Personal adventures during the late war of inde- 
 pendence in Hungary. London, 1850, two volumes. In Hungarian: Egy hölgy 
 emlékiratai az 1848-49-iki magyar szabadságharcról. Miskolc, 1901. (Zerdahelyi.) 
 
 16. Belknap, W. W.: History of the 15th Iowa Volunteer Infantry, Keokuk, 
 la., 1887. (Pomutz, Kompolti.) 
 
 17. Boase, Frederic: Modern English Biography, Truro, England, 1892. 4 vols. 
 (Henningsen.) 
 
 18. Boker, George Henry: Poems of the War, Boston, 1864. (A poem about 
 the Springfield, Mo., charge of Major Zágonyi.) Same is published also in B. E. 
 Stevenson: Poems of American History, Boston, 1908, and B. E. Stevenson: Great 
 Americans in Poetry, Philadelphia, 1933. 
 
 19. Boston, Mass., "Courier", Dec. 10. 1849, and following days. (Fornet.) 
 
 20. Boston, Mass., "Herald", Dec. 11, 1849, and following days. (Fornet.) 
 
 21. Boston Weekly Museum, Oct. 4, 1851. (Tochman-Jagello wedding in 
 Harper's Ferry, Va. Reprinted from the Southern Press, Washington, D. C.) 
 
 22. Browne, J. H.: Four years in Secessia. Hartford, Conn., 1865. (A chapter 
 about Zágonyi.) 
 
 23. Bundy, Martin L.: Missouri in 1861. In: W T ar Papers, Military Order 
 of the Loyal Legion of the U. S., Indiana Commandery, Indianapolis, 1898. Vol. I. 
 (Zágonyi.) 
 
 24. Byers, S. H. M.: Iowa in war times, Des Moines, 1888. (Perczel, 
 Pomutz.) 
 
 25. Cermak, Jozef: Dejiny Obcanské Války, Chicago, 1889. In Bohemian. 
 (Asbóth, Mihalotzy, Zágonyi.) 
 
 26. Cist, Henry M.: The Army of the Cumberland, New York, 1882. The 
 Campaigns of the Civil War, Vol. VII. (Schoepf.) 
 
 27. Colleccion de los partes y otros documentos publicados en la Gaceta 
 Oficial de la Habana, 1851. Imprenta del Gobierno. (Official list of the prisoners 
 taken of the Lopez expedition to Cuba. Emery Radnich.) 
 
 28. Cox, Jacob Dolson: Military reminiscences of the Civil War, New York, 
 1900. Two volumes. (Julius H. Stahel-Számvald.) 
 
 29. Crabtree, John D.: Recollections of the Pea Ridge campaign. In: Military 
 essays, Military Order of the Loyal Legion of the U. S., Illinois Commandery, Vol. 
 III., Chicago, 1899. (Asbóth.) 
 
96 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 30. Danes, Louis: Naplójegyzetek, töredékek tiz éves emigrációs élményeimből 
 Budapest, 1890. (Diary.) 
 
 31. Day, James G.: The 15th Iowa at Shiloh. In: War sketches, Military 
 Order of the Loyal Legion of the U. S., Iowa Commandery, Des Moines la 
 
 J, \ ol. II. (Pomutz.) 
 
 32. Day, Samuel Phillips: Down South, or an Englishman's experiences at 
 the seat of war. Two volumes. London, 1862. (Jagelló.,) 
 
 __ 33. Devens, R. M.: The great events of our past century. Springfield. Mass 
 lö//. (Stahel-Számvald.) 
 
 34. Dictionary of American Biography, New York, 20 volumes. (Asbóth 
 Henmngsen, Pulitzer, Stahel-Számvald.) 
 
 35 Dorsheimer, William; Fremont's 100 days in Missouri. Atlantic Monthly 
 Jan.. freb., March, 1862. (Asbóth, Theodore Majthényi, Zágonyi.) 
 
 36. Doubleday, Abner: Chancellorsville and Gettysburg, New York 1882 The 
 Campaigns of the Civil War, Vol. VI. (Amsberg ) 
 
 New Yo rk D ^25 ^Sut 1 t : á m va 1 e d.) CamPaÍgn * ^ " the Va " ey rf V ^™' 
 
 1X6S Thrí UyCl í ÍnCk ' E V 4 A L : .? ÍSt ,°. ry , of the War £or the Union ' Xe "- Y °>-k. 1861- 
 1865. Three volumes. (Asbóth, Dunka, Majthényi, Schoepf, Zágonyi) 
 
 (Nicholas Petézel.') J ° SePh: ^ Deutschen ™" Io "" a . D « Moines, la., 1900. 
 
 York 4 l 8fi4 E TTh; f éla H W " Pictures fr °" the South, London. 1864. and New 
 lorlv, 1864 (The London edition is in two volumes.) Same in German- Kriees 
 
 Zágonyi? enka - Le,PZÍ8 ' 1864 ' Br -khaus. Two volumes. (HenningTen Schoepf, 
 
 (SehoS)^ 8 ^ ^ ^rtheVr t^S& &£&&. 
 aaUy, ^a^o^p^f- H?£2J™~ *£ «£ 
 MST 5 - « £?« ^eh^y-s £ S T = JSLSS 
 
 history! 5 M fht y y fc ^M^VW S^nT^ 
 Cneinnat, 1903. Volume V. (Zágonyi, wfth diagram oY' chargO C ° mma " d ^' 
 
 ^-J^^;^IL F, ^5sr^S? ,t,, ■ New York - 188k Cara - 
 
 (Fornetj ' J ° hn Y '= NeW JerSey and the Rebellion, Newark, N. J„ 1868. 
 
 ;ohn a^»« &&^&^°s«&'e ass 
 
 (Portat oflTze, anTGr'echinetr ^ ^^^ B ° S <°"' D ~' "Í 
 
 .He yets fe. ^T^U^J^^l ^/k és benyomások. (From 
 Mundee-Mándy.) avent ures and impressions.) Budapest. 3 volumes. (Charles 
 
 fv^^ofTZ&JL^B^gg^ története. (History of the 
 Jagelló. Lülley, Perczel.) Budapest. Five volumes. (Asbóth, Fornet, 
 
 StahelJ;ámvafd ne Geo^ge C Ut a ^y n ) ker "^ Frémont ' Washington, 1862. (Amsberg, 
 
 The Kossu^h^igS^in TufkT Vsblfh^H T ?™kországban, Budapest. 1927. 
 singer, Grechenek, Perczel, Wagner j Henmngsen, Joseph Németh, Gros- 
 
 *»•& ^fe"gg*2 ! ^ '$"&***» -V-r-^-kiej Wojnie 
 Em.1, Sigismund and Casimir Zsulavszky ) ' J ° hn Blala ' Estván - Ladislas, 
 
 Harped New ^Ln^ISgalin^ ^"'ft 1904 - (Henningsen.) 
 
 Harper's Weekly, Mav 23 lsT' m ' ■ (Henmngsen. 
 
 58. Harper's Weekly [, - f ' |& (Henmngsen with portrait.) 
 
 Harper's Weekly Sem 21 ISM (£>gyelmes sy .) 
 
 60. Harper's Weekly,' X ' f ' ^ j^onyu) 
 
 61. Heaton, J. L • The storv \f (Pagonyi.) 
 Hegedűs, Lorant Kossmlí ,„!„* f age - , ? 13 ' ( p t,litzer.) 
 
 ■ Henningsen',. R. J. RoSer, Rózsa^) ^ Ms ^ Budapest ' 1926 - ( Fi ^l- 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 97 
 
 63. Heitman, F. B.: Historical Register and Dictionary of the U. S. Army, 
 Washington, D. C, 1903. Two volumes. (Albert, Asbóth, Dunka, Figyelmessy, 
 Knefler, Kozlay, Mundee-Mándy, Pomutz, Schoepf, Stahel-Számvald, Szabad, Zágonyi.) 
 
 64. Hentaller, Louis: Kossuth és kora, Budapest, 1894. (Asbóth Figyel- 
 messy, Lülley, Perczel, Rózsafy.) 
 
 65. Hertle, Daniel: Die Deutschen in Nordamerika und die Freiheitskampf 
 in Missouri, Chicago, 1865. (Zágonyi.) 
 
 66. History of the 79th Regiment, Indiana Volunteer Infantry, 1899, In- 
 dianapolis. (Knefler.) 
 
 67. Hóman, Valentine-Szekfü, Julius: Magyar Történet. (History of Hun- 
 gary.) Vol. V. (Perczel.) 
 
 68. Horváth, Michael: Magyarország függetlenségi harcának története. (The 
 history of the Hungarian war of independence.) Three volumes, Budapest. (Anselm 
 Albert, John Fiala.) 
 
 69. Howard, John R.: Fremont in the Civil War. In: Military Order of 
 the Loyal Legion of the U. S., New York Commandery, Vol. 3, 1901. (Zágonyi.) 
 
 70. Howell, J. M. — Smith, H. C: Flistory of Decatur County, Iowa. Chicago, 
 1915. Two volumes. (Emery Dobozy, Stephen Radnich, Pomutz.) 
 
 71. Illinois, Adjutant General's report, 1861-66. Vol. II. (Mihalotzy.) 
 
 72. Illinois State Register, Springfield, 111. Aug. 27, 1849. (Gabriel Korponay.) 
 
 73. Illustrated News, New York. Nov. 11, 1861. (Zágonyi.) 
 
 74. Indianapolis, Ind., "Journal", June 15, 1901. (Editorial about Knefler 
 and his obituary), June 18, 1901. (Knefler's burial.) 
 
 75. Indianapolis, Ind., "Sentinel", June 15, 1901. (Editorial about Knefler 
 and his obituary), June 18, 1901. (Knefler's burial.) 
 
 76. Ingersoll, Lurten Dunham: Iowa and the rebellion, Philadelphia, 1867. 
 (Perczel, Pomutz.) 
 
 77. Iowa, a guide to the Hawkeye State. Federal Writers' project, New 
 York, 1938. (Pomutz.) 
 
 78. Ireland, Alleyne: Joseph Pulitzer. Reminiscences of a secretary, 1914. 
 
 79. Jánossy Dénes: A Kossuth emigráció Angliában és Amerikában (1851-52), 
 Budapest, 1939, two volumes. (In process of publication.) 
 
 80. Johns, G. S.: Joseph Pulitzer, Missouri Historical Review, 1931-32. 
 
 81. Jókai-Bródy-Rákosi: 1848. (The Hungarian war of independence in 1000 
 pictures.) Budapest, 1898. (Asbóth, Jagelló, Kompolti.) 
 
 82. Kaufman, W.: Die Deutschen im amerikanischen Bürgerkriege, München, 
 1911, Oldenbourg. (Albert, Amsberg, Asbóth, Blandowski, Estván, John Fiala, 
 Henningsen, Stephen Kovács, Kozlay, Mihalotzy, Perczel, Pomutz, R. J. Rombauer, 
 Schoepf, Stahel-Számvald, George Utassy, Zágonyi.) 
 
 83. Kelsey, D. M.: Deeds of Daring, Philadelphia, 1883. (Zágonyi, with por- 
 trait and two other' illustrations, Theodore Majthényi.) 
 
 84. Kende, Géza: Magyarok Amerikában, Cleveland, O., 1927. Two volumes. 
 
 85. Kertbeny, K. M.: Die Ungarn im Auslande. Namensliste ungrischer 
 Emigration seit 1840. Bruxelles und Leipzig, 1864, Kiessling und Co. 
 
 86. Knefler, Fred: Missionary Ridge. In: War Papers, Military Order of 
 the Loyal Legion of the U. S., Indiana Commandery, Vol. I. Indianapolis, Ind., 
 1898. (With Knefler's biography and portrait.) 
 
 87. Koerner, Gustave: Memoirs, 1809-1896. Edited by Thomas J. McCormack, 
 Des Moines, la., 1909. Two volumes. (Asbóth, John Fiala, Albert, Roderick and 
 Roland Rombauer, Wagner.) 
 
 88. Korponay, Gabriel: His letter to Secretary J. J. Crittenden, March 28, 
 1858, among the Crittenden papers, Library of Congress, Washington, D. C. 
 
 89. Kossuth and the last revolutions in Hungary and Transylvania. (Anony- 
 mous.) London, 1850. (Nicholas Perczel.) 
 
 90. Kossuth in New England, Boston, 1852. (Grechenek, Henningsen.) 
 
 91. Kuné, Julian: Reminiscences of an octogenarian Hungarian exile, Chicago, 
 1911. In Hungarian: Egy szabadságharcos emlékiratai, translated by Paul Berak, 
 Chicago, 1913. (Mihalotzy, Asbóth, Zágonyi, John Fiala, Pulitzer.) 
 
 92. Lady's Newspaper, The: London, Nov. 24, 1849. (About Jagelló, article 
 republished in many American newspapers.) 
 
 93. László, Charles: Naplótöredék az 1849-iki menekülteket, internáltakat, 
 különösen Kossuthot és környezetét illetőleg, Törökországban és az amerikai Egye- 
 sült Államokban. _ Budapest, 1887. (Diary about the Hungarian exiles in Turkey 
 
 (George Utassy.) 
 (Kozlay, Amsberg.) 
 Nov. 23, 1861. (Zágonyi.) 
 his own written endorsement on Miha- 
 in his letter to Gen. John C. Fremont 
 
 and the United States.) 
 
 
 94. Leslie's Weekly: Sept. 21, 
 
 1861. 
 
 95. Leslie's Weekly: Oct. 12, 
 
 1861. 
 
 96. Leslie's Weekly: Nov. 9, 
 
 1861; 
 
 97. Lincoln, Abraham: Feb. 4, 
 
 1861, 
 
 lotzy's letter from Chicago. June 15, 
 
 1862, 
 
98 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 mentions Zágonyi. Jan. 26, 1863, letter to Gen. Sigel about Stahel-Számvald. 
 Feb. 5, 1863, letter to Gen. Sigel about Stahel-Számvald. March 13, 1863, telegram 
 to Gen. Hooker about Stahel-Számvald. 
 
 98. Lonn, Ella: Foreigners in the Confederacy. Dissertation at Goucher 
 College, Baltimore, Md. To be published. 
 
 99. Lossing, B. J.: Harper's Encyclopedia of U. S. History, 10 volumes, 
 i Asbóth, Zágonyi.) 
 
 100. Lücke, Martin: Der Bürgerkrieg der Vereinigten Staaten, St. Louis, 1892. 
 < Vsbóth, Zágonvi.) 
 
 101. McClellan, G. B.: McClellan's own story, New York, 1887. (Klapka, 
 Stahel-Számvald, George Utassy.) 
 
 102. Márki, Alexander: A magyar szabadságharc története. (History of the 
 Hungarian war of independence.) Vol. X. of Szilágyi: A magyar nemzet története. 
 (History of the Hungarian Nation.) Budapest, 1898. (Nicholas Perczel.) 
 
 103. Marsh, Charles W.: Recollections, 1837—1910. Chicago, 1910. (Baróthy, 
 Kuné, Pulitzer.) 
 
 104. Massachusetts Historical Society: Proceedings, Nov., 1910. (Henningsen.) 
 
 105. Mayer, Marie E.: Nicholas Fejérváry, In: The Palimpsest, State His- 
 torical Society of Iowa, June, 1928. (Nicholas Fejérváry. Jr.) 
 
 106. Mednyánszky, Baron Caesar: Emlékezései. (Memoirs.) Translated from 
 the English, Budapest, 1930. (Molitor, Szabad, Rózsafy, Figyelmessy, Mihalotzy, 
 Fornet. John Fiala, Asbóth, Perczel.) 
 
 107. Mihalotzy, Géza: His own biographical sketch in Old Records Division, 
 Adjutant General's Office, Washington, D. C. 
 
 108. Military Order of the Loyal Legion of the U. S., New York Com- 
 mandery, Circular 19, Series of 1913, Whole Number 1123. (Stahel's obituary.) 
 
 109. Mitchell, Donald Grant (Ik Marvel): The Lorgnette, or studies of the 
 town, Feb. 7, 1850, New York. (Jagelló, with caricature.) 
 
 110. Molitor, Gustave: Budavár alatt. (At the fortress of Buda.) Hazánk, 
 Budapest, Vol. XL 
 
 111. Moore, Frank: The Civil War in Song and Story, 1865. (Majthényi, 
 Zágonyi.) 
 
 112. Moore, Frank: The Rebellion Record, 12 volumes. (Henningsen, Kor- 
 ponay, Stahel, Zágonyi, George Utassy.) 
 
 113. Nagy, K. Alexander: Biharország. (The County of Bihar, Hungary.) 
 Nagyvárad, 1865. Two volumes. (Baróthy.) 
 
 114. National Cyclopedia of American Biography, New York, 22 volumes. 
 (Stahel, Korponay.) 
 
 115. National Republican: Washington, D. C. Sept. 25, 1861. (Jagelló.) 
 
 116. National Republican: Washington, D. C. June 15, 1877. (Henningsen.) 
 
 117. National Tribune: Washington, D. C. Jan. 5, 1893. (Stahel-Számvald, 
 with portrait.) 
 
 118. Németh, Joseph: His own biographical sketch in Old Records Division, 
 Adjutant General's Office, Washington, D. C. 
 
 119. Nevins, Allan: Fremont, New York, 1928, two volumes. (Asbóth, John 
 r-iala. Zagonyi.) 
 
 120. New International Encyclopedia, New York, 1902. Dodd, Mead and Co. 
 (Asboth.) 
 
 121. New Orleans, La., Picayune: Jan. 19, 1850. (Jagelló) 
 
 122. New York Courier-Enquirer: May 20, 1852. (Sedlák about Asbóth in his 
 second anti-Kossuth letter.) 
 
 123. New York Herald: Jan. 14, 1852. (Kossuth and Jagelló.) 
 
 124. New York Herald: June 2, 1856. (Henningsen) 
 
 125. New York Herald: April 6, 1862. (George Utassy.) 
 
 I 26 n New . York Morning Express: Dec. 17, 1849. (Arrival of Emery Radnich 
 and Jagelló, with the Ujházy group.) 
 
 \H' m CW 1°^ ^ imes: Feb - 2 ' 1852 ' (Kossuth and Jagelló.) 
 
 nrm i f\ ^ Tlm6S: ^ 21 ' 1852 ' ( Edit ™al remarks about Perczel's 
 proposed anti-Kossuth meeting.) 
 
 ,,,,,„!? J*™ Y ° rk Times: May 21, 1852. (The signatures of Asbóth, Emery 
 Radnich Motor, Mészáros, Németh, Debreczenyi, Semsey, Keménffy, Wagner, Ger- 
 ',"' " 1 "" 1l v k 1 ™í under a reply to Sedlák's anti-Kossuth article.) 
 130 New York Times: March 17, 1863. (Gen. Stahel-Számvald appointed 
 commandei ol cavalry in Washington DC) 
 
 131. New York Times: March '23, 1863. (Charges against George Utassy) 
 
 ^wiSTe«i*SSJ£r 26 ' 1864 - (Gen - Grange? ' s order oi ■ ,hSs to 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 99 
 
 135. New York Times: Sept. 1, 1902. (Figyelmessy at the reception of the 
 Hungarian national flag.) 
 
 136. New York Tribune: Jan. 8, 1850. (Emery Radnich in Philadelphia.) 
 
 137. New York Tribune: Jan. 12, 1851. (Nicholas Perczel in Lenox, Mass.) 
 
 138. New York Tribune: Sept. 26, 1851. (Jagelló.) 
 
 139. New York Tribune: July 3, 1861. (George Utassy.) 
 
 140. New York Tribune: Oct. 29, 31, Nov. 1, 6, 12, 1861. (Zágonyi.) 
 
 141. New York Tribune: Apr. 3, 1883. (Eugene Kozlay's obituary.) 
 
 142. New York Tribune: Apr. 7, 1896. (Hugo Hillebrandt's obituary.) 
 
 143. Nixon, Oliver W.: Reminiscences of the first year of the war in Mis- 
 souri. In: Military Essays, Military Order of the Loyal Legion of the U. S., 
 Illinois Commandery, Vol. III. (Zágonyi.) 
 
 144. Notes and Queries: London, Dec. 24, 1910, Jan. 21, 1911. (Henningsen.) 
 
 145. Pallas Nagy Lexicona: Budapest, 18 volumes. (John Fiala, Figyelmessy, 
 Perczel, Rózsafy and others.) 
 
 146. Parker, William Harwar: Recollections of a naval officer. New York, 
 
 1883. (Henningsen.) 
 
 147. Philadelphia Public Ledger: Aug. 18, 1906. (Zerdahelyi's obituary.) 
 
 148. Phillips, Catherine Coffin: Jessie Benton Fremont, a woman who made 
 history. San Francisco, 1935. (Asbóth, John Fiala, Zágonyi.) 
 
 149. Pictorial War Record: Vol. I. (Zágonyi's portrait and charge, George 
 Utassy.) 
 
 150. Pivány, Eugene: Hungarian-American historical connections, Budapest, 1926. 
 
 151. Pivány, Eugene: Hungarians in the Civil War, Cleveland, 1923. 
 
 152. Pivány, Eugene: Sólyom C. Lajos emléke. (In remembrance of Louis 
 C. Sólyom.) Budapesti Hirlap, April 8, 1914. 
 
 153. Pivány, Eugene: Stahel-Számvald Gyula, Budapesti Hirlap. Apr. 27, 1913. 
 
 154. Pivány, Eugene: Zágonyi, a springfieldi hős. (Zágonyi, the hero of 
 Springfield, Mo.) Budapesti Hírlap, Aug. 30, 1910. 
 
 155. Pond, George E.: The Shenandoah Valley in 1864. The campaigns of 
 the Civil War, Vol. XI. (Stahel-Számvald.) 
 
 156. Popovici, Andrei: A Roumanian hero in the American Civil War, Rou- 
 mania, Quarterly, Jan., 1929. (A Roumanian propaganda article about Pomutz, 
 written by an alleged "grandson" of his, full of errors and misstatements.) 
 
 157. Portrait Monthly, The: Nov., 1863. (Zágonyi, with portrait.) 
 
 158. Prágay, John: The Hungarian Revolution, New York, 1850. (Fornet.) 
 
 159. Pulszky, Francis: Életem és korom. (My life and my times.) Budapest, 
 
 1884. Two volumes. (Figyelmessy, Mihalotzy, Henningsen.) 
 
 160. Pulszky, Francis and Theresa: White, red, black. Sketches of society 
 in the U. S. London, 1853. Three volumes. In German: Weiss, roth, schwarz. 
 Kassel, 1853, Fischer. (Asbóth.) 
 
 161. Pulszky, Theresa: Memoirs of an Hungarian Lady, London, 1850. In 
 German: Aus dem Tagebuche einer ungarischer Dame. (Asbóth, Perczel, Hen- 
 ningsen, the latter under the name: The author of the "Revelations of Russia".) 
 
 162. Report of the committee of the Council of New York, to make arrange- 
 ments for the reception of Gov. Louis Kossuth, New York, 1852. (Asbóth, Gre- 
 chenek, Stephen Kovács, Joseph Németh.) 
 
 163. Richmond, Va., "Examiner": Feb. 5, 1864. (Estván.) 
 
 164. Richter, A. P.: Geschichte der Stadt Davenport. Davenport, Iowa, 1917. 
 (Fejérváry.) 
 
 165. Roche, J. J.: Story of the filibusters, 1891. (Henningsen, with portrait.) 
 
 166. Rombauer, Robert J.: Egy magyar nő élete az emigrációban. Budapesti 
 Szemle, 1913. (The life of a Hungarian lady in the emigration. About his wife, 
 who was the widow of Major Dembinski, nephew of Gen. Dembinski.) 
 
 167. Roimbauer, Robert J.: The union cause in St. Louis in 1861. (Roderick 
 Rombauer, John Fiala, Blandowski, each with portrait, Joseph Németh.) 
 
 168. Rombauer, Roderick: The story of a life. Autobiography. St. Louis, 1903. 
 
 169. Ropes, John Codman: The Army under Pope. The campaigns of the 
 Civil War, Vol. IV. (Stahel-Számvald.) 
 
 170. St. Louis Daily Democrat: Aug. 1, 1861. (R. J. Rombauer.) 
 
 171. St. Louis Daily Democrat: Aug. 22, 1861. (Zágonyi.) 
 
 172. St. Louis, Mo., "Daily Missouri Democrat": Oct. 16, 1861, Oct. 29— 
 Nov. 5, 1861. (Editorials about Zágonyi and description of Springfield, Mo., charge.) 
 
 173. St. Louis Globe-Democrat: Nov. 21, 1893. (Anselm Albert's obituary.) 
 
 174. St. Louis, Mo., "Republican": Oct. 29, 1861. (Zágonyi.) 
 
 175. Southern Press, Washington, D. C: Sept. 20, 1851. (Kossuth and Jagelló.) 
 
 176. Schlesinger, Louis: Personal narrative of (The Lopez expedition to 
 
 Cuba in 1851.) U. S. Democratic Review, Sept., Oct., Nov., 1852. (Emery Radnich.) 
 
100 
 
 LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 
 
 177. Schuricht, Hermann: The German element in Virginia, Baltimore, Md., 
 
 1900. Two volumes. (Estván, Henningsen.) . 
 
 178 Scroggs, W. O.: Filibusters and financiers, 1916. (Henningsen.) 
 
 179. Seitz, D. C: Joseph Pulitzer, his life and letters, 1924. 
 
 180. Semsey, Charles: Emlékiratai (Memoirs). _ 
 
 181. Sheridan, Philip H.: Personal memoirs, New York, 1888. Two volumes. 
 
 (Asbóth.) t , . ... . ,, 
 
 182. Stahel, Julius H.: His own report about his military career in the 
 Civil War. (Generals' report of service, War of the Rebellion, Vol. XL) Manu- 
 script in the National Archives, Washington, D. C, 105 pages. Dated San Fran- 
 cisco, Cal.. Oct. 23, 1874. . 
 
 183. Stearns, F. P.: The life and public service of George Luther Stearns, 
 Philadelphia. 1907. (The Zsulavszky family, Edward Zerdahelyi.) 
 
 184. Stevenson, J. H.: History of the First New York (Lincoln) Cavalry, 
 Harrisburg, 1879. (Stahel-Számvald, with picture of the Piedmont, Va., cavalry 
 charge.) 
 
 185. Strong's Pictorial and Biographical record of the great rebellion, New 
 York. (Zágonyi, with portrait.) 
 
 186. Stuart, A. A.: Iowa colonels and regiments. Des Moines, Iowa, 1865. 
 (Nicholas Perczel, Pomutz.) 
 
 187. Stuber, Johann: Mein Tagebuch, Cincinnati, 1896. (Gálffy-Gállik.) 
 
 188. Szabad, Emery: Hungary, past and present, embracing its history from 
 the Magyar conquest to the present time. Edinburgh, 1854. 
 
 189. Szabad, Emery: Hungarian sketches. Translations of Jókai, London, 1854. 
 
 190. Szabad, Emery: L'Europe avant et aprés la Paix de Villafranca, Turin, 1859. 
 
 191. Szabad, Emery: Modern war, its theory and practice. New York, 1863. 
 
 192. Szabad, Emmery: Le General Grant, President de la Republique Ameri- 
 caine, Paris, 1868. 
 
 193. "Szabadság", Hungarian daily, Cleveland, Ohio: tenth anniversary album, 
 
 1901. (Asbóth, Emery Dobozy, Farkas, Gustave Kovács, Pomutz, R. J. Rombauer, 
 with portrait, Roland, Guido and Roderick Rombauer, Semsey, with portrait, Stephen 
 Radnich, Stahel-Számvald, Rózsafy, George Utassy.) 
 
 194. Szabadságharc diplomáciai levelezése. (The diplomatic correspondence of 
 the Hungarian war of independence.) In: The responsibility for war. Budapest, 
 1929-30. (Henningsen.) 
 
 195. Szemére, Bartholomew: Munkái (Works). (Figyelmessy, Rózsafy and 
 others.) 
 
 196. Szinnyei, Joseph: Magyar irók élete és munkái. (Encyclopedia of Hun- 
 garian writers.) Budapest, 14 volumes. 
 
 197. Szőllősy, Francis: Kossuth és a magyar emigráció török földön. (Kossuth 
 and the Hungarian emigration in Turkey.) Leipzig, 1870'. 
 
 198. Szűcs, John: Az olaszhoni magyar légió története. (History of the 
 Hungarian Legion in Italy.) 1867. Manuscript in possession of Anthony Radó, 
 Budapest. (Figyelmessy.) 
 
 199. Tápay Szabó, Ladislaus: Joe Pulitzer, Pesti Napló, Nov. 18, 1938. 
 
 200. Thaly, Sigismund: The fortress of Comorn (Komárom), London, 1852. 
 (Rózsafy.) 
 
 201. Thirty-second Congress of the U. S., House of Representatives, Executive 
 Document No. 78, 1852. (In the list of the passengers of the U. S. S. "Missis- 
 sippi": Asboth, Perczel, Grechenek, Kováts, Németh, Wagner, Lülley.) 
 
 ioo„ 20 ^ Townsend > Thomas S.: The honors of the Empire State, New York, 
 1889. (Grechenek, Kozlay, Alexander Gáli, H. J. Mándy, Pulitzer.) 
 t ÍP?.' Tre ^ h ^' Charles: Major Zágonyi's horse guard. Personal recollections. 
 In: Military Order of the Loyal Legion of the U. S., New York Commandery, 
 New York, 1901, Vol. III. 
 
 204. Union Army, The, Madison, Wis, 1908. (Stahel-Számvald and Schoepf 
 portrait, Korponay.) 
 
 205. Vargyas Endre: A magyar szabadságharc története. (History of the 
 Hungarian war of independence.) Budapest, 1879. (Asbóth, Perczel, both with 
 portraits, Rozsafy.) 
 
 206. Vasárnapi Újság literary weekly, Budapest, No. 41, 1894. (Figyelmessy.) 
 -)/. Vasvary, Edmund: Az amerikai polgárháború magyar fővezérjelöltje. (The 
 ble 'Hungarian Commander-in-Chief of the American Civil War.) Református 
 ^Washington, D C. Dec, 1938. (Gen. George Klapka.) 
 
 th<- ll ,;„ ,„ aSVary ' Edmund: Amikor a magyar emigránsok divatban voltak. (When 
 the H nn|arian ernig rants were "the rage".) Református Újság, Washington, D. C, 
 .'■ in - Woy. (Hornet, Pomutz, Jagelló) 
 
 209. .Vasváry, Edmund: Matthias Rózsafy. A biographical sketch. In manu- 
 script, Woo. (Rozsai) and Figyelmessy.) 
 
LINCOLN'S HUNGARIAN HEROES 10J_ 
 
 210. Vasváry, Edmund: Lincoln és a chicagói magyarok. (Lincoln and the 
 Hungarains in Chicago.) Amerikai Magyar Népszava, New York, Feb., 1939. 
 (Mihalotzy, Kuné, Jekelfalussy, Langenfeld, Gustave Kovács, Stahel-Számvald, Zá- 
 gonyi, Joseph Nagy.) 
 
 211. Vasváry, Edmund: Stahel-Számvald Gyula, Református Újság, Washing- 
 ton, D. C, Sept., 1938. 
 
 212. Vasváry, Edmund: Lincoln és Kossuth. Református Újság, Washington, 
 D. C, Feb., 1939. 
 
 213. Veress, Alexander: A magyar emigratio a keleten. Budapest, 1878, in 
 two volumes. (Figyelmessy, Rózsafy and others.) 
 
 214. Virginia Historical Register, 1851. Vol. IV. (Jagelló.) 
 
 215. Vukovics, Sabbas: Emlékiratai (Memoirs). Budapest, 1894. (Nicholas 
 Perczel, John Fiala.) 
 
 216. Walker, William: The war in Nicaragua, 1860. (Henningsen.) 
 
 217. Wallace, Lew: Autobiography, New York, 1906. Two volumes. (Knefler, 
 and an interesting account of Zágonyi.) 
 
 218. Waring, G. E.: The Garibaldi Guard. In: Liber Scriptorum, New York, 
 1893. (George Utassy.) 
 
 219. War of the Rebellion, published by the Department of War, Washing- 
 ton, D. C. 161 volumes. (Albert, Amsberg, Asbóth, P. P. Dobozy, Dunka, John 
 Fiala, Henningsen, Knefler, Stephen Kovács, Kozlay, Majthényi, Mihalotzy, Mundee- 
 Mándy, Perczel, Pomutz, R. G. Rombauer, Ruttkay, Schoepf, Stahel-Számvald, George 
 Utassy, Zágonyi, Ladislaus Zsulavszky, and shorter mention of several others.) 
 
 220. Wilcox, C. M.: History of the Mexican War. Washington, 1892. (Korponay.) 
 
 221. Wilson, Lillian May: Some Hungarian patriots in Iowa. In: The Iowa 
 Journal of History, Oct., 1913. (Pomutz, Stephen Radnich, Zágonyi, Majthényi, 
 Kompolti.) 
 
 222. Wise, Barton H.: The life of Henry A. Wise, New York, 1899. (Hen- 
 ningsen.) 
 
 223. Wolf, Simon: The American Jew as patriot. Philadelphia, 1895. (Albert, 
 Lülley, Knefler, Pulitzer.) 
 
 224. Wolf, Simon: Address, delivered at the internment of Major-General 
 J. H. Stahel, 1912. Dec. 6, Friday, Arlington, Va. 
 
 225. Wright, Marcus J.: Battles and commanders of the Civil War. Washing- 
 ton, D. C, 1902. (Asbóth, Schoepf, Zágonyi, with pictures.) 
 
 226. Xántus, John: Levelei Éjszakamerikából. (His letters from North America.) 
 Budapest, 1858. (Pomutz, Majthényi.) 
 
 227. Zgoda, Chicago Polish weekly, May 19, 1886. (Schoepf.) 
 
 APPENDIX TO BIBLIOGRAPHY 
 
 1. Barrows, Edward M.: The great commodore (Matthew Calbraith Perry). 
 Indianapolis, 1935, Bobbs-Merrill. (Bettelheim.) 
 
 2. Bates, Samuel Penniman: History of Pennsylvania Volunteers, 1861-65, 
 Harrisburg, 1869, 4 volumes. (Korponay.) 
 
 3. Conger, A. L.: The rise of U. S. Grant, New York, 1931, Century. 
 (Perczel.) 
 
 4. Greeley, Horace: The American conflict, 2 volumes, Hartford, 1864. 
 (Zágonyi.) 
 
 5. Hamlin, Augustus Choate: The battle of Chancellorsville, May 2, 1863. 
 Bangor, Maine, 1896. (Stahel-Számvald.) 
 
 6. Hawks, Francis L.: Narrative of the expedition of an American squadron 
 to the China seas and Japan, 1852-54. New York, 1857, Appleton. (Bettelheim.) 
 
 7. Indiana at Chickamauga: Indianapolis, Ind. (Knefler.) 
 
 8. Komáromi Lapok (Komárom News): Sept. 9, 1849. (Pomutz.) 
 
 9. McElroy, John: The struggle for Missouri, Washington, 1909. (Asbóth, 
 Blandowski, Zágonyi.) 
 
 10. Rédeyné Hoffman Mária: Ács Gedeon bujdosó évei. Napkelet monthly, 
 Budapest, 1928. (Summary of the Rev. Gedeon Ács's American diary. Interesting 
 remarks about Asbóth, Debreczenyi, Grechenek, Grossinger, Stephen Kovács, Lülley, 
 Menyhárt, Mészáros, Németh, Semsey, Perczel, Vékey, Zerdahelyi.) 
 
 11. Roster and Record of Iowa soldiers in the war of the rebellion, Des 
 Moines, 1908, 6 volumes. (Perczel, Pomutz.) 
 
 12. St. Petersbourg, Journal de — , Samedi 2 — 14, 1882. (Pomutz's obituary.) 
 
LINCOLN 
 MAGYAR HŐSEI 
 
 MAGYAROK 
 AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚBAN 
 
 1861--1865 
 
 IRTA: 
 
 VASVARY ÖDÖN 
 
 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 
 
 WASHINGTON, D. C. 
 
 1939 
 
"Ha az idő is elrepül felettünk 
 S az Uj hazába olvad a fajunk, 
 A történet majd hadd hirdesse itt is: 
 Hogy magyarok mi, kik s mik is vagyunk? 
 
 . . . Mit a magyarból Isten itt felejtett : 
 Hátha belőlünk annyi megmarad, 
 Mint odaát a völgyek rejtekében, 
 Gyöngy virág-szegte, egy-egy kis patak?" 
 
 Pólva László. 
 
ELŐSZÓ 
 
 A magyarok szereplését az amerikai polgárháborúban először Pivány 
 Jenő kutatta és dolgozta fel. Úttörő munkája : "Hungarians in the Civil 
 War" 1913-ban jelent meg, 26 esztendővel ezelőtt és már régen seholsem 
 kapható. Utána Kende Géza foglalkozott e tárggyal "Magyarok Ameriká- 
 ban" cimü, 1927-ben megjelent munkájában, ujabb, gyakran téves ada- 
 tokkal egészitve ki a régebbi adatokat, levéltári és okmánykutatás nélkül. 
 Azóta ilyen irányban tudomásom szerint senki sem dolgozott, pedig az 
 adatok rendszeres összefoglalására, egy könnyen áttekinthető, lehetőleg 
 teljes munkára szükség volna, hogy a régi magyarok neve és emléke 
 teljes feledésbe ne merüljön és a későbbi kutató munka könnyebb legyen. 
 
 Az AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET, tekin- 
 tettel arra, hogy 1939-ben van 75-ik évfordulója a piedmonti, Va., csatá- 
 nak (1864 június 5), amelyhez a magyar Stahel-Számvald Gyula tábornok- 
 nak egy fényes haditette fűződik s amelynek révén később a legmagasabb 
 amerikai kitüntetést, a Congressional Medal of Honor-t is megkapta, az 
 1939-ik esztendőt a polgárháborús magyarokról való kegyeletes megemlé- 
 kezés esztendejévé tette, hogy ezzel kapcsolatban a Washington melletti 
 Arlington nemzeti temetőben emlékünnep keretében koszorúzza meg Stahel- 
 Számvald és több más ott pihenő magyar hős sirját. 
 
 Hogy a megemlékezésnek állandó nyoma is maradjon, az Egyesület 
 Vezértestülete elhatározta, hogy az ujabb kutatások eredményeinek fel- 
 használásával megiratja a magyarok polgárháborús szereplésének történetét. 
 Ennek az elhatározásnak egyik lényeges inditó-oka az a körülmény volt, 
 hogy mivel a Református Egyesület az egyetlen magyar testület, amely 
 az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban állandó otthonnal bir, 
 abban a helyzetben van, hogy az itteni rendkivül gazdag okmány, levél 
 és könyvtárak révén magukhoz az eredeti és legfontosabb forrásokhoz 
 mehet az adatok felkutatásában. 
 
 Az AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET, amely 
 teljesiteni akarja az amerikai magyar múlttal, jelennel és jövővel szemben 
 fennálló kötelességeit, azzal a tudattal bocsátja útjára ezt a könyvet, hogy 
 e kötelességek egy részét ezáltal is teljesítette. 
 
 * * * 
 
 Az amerikai polgárháborúban szerepelt magyarok adatainak felku- 
 tatását lényegesen megneheziti az a körülmény, hogy az adatokat két 
 világrészben kell keresni. A szereplők magyarországi pályafutására vonat- 
 kozólag természetesen csak azokat a forrásokat lehetett felhasználni, ame- 
 lyek itt is hozzáférhetők. így ezen a téren még sok a tennivaló. 
 
 Egykorú amerikai magyar újságok nem voltak s mivel a polgár- 
 háború esztendei összeesnek az abszolutizmus utolsó esztendeivel, való- 
 szinü, hogy az akkori magyarországi lapok is nagyon kevés amerikai 
 vonatkozású adatot tartalmaznak. 
 
 A polgárháborús magyarok, dacára annak, hogy jó részük véglege- 
 sen Amerikában maradt, emlékiratokban sem örökitették meg tapasztala- 
 taikat. Ez annál inkább sajnálatos, mert a magyarok többnyire tanult, 
 müveit emberek voltak, akiknek emlékiratai mindenkor nagy értékkel 
 birnának. Mig amerikai és német részről akárhány esetben közlegények 
 értékes emlékirataival is találkozunk, a magyarok közül csak a new yorki 
 
106 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 Semsey Károly és a chicagói Kuné Gyula igénytelen emlékiratai jelentek 
 meg nyomtatásban, az utóbbi angolul és magyarul. A déliek oldalán 
 harcolt Estván Béla lovassági ezredes emlékezései egy időben jelentek meg 
 angolul és németül (1864), ezt a könyvet azonban, bár ma is élvezetes 
 olvasmány, egves birálók megbízhatatlannak tartják. Személyi vonatkozású 
 adat külőmben is kevés van benne. A st. louisi Rombauer Roderick is 
 kiadott egv kis terjedelmű önéletrajzot angol nyelven, a philadelphiai 
 Figvelmessy Fülöp angolul irt emlékiratai pedig magyarul egy budapesti 
 napilap hasábjain jelentek meg folytatásokban, ami sajnos, majdnem a 
 kéziratban maradással egyenlő. Stahel-Számvald Gyulának a hetvenes 
 években a hadügyminisztérium felkérésére irott katonai emlékezései, kis 
 terjedelmű kéziratban a washingtoni National Archives-ban vannak. Asbóth 
 tábornoknak nem maradtak fönn emlékezései, mert amikor a hadügyminisz- 
 térium a volt vezénylő tábornokokhoz ezt a felszólítást intézte, ő már 
 nem élt. Kozlay, Pomutz, Schoepf, Mundee és Knefler pedig csak ezre- 
 desek voltak s mint cimzetes (Brevet) tábornokok szereltek le. 
 
 Rombauer Róbert Gyula St. Louis városának polgárháborús szerep- 
 lését irta meg egy terjedelmes könyvben, önmagát alig emlitve, Knefler 
 Frigyes pedig egy értekezésben a Missionary Ridge-ért folytatott harcot 
 irja le (Tennessee, Nov. 24-25, 1863), amelyben ezredével együtt ő is 
 résztvett, önmagáról azonban egyetlen szót sem szól. 
 
 Körülbelül ennyi az egész, amit a polgárháborús magyarok memoár 
 irodalma felmutathat. 
 
 Levelezésüknek felkutatása külön nagy és valószínűleg igen kevés 
 eredménnyel kecsegtető munka lenne. Ilyen levelezés nyomaira bizonyo- 
 san akadhatunk egyes magyarországi családi levéltárakban. Ha a polgár- 
 háborús magyarok leszármazottjai őriznek is ilyen leveleket, a magyar 
 Írásokat aligha tudják megbecsülni kellő értékükben, mert alig volt olyan 
 magyar emigráns, akinek itt született leszármazottjai magyarul tudtak volna. 
 
 Az egykorú amerikai lapok aránylag gyakran irtak a nevezetesebb 
 magyar szereplőkről, mint Asbóth Sándorról, Stahel-Számvald Gyuláról, 
 Zágonyi Károlyról és másokról, többször képeket is közöltek róluk (a 
 legtöbb kép Zágonyi őrnaggyal kapcsolatban jelent meg), sokszor azon- 
 ban németeknek mondják őket, leginkább azért, mert többnyire német 
 összetételű ezredeket vezényeltek. A magyarok, mint külön csoport, kol- 
 lektív elismerésben nem is részesültek sohasem. Lincoln elnök is, aki 
 emberi nagysága mellett élesszemü politikus is volt, Stahel-Számvald 
 Gyulát saját kijelentése szerint azért léptette elő Major-Generallá, mert 
 ezzel a németek szolgálatait akarta jutalmazni. Ami elismerés a magyarok- 
 nak jutott, egyénenkint kapták. Az első kollektív elismerés a legmagasabb 
 helyről, tudtunkkal az a levél, amelyben Franklin D. Roosevelt elnök 
 emlékszik meg nemes veretű szavakkal a polgárháború magyar hőseinek 
 érdemeiről, amely levélnek másolatát e könyvben találja meg az olvasó. 
 
 A németek külőmben ugyanígy tettek a magyarokkal, akiket ren- 
 desen németeknek, legjobb esetben német-magyaroknak tesznek meg, bár 
 erre semmi szükségük sincsen. A németek 216,000 emberrel szerepeltek 
 a polgárháborúban s igy igazán nincsen szükségük a pár száz magyarra. 
 Ennek dacára például a legnagyobb német munka, amely az amerikai 
 németek polgárháborús szerepét tárgyalja (W. Kaufmann : Die Deutschen 
 ím amenkanischen Bürgerkriege, München, 1911) a könyv végén felsorolt 
 ötszáz nevezetesebb főtiszt között 14 magyart is "német" gyanánt sorol 
 fel, köztük Asbóthot, Zágonyit, Perczeit, Mihalótzyt és Kovács Istvánt is. 
 
 A polgárháború amerikai kimagasló alakjai is emlitést tesznek néha 
 a magyarokról, bár sokkal ritkábban, mint várhatnók. Az idegen főtisztek 
 a polgárháborban sem voltak népszerűek, aminthogy a Washington-féle 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 107 
 
 forradalomban sem voltak azok. Philip Sheridan tábornok elismeréssel 
 beszél Asbóthról, McClellan azonban, aki egy évig volt fővezér s aki 
 különösen Halleck tábornok információi következtében ferde szemmel nézte 
 az idegeneket, csak Stahel-Számvaldról szól elismeréssel, akit azonban 
 németnek mond. A német ezredekről lesújtó véleménye van. Nem igen 
 hangolhatta a magyarok mellé az a tény sem, hogy Klapka György 
 tábornok, Komárom védője, akit Seward külügyminiszter Amerikába in- 
 vitált, az ő helyét óhajtotta elfoglalni. David Hunter tábornok egyenesen 
 a gyűlölettel határos hangon beszél az idegen főtisztekről (a magyar 
 Stahel-Számvaldról is, akivel szemben érzett ellenszenve csak a piedmonti, 
 Va., csata után csökkent), a fönnebb emiitett Halleck tábornok pedig 
 nem átallotta, hogy valósággal a besúgó szerepére vállalkozzék a McClellan- 
 hoz küldött "bizalmas" jelentéseiben. Grant, a háborút befejező fővezér 
 egyetlen magyart sem emlit terjedelmes emlékirataiban, valamint Benjamin 
 Butler és mások sem. 
 
 John C. Fremont tábornok, a messzi nyugat egyik első felkutatója 
 és a republikánus párt első elnökjelöltje az, aki mellett a legtöbb magyar 
 főtiszt szolgált s aki a legnagyobb mértékben méltányolta értékes szol- 
 gálataikat. Jelentéseiben a magyarokról, mint Zágonyiról, Albert Anzelm- 
 ről a legmagasabb elismerés hangján szól. 
 
 Az ezredparancsnokok bőkezűbbek voltak az elismeréssel. Hiva- 
 talos jelentéseikben sokszor találkozunk a magyar tisztek dicséretével, 
 mint pl. Mihalotzy, Mundee, Perczel, Németh, Kapus, Pomutz, Zágonyi, 
 Albert, Dunka, Csermelyi, Kozlay és mások esetében, akik felől feljebb- 
 valóik a lehető legjobb véleményt táplálták. 
 
 Az Egyesült Államok hadügyminisztériumának kiadásában megjelent 
 monumentális "The War of the Rebellion" 161 nagy kötete, amely nem 
 egyéb, mint a polgárháborúból fennmaradt hivatalos rendeletek, parancsok, 
 jelentések és levelezés gyűjteménye, természetesen sok magyar vonatko- 
 zású adatot tartalmaz, emellett azonban egyenkint fel kellett kutatni azokat 
 az egyes személyekre vonatkozó eredeti iratokat is, amelyek az Adjutant 
 General hivatalának őrizetében vannak, valamint a National Archives-ben 
 őrzött hasonló okmányokat is. Több esetben a Veterans' Administration 
 nyújtott értékes felvilágosítást, igen sok adatért pedig magához a polgár- 
 háború óriási irodalmához kellett fordulni, amelyből természetesen a Library 
 of Congress-nek van legnagyobb gyűjteménye. Jó szolgálatokat tett a hadi- 
 tengerészeti minisztérium, a War College és a National Archives könyv- 
 tára is. Néhány esetben az egyes államokban működő Historical Society-k, 
 vagy maguk a polgárháborús magyarok leszármazottjai adtak értékes fel- 
 világosításokat. 
 
 Az általam közölt névsor nem azonos Pivány és Kende névsoraival. 
 Van benne számos uj név, mig más nevek hiányoznak belőle. Egyeseket 
 mellőznöm kellett a régi névsorokból, mert kiderült róluk, hogy nem 
 voltak magyarok. Például a Petri név egyaránt előfordul a magyar, német, 
 holland és svéd családnevek között. Az a Charles Petri, aki Pivány és 
 Kende névsoraiban szerepel, kétségkívül német volt. Nem volt magyar 
 Schoepf Albin tábornok sem, hanem osztrák-lengyel, de mivel a magyar 
 szabadságharcban is küzdött, felvettem a névsorba, a német Amsberggel 
 és a lengyel Blandowskival együtt, akik szintén katonái voltak a magyar 
 szabadságharcnak is. Egyik-másiknak magyarsága felől még most is két- 
 ségeim vannak, amilyenek Kapus Vilmos, Chandory (Chandoné) Viktor, 
 Esti Vilmos és még egypár. 
 
108 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 Pivány Jenő magyarnak mondja Haskell Leonidas kapitányt is, aki 
 Fremont vezérkarában teljesített szolgálatot, aki azonban nem volt magyar. 
 Alissouriba a massachusettsi Gloucesterből került, ahol Angliából jött ősei 
 még 1646-ben telepedtek meg. 
 
 Utassy Györgyről (akinek valódi neve Strasser Dávid volt), vala- 
 mint Estván Béláról és Zsulavszky Kázmérról szándékosan nem irtam 
 bővebben, mert rekordjuk ,nem méltó a többiéhez. 
 
 Azonban az uj névsor sem teljes, aminthogy teljes névsort soha- 
 sem lesz ^ lehetséges összeállítani. A rekordok jó része ugyanis ugy az 
 északi, mint a déli oldalon elpusztult, bár az északiaké hasonlíthatatlanul 
 teljesebb. A déliek oldalán harcolt mintegy egymillió ember közül csak 
 körülbelül százezernek maradt fönn valamilyen irott rekordja. Bizonyos 
 hogy a felsoroltakon kivül mindkét oldalon ióval több, sok esetben ideVen 
 nevű magyar harcolt. 
 
 A könyvben található bibliográfia tudomásom szerint a legelső kísér- 
 let ebben az irányban. Teljességet távolról sem igényel, már csak azért 
 sem, mert a magyarországi adatoknak csak kis részéhez juthattam hozzá 
 Az amerikai lista is csak abban az esetben lehetne teljes, ha a polgár- 
 háború egész óriási irodalmának számos emberéletet igénylő teljes át- 
 tanulmányozása előzte volna meg. Legyen szabad azonban remélnem, ho^v 
 fogyatékosságai dacara is jó szolgálatokat fog tenni a jövendő kutatás 
 megkönnyítésénél. 
 
 A képek, egy-két kivétellel, magyar kiadványban még eddig- nem 
 jelentek meg. Az eddig talált képek teljes listáját helykímélés szem- 
 pontjából nem kozlom. 
 
 v „ t , Kö sz ,önettel tartozom Pivány Jenőnek, akinek munkái mindig alap- 
 vető es nélkülözhetetlen munkák lesznek az amerikai magvar nvomok 
 kutatásánál s aki szíves volt számos uj adatot rendelkezésemre bocsátani 
 Hasonlóképen köszönet illeti a korán elhunvt kitűnő újságíró Kende 
 Géza emléket ,s, akit halála akadályozott meg abban, ' hogy meriria 
 munkájának harmadik és befejező kötetét. megírja 
 
 Bár könyvem cime szerint Lincoln magyar hőseiről szól felsorolom 
 benne azt a néhány magyart is, akik eddigi tudomásunk szerin a déHek 
 seregeben szolgáltak. Ezekről több értékes adatot kaptam Miss Ella Lonn 
 n thí°Co f "h C0Üe .? e ' .. B ?}ti-nore, Maryland), akinél? konvve "Foreigners" 
 nek mfnt minH a a Cy V T^T T? ÍOg J elennl Köszönetet mondofugy 
 seSse m g;mre m \ n o d .tak knak ' ** * ^ * levélt -kban szives készséggel 
 
 vasári ssé sri^áa^^t^ ssc 
 
 VASVÁRY ÖDÖN. 
 Washington, D. C. 
 
 Lincoln napján 
 Február 10 1939 
 
A MAGYAROK 
 
 A 
 
 POLGÁRHÁBORÚBAN 
 
110 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 A MAGYAROK A POLGÁRHÁBORÚBAN 
 
 A Kossuth emigráció 
 
 Amikor 1861 tavaszán kitört az amerikai polgárháború, körülbelül 
 háromezer magyar lehetett az Egyesült Államokban. Ezeknek jórésze 
 az 1848 — 49-es "szabadságharc után, politikai okokból hagyta el hazáját. 
 Nagyon kevesen voltak olyanok, akiket a kalandvágy, vagy az uj élet 
 reménye a szabadságharc előtt hajtott át az Újvilágba, de kevesen voltak 
 azok is, akik a szabadságharc után gazdasági okokból cseréltek hazát. 
 A negyvennyolcasok, épen ugy mint a németeknél, az elitjét képezték 
 az Amerikába került magyaroknak, akiket már akkor két csoportra le- 
 hetett osztani. Az egyik volt az emigránsok csoportja, amelybe azok a 
 politikai menekültek tartoztak, akik amerikai tartózkodásukat csak átmeneti 
 állapotnak tartották, mert bizonyosak voltak benne, hogy a diadalmas 
 hazatérés csak idő kérdése. A másik csoport a kivándorlók csoportja volt, 
 amelynek a tagjai végleges letelepedés szándékával érkeztek az uj világ 
 földjére. 
 
 A magyarok Amerikába vándorlását kétségkívül a Kossuth-emigráció 
 indította meg. Az Egyesült Államok kongresszusa, amikor uj otthont 
 ajánlott fel Kossuthnak és kísérőinek, azzal a gondolattal tette ezt, hogy 
 a magyar emigránsok, vezérükkel együtt állandóan ott fognak letelepedni. 
 Kossuth, különösen száműzetésének sumlai időszakában sokszor vágyódva 
 gondolt a tengereken túli nagy, szabad köztársaságra s amikor 1850 
 elején az első csoport magyar már készülődni kezdett az Egyesült Ál- 
 lamokba, Taylor elnök és Clayton külügyminiszter átszállítási ajánlata 
 alapján, a készülődő magyarok számára adott közös ajánló levelében 
 ezeket irja: 
 
 "Éjszakamerika szabad földje az, amelyben én is óhajtanám aludni 
 az örök nyugalom álmát, ha csontjaim hazám földének porával nem 
 vegyülhetnek." 
 
 Lehangoltabb óráiban ugyan azt tervezte a törökökkel és a len- 
 gyelekkel együtt, hogy a kisázsiai Brussza környékén, Kutahiától nem 
 messze rendes, állandó emigráns telepet létesít és zokon vette, amikor 
 megtudta, hogy Sir Stratford Canning angol és Aupick francia nagy- 
 követ nem helyeslik tervét. Amikor azonban az Egyesült Államokba 
 érkezett, valószínűleg a nagyszerű fogadtatások hatása alatt tárgyalt 
 Alexander H. H. Stuart földmivelésügyi miniszterrel egy, a magyar emig- 
 ránsok számára kihasítandó földterület felől. Ő maga azonban nem akart 
 állandóan Amerikában maradni, amit Ujházy Lászlónak, a volt komáromi 
 kormánybiztosnak, az iowai uj budai település fejének st. louisi talál- 
 kozásuk alkalmával meg is mondott. Amerika túlságosan messze volt 
 attól a szintértől, amelyen politikai tevékenységét folytatni akarta s mivel 
 Magyarország ügyének kedvező fordulatában rendületlenül bizott, később 
 az a meggyőződése alakult ki, hogy az emigránsoknak sem szabad az 
 állandó ottmaradás gondolatával foglalkozni. 
 
 Kossuth majdnem hét hónapig tartó amerikai körútja alatt (1851 
 december 5 - - 1852 július 14) nem érintkezett az akkor már Amerikában 
 levő magyarokkal. Ennek oka bizonyára az az emberfeletti, szinte el- 
 képzelhetetlen lekötöttség volt, amely minden napját, minden óráját igénybe 
 vette. Épnek a szellemi munkának és fizikai teljesítménynek mását keresni 
 kell a világtörténelemben. George Ticknor szerint amerikai tartózkodása, 
 tehát 221 nap alatt körülbelül hatszáz beszédet mondott, legtöbbször an- 
 golul s néha németül, nem egyszer két-három órás beszédeket. Körútján 
 
LINCOLN MAGYAR; HŐSEI 111 
 
 északon Bostonig, nyugaton Wisconsinig, délen New Orleansig jutott el. 
 Hogy ez az akkori utazási viszonyok között milyen teljesitmény volt, 
 azt ma elképzelni is nehéz. 
 
 Érthető, hogy az apró emigráns csoportoknak nem szentelhetett 
 időt. Mikor elhagyta Amerikát, tudta, hogy az Egyesült Államoknak 
 Magyarország ügyébe való beavatkozásáról szó sem lehet. Tudta, hogy 
 Amerikába nem kerül többé vissza s ezért nem tartotta szükségesnek, 
 hogy az itt maradt kevésszámú magyarral fenntartsa az érintkezést, már 
 csak azért sem, mert az Egyesült Államoktól több és más segitséget, 
 mint amit kapott, nem várhatott. 
 
 így az amerikai emigráció nemcsak a magyar haza, de még a 
 Kossuth emigráció testéről is lehullott. Valóban ráillett, amit Kossuth 
 jóval későbben, 80 esztendős korában irt: "A magyar emigratio sem 
 nem pótolódott, sem ki nem halt, sem elvei nem jutottak érvényre, ha- 
 nem elmállott, elpárolgott, mint a kámfor, ■ — nyomtalanul." (Irataim 
 III. 15.) 
 
 A magyar emigrációt felitta a fiatal, nagy ország, mint a szomjas 
 homok a vizcsöppeket. Kossuth személye lett volna az egyetlen össze- 
 kötő kapocs közöttük, mikor azonban Kossuth távozott, még pedig cél- 
 jának elérése nélkül, az emigránsok véglegesen szétszéledtek, ki merre 
 látott. A tanult urakból, parancsoláshoz szokott tisztekből földet túró 
 farmer, gyári munkás, fényképész, lovaglómester, házi tanitó, korcsmáros, 
 aranyásó, trafikos, szatócs lett. Kivétel nélkül mind keresztül mentek 
 a bevándorlók kemény iskoláján s akárhányan voltak közöttük, akik még 
 hosszú esztendők múlva is alig tudtak valami szerény megélhetést ki- 
 verekedni maguknak. 
 
 Azok, akik mindenáron haza akartak menni, könnyebben viselték 
 el a nehéz életet, mert az amnesztiát bizonyosra vették. Sok mögött állott 
 már valamilyen múlt, összeköttetés, család, vagyon, egyszóval társadalmi 
 alap, amire épiteni lehetett. Ezek sok esetben ki is eszközöltették maguk 
 számára a hazatérési engedélyt és elhagyták Amerikát. A fiatalabbak, 
 az egyszerűbb családok tagjai, akik mögött még sem múlt, sem családi 
 összeköttetés nem állott, akikre nem várt vagyon vagy biztos hivatal, 
 vagy akik a bolyongás évei alatt megnősültek, vagy, akik mint Ujházy, 
 a végkép meg nem alkuvás szellemét képviselték, nem mentek vissza. 
 Ezek már látták, hogy a kemény, becsületes munka számára ez az ország 
 igazi jutalmat tartogat s itt maradtak, hogy sorsukat véglegesen hozzá 
 kössék a fiatal köztársaság sorsához. 
 
 A polgárháború előzményei 
 
 A gyorsan múló esztendők alatt a jövevény magyaroknak is meg 
 kellett látni, hogy uj hazájuk életében nagy, sorsdöntő események ké- 
 szülődnek. Az észak és a dél közötti ellentéteknek valami nagy meg- 
 próbáltatás formájában kell kirobbanniuk. 
 
 Az Egyesült Államok megalakulása óta mindig a déli államok 
 kezében volt a gazdasági és politikai erő, az irányitó hatalom. Valahány- 
 szor ezt a hatalmat az észak részéről valami veszedelem fenyegette, a 
 déliek azonnal az elszakadásra vonatkozó fenyegetéssel álltak elő. Ezek 
 a törekvések már az alkotmányozó tanácskozásokban is felbukkantak s 
 újra meg újra előjöttek minden egyes uj állam csatlakozásánál. Az 
 1820-as és az 1850-es kompromisszumokat a déliek csak az elszakadással 
 való fenyegetés által erőszakolták ki, South Carolina pedig, amely 1860-ban, 
 Lincoln megválasztása után elsőnek mondta ki az elszakadást és ezzel 
 elinditotta a polgárháborút, már 1830-ban határozott próbát tett ebben 
 az irányban. 
 
112 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 A politikai és gazdasági túlsúly eltolódása már nemzedékeken ke- 
 resztül nyilvánvaló volt. 1840-től az északi államok lakossága évente 
 negyedmillió bevándorlóval szaporodott, mig a dél csak a természetes 
 szaporodásra számithatott. Fontos tény volt, hogy az uj bevándorlók 
 mind ellenségei voltak a rabszolgaság intézményének, akik, mint a ma- 
 gyarok is, nem voltak hajlandók rabszolgatartó államban letelepedni. (A 
 magyarok szempontjából az egyetlen Missouri volt a kivétel, amely bár 
 rabszolgatartó állam volt, a polgárháborúban az északi oldalra állott.) 
 Ezenkivül a jövevények kultúrát is hoztak magukkal, amit a dél boha- 
 sem értett meg igazán. 
 
 Valamikor az észak is rabszolgatartó volt, de gazdaságilag sokkal 
 jobb helyzetben lévén, az állapot magától szűnt meg, anélkül, hogy bár- 
 milyen megrázkódtatással járt volna. 
 
 A dél vagyonának legnagyobb része a rabszolgákból állott. Átlag- 
 ban 400 dollárra becsülve egy rabszolgát, a nem egészen négy millió 
 déli rabszolga 1500 millió dollár értéket képviselt. A dél tudta, hogy 
 a felszabadulás esetén nemcsak ezt az értéket veszti el, de egyszerre 
 körülbelül négy millió lélekkel több vetélytársa lesz a megélhetésért folyó 
 küzdelemben. Tudta azt is, hogy ezért a veszteségért semmi kárpótlást 
 sem fog kapni, nem ugy, mint az angliai rabszolgaság megszűnésekor. 
 
 Megoldást senki sem tudott ajánlani. Az észak túlzottan elfogult 
 rabszolgaellenes vezetői semmire sem voltak tekintettel s évtizedek alatt 
 a • déli államoknak azt kellett érezniök, hogy a folyton erősödő északi 
 államok tönkre akarják tenni őket, dacára annak, hogy a rabszolgaság 
 intézményét maga az alkotmány szentesitette. Nyilvánvaló volt, hogy a 
 folyton erősödő, gazdagodó, népességben szaporodó északi államok vala- 
 mikor rá fogják erőszakolni a maguk akaratát a déliekre és elragadják 
 tőlük a politikai hatalmat is. Ezért az elszakadás gondolata folyton 
 mélyebb gyökeret vert a déli .államokban. 
 
 Közben megalakult északon a republikánus párt és Frémont sze- 
 mélyében elnökjelöltet is állított 1856-ban. A republikánus párt ugyan 
 elveszitette ezt az első erőpróbát, de mindenki tudta, hogy előbb-utóbb 
 győzni fog. 
 
 A délen kiadták a jelszót: mihelyt az ország republikánus elnököt 
 választ, az elszakadásnak azonnal meg kell történnie ! Hirdették, hogy 
 ha 1860-ban Lincolnt választják meg, a déliek vezető állama, South 
 Carolina azonnal el fog szakadni. Az 1860-as kongresszus képviselő és 
 szenátor tagjai már akárhány esetben fegyveresen mentek az ülésekre, 
 sőt a karzatokat is fegyveres követőik szállották meg. 
 
 1860 novemberében az ország megválasztotta az első republikánus 
 elnököt Lincoln Ábrahám személyében és South Carolina azonnal ki- 
 mondta a békés elszakadást. Az észak lerombolta az alkotmány-garanciákat, 
 a súlyos adók az észak érdekeit szolgálják, az észak el van tökélve a 
 rabszolgaság megszüntetésére s mivel a megegyezésre semmi remény sin- 
 csen, South Carolina nem maradhat tovább az unióban. 
 
 1861 februárjában, még mielőtt Lincolnt beiktatták volna elnöki 
 hivatalába, hat más déli állam, Georgia, Florida, Alabama, Mississippi, 
 Louisiana és Texas követte South Carolina példáját. 
 
 ^ Mindenki bizonyos volt benne, hogy ha az Unió egységét meg 
 akarják menteni, azt vérontás nélkül elérni nem lehet. 
 
 Lincoln 1861 február 11-én indult el városából, az illinoisi Spring- 
 fieldről, hogy március 4-én beiktassák Washingtonban. A békés meg- 
 oldájs lehetetlenségét mutatja az a tény is, hogy összeesküvést fedeztek 
 fel, amelynek célja az volt, hogy Lincoln vonatját felrobbantják s őt 
 magát megölik, még mielőtt Washingtonba ér. Ezért utitervét meg- 
 változtatták, ugy hogy egy nappal hamarébb érkezett a fővárosba, mint 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 113 
 
 hirdetve volt. Lincoln két hü embere kiséretében, titokban tette meg 
 az utat Pennsylvania fővárosától, Harrisburgtól Washingtonig. A be- 
 iktatási diszmenet alkalmával a hadsereg legjobb lövészei voltak el- 
 helyezve egyes épületek tetején, hogy az elnököt megvédelmezzék. 
 
 Kicsivel több, mint egy hónap múlva, április 14-én dördültek el 
 az első lövések a lázadók részéről South Carolinában, ahol a város ki- 
 kötőjének bejáratánál levő Sumter erődöt vették bombázás alá a városból. 
 A vérontást most már nem lehetett megakadályozni. 
 
 Az országot a charlestoni események nem találták váratlanul, bár 
 a nagy harcra egyik fél sem volt felkészülve. Az ország külömböző 
 helyein már hónapokkal azelőtt toborozták az önkénteseket. Az Ameriká- 
 ban élő magyarok, akiknek nagyrésze már háborút próbált ember volt, 
 a legelső napoktól kezdve lelkesedéssel álltak az unió zászlaja alá. Már 
 évekkel ezelőtt készültek erre a szolgálatra. Korponay Gábor, az egyetlen 
 magyar, aik tudtunkkal már a mexikói háborúban is mint kapitány har- 
 colt az Egyesült Államok hadseregében (1846) s aki a polgárháborúban 
 a 28-ik számú pennsylvaniai önkéntes gyalog ezred ezredese lett, abban 
 a levelében, amelyet Philadelphiából küldött J. J. Crittenden szenátor- 
 nak, már 1858-ban száz válogatott vitézt ajánl fel "az elkövetkezendő 
 küzdelemre." 
 
 A magyarok nem várták meg a Fort Sumter ellen felvonult déli 
 ágyuk eldördülését. Chicagóban már 1861 januárjában erősen gyakorla- 
 tozott a magyarokból és csehekből álló zászlóalj, amelyet főképen Mi- 
 halotzy Géza és Jekelfalussy Sándor volt honvédtisztek és mások tobo- 
 roztak s amelyből később a 24-ik számú illinoisi önkéntes gyalog ezred 
 lett, Mihalotzy Gézával, mint ezredessel az élén. Lincoln még Spring- 
 fielden volt, amikor Kuné Gyula, volt negyvennyolcas magyar honvéd 
 személyesen vitte le hozzá Mihalotzy levelét, amelyben engedélyt kért, 
 hogy a zászlóaljnak a "Lincoln Riflemen" Lincoln puskások nevet ad- 
 hassa. Lincoln örömmel adta meg az engedélyt, amit azonnal saját- 
 kezüleg vezetett rá Mihalotzy levelére. (A levél másolatát lásd a 
 10-ik oldalon.) 
 
 St. Louisban ugyancsak 1861 januárjában kezdi szervezni a mis- 
 sourii nemzetőrséget a nagyváradi fegyvergyár volt igazgatójának két 
 volt honvéd fia, Rombauer Róbert és Roderick, akiknek Albert Anzelm, 
 volt honvédtiszt és Bem bujdosó társa segitett, New York városában 
 pedig a "Garibaldi Guard" (a későbbi 39-ik new yorki önkéntes gyalog- 
 ezred) alakul meg, számos magyarral zászlaja alatt. 
 
 Kossuth és a polgárháború 
 
 Arról természetesen nem lehetett szó, hogy mint a németek meg- 
 tették, a magyarok is külön ezredeket alakitsanak. Kevesen is voltak 
 s az a kevés is szétszórva élt az országban. Sokan levelezgettek egy- 
 mással s fennmaradt levelekből tudjuk, hogy egymást biztatták a had- 
 seregbe való beállásra. Arra a kérdésre, hogy: Kötelességünk-e nekünk, 
 jövevényeknek, az orszálg segitségére sietni, a felelet minden esetben 
 igenlő volt, még azok részéről is, akikre akkor már a családfenntartás 
 gondjai nehezedtek. Tanácsot csak egymástól kérhettek. Kossuth, aki 
 közülök senkivel sem érintkezett, nem is üzent nekik, már akkor inkább 
 csak elmosódó emlék volt számukra. 
 
 Kossuthot külömben is nagyon sok csalódás és csapás érte az 
 utóbbi évek alatt. Óriási csalódás volt számára az 1859-ben megkötött 
 villa-francai béke, amely minden felszabadító tervét rombadöntötte. A 
 polgárháború kezdetére esik egyik legmeghittebb emberének, gróf Teleki 
 Lászlónak meghódolása Ferenc József előtt s nemsokkal az után történő 
 
114 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 öngyilkossága. Alig egy hónappal ezután elvesztette a bankónyomtatási 
 port Angliában, hü szövetségese Cavour meghal s 1862 áprilisában meghal 
 kedves gyermeke, a 19 éves Vilma is, akit három év múlva felesége 
 is követ a sirba. Az amerikai polgárháború idejére annyi csalódás, csapás 
 és fájdalom jutott osztályrészéül, hogy aggastyánná öregedett s termé- 
 szetesen a távoli Amerika testvérharcának sem szentelhetett figyelmet, 
 még kevésbbé annak a pár száz magyarnak, aki ott forgatta a fegyvert. 
 
 Pedig nemcsak régi katonái, hanem közeli, bizalmas emberei sőt 
 családjának tagjai közül is voltak többen, akik az Unió zászlaja alá 
 állva próbálták meghálálni az Egyesült Államoknak, amit Magyarország 
 ügyéért, Kossuthért és értük tett. Amerikáért harcolt Asbóth Sándor, a 
 volt honvédalezredes, aki vele volt a száimüzetés legelső perceitől kezdve, 
 akivel együtt hagyta el Damjanics tábornok hintóján az aradi várat, 
 két nappal azelőtt, hogy nagy ellenfele, Görgey, letette a fegyvert a 
 világosi mezőn az oroszok előtt, aki Viddinen, Sumlán, Kutahián keresz- 
 tül, a "Mississippi" utasai között soha meg nem tántoruló hűséggel 
 mindig mellette volt. Ott harcolt a Makk féle szerencsétlen összeesküvés 
 két főszereplője, Figyelmessy Fülöp, a volt Bocskay huszár, aki azóta 
 már az olasz szabadságért is küzdött és Rózsafy Mátyás, aki fényesnek 
 Ígérkező papi pályáját hagyta ott, hogy Kossuth katonája legyen s aki 
 a Makk összeesküvésben majdnem akasztófára került, de ott harcoltak 
 két kedves nővérének fiai, Ruttkay Béla és a Zsulavszky fiuk és hü 
 testőrei közül Grechenek György, Kovács István, Németh József, továbbá 
 Wagner Gusztáv, akinek hőslelkü édesanyja segitett feleségét és gyer- 
 mekeit kimenteni az elveszett magyar hazából. Ott volt a déliek oldalán 
 a sima beszédű Henningsen, a titkozatos angol, akinél jobban senki sem 
 tudta uj reményekkel megtölteni a viddini és sumlai sötét napokat. És 
 ott voltak a többiek, akik valamikor az ő szavára fogtak fegyvert a 
 magyar haza függetlenségéért s akik most azért a nemzetért harcolnak, 
 amely a világ valamennyi népe között legjobb volt a magyar nemzethez, 
 amikor legyőzve a porban hevert s őhozzá, a hazátlan számüzötthöz. 
 
 De Kossuth nem üzent senkinek sem. Minél több terve omlott 
 össze, minél több csalódás érte, annál szívósabb kitartással dolgozott az 
 egyetlen, a legnagyobb célért : Magyarország felszabadításáért. 
 
 Klapka tábornok — fővezérjelölt 
 
 A polgárháború kitörése katonai szempontból teljesen készületlenül 
 találta ugy az Uniót, mint az elszakadni készülő déli államokat. Az 
 egymás ellen zúduló testvérseregeknek valósággal máról-holnapra, a föld- 
 ből kellett kinőni. Mindkét oldal gyakorlatlan, kevés számú katonasággal, 
 kevés és ugyancsak gyakorlatlan tiszttel fogott a küzdelemhez. Az ön- 
 kéntes ezredek és századok például maguk választották a tisztjeiket, akik 
 között katonailag képzett, vagy különösen háborút próbált ember alig akadt. 
 
 Ugyanakkor Európa egyes államai tele voltak olyan próbált em- 
 berekkel, akik a magyar, német, lengyel vagy olasz forradalmi mozgal- 
 makban, akárhányszor nem is egy országban, aktiv részt vettek, akik 
 katonai tudásukat a legveszedelmesebb, de katonaember számaira egyedül 
 igazi iskolában szerezték és akik, többnyire idegen országba menekülve, 
 sehogysem tudták helyöket megtalálni a társadalomban. 
 
 így érthető, hogy Lincoln elnök egyik minisztere, William H. 
 beward külügyminiszter (Secretary of State) igyekezett ezekből a tapasz- 
 talt katonaemberekből minél többet megnyerni az Unió hadserege részére, 
 bár épen ugy, mint Washington idejében, ekkor sem a legjobb szem- 
 mel nézték, ha idegeneket magas katonai rangban alkalmaztak. (Washing- 
 ton is ezért húzódozott először, hogy a függetlenségi háború egvetlen 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 115 
 
 magyar tisztjét, Kováts Mihályt ezredessé nevezze ki.) Seward idegen- 
 toborzó előszeretetét jól ismerték és sokat is bírálták érte, ez azonban 
 őt nem tudta megingatni abban a meggyőződésében, hogy ezzel is jó 
 szolgálatot tesz az Unió sokszor elég gyengén álló ügyének. 
 
 így akadt meg Seward szeme Klapka György volt magyar tábor- 
 nokon, a legendás emlékű Komárom váirának egykori védőjén, aki akkori- 
 ban Kossuth mellett, Olaszországban élt. Klapkát zseniális katonának 
 tartották a magyar szabadságharcban, amit eléggé bizonyít az a tény, 
 hogy mindössze 29 esztendős volt, amikor Komárom védelmét rábízták, 
 azét a Komáromét, amelyre Kossuth még az aradi fegyverletétel után, 
 külföldön bujdosva is ugy tekintett, hogy ha sikerül megtartani, akkor 
 Magyarország ügye is mentve lesz. 
 
 1861-ben Klapka mindössze 42 eztendős volt, férfikora teljességében. 
 Seward egyik megbízottja felkereste s a miniszter nevében felkérte, hogy 
 lépjen az Unió hadseregébe. 
 
 Hét és fél hónapja tartott már a testvérharc, az északiakra nem 
 túlságosan biztató körülmények között, amikor a Unió fővezére, a 75 
 esztendős Winfield Scott tábornok lemondott. Helyébe kiáltó ellentétül 
 a 35 esztendős George B. McClellan tábornokot nevezte ki Lincoln elnök, 
 aki azután egy esztendeig viselte a fővezéri rangot. 
 
 McClellan kiválóan képzett katona volt, aki a mexikói háborúban 
 is harcolt, amelyből, mint 22 esztendős fiatalember, cimzetes kapitálnyi 
 ranggal került ki 1848-ban. Mivel az amerikai kontinens háborúját nyo- 
 mon követték az európai forradalmak, köztük a magyar szabadságharc 
 is, McClellan arra gondolt, hogy átmenne Magyarországra, hogy az ottani 
 háborúban, mint megfigyelő, gyarapítsa katonai tapasztalatait. Zachary 
 Taylor elnök 1849 júniusában bízta meg a virginiai A. Dudley Mannt, 
 hogy Európában utazzék a magyarországi események megfigyelése céljá- 
 ból, hogy abban az esetben, ha a szabadságharc sikeres lesz, az Egyesült 
 Államok legyen az első, amely Magyarországot a nemzetek családjának 
 legújabb tagjaként üdvözli. így mondta ezt maga Taylor elnök a kon- 
 gresszushoz küldött üzenetében. 
 
 A diplomáciai megbízott mellett a későbbi amerikai fővezér katonai 
 megfigyelő szeretett volna lenni. Egy levelét talákam John M. Clayton 
 akkori külügyminiszter iratai között, amelyben McClellan majdnem könyö- 
 rögve kéri, hogy adják meg a megbízást s csak épen annyi pénzt adja- 
 nak hozzá, hogy fenntartására szerényen elég legyen. Lehetséges, hogyha 
 a magyar küzdelem tovább tartott volna, az Unió későbbi fővezére át- 
 került volna Magyarországra. így azonban elkésett. Claytonhoz küldött 
 levelét 1849 augusztus 19-én irta Philadelphiából, hat nappal azután, hogy 
 magyar seregek letették a fegyvert. Ezt még akkor nem tudták Amerikáiban. 
 
 Nem sokkal azután, hogy a fiatal fővezér átvette megbízatását, 
 vagyis 1861 végén, levelet kapott Klapka György tábornoktól, aki el- 
 mondta, hogy Seward egyik megbízottja felkereste s minisztere nevében 
 meghívta, hogy lépjen az Unió hadseregébe. A meghívásnak hajlandó 
 eleget tenni, a következő feltételekkel: kapjon százezer dollár bonuszt 
 (már akkor is ismerték ezt a szót), azután pedig évi 25,000 fizetést. 
 Megérkezése után hajlandó lesz egy darabig McClellan mellett vezérkari 
 főnök lenni, de csak addig, amig a nyelvet rendesen megtanulja, azután 
 majd átveszi McClellantól a fővezérséget. "Arról nem irt" — mondja 
 McClellan emlékirataiban — "hogy az én elhelyezkedésemre nézve milyen 
 intézkedéseket számit tenni, — ez valószínűleg attól a benyomástól függött 
 volna, amelyet rá tettem." 
 
 A levél érthető módon felpaprikázta a fiatal fővezért. Rögtön 
 Lincoln elönökhöz sietett, akinek kezébe adta Klapka irását. A vértanú 
 elnök nagy méregbe jött (very angry — mint McClellan irja) és elvette 
 
116 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 tőle a levelet, azzal a kijelentéssel, hogy gondja lesz rá, hogy többé 
 ilyen dolgokkal ne háborgassák. (McClellan's Own Story, _ 1887.) 
 
 így egy magyarról bizonyosan tudjuk, hogy felmérgesítette Lincoln 
 elnököt. Klapka levele ott maradt Lincolnnál, legalább is McClellan tö- 
 mérdek hátrahagyott irása között nincsen. Valószinü, hogy az ország 
 valamelyik levéltárában vagy könyvtárában ma is megvan. 
 
 Ezzel azután vége is lett annak a lehetőségnek, hogy az Unió 
 hadseregeinek magyar fővezére legyen. Klapka nem ment át Amerikába 
 és a nagy küzdelem nélküle folyt le. 
 
 McClellan fővezérsége egy esztendeig tartott. Szimpatikus, lelkes 
 katona volt, akinek azt rótták fel főhibául, hogy túlságosan óvatos és 
 nehezen hatáirozó fővezérnek bizonyult. Ő volt az, aki állítólag- felsőbb 
 nyomásra feloszlatta a Zágonyi-féle Fremont testőrséget, még pedig egy 
 héttel a hires springfieldi "halálroham" után. Ugy látszik, az idegeneket 
 ő sem nagyon szerette. Különösen a német ezredekről, de még inkább 
 tisztjeikről ir kemény szavakkal, ugyanakkor azonban kiemeli a dicsé- 
 retes kivételeket is és az idegenek közül Stahel-Számvald Gyuláról, a 
 magyar tábornokról beszél őszinte elismeréssel. 
 
 Talán élt az elmozditásakor érzett keserűség McClellan szivében 
 akkor, amikor nem egészen három esztendő múlva, 1864-ben elfogadta 
 a demokrata párt jelölését az elnökségre Lincoln Ábrahámmal szemben, 
 de Lincoln legyőzte. 1877-ben New Jersey állam kormányzója lett és 
 1885-ben halt meg, 59 éves korában. Klapka hét év múlva, 1892-ben 
 követte a sirba. 
 
 A "Mississippi" utasai 
 
 A magyar nemzet történetében örök emlékezetű esemény marad 
 az Egyesült Államoknak az a nemes eljárása, hogy 1851 szeptemberében 
 legjobb hadihajóját, a "Mississippiét a kisázsiai partokhoz küldte, hogy 
 a török internáiltságból kiszabadult Kossuth Lajost és kiséretét az Egye- 
 sült Államokba hozza. 
 
 Azok közül, akik igy az Egyesült Államok nagylelkűsége követ- 
 keztében találtak uj hazát Amerikában, heten voltak, akik később, a 
 polgárháború idején ugy próbálták meghálálni ezt a nemes eljárást, hogy 
 az Unió védelmét hirdető zászló alá álltak. 
 
 Ezek a következők: Asbóth Sándor, Grechenek György, Németh 
 József, Wagner Gusztáv, Perczel Miklós, Kovács István és Lülley 
 Emmanuel. 
 
 Közülök egy,^ Grechenek György, fiatalon, 33 éves korában, életét 
 adta az Egyesült Államok egységéért. 
 
 Tartozásukat valamennyien becsülettel letörlesztették. 
 
 A negyvennyolcasok 
 
 Sokan voltak az amerikai polgárháború magyar hősei között, akik 
 már a második, sőt a harmadik és negyedik háborúban küzdöttek egy- 
 más után. Voltak közöttük, akik a küzdelmet a lengyel szabadságharccal 
 kezdték, a magyar szabadságharccal folytatták, voltak, akik résztvettek 
 a Sebastopol körül folyt orosz-török-angol háborúban, vagy katonái voltak 
 az olasz nemzet egyesítéséért folytatott Garibaldi-féle harcoknak. 
 
 Azoknak névsora, akik az 1848— 49-es magyar szabadsáigharc dicső 
 emlekü küzdelmeiben is résztvettek, a következő: 
 
 Albert Anzelm Blandowski Konstantin Dobozy Péter Pál 
 
 Amsberg György Csermelyi József Fiala János 
 
 Asbóth Sándor Debreczenyi Ignác Figyelmessy Fülöp 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 117 
 
 Fornet Kornél 
 Fülöp József 
 Gaál Sáindor 
 Gálffy-Gállik xAndrás 
 Gerster Antal 
 Grechenek György 
 Grossinger Károly 
 Hillebrandt Hugó 
 Jekelfalussy Sándor 
 Keménffy József 
 Knefler Frigyes 
 Kompolti 
 Kovács Gusztáv 
 Kovács István 
 Kozlay Jenő 
 
 Kuné Gyula 
 Lülley Emmanuel 
 Menyhárt János 
 Mészáros Imre 
 Mihalotzy Géza 
 Mohor Miháily 
 Molnár József 
 Mundee-Mándy Károly 
 Németh József 
 Perczel Miklós 
 Pomutz György 
 Radnich Imre 
 Radnich István 
 Rombauer J. Róbert 
 Rombauer E. Roderick 
 
 Rombauer Lóránt 
 Rózsafy Mátyás 
 Schoepf Albin 
 Semsey Károly 
 Stahel-Számvald Gyula 
 Szabad Imre 
 Utassy György 
 Vándor József 
 Vékey Antal 
 Vérté ssy János 
 Wagner Gusztáv 
 Zágonyi Károly 
 Zerdahelyi Ede 
 Zimándy Antal 
 
 Akik meghaltak az Unióért 
 
 Eddig kilenc magyar vitézről tudjuk, hogy az uj hazáért, amely 
 szivesen adott nekik menedéket, az életüket adták. Ez a nyolc hős a 
 következő : 
 
 FEJÉRVÁRY MIKLÓS ifj., az ősrégi Fejérváry család sarja, 
 fia az iowai Davenport egyik legnagyobb jótevőjének, Fejérváry 
 Miklósnak. 17 esztendős ifjú volt, amikor mindjárt a polgárháború 
 kitörése után katonának ment s nemsokára rá elesett a harcban. 
 
 GRECHENEK GYÖRGY, a new yorki 79-ik önkéntes gyalog- 
 ezred kapitánya, Kossuthtal a "Mississippi" utasa, 1862 május 17-é,n 
 halt meg a washingtoni Harewood kórházban, a williamsburgi, Va., 
 csatában, 1862 május 5-én kapott sebe következtében, miutám előbb 
 jobb lábát levágták. Élt 33 évet. 
 
 DUNKA MIKLÓS kapitány, John C. Frémont tábornok had- 
 segéde, szörnyet halt a Cross Keys, Va. (Shenandoah völgy) 
 melletti csatában, 1862 június 8-án. 
 
 GALL SÁNDOR, a new yorki 5-ik lovasezred hadnagya, elesett 
 a Hanover, Pa., melletti csatában, 1863 június 30-án. Élt 38 évet. 
 
 ZSULAVSZKY ZSIGMOND, Kossuth Emilia fia, a 82-ik 
 néger önkéntes ezred hadnagya Louisiana államban, Port Hudson 
 mellett halt meg, tifuszban, 1863 szeptember 16-án. 
 
 MIHALOTZY GÉZA Chicagóból, a 24-ik illinoisi önkéntes 
 gyalogezred ezredese, Chattanoogában, Tenn., halt meg 1864 már- 
 cius 11-én. Az ottani nemzeti temetőben pihen. Élt 38 évet. 
 
 VÉKEY ANTAL, New Yorkból, a new yorki 39-ik önkéntes 
 gyalogezred (a volt Garibaldi Guard) őrnagya, a winchesteri, Va., 
 csatában szerzett sebei következtében halt meg. A csata 1864 
 szeptember 19-én folyt le. 
 
 KELEMEN SÁNDOR, az iowai Davenportból, az illinoisi 
 Rock Island-ban halt meg. 
 
 BAUER FRIGYES, Rochester, N. Y.-ból, a new yorki 140-ik 
 önkéntes gyalogezred főhadnagya, a Wilderness csatában halt meg 
 1864 május 5-én. Élt 29 évet. 
 
118 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 Akik beszéltek Lincolnnal 
 
 Mindössze három magyarról tudj uk, hogy beszélt az Egyesült Ál- 
 lamok nagv vértanú elnökével, Lincoln Ábrahámmal. Mind a hárman 
 katonái voltak a polgárháborúnak s ebben a minőségükben jutottak a 
 nagy elnök elé. 
 
 Az első a chicagói Kuné Gyula volt, aki, amikor városában meg- 
 alakult a magyarokból, csehekből és németekből álló önkéntes sereg, 
 vezérük, Mihalotzy Géza levelét maga vitte el az illinoisi Springfieldre, 
 a megválasztott, de még be nem iktatott elnökhöz. A levélben Mihalotzy 
 arra kért engedélyt, hogy csapatának a "Lincoln Riflemen", Lincoln 
 puskások nevet adhassa. Az elnök azonnal örömmel megadta az enge- 
 délyt, s azt Írásban vezette rá a levélre. (Lásd Kuné: Reminiscences, 
 91. old. A levél másolatát e könyv lC-ik oldalán találja meg az olvasó.) 
 
 Kuné Gyulának nem ez volt az első találkozása a vértanú elnökkel. 
 Springfielden már előbb felkereste, amikor még nem volt megválasztva, 
 nem sokkal beiktatása után pedig Washingtonban kereste föl, ahol si- 
 került kieszközölnie az engedélyt a 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezred 
 megalakítására. 
 
 Zágonyi Károly, a Frémont testőrség parancsnoka már országos 
 hirü katona volt akkor, amikor 1862 februárjának elején tábornokának 
 egy fontos levelét személyesen vitte el Washingtonba Lincoln elnökhöz. 
 Frémont, akit a hadvezetőség elmozditott a nyugati hadtest éléről, nem 
 volt kedves ember Washingtonban. Nemcsak azért, mert az 1856-os 
 elnökválasztáson ő volt a republikánus párt első elnökjelöltje, akitől a 
 jövőben is tartani lehetett, hanem azért is, mert önkényes rendeleteivel 
 sok bajt csinált Missouriban. Hogy beszélt- e Lincoln hosszasabban Zá- 
 gonyival, akinek hőstettétől, az előző év október 25-én történt springfieldi 
 ( Missouri) lovasroham eseményeitől hetekig visszhangzott az ország, nem 
 tudjuk. A Frémontnak küldött válaszban megemliti, hogy a Zágonvi ez- 
 redes által küldött levelet kézhez vette s válaszol rá. 
 
 Egyetlen magyar volt, aki Lincoln elnök környezetében hosszabb 
 időt töltött, akiről azonban nemcsak ezt lehet elmondani, hanem azt is, 
 hogy valósággal kitüntetett kedvence volt az elnöknek. A szegedi szü- 
 letésű volt könyvkereskedő és negyvennyolcas hadnagy, Stahel-Számvald 
 Gyula volt ez a magyar, aki foltnélküli jelleme, személyes vitézsége és 
 hadvezéri tehetségei révén már akkor tábornok volt. 
 
 Amikor az Unió ügye leggyöngébben állott, ugy hogy a déliek 
 magát a fővárost, Washingtont is fenyegették, a fővárost védő lovasság 
 élére Stahel-Számvald Gyula tábornokot állították, aki ebben a minő- 
 ségében igen sokszor volt a vértanú elnök társaságában. A déliek nem 
 tudták elfoglalni a fővárost s amikor 1863 novemberében eljött az idő, 
 hogy nemzeti zarándokhellyé avassák Pennsylvania államban a gettysburgi 
 döntő csata színhelyét, Lincoln elnök Stahel-Számvald Gyulát tüntette ki 
 azzal, hogy őt állította annak a főtisztekből álló katonai diszkiséretnek 
 élére, amely az elnököt Gettysburgba kisérte. 
 
 Xem tudjuk, hogy volt-e más magyar jelen akkor, amikor Lincoln 
 Ábrahám elmondta az örök időkre halhatatlanná vált, három perces gettys- 
 burgi beszédet, de azt tudjuk, hogy egy kiváló magyar, Stahel-Számvald 
 Gyula ott ült Lincoln elnök közelében. 
 
 Mikor a magyar tábornok meghalt, régi bajtársai hivatalosan is 
 megállapították róla, a katonák szövetsége által kiadott emlékiratban, hogy 
 Stahel-Számvald Gyula Lincoln elnök legkedveltebb emberei közé tar- 
 tozott (favorite). A temetésén elhangzott beszéd pedig azt állapította 
 meg, hogy a nagy elnök határtalan bizalmával (unbounded confidence) 
 ajándékozta meg a vitéz magyar katonát. 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 119 
 
 A magyarok és a rabszolgaság 
 
 Az Amerikába került magyarok mindig büszkék voltak azokra az 
 eszmékre, amelyekért a magyar nemzet 1848 — 49-ben harcolt. Az a nép, 
 amelynek arisztokratái már 1848-ban megértették a kor szavát és önként 
 felszabaditották jobbágyaikat, hogy azután egymás oldala mellett harcol- 
 janak a hazájukért, sehogy sem tudta megérteni, hogy a szabad és de- 
 mokratikus Egyesült Államokban nemcsak fönnáll még a rabszolgaság 
 intézménye, hanem ahoz civilizált emberek milliói még testvér-vér ontáisa 
 árán is ragaszkodni akarnak. Az első magyar emigránsok ezért előre 
 hangoztatták, hogy rabszolgatartó államban nem óhajtanak letelepedni. Az 
 egyetlen Missouri volt, ahol magyar emigránsokat találunk, amely azon- 
 ban, mint "border-state", határ-állam az észak és dél között, inkább az 
 északhoz húzott. Louisianában is voltak egy páran, akik a new orleansi 
 kikötőbe érkezvén, ott maradtak. 
 
 A magyaroknak ez az állásfoglalása közismert volt. David Black, 
 az egyik clevelandi, O., úttörő magyar a "Cleveland Leader" 1861 január 
 29-i számában, a szerkesztőhöz irt levelében hosszasabban fejtegeti, hogy 
 Magyarország arisztokratái birtokaikat és jogaikat is feláldozták, hogy 
 minden magyar szabad ember legyen, a déli lázadók pedig harcolni is 
 készek azért, hogy megakadályozzák rabszolgáik szabaddá tételét, amihez 
 pedig emberi joguk van. 
 
 Amikor Asboth Sándor tábornok sebesülése következtében kénytelen 
 volt megválni az aktiv szolgálattól, a New York Times közölte azt a 
 hivatalos köszönő iratot (1864 november 26), amelyet Granger tábornok 
 intézett Asboth-hoz. A hozzáfűzött megjegyzésekben az újság hangoz- 
 tatja, hogy az összes Amerikában levő magyarok az Unió zászlója alatt 
 harcolnak. 
 
 Ez igaz is volt annyiban, hogy az a néhány magyar, aki a déli 
 oldalon harcolt, semmi esetre sem meggyőződésből, hanem csupán a körül- 
 mények kényszerítő hatása alatt állott a déli hadseregbe. Ezek a magyarok 
 a new orleansi kikötőben érkeztek az Egyesült Államokba és a délen 
 maradtak, mint például ;Botsay Sándor és barátja, Behan. 
 
 Estván Béla, a déliek lovassági ezredese könyvének (War Pictures 
 from the South) bevezetésében megmondja, hogy csak a körülmények 
 kényszerítése alatt vállalt szolgálatot a déli hadseregben, amely körül- 
 mények között a legfontosabb az volt, hogy évek óta a dél fővárosában, 
 a virginiai Richmondban élt. 
 
 Henningsen, a titokzatos angol, Kossuth volt bizalmasa, aki fiatal 
 kora óta mindig benne volt a külömböző nemzetek szabadságharcos fel- 
 keléseiben, John McPherson Berríen georgiai szenátor unokahugát vette 
 nőül, szintén a délen telepedett le s bizonyosan jobb meggyőződése elle- 
 nére harcolt az Unió ellen. De bizonyosan igy érzett az a néhálny 
 magyar is, aki rajtok kivül a déliek oldalán harcolt. 
 
 Hány magyar volt katona? 
 
 Erre a kérdésre pontos feleletet adni lehetetlen, nemcsak azért, 
 mert a rekordok nincsenek meg teljes egészükben, hanem azért sem, 
 mert a katonák millióit nem tartották nyilván származásuk vagy nem- 
 zetiségük szerint. Ezeknek a millióknak adatai, ha ugyan megvannak, 
 államok és ezredek szerint vannak nyilvántartva, ugy hogy ha valaki 
 például a magyarokat próbálja kiválogatni közülök, csak két módszert 
 alkalmazhat: vagy tudja a nevüket, államukat és ezredüket s ez eset- 
 ben aránylag könnyű dolga van, vagy nem tudja s ez esetben nincs 
 más hátra, mint az, hogy az elképzelhetetlenül óriási adathalmazból egyen- 
 
120 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 kint próbálja kiválogatni azokat, akiket valamilyen alapon magyaroknak 
 gondol. Ez azután olyan emberfölötti s mégis olyan kevés eredményt 
 ígérő munka volna, hogy egy emberélet kevés volna hozzá. 
 
 Pivány Jenő emiitett alapvető munkájában hozzávetőleges számi- 
 tások alapján nyolcszázra becsüli a polgárháborús magyarok számát. Lehet- 
 séges, hogy igaza van, de épen ugy lehetséges az is, hogy nincs. Pivány 
 például azt mondja, hogy a Garibaldi Guard, a későbbi 39-ik new yorki 
 önkéntes gyalogezred katonáinak fele magyar volt. Én mindössze hetet 
 voltam képes találni közöttük. Ugyanezt mondja a chicagói "Lincoln 
 Riflemen"-ről, a későbbi 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezredről, amely- 
 nek katonái között én nem tudtam több magyart találni hatnál. 
 
 Perczel Lajos, aki 1887-ben került Cleveland, O., s az ottani magyar 
 életnek érdemes munkása lett, 1903-ban előadást tartott a Cuyahoga megyei 
 őstelepülők társasága előtt az ottani magyarságról. Előadásában azt mondja, 
 hogy a polgárháborús 7-ik ohioi önkéntes gyalogezred katonái között 
 25 — 30-an voltak magyarok. Gondos vizsgálat után egyetlen olyan nevet 
 sikerült találnom, amelynek tulajdonosa esetleg magyar lehetett. George 
 R. Matjary-nak volt irva a név, ugy hogy némi joggal a Magyary nevet 
 lehetne sejteni mögötte. Kiderült azonban, hogy az illető egy 22 esz- 
 tendős fiatal ember volt, aki a New York állami Winslow-ban született, 
 a nevét Magary-nak irta, tehát valószinüleg ir származású volt s magyar 
 már amerikai születése miatt is aligha lehetett. 
 
 Valószínű, hogy a polgárháborús magyarok számát sohasem lehet 
 pontosan megállapítani s igy meg kell elégednünk azokkal az ujabb 
 adatokkal, amelyekkel esetleg a meglevő adatokat a jövőben még ki 
 lehet egésziteni. 
 
 Magyar nevű táborok 
 
 A polgárháborúban szokás volt az egyes táboroknak nevet adni, 
 ami rendesen az ezredparancsnok vagy a brigadéros neve volt. A leg- 
 több ilyen tábort Missouri államban találjuk, amely állam a háború első 
 esztendjében a legfontosabb hadiszinterek egyike volt. így volt egy Camp 
 Zágonyi, egy Camp Rombauer, egy Camp Utassy és egy Camp Asboth, 
 ez utóbbi Tipton missourii városka mellett. 
 
 Egyetlen erődről tudjuk, hogy magyar főtisztről nevezték el. Amikor 
 Mihalotzy Géza, a 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezred ezredese, akit egv 
 éjszaka titokzatos körülmények között orvul lőttek le, a chattanoogai, 
 Tenn., kórházban meghalt, a város akkor készülő véderőmüvei közül az 
 egyiket ^ a halott magyar tiszt emlékére "Fort Mihalotzy"-nak nevezték el. 
 (Az erőd tervrajzát könyvünkben megtalálja az olvasó.) 
 
 Virginia államban, Richmondtól mintegy 11 mértföldnyire volt egv 
 hely, amelyet nem tudjuk miért, "Hungary Station"-nak neveztek, a 
 Kossuthról elnevezett számos kisebb hely közül pedig az egyiknél, Mis- 
 sissippi államban, Corinth városa alatt, kisebb ütközet folyt le. 
 
 A polgárháború magyarjai közül 'nemcsak azokat temették el a 
 nemzeti temetőkben, akik a csatatéren estek el, hanem azokat is, akik 
 később, a polgári életben haltak el. Mivel azonban a nemzeti temetők 
 csöndes lakóinak a száma egy-egy esetben is tizezrekre rug, csakis a 
 teljes névsorok átnézése által lehetne megállapítani, hogy melyik temető- 
 ben hány magyar vitéz pihen. 
 
 Az egyetlen élő magyar veterán 
 
 Hogy tudomásunk van az egyetlen élő magyar polgárháborús ve- 
 teránról, azt a véletlennek köszönhetjük. 
 
 . ip^-ban, a gettysburgi csata 75-ik évfordulóján történt, hogv az 
 északi és déli seregek veteránjai először és valószinüleg utoljára, egviittes 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 121 
 
 testvéri találkozót rendeztek a nagy ütközet színhelyén, a pennsylvaniai 
 Gettysburgban, ahová valamennyien, mint a kormány vendégei voltak 
 hivatalosak. (Ez volt az első eset, hogy az Egyesült Államok kormánya 
 hivatalosan meghivta, költségeik kiutalásával a déli veterálnokat, akik ma 
 is "lázadók" s akik ha kapnak is valami nyugdijat, nem a kormány- 
 kincstárból, hanem a volt lázadó államok pénztárából kapják azt.) 
 
 A gettysburgi találkozó, 75 esztendő alatt az első testvéri össze- 
 ölelkezés, igen nagy esemény volt. A még élő veteránok, akik közül 
 a legfiatalabb is felül van 90 esztendőn, ezrével mentek a páratlan 
 ünnepre, ahol, ugyanott, ahonnét Lincoln elnök beszélt, most Franklin 
 D. Roosevelt elnök szólt hozzájuk. 
 
 Az aggastyánok csoportos megjelenése az egyes vasúti állomásokon 
 nagy feltűnést keltett. Igyekeztek lefényképezni őket s igy sikerült meg- 
 örökíteni az egyik vidálm csoport képét egy chicagói állomáson. Az 
 öreg harcosok összeállva, valami régi katona nótát fújtak jókedvükben, 
 amikor a kép készült. A kép, a veteránok nevének aláirásával számos 
 újságba belekerült s igy vette észre véletlenül Daróczy Sándor cartereti 
 ref. lelkész, a Független Ref. Egyház főesperese, akinek a "Baróthy" 
 név megragadta a figyelmét. 
 
 Kiderült, hogy a 93 esztendős Baróthy Károly, akinek életrajzát 
 e könyv más helyén találja meg az olvasó, az egyik Kossuth emigráns 
 Baróthynak a fia, aki a Baróthyak régi városában, Nagyváradon született 
 s apjával együtt mint apró gyermek került Amerikába. Itt a Nebraska 
 államban levő Omahában telepedtek le. Baróthy Károly mint 18 éves 
 fiu állott be az Unió hadseregébe, mint közlegény és egész szolgálati 
 ideje alatt az is maradt. Közben az indiánok ellen is harcolt s igy 
 egyike a nagyon kevés magyar "indián fighter"-nek. 
 
 Az öreg harcosok csoportképe könyvünk 39-ik oldalán található. 
 
 D D 
 
122 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 MAGYAROK AZ ÉSZAKI HADSEREGBEN 
 
 ALBERT ANZELM (1819—1893) 
 
 Született 1819-ben Budapesten. Kora ifjúságától a katonai pályára 
 készült és a gráczi, majd bécsi katonai iskoláikban tanult. Iskoláinak 
 elvégzése után hadnagy lett az osztrák hadseregben, de amikor tanuló 
 éveivel együtt tizenkét esztendőt kiszolgált, 1845-ben megvált a had- 
 seregtől. Á következő három esztendőt Londonban és Parisban töltötte, 
 amikor azonban 1848-ban kitört a magyart szabadságharc, visszasietett 
 Magyarországra, ahol Kmetty Károly tábornok mellé osztották be, ahol 
 őrnagyságig emelkedett. Számos ütközetben vett részt s különösen a 
 szerencsétlen kimenetelű temesvári csatában tüntette ki magát. Buda ostro- 
 mánál ő vezette az ostromló négy hadoszlop egyikét. Kmetty tábornok 
 kiséretével ő is török földre menekült, útközben azonban, még mielőtt 
 Viddinbe érkeztek volna, a menekülő csapatot ellenséges oláhok elfogták 
 s valamennyiüket egy fából készült ólba zárva, azt rájuk gyújtották. 
 Az ól már lángokban állott, amikor a szintén menekülő Bem tábornok 
 pár száz emberrel odaérkezett s megmentette őket. 
 
 Ettől kezdve Bem környezetében maradt, vele ment Viddiiíbe, ahol 
 Bemmel, Fiala Jánossal, Nemegyey Félixszel, Baróthy Lászlóval és má- 
 sokkal együtt kényszerből mohamedánná lett. Együtt mentek Aleppoba 
 is, ahol Bem meghalt. 
 
 Az Egyesült Államokba a new orleansi kikötőn keresztül érkezett, 
 1851 végén, tiz nappal azelőtt, hogy Kossuth is New Yorkba ért. Amikor 
 Kossuth 1852 március 31-én a vele szemben ellenséges érzületű New 
 Orleansban beszélt, Fiala Jánossal, Nemegyey Félixszel, Árvay Lászlóval, 
 Hollán Hugóval és Baróthy Lászlóval együtt ő is karddal, revolver- 
 rel felfegyverezve állott azok között, akik körülvették Kossuthot, hogy 
 az esetleges támadások ellen megvédelmezzék. 
 
 New Orleansból az iowai Davenportra, onnan Omahába, Neb. ment, 
 majd véglegesen St. Louisban á'llapodott meg, ahol már akkor igen sok 
 német élt, számos magyar emigránssal együtt. 
 
 Már a polgárháború legelején jelentkezett katonai szolgálatra és 
 alezredese lett a St. Louisban megalakult 3-ik missourii önkéntes gyalog- 
 ezrednek, 1861 július 24-én. Pár hónap múlva mint ezredest, John C. 
 Frémont tábornok hadtestéhez osztották be, akinek adjutánsa és később 
 vezérkari főnöke lett. Később mint adjutáns Asbóth tábornok mellett vett 
 részt több ütközetben. A Wilson's Creek melletti csatában súlyosabban 
 megsebesült. A déliek elfogták, de pár nap múlva Charles H. Tyler 
 alezredessel kicserélték. 
 
 Amikor felgyógyult, visszament Frémont mellé s vele is maradt 
 addig, amig 1864-ben Frémont lemondott. Frémont tábornoki kinevezésre 
 ajánlotta Albertet, aki Asbóth mellett egy időben ügyvezető tábornoka 
 is ^ volt a hadosztálynak, de mivel a kongresszus előtt Frémont akkor 
 már nem volt kedvelt ember, a kinevezést nem foganatosították. 
 
 1862 elején, amikor az ottani németek Frémont és Sigel tábornokok 
 érdekében mozgalmat kezdtek, a mozgalomban Albert is részt vett. A 
 mozgalmat, amely gyülésezésekkel járt, H. W. Halleck tábornok össze- 
 esküvésnek nézte s vezetőit, köztük Albertet is, el akarta fogatni. Az 
 ügy azonban magától abbanmaradt. 
 
 Amikor Frémont 1865 decemberében végleges jelentését beadta, 
 négy tisztjéről, köztük Albert Anzelmről és Zágonyi Károlyról a leg- 
 magasabb elismerés hangján emlékezett meg, mint akikkek szemben egyéni- 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 123 
 
 leg elismerésre kötelezettnek érezte magát. "Katonai képességeik" — irja 
 Frémont — "párosulva hosszú háborús tapasztalataikkal szolgálatukat a 
 lehető legértékesebbé tették a hosszú és nehéz hadjáraton keresztül." 
 
 Albert 1864 június 8-án vált meg a hadseregtől. 
 
 A polgárháború után, mint a st. louisi Metropolitan Bank elnöke, 
 meggazdagotott, de szerencsétlen üzleti vállalkozások folytán egész va- 
 gyonát elvesztette. Segédszerkesztője lett az "Amerika" cimü német lap- 
 nak, majd több mint 14 esztendeig mint a megyei adókivető bizottság 
 tagja dolgozott, mely hivatalától, betegeskedése miatt, csak élete leg- 
 végén vált meg. Meghalt 1893 november 20-án, 74 éves korában, 1725 
 Michigan Avenue alatti lakásán St. Louisban. Özvegyét és egy leányát 
 hagyta maga után. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 63, 68, 82, 87, 173, 219, 223.) 
 AMSBERG GYÖRGY 
 
 Született 1817-ban, Hannover német állam Hildesheim városában. 
 Az osztrák hadseregbe állott be s az egyik magyar huszárezred tisztje 
 lett, ahol olyan jól megtanult magyarul, hogy szivesebben beszélte, mint 
 az anyanyelvét. A magyar szabadságharc kitörése után ezredével együtt 
 a magyar hadsereghez ment át s mint Dembinski tábornok adjutánsa, 
 ezredes lett. Különösen a szolnoki és debreceni csatákban tűnt ki. A 
 szabadságharc leverése utáin 16 esztendei rabságra Ítélték, amiből kilenc 
 évet ki is töltött. Akkor kegyelmet kapott azzal a feltétellel, hogy örökre 
 távozik a monarchia területéről. Amerikába kerülve, Hobokenben, N. J., 
 lovaglómester lett. 
 
 Az amerikai polgárháborúban mint a 45-ik new yorki önkéntes 
 gyalogezred ezredese harcolt, amely Blenker tábornok német divíziójához 
 tartozott. Később Sigel és Schurz tábornokok alatt egy brigádot vezényelt. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 36, 52, 82, 95, 219.) 
 
 ASBÓTH SÁNDOR (1811—1868) 
 
 Született 1811 december 18-án, Keszthelyen, Zala megyében, angliai 
 származású családból, amely nemességét, nemeskéri előnévvel, 1715-ben 
 kapta. Egyik őse Thököly Imre fejedelemnek, II. Rákóczi Ferenc mostoha- 
 apjának volt udvari papja. Nagyapja, Asbóth Gottfried János soproni 
 lutheránus pap volt, apja pedig, Asbóth János, előbb késmárki lyceumi 
 tanár, majd a keszthelyi Georgikon igazgatója, később pedig a bács- 
 megyei koronauradalmak igazgatója az ország egyik leghiresebb gazda- 
 sági szakértője volt. Az Asbóth fiuk közül az egyik, Lajos, az 1848-as 
 szabadságharcban tábornok lett. Asbóth Sándor, aki nyolc évvel volt 
 fiatalabb bátyjánál, a Selmecbányái akadémiát végezte el és mérnök lett. 
 Az országos főépitészeti hivatalhoz nevezték ki és Temesvárra, majd a 
 Bánságba küldték. A szabadságharc kitörésekor ő is beállt a honvéd 
 hadseregbe, tiszti rangot kapót s a mérnökkarban teljesitett szolgálatot, 
 de számos csatában is résztvett, többek között a kápolnai, szenttamási 
 és nagysarlói harcokban. Amikor a temesvári haditanálcs megtagadta az 
 engedelmességet Kossuthnak, Asbóth Sándor nem azonositotta magát a 
 tanáccsal, hanem hü maradt a nemzet vezéréhez s Klapka tábornokkal 
 Debreczenbe ment. Kossuth itt ismerte meg a kiváló katonát, maga 
 mellé rendelte adjutáns gyanánt, mint a katonai ügyek előadóját s ettől 
 kezdve állandóan Kossuth mellett maradt. Kossuth — irja Hentaller 
 Lajos — végtelenül szerette Asbóthot, tisztelte és becsülte, mint olyan 
 embert, aki alapos műveltsége, tiszta jelleme, férfias magaviselete által 
 teljes mértékben kiérdemelte barátságát. 
 
124 LINCOLN MAG YAR HŐSEI 
 
 A szabadságharc utolsó napjaiban is Kossuth mellett volt s amikor 
 két nappal a világosi fegyverletétel előtt, 1849 augusztus 11-én Kossuth 
 elindult az aradi válrból Damjanich tábornok hintóján, hogy külföldre 
 meneküljön, Asbóth volt egyetlen kisérője a nehéz utón. Együtt mentek 
 át török földre, együtt töltötték el a viddini és sumlai hónapokat, (hogy 
 azután a kisázsiai Kutahiában is együtt mara'djanak az Egyésült Államok 
 által nyújtott szabadulásig. 
 
 1851 szeptember 10-én, amikor az Amerikába induló emigránsok 
 Kossuthtal az élükön a "Mississippi" hadihajóra szálltak, Asbóth is velők 
 volt s csak Gibraltárban vált el Kossuthtól, amikor ez az amerikai hajót 
 elhagyva, rövid tartózkodásra Angliába ment. Asbóth a "Mississippi" többi 
 utasával 1851 november 10-én érkezett New Yorkba. Amerikába érve, 
 azonnal bejelentette polgárosodási szálndékát, mert ugy érezte, hogy az 
 Egyesült Államok állandó hazája lesz. 
 
 Kossuth december 5-én érkezett meg New Yorkba s ezután még 
 rövid ideig együtt van Asbóthtal, útjaik azonban elváltak. Asbóth nem 
 kisérhette el a kormányzót óriási arányú kőrútjaira, de azért össze- 
 köttetésben maradt vele és segitett a fegyvervásárlások ügyét lebonyo- 
 lítani. Eleinte mint épitészeti rajzoló dolgozott, később egy Baldwin nevű 
 syracusei, N. Y., vállalkozó alkalmazta, majd a nyugatra került, mint 
 bánya mérnök. New Yorkba visszakerülve, kis acélöntődét állított fel, 
 amely ment is, míg partnerre el nem tűnt. Ezután New York városánál 
 talált alkalmazást, mint a városrendező bizottság egyik tervező mérnöke. 
 Ebben a minőségben tekintélyes része volt a hires Central Park és a 
 Washington Heights szabályozásában is. 
 
 A polgárháború kitörése után azonnal hadiszolgálatra jelentkezett. 
 Amikor Morgan new yorki kormányzó megbízása folytán nem sikerült 
 ezredet szerveznie, Missouriba utazott, amelyet azontúl otthonának neve- 
 zett. Már 1861 júliusában vezérkari főnöke volt John C. Frémont tábor- 
 noknak, aki az év szeptember 26-án brigadérossá nevezte ki, a kon- 
 gresszus azonban ezt a kinevezést csak 1862 márciusában hagyta jóvá. 
 De addig is aktív brigádparancsnok volt Frémont, Hunter és Curtis 
 tábornokok alatt. A Missouri és Arkansas államok határain folytatott 
 harcok folyamán különösen Bentonville és Fayetteville elfoglalásával tün- 
 tette ki magát, de a Pea Ridge, Ark., melletti ütközet volt az, amelyben 
 szerzett érdemei alapján a kongresszus megerősítette brigadéros tábor- 
 noki kinevezését. Ebben a csatában megsebesült, de sebesülése dacára 
 másnap újra nyeregben volt, csapatai élén. 
 
 A missourii hadjárat befejezése után Kentucky államba rendelték, 
 ahol^ főhadiszállása Columbus városában volt, majd 1863-ban a West 
 Florida kerület parancsnokságát bizták rá, Fort Pickens központtal. A 
 mariannai, Fia., csatában súlyosan megsebesült. Balkarját két helyen 
 golyók roncsolták szét, egy golyó pedig jobb arccsontjába fúródott, ugy 
 hogy soha többé nem lehetett eltávolítani. Ez a sebesülése egész életén 
 keresztül sokat gyötörte és siettette korai halálát. A . hadi szolgálattól 
 1865 március 13-án vált meg, amikor érdemeiért tiszteletbeli (Brevet) 
 Major-Generallá léptették elő. 
 
 A polgárháború után, hogy illendőképen megjutalmazzák érdemei- 
 ért, Grant elnök, a volt fővezér az Egyesült Államok argentínai követévé 
 nevezte ki Asbóthot. 1866 márciusában Washingtonban tartózkodott, ami- 
 kor a r kinevező iratot megkapta, William H. Seward külügyminiszter 
 aláírásával. Szeretett volna minél előbb indulni, hogy állomáshelyét el- 
 foglalja, mivel azonban az arccsontjában levő golyó miatt sokat szen- 
 vedett, 1866 június 6-án a "Fulton" nevű hajóval átment Parisba, hogy 
 ott Nelaton tanárral, a kontinens leghíresebb sebészével, aki Garibaldin 
 is hasonló műtétet hajtott végre, megoperáltassa magát. Egészen augusztus 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 125 
 
 végéig Parisban maradt, miközben Nelaton tanár Fouvel professzor és 
 két asszisztens segítségével több izben is megpróbálta a golyó eltávolí- 
 tását. Az operációk lefolyását olyan érdeklődés kisérte, hogy például 
 Bigelow, az Egyesült Államok párisi követe, titkárával, Pomeroyval együtt 
 mindegyiken jelen volt. A golyót azonban nem sikerült eltávolítani, azt 
 Asbóth magával vitte a sirba. Az operációk mindössze annyi eredménnyel 
 jártak, hogy fájdalmai egyidöre enyhültek. 
 
 Asbóth Parisból átment Londonba, ahonnét az "Oneida" nevű 
 hajóval Rio de Janeiroba hajózott, onnan Montevideoba ment, innen 
 pedig a "Shamokin" nevű amerikai hadihajó vitte uj állomáshelyére, 
 Argentina fővárosába, Buenos Airesbe, ahová 1866 október 14-én ért. 
 
 A fővárosban ünnepélyesen fogadták a hosszú tengeri úttól elgyö- 
 tört tábornokot, akinek fejsebe kiújult s akinek hátralevő hónapjai azután 
 csaknem állandó szenvedésben teltek el. Félesztendő sem telt bele és 
 betegsége ágyhoz szögezi heteken és hónapokon keresztül, ugy hogy 
 mint egyik levelében irta, naponta érezte, hogy életereje hogyan fogy. 
 Szenvedése dacára kifogástalan pontossággal látta el hivatalát és nagy 
 érdemeket szerzett a paraguayi háborúval kapcsolatosan is. A mindig 
 súlyosabban beteg tábornok remélte, hogy gyógyfürdők vétele céljából 
 Magyarországra utazhat, ez a reménye azonban nem teljesült. 1868 
 januáir 21-én, mindössze 57 éves korában meghalt. A buenos airesi Old 
 English temetőben hantolták el s ott pihen ma is. Temetésén Sar- 
 miento, a köztársaság nagynevű elnöke mondott beszédet. 
 
 Asbóth magas, szikár férfi volt, kitűnő katona és elsőrendű vezér, 
 aki azonban a katonai fegyelmet mindig emberséges bánásmóddal egye- 
 sítette. Mélyen vallásos ember is volt, akinek szobájában tartotta a 
 istentiszteleteket Ács Gedeon református lelkész, aki szintén a "Missis- 
 sippin" ment át Amerikába és ott a legelső magyar református lelkész 
 lett. Amikor Asbóth a szabadságharc leverése után menekülni volt 
 kénytelen, menyasszonyát Magyarországon hagyta, aki az alatt, mig 
 Kossuth Amerikában járt, meghalt. Sohasem nősült meg. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 1, 3, 4, 5, 6, 7, 10, 12, 25, 29, 34, 35, 38, 46, 
 48, 51, 53, 63, 64, 81, 82, 87, 91, 99, 100, 106, 119, 120, 122, 129, 132, 133, 148, 
 160, 161, 162, 181, 200, 205, 219, 225; Appendix 9. 10.) 
 
 BARÓTHY KÁROLY 
 
 Az egyetlen, aki a polgárháborús magyarok közül még élt e könyv 
 Írásakor, 1939-ben, amikor 93 esztendős volt. 1846-ben született Nagy- 
 váradon, ahonnét a szabadságharc leverése után szüleivel együtt ván- 
 dorolt ki az Egyesült Államokba. A család Omahába, Neb., került. 
 Baróthy Károly, mint 18 éves farmerfiu állt be Omahában az egyik 
 ezredbe 1864 február 18-án, három esztendei szolgálatra és 1866 január- 
 jában szerelt le. Közlegény volt s végig az is maradt. Egy izben tagja 
 volt egy katonai expediciónak, amelyet ellenséges indiánok ellen küldtek 
 ki s így egyike annak a kevésszámú magyarnak, akik indiánok ellen 
 is harcoltak. 
 
 1938-ban, amikor az amerikai kormány először és utoljára testvéri 
 találkozóra hivta az északi és déli hadseregek veteránjait a gettysburgi 
 csata 75-ik évfordulóján, a pennsylvaniai Gettysburgba, a találkozón 
 Baróthy Károly is résztvett. 
 
 É könyv megjelenésekor feleségével együtt Omahában, Nebraska, 
 élt, a kormánytól kapott katonai nyugdijából. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 103, 113.) 
 
126 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 BARTHA JÁNOS 
 
 Harminc esztendős volt, amikor 1862 augusztus 12-én mint köz- 
 legény beállt a 8-ik new yorki önkéntes gyalogezredbe. Több adatunk 
 nincsen róla. 
 
 BAUER FRIGYES 
 
 Huszonhat éves cipészmester volt, aki szüleivel együtt Rochester- 
 ben, N. Y., lakott. 1862 szeptember 11-én állott be az önkéntes had- 
 seregbe, ahol főhadnagyságig emelkedett. A Wilderness csatában 1864 
 május 5-én esett el. 
 
 BAUMANN N. 
 
 Adataink nincsenek róla. 
 
 BETTELHEIM BERNÁT DR. (1811—1869) 
 
 Pozsonyban született 1811-ban, iskoláit Nagyváradon, Debrecenben 
 és Pesten végezte, majd az olaszországi pálduai egy temen orvosi diplomát 
 szerzett. Londonba költözve, ott magánkórházat nyitott s egy missziói 
 iskolában megismerkedett David Livingstone-nal, a későbbi nagy afrikai 
 misszionáriussal. Amikor Livingstone Afrikába ment, Bettelheim Japánba 
 hajózott, ahová 1846-ban ért, ahol Ryu-Kyu szigetén telepedett meg s 
 gyógyitással foglalkozott, közben pedig a bibliát forditotta a bennszü- 
 löttek nyelvére. 
 
 1854-ben Perry tengernagy hajóján az Egyesült Államokba ment 
 és a missourii Brookfield városkában élt. A polgárháborúban mint katona 
 orvos teljesített szolgálatot. 1869 szeptember 9-én halt meg Brookfielden. 
 Halála utátn 57 esztendővel a japán szigeten, ahol működött, emlékmüvet 
 állitottak tiszteletére. 
 
 (In Bibliography see: Appendix Numbers 1, 6.) 
 BIBÓ SÁMUEL 
 
 23 esztendős korában állott be a 8-ik new yorki önkéntes gyalog- 
 ezred katonái közé 1861 október 14-én, mint közlegény. Testi alkalmat- 
 lanság miatt a következő év márciusában elbocsátották, a Hunter's Chapel, 
 Va., melletti harcban szerzett sebesülése következtében. 
 
 BLANDOWSKI KONSTANTIN (1827—1861) ■ 
 
 Lengyel származású hivatásos katona, akinek eredeti neve Ble- 
 dowski voit. Katonai kiképzését Németországban nyerte, Drezdában, 
 majd Algierban harcolt a franciák oldalán, résztvett a lengyel szabadság- 
 harcban, amelynek leverése után Magyarországra került, ahol a magyar 
 hadsereg tisztje lett. A magyar ügy elvesztése után Olaszországba ment, 
 ahol a Garibaldi harcok katonája volt, majd Amerikába került, St. Louisba, 
 ahol a német Türnverein egyik oktatója lett. Mint kapitány állt be a 
 harmadik missourii önkéntes gyalogezredbe, de a Camp Jackson nevű 
 lázadótábor elfoglalása alkalmával lelőtték 1861 május 10-én és május 
 25-én meghalt. Mindössze 34 évet élt. Ő volt az első idegen szárma- 
 zálsu tiszt, aki életét adta az Unióért. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 54, 82, 167; Appendix 9.) 
 
 BODAY GYULA 
 
 Közvitéz volt a 169-ik ohioi önkéntes gyalogezredben. Cuyahoga 
 megyében, valószinüleg Clevelandban élt. Többet nem tudunk róla, 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 127 
 
 BODAY PÉTER 
 
 Valószínűleg fivére az előzőnek, mert ugyanott élt, ugyanannak 
 az ezrednek ugyanazon szakaszában szolgált, mint közvitéz. Többet nem 
 tudunk róla. 
 
 CHANDORY VIKTOR 
 
 Nevét egyes okmányokon Chandoné-nek irja. A Garibaldi Guard, 
 majd a new yorki 39-ik önkéntes gyalogezred kapitánya. 1861 május 
 17-én állt be a hadseregbe, de egészségi okokból már az év szeptember 
 elején ott kellett hagynia a szolgálatot. 
 
 CORMANY N. GYÖRGY 
 
 1861 júniusában állt be a hadseregbe az ohioi Camp Denisonban, 
 24 éves korában, ahol a 6-ik számú ohioi önkéntes gyalogezredbe osz- 
 tották be. Másfél év múlva hadnagya, majd főhadnagya lett az" ezrednek. 
 Résztvett a chickamaugai, murfreesboroi és missionary ridge-i csatákban 
 s meg is sebesült. 
 
 CSERMELYI JÓZSEF (1830-1878) 
 
 1830-ban született és még húsz éves sem volt, amikor már hadnagy 
 volt a magyar honvéd hadseregben. Mint főhadnagy állt be a 45-ik 
 számú new yorki gyalogezredbe 1861 szeptember 9-én s később kapitány 
 lett. 1864-ben több magyar tiszttel együtt őrnagya lett a 82-ik szálmu 
 néger gyalogezrednek, amely Louisianában, Port Hudson mellett állomá- 
 sozott. Vitézségével többször kitüntette magát, különösen 1865 április 
 5-én a Blakely erőd ostrománál, amikor azzal jutalmazták, hogy őrnagyi 
 rangra emelték. A háború után éveken át résztvett a magyar életben 
 és negyedik elnöke volt az 1865 október 14-én alakult new yorki Magyar 
 Egyletnek. 1878-ban halt meg New Yorkban, 48 éves korában. 
 
 DEBRECZENYI IGNÁCZ (1822—1913) 
 
 Szegeden született s mint honvéd, az elsők között volt, akik a 
 visszafoglalt Buda várára a magyar lobogót feltűzték. Már 1850-ben New 
 Yorkban élt, ahol mint szabómunkás kereste meg a kenyerét. Az amerikai 
 polgárháborúban valószinüleg valamelyik new yorki ezredben szolgált, 
 többször is megsebesült. A kiegyezés után visszament szülővárosába, 
 ahol városi vámpénztáros lett. Szegeden halt meg 1913 decemberében, 
 91 éves korában. 
 
 (In Bibliography see: Number 129; Appendix 10.) 
 
 DOBOZY IMRE (1827—1885) 
 
 Debreczenben született, 1827 április 10-én, ahol a cipész mester- 
 séget tanulta ki. 1848-ban mint honvéd harcolt. Hosszabb ideig fogság- 
 ban volt, de sikerült megszöknie. Amerikába kerülve, Varga Ferenccel 
 és Radnich Istvánnal együtt ment az Ujházy-féle telepitésre, az iowai 
 Uj Budára, ahol egy ideig mint farmmunkás dolgozott. 1861 szeptem- 
 berében az iowai tizedik lovasezredbe állt be, mint a Company D köz- 
 vitéze. Ottmaradt egészen a háború végéig, anélkül, hogy egyetlen egy- 
 szer is megsebesült volna. Éveken keresztül cipészmesterségét folytatta 
 Uj Budán, majd 1876-ban kis farmot vásárolt ugyanott, amelyet idővel 
 lényegesen megnagvobbitott. Ott halt meg 1885 július 6-án, 58 éves 
 
128 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 korában. 215 akernyi birtokát fiai vették át. Kilenc gyermeke volt, akik 
 többnyire Davis City, la., környékén telepedtek meg, a régi Uj Buda 
 
 közelében. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 70, 193.) 
 
 DOBOZY PÉTER PÁL (1833—1919) 
 
 Szombathelyen született 1833 április 17-én. A magyar szabadság- 
 harc kitörésekor katholikus papnövendék volt, d© otthagyta az iskolát 
 és honvédnek állt be. A szabadságharc leverése után előbb török földre, 
 majd Olaszországba került, ahol 1589-ben a magyar légió tagja volt. 
 Kétszer is megsebesült. Az Egyesült Államokba 1861-ben érkezett, Kos- 
 suth ajánlólevelével, 1863 július 26-án állt be a málsodik számú tennesseei 
 nehéz tüzérezredbe, amelynek alezredesévé nevezték ki 1863 november 
 21-én. Még ugyanebben az évben Fort Columbus, Kentuckyba rendelték, 
 ahol Asbóth tábornok hadsegéde lett és parancsnoka a 4-ik néger nehéz 
 tüzérezrednek, amelyet ő szervezett. 1866 január 5-én szerelt le Pine 
 Bluffs-nál, Arkansas államban. 
 
 A polgárháború után rövid ideig ott maradt Arkansas államban, 
 ahol gyapottermeléssel próbálkozott meg, majd Missouri államba költözött, 
 amelynek Howell megyéjében telepedett is. Eleinte aL Eleven Points 
 folyó mentén, majd White Plains, Mo., mellett gazdálkodott. Ott halt 
 meg 76 éves korában, az egész Ozark vidék tiszteletétől körülvéve. 
 Háromszor nősült s két leánya, több unokálja maradt. 
 
 (In Bibliography see: Number 219.) 
 
 DOLEZICH KÁROLY 
 
 1861 május 27-én állt be a hadseregbe és 1864 június 7-ik szolgált. 
 Beállásakor 22 esztendős volt, hivatására nézve épitész. Főhadnagya volt 
 a 9-ik ohioi önkéntes gyalogezrednek. 
 
 DUNKA MIKLÓS 
 
 Romániában született magyar szülőktől s katonája volt a magyar 
 szabadságharcnak, amelynek elvesztése után Olaszországba került, ahol 
 Figyelmessy Fülöp mellett volt hadnagy a Garibaldi harcokban. Figyel- 
 messyvel jött Amerikába, ahol érintkezésben maradt a többi magyar 
 emigránssal. Rózsafy Mátyást, Ruttkay Albertet, Ludvigh Eleket és má- 
 sokat, akikkel levelezésben állott, ő biztatta, hogy álljanak be az amerikai 
 hadseregbe. Ő maga New Yorkban a Blenker-féle divizió első brigádjá- 
 nak tisztje lett, ahol Stahel-Számvald Gyula mellé osztották be. Nem 
 sokkal azután Missouriba került, ahol John C. Frémont tábornok adju- 
 táns tisztje lett 1862 március 31-én, kapitányi rangban. A Cross Keys, 
 Va., melletti csatában 18(52 június 8-án esett" el. Halálról maga Frémont 
 ezt^ irta jelentésében: "Dunka Miklós, egyik hadsegédem, tehetséges és 
 vitéz tiszt, egy puskalövés következtében meghalt, amikor egyik paran- 
 csomat vitte." A golyó a fejét fúrta keresztiül és szörnyet halt. Anyja, 
 Dunka Zsófia, aki a romániai Jassyban élt, fia után haláláig kapta" az 
 Egyesült Államok kegydiját. 
 
 (In Bibliography see:- Numbers 38, 63, 219.) 
 
 ESTI M. VILMOS 
 
 Mint ^ hadnagy állt be a hadseregbe Washingtonban, 1861 december 
 17-én. Később az ohioi 26-ik önkéntes gyalogezred főhadnagya lett, le- 
 szerelése előtt pedig mint őrnagy, Robert C. Schenck tábornok hadsegéde 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 129 
 
 volt a nyolcadik hadtestnél. Baltimoreban szerelt le 1863 április 1-én. 
 Egyes iratokon nevét William M. Esté-nek irta. 
 
 FARKAS SAMU 
 
 főhadnagy. Közelebbi adataink nincsenek róla. 
 (In Bibliography see: Number 193.) 
 
 FEJÉRVÁRY MIKLÓS IFJ. 
 
 Az ősrégi komlóskeresztesi Fejérváry család sarja, amely nemes- 
 ségét 1558-ban kapta. Ennek a családnak volt tagja a későbbi magyar 
 honvédelmi miniszter, Báró Fejérváry Géza is, aki vitézségéért a Mária 
 Terézia renddel együtt kapta a báróságot. 
 
 A fiatal Fejérváry apja Fejérváry Miklós, 1843-ban Hont megye 
 követe, 1848-ban kormánybiztos volt, anyja horgosi Kálrász Karolina. Apja, 
 bár nem játszott fontosabb szerepet a szabadságharcban, vagyona jó 
 részét pénzzé tette és külföldre költözött. 1851-ben Brüszzelben volt s 
 onnan jött át az Egyesült Államokba, családjával együtt. Az iowai 
 Davenportban telepedett le véglegesen, ahol nagy vagyont szerzett. 1895 
 szeptember 19-én halt meg, vagyonának egy tekintélyes részét Davenport 
 városára hagyva. 
 
 If j. Fejérváry Miklós egyetlen fia volt a házaspárnak, aki alig 
 17 esztendős korában, a polgárháború kitörésekor azonnal önkéntesnek 
 állt be s már a legelső harcok egyikében elesett. A magyar második 
 nemzedékből ő volt az első, aki az Egyesült Államokért életét adta.^ 
 
 Egyetlen nővére, Fejérváry Celesztina, aki atyja halála után, 
 1895-ben teljesen egyedül maradt, öt év múlva visszament Magyar- 
 országra. A világháború alatt a békésmegyei Mezőberényben 80 ágyas 
 hadikórházat tartott fenn saját költségén. Ött halt meg 1937 november 
 4-én, 89 éves korában. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 105, 164.) 
 
 FEKETE SÁNDOR DR. 
 
 Mint magyar honvéd, osztrák fogságba került, ahonnét kiszabadulva, 
 török földre ment. 1852-ben került Amerikába, ahol East St. Louisban, 
 élt. Orvosi diplomát szerzett s 1862 május 19-től a missourii' 13-ik lovas- 
 ezred egyik orvosa volt. Később East St. Louis polgármesterének vá- 
 lasztották meg. 1911 március elején halt meg. 
 
 FIALA ANTAL 
 
 1861 augusztus 2-án állott be az első (Lincoln) new yorki lovas- 
 ezredbe, amelyben előbb káplár, majd őrmester és hadnagy lett. Végig- 
 harcolta az egész háborút és 1865 június 27-én mint főhadnagy szerelt 
 le. Ezredében szolgált a makói születésű fiatal Pulitzer József is, a 
 new yorki "World" későbbi tulajdonosa. 
 
 (In Bibliography see: Number 14.) 
 
 FIALA A. JÁNOS (1822—1911) 
 
 Temesvárott született, 1822 január 26-án. A gráci katonai iskolát 
 végezte el, 1848-ban mint őrnagy Vetter tábornok vezérkarában harcolt. 
 Bem tábornokkal és körnvezetével menekült török földre. Menekülés köz- 
 ben azok között volt, akik megmentették Albert Anzelmet, későbbi polgár- 
 háborús tiszttársát, akit az ellenséges oláhok menekülés közben elfogva, 
 
130 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 többedmagával egy ólba zártak, amit rájuk gyújtottak. Bemmel, Albert- 
 tel, Baróthy Lászlóval, Nemegyey Félixszel, Kuné Gyulával és másokkal 
 Viddinben kényszerűségből mohamedánná lett s Bemmel együtt Aleppoba 
 ment, akivel ott együtt harcolt a lázadó törzsek ellen. Később rövid 
 ideig francia szolgálatban állott. Emiitett társaival együtt jött át az 
 Egyesült Államokba, New Orleansba érkezvén meg. Ott élt, amikor 
 Kossuth körútján New Orleansba érkezett s egyike volt azoknak a 
 fegyveres volt honvédtiszteknek, akik támadástól tartva, Kossuthot védel- 
 mező szándékkal körülállták. 
 
 Később többedmagával ő is St. Louisba került, ahol vasúti mérnök 
 lett. Megnősülvén, Rombauer Idát vette feleségül. Mint kiváló topográ- 
 fiai mérnök, ő készitette el Missouri állam első nagy térképét. A polgár 
 háborúban először mint a st. louisi nemzetőrség alezredese szerepelt, majd 
 ezredes lett John C. Frémont tábornok vezérkarában. A nem sokkal 
 azután elesett Lyon tábornoknak ő ajánlotta St. Louis erőditésekkel 
 való ellátását s ennek terveit ő dolgozta ki, amely terveket azután 
 Frémont tábornok valósitott meg. 1863-ban a harctéren szerzett súlyos 
 betegségével az iowai Davenportba szállitották. Felgyógyult, de annyira 
 nem jött rendbe, hogy vissza mehetett volna a harctérre. 
 
 A polgárháború után Californiába ment s először Alameda, majd 
 San Francisco városokban lakott. Több magyar vonatkozású cikket irt 
 az amerikai lapokba és San Franciscóban egy magyar egyletet is alapitott. 
 Ott halt meg 1911 december 8-áln, 89 éves korában. Több gyermeke 
 maradt. Nővére Pesty Frigyesnek, a Budapesten élt történetirónak volt 
 a felesége. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 48, 54, 68, 82, 91, 106, 119, 145, 148, 166, 
 215, 219.) 
 
 FIGYELMESSY FÜLÖP (1820—1907) 
 
 Született 1820 január elsején, Budapesten, jómódú németszármazásu 
 polgárcsaládból. Családneve Merk volt. Elvégezvén a wiener-neustadti 
 katonaiskolát, a Württemberg huszárezred tisztje lett. Aradon szolgált 
 s ott nősült meg, Csázy Annát, Csázy Pál hajdú kapitány leányát 
 vévén nőül. 
 
 A szabadságharc kitörése utáln a Bocskay huszárezred főhadnagya, 
 majd kapitánya, végül őrnagya lett s megkapta a vitézségi érmet is. 
 Komáromnál is harcolt s a vár feladásakor menlevelet kapott, de amikor 
 Pesten több politikai fogoly megszöktetésében segédkezett, üldözőbe vet- 
 ték, nagy dijat tűzve a fejére. 
 
 Sikerült Konstantinápolyba jutnia feleségével együtt, ahonnét a 
 Kutahiába internált Kossuthhoz ment. Kossuth Mack József alezredessel 
 és Rózsafy Mátyással együtt őt bizta meg a szerencsétlen kimenetelű 
 Mack-féle összeesküvés megszervezésével. Bár halálra keresték, társaival 
 együtt hosszabb időt töltött Magyarországon. Figyelmessy mint orthodox 
 zsidó vagy szerb disznókereskedő járta be az országot, milliószámra osztva 
 szét Kossuth forradalmi kiáltványát. Az összeesküvés kiderülése után 
 feleségével együtt Londonba ment, ahol gyakran érintezett Kossuth Lajos- 
 sal és annak legbizalmasabb emberével, Pulszky Ferenccel. Londonban 
 egy ideig egy dr. Dombori nevű magyar orvos asszisztense volt, aki 
 magnetizmussal gyógyította a szélütést kapott betegeket. 
 
 1859-ben Olaszországba ment, ahol először Kossuth mellett volt, 
 majd megszervezett egy magyar huszárezredet. Két évig harcolt itt, 
 főképen Szicíliában Palermonál, de résztvett Nápoly és Volturno ostro- 
 mánál is. Garibaldi egy hozzá intézett levelében a hősök hősének nevezte. 
 Az olasz egyesitő háború sikere utáln Victor Emmanuel király ezredes- 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 131 
 
 nek nevezte ki és az olasz hadseregben ajánlott fel neki állást, ezt 
 azonban nem fogadta el. 
 
 Visszament Londonba, ahol elbúcsúzott a feleségétől és elindult 
 az Egyesült Államokba, ahová 1861 őszén érkezett meg New Yorkban, 
 a "City of Baltimore" nevű hajón. 
 
 Seward külügyminiszter, akinek valószinüleg része volt abban, hogy 
 Figyelmessy Amerikába került, ezredesi ranggal kinálta meg valamelyik 
 önkéntes ezrednél, amikor azonban ezt nem fogadta el, John C. Frémont 
 tábornok mellé osztották be, aki Wheelingben, W. Va., inspector-generallá 
 nevezte ki. Egy ideig Zágonyi Károly mellett is volt a Frémont lovas- 
 ságnál, valamint Stahel-Számvald Gyula, a magyar tábornok mellett is. 
 
 A polgárháborúban nagyobb haditetteket nem volt alkalma végre- 
 hajtani. Egy izben 15 lovasával megfutamitott egy déli lovascsapatot, 
 amelyet maga Ashby tábornok vezetett. Kétszer sebesült meg. 
 
 A háború után körülbelül 22 esztendeig amerikai konzul volt 
 British Guiana Demerara nevű városában, ahol második feleségével és 
 két fiával élt. 
 
 1892-ben, amikor Kossuth 90 esztendős lett, a magyarországi füg- 
 getlenségi párt küldöttségével ő is felkereste Kossuthot turini otthonában. 
 Azután Európában maradt, ugy hogy két év múlva Kossuth temetésén 
 is részvett. Magyarországra azonban nem ment, mert mint Kossuth, 
 nem akarta magyar földre tenni a lábát, amig ott a Habsburgok ural- 
 kodnak. Nem sokkal azután visszatért az Egyesült Államokba s Phi- 
 ladelphiában élt. 
 
 Amikor a Magyar Nemzeti szövetség 1902-ben egy diszzászlót 
 küldött az amerikai magyarságnak, a már akkor 82 esztendős Figyel- 
 messy Fülöp elhagyta philadelphiai otthonát és New Yorkba ment a 
 zászló fogadtatási és átadási ünnepére, ahol két izben is beszédet mondott. 
 
 1907 július 27-én halt meg Philadelphiában, 87 éves korálban. A 
 közeli Marietta, Pa., városban temették el. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 43, 44, 58, 62, 63, 64, 106, 135, 145, 159, 
 195, 198, 206, 209, 213.) 
 
 FORNET KORNÉL 
 
 Született 1818 augusztus 20-án, Szepes megye Strázsa községé- 
 ben, magyar-tóttá lett francia eredetű családból, amely 1732-ben került 
 Magyarországra s amelynek tagjai között több neves lutheránus pap 
 volt. A szabadságharc kitörésekor kincstári mérnök volt Temesvárit. 
 A győri első utászzászlóaljba állott be, mint mérnöktiszt. Az 1848-as 
 téli hadjáratot Dembinski és Klapka alatt harcolta át s mint dandár 
 segédtiszt vett részt a kápolnai csatában; a nagysarlói csata folyamán 
 nevezték ki századossá. Buda visszavétele után katonai érdemrendet 
 kapott. Innen Mármaros megyébe rendelték, már mint őrnagyot, ahol 
 a 4-ik utászzászlóaljat alakitotta meg. 
 
 A szabadságharc leverése után orosz tisztek segitségével sikerült 
 a határig menekülnie. A szabadágharc katonái közül ő volt az első, aki 
 Prágay János alezredessel az Egyesült Államokba érkezett, 1849 december 
 9-én, Bostonban. Pair nap múlva New Yorkba mentek, hogy jelen legye- 
 nek Ujházy László és családja megérkezésénél. Segített Prágay János- 
 nak a magyar szabadságharcról irt könyve összeállításában, amelyet 1850 
 elején a Putnam cég adott ki s amely a legelső amerikai könyv lett 
 a magyar szabadságharcra vonatkozólag. 
 
 Prágay 1851 augusztusában Narciso Lopez forradalmár vezérrel, 
 mint a sereg rangban második főtisztje, Cubába ment, ahol pár napon 
 belül tragikus módon meghalt, Fornet pedig Gróf Wass Sámuellel, a 
 
132 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 magyar kormány volt diplomáciai megbízottjával, Molitor Gusztávval és 
 Juhos Gyulával Californiába ment. 
 
 1852-ben visszutazott Európába s Brüsszelben megesküdött meny- 
 asszonyával, akivel együtt tért vissza az Egyesült Államokba, ahol New 
 Jersey államban telepedett le. 
 
 A polgárháborúban, mint sok más magyar, ő is John C. Frémont 
 tábornok mellé került, mint utászőrnagy. Jefferson City, Mo., mellett 
 egy baleset következtében súlyosan megsérült s mikor felgyógyult, Halleck 
 tábornok New Jerseybe küldte, hogy ott szervezze meg a new jerseyi 
 22-ik önkéntes gyalogezredet. A rendeletnek eleget is tett, az uj ezred- 
 nek ö lett az első ezredese, amikor azonban az ezred egy hét múlva, 
 1862 szeptember 29-én Washingtonba indult, For.net nem ment vele, 
 mert valószinüleg sebesülése következtében nem volt többé alkalmas a 
 háborús szolgálatra. Magyarországon visszatérési engedélyt kapván, még 
 abban az esztendőben visszautazott s állami szolgálatba lépett. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 2, 19, 20, 47, 51, 106, 158, 208.) 
 FÜLÖP JÓZSEF 
 
 1851-ben a Prick József vezetése alatt álló emigráns csoporttal 
 került Chicagóba s mint altiszt vett részt a polgárháborúban. További 
 adataink nincsenek róla. 
 
 GAÁL SÁNDOR (1831—1912) 
 
 A Gyulai Gaál családból származott. 1831-ben született és a 
 szabadságharcban hadnagy volt, egyszer súlyosan meg is sebesült. Török 
 földre menekült és az olaszországi magyar légióban is harcolt. Mivel 
 megbiztatták, hogy ha visszatér hazájába, nem lesz bántódása, vissza- 
 ment Magyarországra, ahol azonban elfogták és közlegénynek besorozták 
 az osztrák hadseregbe. Később a lengyel forradalmárokhoz csatlakozott 
 és az oroszok fogságába került, akik kiszolgáltatták Ausztriának. Mivel 
 ekkor már Ausztria békülni akart Magyarországgal, azzal a feltétellel, 
 hogy elhagyja az országot, szabadon bocsátották. 
 
 Amikor az Egyesült Államokba ért, 1864-ben, a polgárháború már 
 tetőpontján állott. Azonnal szolgálatra jelentkezett, felvették s mindjárt 
 meg is sebesült. Major General Banks az első floridai lovasezred kapi- 
 tányává nevezte ki 1864 október 10-én, de már az év november 5-én 
 a barrancas-i, Fia., kórházban megirta lemondó levelét. Lemondásának 
 egyik oka az volt, hogy csak pár hónapja lévén az Egyesült Államok- 
 ban, angolul nem tudott, amire a csaknem tisztán amerikaiakból álló 
 ezredben feltétlenül szükség volt, a másik oka pedig sebesülése, amely 
 hosszabb időre képtelenné tette volna a szolgálatra. Rövid szolgálata 
 alatt Ruttkay Bélával, Mészáros Imrével és Rombauer Rolanddal volt 
 együtt az ezrednél. 
 
 A polgárháború után amerikai nőt vett feleségül és New Orleans- 
 ban telepedett meg. 1912 február 29-én halt meg és a Chalmette National 
 Cemeteryben temették el. 
 
 GALL SÁNDOR 
 
 1861 október 10-én állt be a new yorki ötödik lovasezredbe, ahol 
 nemsokára ^őrmester, majd hadnagy lett. A hanoveri, Pa., csatában, 1863 
 június 30-án egy golyó hatolt át a jobbszemén és agyán s azonnal 
 megölte. 38 évet élt. 
 
 (In Bibliography see: Number 202.) 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 133 
 
 GÁLFY-GÁLLIK ANDRÁS (1818—1885) 
 
 A szabadságharc kitörésekor Kassáin kereskedő volt. Honvédtiszt 
 lett, majd Amerikába került, ahol Cincinnatiban, O., telepedett meg. 
 1862 január 8-án állt be az 58-ik ohioi (Cincinnati), majdnem teljesen 
 német összetételű önkéntes gyalogezredbe, amelynek 1864 október 20-án 
 őrnagyává nevezték ki. Egy alkalommal csipőjén megsebesült. A polgár- 
 háború alatt a déliek elfogták a Chickasaw Bayou, Miss., melletti csa- 
 tában, de fogolycsere utján kiszabadult s azután a Mound City nevű 
 ágyunaszádon szolgált. A polgárháború után Bostonban orvosi diplomát 
 szerzett s először Bostonban, majd Cincinnatiban és Kansas Cityben 
 orvosi gyakorlatot folytatott. 1881-ben visszament Kassára s ott halt 
 meg 1885 májusában. Életrajza nyomtatásban is megjelent. Katonai 
 nyugdiját haláláig kapta Amerikából. 
 
 (In Bibliography see: Number 187.) 
 
 GERSTER ANTAL 
 
 Honvédfőhadnagy volt a magyar szabadságharcban. 1852-ben már 
 az Egyesült Államokban volt s egyike volt azoknak, akik 1852 májusában 
 közös nyilatkozatot adtak ki egy Szedlák nevű magyar emigráns Kos- 
 suthot támadó cikkére. A polgárháborúban John C. Frémont tábornok 
 hadosztályában volt mérnökkari tiszt, Asbóth Sándor tábornok mellett, 
 később Rosecrans és Grant tábornokok alatt harcolt. Nagybátyja volt 
 dr. Gerster Árpád new yorki orvosnak, aki hosszú ideig egyik legki- 
 magaslóbb alakja volt az amerikai magyarságnak. 1897-ben Californiá- 
 ban halt meg. 
 
 (In Bibliography see: Number 129.) 
 
 GRECHENEK GYÖRGY (1825—1862) 
 
 Honvédfőhadnagy, Kossuth hü kísérőinek egyike, aki vele volt 
 a törökországi száműzetés egész ideje alatt. Már 1850' februárjában 
 Asbóth Sándorral és a "Mississippi" több későbbi utasával együtt nyilat- 
 kozatot ir alá, amely szerint : "a kormányzó urat bármi körülmények 
 között követni akarják." A "Mississippién jött át az Egyesült Államokba. 
 Az utón is egyike volt azoknak a halálig hü tiszteknek, akik még a 
 tengeren is vigyáztak Kossuthra ugy, hogy éjszakánkint fölváltva kabin- 
 jainak ajtaja előtt aludtak. Amerikában, mint valóságos testőr, Németh 
 Józseffel, Kalapsza Jánossal s másokkal sokfelé elkisérte Kossuthot. Ott 
 volt Kossuthtal Washington sirjánál és a new englandi diadaluton is. 
 Amerikai életéről jóformán semmit sem tudunk, csak annyit, hogy New 
 Yorkban élt, miután előbb Asbóthtal Syracuseban dolgozott. 1861 június 
 21-én a New York melletti Staten Islandon állt a hadseregbe és kapi- 
 tánya lett a Sickies tábornok brigádjához tartozó 72-ik new yorki ön- 
 kéntes gyalogezrednek. 1862 május 5-én a williamsburgi, Va., csatában 
 súlyos csipőlövést kapott. Néhány nap múlva Washingtonba szállitották, 
 ahol a Harewood Hospitalban vették kezelés alál. Két nap múlva jobb 
 lábát le kellett vágni és 1862 május 17-én meghalt. 37 évet élt. Ő volt 
 az egyetlen a "Mississippi" utasai közül, aki életével törlesztette le adós- 
 ságát, amellyel az Egyesült Államoknak tartozott. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 8, 49, 53, 90, 162, 201, 202; Appendix 10.) 
 
 GROSSINGER KÁROLY 
 
 Honvédfőhadnagy, aki kezdettől fogva a menekülő Kossuth kör- 
 nyezetében volt. Kossuth maga állitott ki számára szolgálati bizonyít- 
 
134 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 ványt 1849 december 20-án Sumlában. Amerikába 1851 július másodikán 
 érkezett a new yorki kikötőbe, azzal a 47 emigránsból áilló csoporttal, 
 amely a "Devonshire" nevű hajóval érkezett az angliai Portsmouthból, 
 Zágonyi Károllyal, Danes Lajossal és másokkal együtt. Tagja volt annak 
 a dalárdának, amelyet az emigráns tisztek alakitottak. Később New 
 Orleansba, La., került s ott üzletvezetője lett a Dreyfus Dry Goods 
 Co.-nak. Polgárháborús pályafutásáról csak annyit tudunk, hogy mint 
 tiszt szolgált. 
 
 (In Bibliography see: Number 53; Appendix 10.) 
 
 HARASZTHY GÉZA 
 
 Sauk City, Wis., alapitójának, a californiai szőlőtermelés megindi- 
 tójának, a kalandos életű Haraszthy Ágostonnak legidősebb fia volt, aki 
 egy ideig Nicaraguában élt az apja mellett. Annapolisban, a tengerész- 
 tiszt képző iskolában is volt egy darabig, majd 1848-ban beállt az Egyesült 
 Államok rendes hadseregbe s négy évet szolgált. A polgárháború ki- 
 törése után a new yorki 18-ik önkéntes gyalogezredbe állt be, amelynek 
 később őrnagya lett, Kilpatrick tábornok alatt. Már százados volt, amikor 
 a Red River mellett elfogták egy véres harc után. Megszökött, de újra 
 elfogták és halálraítéltek. Campfort mellett akarták kivégezni, de az 
 utolsó órákban egy másik fogolyért kicserélték. A háború után Californiába 
 ment s gazdálkodni kezdett az apjáról maradt kis birtokon. Amikor 
 kitört a nicaraguai háború, odautazott, ahol mint ezredes, a lovasság 
 főparancsnoka lett. Ott maradt s ott is halt meg Corinto mellett, 1878-ban. 
 Nem nősült meg. 
 
 HAUSER FÜLÖP 
 
 Kapitány volt a polgárháborúban. További adataink nincsenek 
 róla. 
 
 HILLEBRANDT HUGÓ (1832—1896) 
 
 Délmagyarországon született 1832-ben. Katonai iskolába járt és 
 hadnagy lett az 1848-as honvédseregben. Törökországba került s át- 
 jővén az Egyesült Államokba, az itteni partmérő (coast survey) szol- 
 gálatban kapott alkalmazást. Az olasz szabadságharc kitörésekor Garibaldi 
 seregébe állt s résztvett mindkét sziciliai hadjáratában. Garibaldi mellett 
 maradt mindaddig, amig a győzelmes sereg bevonult Rómába. 1860 telén 
 tért vissza az Egyesült Államokba, ahol a Fort Sumter bombázása után 
 a Garibaldi Guard (a későbbi 39-ik new yorki önkéntes gyalogezred) 
 hadnagya lett. 1861 szeptember 10-én kapitánnyá, majd 1862 június 19-én 
 őrnaggyá nevezték ki ugyanabban az ezredben. Résztvett a gettysburgi 
 csatában, amelyben meg is sebesült, ugy hogy sebei miatt 1863 december 
 10-én meg kellett válnia a katonai szolgálattól. Amúgy is beteges volt, 
 mert az 1863-as hadjárat novemberében, amikor napokat és éjszakákat 
 minden védelem nélkül jeges esőben kellett tölteniök, megbetegedett. 
 
 1864 február 2-án mint századost a veterán tartalék hadtesthez 
 osztották be, Washingtonban. Itt élt 1866-ig, amikor North Carolinába 
 rendelték, a felszabadult négerek ügyeit intéző hivatalnak vezetése cél- 
 jából. Itt dolgozott 1868 januárjáig, amikor a hivatalt megszüntették. 
 A sokszor terhes kötelességekkel járó hivatalt mindenkinek teljes meg- 
 elégedésére töltötte be. 
 
 1868-ban Grant elnök az Egyesült Államok Kréta szigeti konzulává 
 nevezte ki, Candia székhellyel. Itt megnősült, az ottani osztrák konzul 
 
LINCOLN MAGYAR, HŐSEI 135 
 
 leányát vévén feleségül. 1874-ig maradt itt, amikor a konzulátust saját 
 ajánlatára megszüntették. 
 
 Hillebrandt őrnagy a bull runi, cross keysi, gettysburgi, north 
 annai és más csatákban vett részt s harcolt Bristow Station, Po River 
 és Mine Run mellett is. A buli runi és gettysburgi csatákban meg is 
 sebesült. 
 
 1896 április 7-én halt meg Brooklynban, N. Y., régi barátjának, 
 Robert Avery nyugalmazott tábornoknak 98 Second Place alatti lakásán. 
 64 évet élt. 
 
 (In Bibliography see: Number 142.) 
 
 HOCHLEITNER KÁROLY 
 
 Kapitánya volt a 45-ik new yorki önkéntes gyalogezrednek, de már 
 1862 szeptember 12-én leszerelt. További adataink nincsenek róla. 
 
 JEKELFALUSSY SÁNDOR 
 
 Született 1831-ben, mint a régi jekelfalvi és margitfalvi Jekelfalussy 
 család tagja. Honvédtiszt volt 1848-ban és Amerikába a Prick József 
 által vezetett csoporttal került. A csoport több tagjával együtt Chicago- 
 ban telepedett meg, mert az Ujházy-féle uj budai telepre igyekezve, csak 
 odáig tudtak eljutni. 1853-ban rövid ideig Reményi Antallal, Reményi 
 Edének, a nagy hegedűművésznek fivérével tagja volt annak a kormány- 
 expediciónak, amely Stephens tábornok vezetésével a St. Paul, Minn., 
 és Puget Sound közötti területet kutatta fel. Peoria, 111. -ban állott be 
 az amerikai hadseregbe 1861 június 29-én és hadnagya lett a 24-ik 
 illinoisi ezrednek, amelyet Mihalótzy Géza vezetett, mint ezredes. 1864 
 augusztus 6-án szerelt le. Fennmaradt egy levele, amelyet a Jasper, 
 Tenn., melletti táborban irt, 1862 június 22-én mint főhadnagy, Mihalótzy 
 ezredeshez. Minden ezred parancsot kapott, hogy a táborukban rejtőz- 
 ködő szökevény rabszolgákat el kell fogni és ki kell szolgáltatni. Jekel- 
 falussy kijelentette, hogy ő ilyen parancsot nem teljesithet, mert az 
 ellenkezik elveivel és önérzetével. Ezért bejelenti tiszti rangjáról való 
 lemondását és hadseregből való távozását. A lemondást azonban aligha 
 érvényesítették, mert Jekelfalussy még két esztendig szolgált. 
 
 1872-ben régi barátjával, emigráns és polgárháborús tiszttársával, 
 Langenfeld Ferenccel együtt a chicagói postahivatal tisztviselője lett. 
 
 (In Bibliography see: Number 210.) 
 
 KAPUS VILMOS 
 
 1833-ban született. Főhadnagya volt a Washington Territory első 
 gyalogezredének. 1862 szeptember 20-án állt be Fort Vancouver erődben 
 és 1865 november 30-án szerelt le. T. C. English őrnagy, a portiandi, 
 Ore., toborzó iroda vezetője által kiállított bizonyítvány szerint nagy- 
 műveltségű, rendkívül gyakorlati érzékű, energikus tiszt volt, aki sokkal 
 fölötte állott a vele egy rangban levő tiszteknek. 
 
 KELEMEN SÁNDOR 
 
 1851 tavaszán érkezett az iowai Davenportba, ahol mint munkás- 
 ember dolgozott. Mint a polgárháború katonája, megsebesült és 1863-ban 
 az illinoisi Rock Islandon belehalt sérüléseibe. 
 
 KEMÉNYFFY JÓZSEF 
 
 Honvédfőhadnagv volt s már 1852-ben New Yorkban találjuk, ahol 
 ő is aláirta a Szedlak-féle Kossuth ellenes cikk cáfolatát. A polgár- 
 
136 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 háborúban John C. Fremont tábornok egyik adjutánsa lett. A háború 
 után megnősült és aranykeret készítéssel foglalkozott New Yorkban. 
 (In Bibliography see: Number 129.) 
 
 KISS JÓZSEF 
 
 1864 január 4-én állott be a 24-ik illinoisi önkéntes ezredbe Chicago- 
 ban, amelynek Mihalótzy Géza volt az ezredese. Mint közvitéz harcolt 
 és szerelt le 1865 július 31-én. 
 
 KNEFLER FRIGYES (1834—1901) 
 
 Aradon született 1834 április 12-én. Apja, akinek neve Knöpfler 
 volt, orvosi gyakorlatot folytatott. Mint fiatal fiu, egy ideig Bécsben 
 járt iskolába, de 15 éves alig volt, amikor a szabadságharcban honvédnek 
 állott be. Mivel apja is résztvett a háborúban, az egész családnak mene- 
 külni kellett. 1850-ben kerültek Amerikába, ahol először New Yorkban 
 állapodtak meg. A fiatal Knefler itt megtanulta a hajóács mesterséget 
 és mint famunkás dolgozott akkor is, amikor a család Indianapolisba 
 költözött. Munkája mellett jogot tanult Jonathan W. Gordon ügyvédi 
 irodájában. Rövidesen Ripley County elértjének irodájában került, majd 
 John C. New, Marion County clerkje vette maga mellé irodájába. 
 
 Itt dolgozott, amikor Fort Sumter bombázása megtörtént. Azonnal 
 otthagyta hivatalát és 1861 április 15-én mint közlegény beállt a 11-ik 
 indianai önkéntes ezredbe, amelynek nagyon rövid idő alatt kapitánya 
 lett. Ekkor 27 éves volt. A tűzkeresztséget a Romney, Va., melletti 
 csatában nyerte el. 
 
 Amikor Lew Wallace, a "Ben Hur" cimü vilálghirü bibliai tárgyú 
 regény irója megkapta tábornoki kinevezését, többek ajánlatára Kneflert 
 vette maga mellé adjutánsul. Wallace mellett maradt addig, amig meg 
 nem szervezték a 79-ik indianai önkéntes gyalogezredet, amelynek ez- 
 redese lett. 1862 augusztus 27-én ebben a minőségben szolgált egészen 
 a háború végéig, amikor érdemes szolgálatára való tekintettel 1865 március 
 13-án cimzetes (Brevet) brigadéros-tábornokká nevezték ki. 
 
 A polgárháborúban egész brigádot vezényelt a nashvillei, Tenn., 
 chattanoogai és franklini csatákban, Woods tábornok hadosztályában. 
 Különösen fontos szerepe volt a Missionary Ridge-i (hegynyereg) csatá- 
 ban, amelyben saját ezrede mellett a 86-ik indianai ezredet is vezette. 
 Ő volt az első tiszt, aki feljutott a hegygerinc tetejére. A csata tör- 
 ténetét, teljesen személytelenül, hosszabb tanulmányban irta meg. 
 
 Eli F. Ritter kapitány, a 79-ik indianai ezred adjutánsa, aki évekig 
 Knefler mellett volt, ugy irja le ezredesét, mint aki valósággal rend- 
 kívülit tudott produkálni a katonai gyakorlatok és fegyelem terén. Eleinte 
 épenséggel nem volt népszerű katonái előtt, akik majdnem mind fegye- 
 lemhez nem szokott farmerfiuk voltak. Amikor azonban az ezred leg- 
 először került tűzbe s a katonák maguk tapasztalták ezredesük higgadt- 
 ságát a legnagyobb veszedelemben is és látták, hogy hogyan törődik 
 minden egyes emberével, az idegenkedés a legnagyobb ragaszkodássá 
 változott. Knefler mindig készen állott, hogy katonáival a legnagyobb 
 nehézségeket is teljes mértékben megossza. Sem a saját táborán kivül, 
 sem házban nem aludt soha és emberei számára mindig a legjobb szál- 
 lást, a legjobb, ellátást harcolta ki. Az egész hadtestben ugy ismerték, 
 mint a legszigorúbb fegyelmet tartó parancsnokot. Katonai rekordja az 
 egész háborún keresztül foltnélküli, tökéletes volt. 
 
 A háború után ügyvédi gyakorlatot folytatott Indianapolisban, mint 
 John Hanna volt U. S. kerületi ügyész társa. Hayes elnök a kerület 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 137 
 
 katonai nyugdijhivatalának vezetőjévé nevezte ki s ebben a minőségében 
 nyolc esztendeig dolgozott. Ezután elnöke lett a katonák és tengerészek 
 emlékmüvét létrehozó bizottságnak s attól kezdve minden igyekezetét 
 ennek a célnak szentelte. 1901 június 14-én halt meg Indianapolisban, 
 1224 East Washington Street alatti otthonában. 67 évet élt. 
 
 Halála őszinte gyászt jelentett az egész város számára, amelynek 
 lapjai vezércikkekben búcsúztatták el az egykori magyar honvédfiut. 
 Az "Indianapolis Journal" igy irt : 
 
 "A legelsők között volt, akik fegyvert fogtak a polgárháborúban. 
 Bárhová rendelték, hűségesen és fáradhatatlanul dolgozott, mert már 
 Európában megtanulta, hogy hogyan tegye hasznossá magát a legnagyobb 
 mértékben. Ez az odaadása csak növekedett fogadott hazája iránt érzett 
 hűsége által. A háborúban töltött négy esztendő alatt, amikor mindenütt 
 kiválóan állta meg a helyét, megnyerte alantasainak nagyrabecsülését és 
 feljebbvalóinak bizalmát. Soha nálánál jobb, vitézebb katona nem for- 
 gatta a kardot. Amikor meghalt, nem maradt utána senki, aki hivebb 
 amerikai és jobb polgár lenne minden polgári kötelesség teljesitésében, 
 mint amilyen Knefler tábornok volt." 
 
 (In Bibliography see: Numbers 63, 66, 74, 75, 86, 217, 219, 223; Appendix 7.) 
 
 KOMPOLTI 
 
 A Jókai Mór, Rákosi Viktor és Bródy Sándor által kiadott nagy 
 képes diszmunkában: "1848, a magyar szabadságharc képekben" (Buda- 
 pest, 1898) van egy kép, amely egy fából faragott kelyhet ábrázol. A 
 kelyhet egy Kompolti nevű honvédtiszt faragta azokban az esztendőkben, 
 amelyeket mint az osztrákok rabja, az aradi várban töltött. Majdnem 
 bizonyos, hogy ez a Kompolti azonos azzal a Kompoltival (a kereszt- 
 nevét egyiknek sem sikerült felfedezni), aki valamikor az ötvenes évek 
 végén az iowai Uj Budára került, ott benső barátja lett a nálánál jóval 
 fiatalabb Pomutz Györgynek, akivel azután együtt indult el, hogy az 
 amerikai polgárháború kitörése után beálljon az amerikai hadseregbe. 
 
 A fönnmaradt amerikai adatok szerint Kompolti őrnagy volt a 
 magyar szabadságharcban és hét esztendőn keresztül láncokba vert rabja 
 volt valamelyik osztrák börtönnek. Az összeláncolt lábakkal való lép- 
 kedést ugy megszokta, hogy Amerikában is nehezen tudott járni. Mivel 
 idősebb ember volt, aki szivgörcsöket is kapott, nem vették fel az ame- 
 rikai hadseregbe, de mivel Pomutztól nem akart elválni, amikor Pomutz 
 a 15-ik iowai ezred adjutánsa lett megengedték neki, hogy polgári minő- 
 ségben barátja mellett maradjon. 
 
 A két hü barát mindenét megosztotta egymással, annyira, hogy a 
 táborban is egy takaró alatt aludtak a szabad ég alatt. Mivel legtöbb- 
 ször nem valami elsőrendű pihenést adott a vizes és zsombékos föld, 
 azután az éjszakai alvást a sok német tiszt kutyái is számtalanszor meg- 
 szakították, a két barát abban állapodott meg, hogy amelyik fölébred, 
 oldalba löki a másikat és fölébreszti, mire mindketten rágyújtanak hossz- 
 száru pipájukra és pipáznak addig, amig megint sikerül elaludni. 
 
 A shiloh-i csata után, amikor az idő hirtelen megváltozott, a ka- 
 tonák csak ugy jutottak vizhez, hogy leástak pár lábnyira a földbe. 
 Ettől a viztől azután nagvon sokan vérhast kaptak, ami ellen Pomutz 
 és Kompolti a valószinüleg általuk kitalált s általuk elnevezett "Gari- 
 baldi tea" bőséges fogyasztásával védekezett. A nevezetes tea nem volt 
 egyéb, mint forróviz, barna cukor és bőséges "komisz" whiskey keveréke. 
 
 Kompolti elsőrendű utászmérnök volt s valószinüleg ő készítette 
 azokat az erőditési terveket, amelyeket Pomutz nyújtott be s amelyekért 
 sok dicséretet kapott. 
 
138 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 1862 augusztusában Tennessee államban, Bolivar mellett táborozott 
 az ezred, ahová Ross tábornoki hadosztályának megerősítése céljából ren- 
 delték. Ross tábornok Kompoltit bizta meg, hogy terepszemlét tartson 
 s annak alapján erődítési terveket készítsen. Többedmagával, távol az 
 ezredtől, ezt a munkát végezte, amikor a déliek rajta ütöttek a kis 
 csapaton. Társainak egytől egyig sikerült megugrani, Kompolti azonban 
 hibás lábaival nem tudta követni őket. 
 
 Elfogták s mivel szerencsétlenségére, nem lévén katonai jellege, 
 polgári ruhában volt, ráfogták, hogy kém. Angolul jóformán semmitsem 
 tudott s így képtelen volt elmagyarázni, hogy mi járatban volt a ka- 
 tonákkal. Kegyetlenül megbotozva, több mértföldnyire ezredétől, ellen- 
 séges területen kilökték a szabad ég alá. 
 
 Az öreg katona megfordult s elindult, hogy visszamenjen az egyet- 
 len otthonba, amelyet Amerikában ismert, a messzi Iowában levő Uj 
 Budán. Többnyire zöld kukoricán és azon élt, amit az utmenti szegény 
 négerektől kapott. Gyakran nagy kutyák támadták meg, amelyek ellen 
 egy hatalmas doronggal védekezett, amit ugy forgatott, mint egy kardot. 
 Lábai gyöngesége dacára hatalmas erejű ember volt és elsőrendű vívó, 
 aki ennek köszönhette, hogy a kutyák szét nem tépték. 
 
 így jutott el a Salt River kiszáradt medréhez Missouriban, amely 
 már nincs messze az iowai határtól. Inkább halott volt már, mint élő 
 s ott valahol az ut mentén összeroskadt, várva a halált. 
 
 Véletlen szerencsére egy Bechtold nevű német, aki az iowai Decatur 
 megyében (Uj Buda megyéje) kereskedő volt (később egy német lap 
 szerkesztője lett Omahában), arra hajtott kocsijával s meglátta az ut 
 mentén levő rongytömeget. Leszállt, s mikor látta, hogy ember, nagy 
 küzködéssel szekerére emelte a nehéz idegent. Valahogy magához téritette 
 s németül kezdett beszélni hozzá. Nagy meglepetésére ekkor ismerte föl 
 Kompolti, akivel már a háború előtt gyakran találkozott. 
 
 Az öreg vitéz rendbe jött s mivel tanult mérnökember volt, össze- 
 köttetésbe került egy vállalattal, amely Colorado hegyei között végeztetett 
 kutatásokat. Kompolti társ lett a vállalatban s Coloradoba ment, ahol 
 egyes adatok szerint igen értékes felfedezéseket tett. Ott érte utói a 
 halál : egy mély sziklahasadékba zuhant, még pedig, mint mondogatták, 
 nem is véletlenül, hanem társai segitettek a lezuhanásban, hogy az értékes 
 felfedezéseken ne kelljen osztozni vele. 
 
 Csontjai talán ma is ott fehérlenek valamelyik coloradói hegy- 
 szakadékban. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 16, 81.) 
 
 KORPONAY GÁBOR 
 
 Valószínűleg a régi szepesmegyei komonkai Korponay család tagja. 
 1809-ben született Kassán vagy környékén. Az 1840-es évek elején, talán 
 még előbb került az Egyesült Államokba, ahol hires "polka" táncos lett. 
 1844-ben a pesti Honderű igy ir róla: "A pokoltánc, mint külföldi lapok 
 irják, nem elégedett meg európai diadalaival, hanem átúszott Észak 
 Amerikába is, hol például New Yorkban most a legdivatosabb tánc s 
 íőmestere egy Korponay nevű magyar. Ladyk és gentlemenek — igy 
 ir az 'Egyesült Státusok Futárja' cimü lap — sietnek Korponay úrhoz, 
 hogy a pokolbetegséget magukba beolthassák." 
 
 Hogy ez a táncos Korponay azonos azzal a Korponayval, aki 
 1846-ban kapitány volt a mexikói háborúban és a polgárháborúban a 
 28-ik pennsylvaniai önkéntes ezred ezredese lett, bizonyitja az "Illinois 
 State Register" cimü springfieldi, 111., lap 1849 augusztus 27-i száma, 
 amely elmondja, hogy G. D. Korponay, a hires polka táncos, aki a 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 139 
 
 mexikói háborúban az egyik missourii lovasezred tisztje volt, Európába 
 indult a "Cambria" nevű hajón, hogy hazája szabadságharcában részt 
 vegyen. Igazolja saját, 1862 szeptember 6-án kelt levele is, amelyben 
 polgárháborús rekordja mellett mexikói szolgálatára is hivatkozik. A 
 mexikói háborúban a missourii harmadik önkéntes lovasezred kapitánya 
 volt. 
 
 Egyes adatok szerint Korponay a west pointi katonai akadémián 
 katonai taktikát tanitott volna (Kende I. 39), ott azonban erről nem 
 tudnak. Egy iskolában valóban tanitott Korponay, ez azonban egy kis 
 magán fiúiskola volt St. Louisban, amelyet egy A. J. Dorn nevű őr- 
 nagy vezetett. A fiatal fiuknak valami katonai oktatást is adtak és 
 Korponay, aki jónevü ember volt, vivni tanitotta a fiukat. 
 
 Itt legkedvesebb tanítványa volt a kilenc vagy tiz éves George 
 Dashiell Bayard, aki később, 27 éves korában mint brigadéros tábornok 
 esett el Fredericksburg, Va., mellett, 1862 december 14-én. A fiu, aki 
 két esztendig volt ebben a magániskolában, nem felejtette el vivómesterét, 
 akivel igen szerették egymást. Mikor 1849-ben megtudta, hogy volt tani- 
 tója Magyarországra igyekszik, levelet irt neki az akkor 14 éves fiu 
 és könyörögve kérte, hogy vigye el Magyarországra és engedje meg, 
 hogy ott mellette legyen. Választ azonban nem kapott, mert Korponay 
 akkor már valószínűleg elutazott. A Bayard fiu Korponay hatása alatt 
 határozta el, hogy katona lesz s később el is végezte a west pointi 
 akadémiát. 
 
 Amikor Korponay Magyarországra indult, már hetek óta vége volt 
 a szabadságharcnak s igy abban nem vehetett részt. Valószínűleg 1850-ben, 
 számos emigránssal együtt, visszakerült az Egyesült Államokba, ahol 
 Philadelphiában telepedett meg. Amikor 1851 karácsonya előtt Phila- 
 delphia városa is készülődött Kossuth fogadására, a városi tanács nevé- 
 ben Gilpin polgármester Korponayt bizta meg, hogy tolmácsolja Kossuth 
 előtt a városi tanács hivatalos meghívását. Kossuth egyetlen .amerikai 
 karácsonyát, 1851-ben, Philadelphiában töltötte. 
 
 Korponay nem sokkal ezután az amerikai kormánybiróságok keleti 
 kerületének tolmácsa lett Philadelphiában. 1858 március 28-án innen irt 
 egy levelet J. j. Crittenden igazságügyminiszternek, aki azelőtt Kentucky 
 állam kormányzója és szenátora volt, amelyben az eljövendő harc esetére 
 (a készülő polgárháborúra gondolt) száz válogatott vitézt ajánl fel a 
 hadsereg részére. 
 
 52 esztendős volt, amikor mint alezredes 1861 június 28-án a 28-ik 
 pennsylvaniai önkéntes gyalogezred tisztje lett. 1862 április 25-én ezre- 
 dessé nevezték ki, de még abban az évben, szeptember 30-án meg 
 kellett válnia az aktiv katonai szolgálattól, súlyos vesebaja miatt. 1863 
 március 26-án végleges elbocsátót kapott, amit már betegeskedése kez- 
 detén ő maga kért. 
 
 Életének további adatait nem ismerjük. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 3, 13, 17, 72, 88, 112, 114, 204, 220; Appendix 2.) 
 
 KOVÁCS GUSZTÁV 
 
 Főhadnagy volt 1848-ban és a Prick József által vezetett csoport- 
 tal került Amerikába. A csoporttal Chicagóig ment, de mig legtöbben 
 ott maradtak, ő tovább ment útjuk eredeti céljáig, az iowai Uj Budáig, 
 ahol segített Ujházv László fatörzsekből készült házát megépíteni. Az 
 Ujházy család tagjaival, Pomutz Györggyel és még egypár, már akkor 
 ott levő magvarral aláirta azt az "alapítási okiratot", amelyet az uj ház 
 egyik szögletebe beépítettek. Uj Budáról Cincinnatiba került, ahol egy 
 ideig füszerkereskedése volt, majd visszament Chicagóba és ott 1861 
 
140 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 Junius 22-én beállt a 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezredbe, amelynek 
 kapitánya lett. 
 
 1862 június 12-én a tennesseei Jasper mellett súlyos sebet kapott, 
 amelyből nem is gyógyult ki teljesen, ugy hogy 1863 január 19-én, mint 
 cimzetes (Brevet) őrnagy, megvált az aktiv katonai szolgálattól. 1871-ben 
 visszament Magyarországra, ahol Békés Gyulán (Pomutz György szülő- 
 városában) református tanitó lett. Ott halt meg 1874-ben. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 193, 210.) 
 
 KOVÁCS ISTVÁN 
 
 Katonai pályafutását mint osztrák tiszt kezdte, de 1848-ban honvéd 
 tiszt lett s őrnagyságig emelkedett. Világos után török földre menekült 
 és mindvégig Kossuth környezetében maradt, feleségével együtt, aki vele 
 jött a '•Mississippin" az Egyesült Államokba. Az amerikai polgárháború- 
 ban a new yorki 54-ik önkéntes gyalogezred őrnagya volt, Kozlay Jenő 
 ezredes mellett. Az ezredet más néven a "fekete vadászok" ezredének 
 nevezték. Különösen a második buli runi, Va., csatában tüntette ki 
 magáit. Koltes ezredes halála után brigádparancsnok lett. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 10, 82, 129, 162, 201, 219; Appendix 10.) 
 
 KOZLAY JENŐ (1827—1883) 
 
 Magyarországi életének adatait nem ismerjük, csak annyit tudunk 
 róla, hogy valószinüleg élelmezési tiszt volt az 1848-as szabadságharcban. 
 Az amerikai hadseregbe 1861 október 16-án állt be, az akkor szervezett 
 54-ik new yorki önkéntes gyalogezredbe (fekete vadászok), amelynek 
 1864 március 19-én ezredese lett. Leginkább Sigel tábornok hadtestében 
 szolgált. Nagy érdemeket szerzett azoknak a visszaéléseknek leleplezésé- 
 ben, amelyeket ezredének .egyes magasabb rangú tisztjei követtek el. 
 Nagyműveltségű ember és kitűnő tiszt volt, akit érdemes szolgálataira 
 való tekintettel 1865 március 13-án tiszteletbeli (Brevet) brigadéros- 
 tábornokká neveztek ki. 1866 április 14-én szerelt le. A háború után 
 Brooklynban, N. Y., városi mérnök lett s más városi állásokat is töl- 
 tött be. Mint mérnök dolgozott a brooklyni magasvasut (Elevated Rail- 
 road) épitésénél is. 1883 április elsején halt meg Brooklynban, 498 Kent 
 Avenue alatti otthonában. 56 esztendőt élt. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 63, 82, 95, 141, 202, 219.) 
 
 KUNÉ GYULA 
 
 1831-ben született a biharmegyei Belényesen és 17 esztendős korá- 
 ban már magyar honvéd volt. A honvédek nélkülözéseire vonatkozólag 
 megjegyzi^ emlékirataiban, hogy egész szolgálata alatt még csak nem 
 ™l at ° t1: sátrat s a iegrosszabb időben is szabad ég alatt kellett tanvázniok. 
 Először a Bánátban szolgált, mint nemzetőr, majd Bem tábornok' erdélyi 
 hadseregében, mint az Ihász őrnagy parancsnoksága alatt álló 55-ik zászló- 
 alj őrmestere. Részvett a piskii és vöröstoronvi csatákban s ez utóbbi- 
 ban tanúsított vitézségéért katonai érdemjellef tüntették ki. A magyar 
 sereget azonban keresztülszoritották a vöröstoronyi szorosan, oláh terü- 
 letre, amely akkor Törökországhoz tartozott. 
 
 Bem^ tábornokkal együtt került Viddinbe, ahol Bemmel és több 
 mas emigránssal együtt kényszerből mohammedánná lett. Viddinből rövid 
 időre Sumlaba mentek. Innen az egyik csoport Kossuthtal a kisázsiai 
 Kutaniaba ment, a másik Bemmel a szíriai Aleppoba. Kuné az utóbbi 
 csoporttal ment. 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 141 
 
 Aleppoban egy ideig résztvett a lázadó arab törzsek elleni harcok- 
 ban, ahol Bem nemsokára meghalt. Kuné, aki akkor csak húsz éves 
 volt, Emin pasának, a sziriai kormányzónak szolgálataiba lépett, akinek 
 székhelye Damascusban volt. Ez az Emin pasa sógora volt Abdul Medsid 
 szultánnak. Az Aleppotól Damascusig vezető 250 mértföldnyi utat két 
 hét alatt tették meg lóháton a sziriai sivatagon keresztül. Damascusban 
 már több magyar emigránst talált, akik azonban cseppet sem voltak 
 elragadtatva helyzetüktől. 
 
 A kormányzó Kunét, aki ekkor mohamedánnak számitott, magával 
 akarta vinni a hedjazi zarándokúira, Mekka és Medina szent földjére, 
 ahol az a kilátás kecsegtette, hogy eredeti forrásánál ihatik a szent 
 Zam Zam vizből, nem ugy mint eddig, amikor egy-egy visszatért za- 
 rándok néha csak egy korty poshadt szent vizzel kinálta meg a fiatal 
 magyart. 
 
 Az ut azonban elmaradt. Kuné hónapokat töltött Damascusban 
 teljesen tétlenül. Közben leveleket kapott Aleppoból, az ott maradt 
 magyaroktól. A levelekből megtudta, hogy Kossuthot el fogják bocsátani 
 kutahiai internáltságából s hogy a többi magyar is mind elbocsátásért 
 folyamodott, köztük Kmetty tábornok is, Kuné jótevője. Erre megkérte 
 a kormányzót, hogy engedje visszamenni Aleppoba, amibe az, megle- 
 petésére, rögtön beleegyezett. 
 
 Aleppoba visszaérkezve, a magyarok közül már csak Kmetty tá- 
 bornokot és Thoult István kapitányt és feleségét találta ott. Kmetty 
 nem vállalkozott az amerikai útra s igy a csoportban, amely lóháton 
 Tripoliszba indult, csak három magyar volt : Thoult kapitány a feleségé- 
 vel és Kuné. (Thoulték Amerikában Bostonba kerültek és a Stearns 
 féle "magyar klub" kedvelt tagjai lettek s később visszatértek Magyar- 
 országra. Kossuth neki adott sajátkezű ajánlólevelét a washingtoni 
 Library of Congressben őrzik.) 
 
 Tripoliszból Beyroutba mentek, ahonnét Thoulték Amerikába in- 
 dultak, Kuné azonban átment Alexandriába s onnan egy kis angol teher- 
 hajón két heti utazás után az angliai Bristolba ért. Onnan Londonba 
 ment és a "Cornelius Grinnell" nevű hajón, négy heti óceáni utazás 
 után 1852 május 1-én érkezett New Yorkba, amikor Kossuth amerikai 
 tartózkodása már a vége felé járt. 
 
 Kossuth két izben is adott neki Írásbeli igazolványt. Az első 1851 
 március 1-én kelt Kutahiában, a második 1852 június 26-án New Yorkban. 
 
 Kuné New Yorkból Hartford, Conn., ment, majd Springfieldre, 
 Mass., de végül is 1855-ben Chicagóban állapodott meg, ahol 24 óra 
 leforgása alatt állást kapott a Marine Bankban, amelynek elnöke, Jonathan 
 Young Scammon, nagy barátja volt a magyar emigránsoknak. Charles 
 nevű fiát Prick József, a volt torontálmegyei aljegyző tanította, aki 
 pár évvel azelőtt egy nagy csoport emigránst vezetett Chicagóba. Itt 
 találkozott Koszta Márton volt magyar tiszttel is, aki két évvel azelőtt, 
 mint a világhírű Koszta eset hőse, majdnem oka lett egy, az Egyesült 
 Államok és Ausztria közötti háborúnak. 
 
 1860-ban az állami szenátus hivatalnokává nevezték ki s igy bele- 
 sodródott a politikai életbe. Mint másod-delegátus, résztvett azon a 
 republikánus pártkonvención, amely 1860 május 10-én Lincoln Ábrahámot 
 jelölte az Egyesült Államok elnökéül. A párt a konvenció után Indiana 
 "államba küldte Kunét, ahol németül és angolul beszélt Lincoln mellett. 
 Lincoln elnökkel több izben találkozott és beszélt, ugy Springfielden, 
 111., mint Washingtonban. 
 
 1861 május 11-én egy német tiszttel együtt megkezdte a 24-ik 
 illinoisi önkéntes gyalogezred szervezését, amelynek őrnagya lett. Ebbe 
 az ezredbe olvadt bele ugyanakkor a Mihalotzy Géza által szervezett 
 
142 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 "Lincoln Riflemen"'' zászlóalj. Amerikai katonai pályafutása rövid volt, 
 mert már ugyanazon év október 31-én lemondott tiszti rangjáról. Ez 
 idő alatt azonban többször volt együtt U. S. Grant tábornokkal, az 
 Egyesült Államok későbbi elnökével, aki egy alkalommal két órás lovag- 
 lásra hivta. A lovaglás alatt csaknem állandóan az 1848-as szabadság- 
 harcról beszélgettek. 
 
 1863-ban a chicagói Board of Trade hivatalnoka lett s ugyanakkor 
 munkatársa volt a Chicago Evening Journalnak, a , városi tanács pedig 
 city assessornak választotta meg a South Side-ra. 
 
 1869-ben ment vissza először Magyarországra, ahol azontúl gyak- 
 ran megfordult. A porosz-francia háború alatt a Chicago Tribune hadi- 
 tudósítója volt, 1872-ben pedig a bécsi világkiállítás egy részét bérelte 
 ki s ott amerikai éttermet nyitott, ez a vállalkozása azonban nagy vesz- 
 teséggel végződött. Chicago visszakerülve, a Board of Trade hivatalnoka 
 maradt. Emlékiratait 1911-ben adta ki először angolul, azután magyarul is. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 91, 103, 210.) 
 
 LANG HENRIK 
 
 Mint ^ hadnagy szolgált a polgárháborúban. Később visszament 
 Magyarországra és nyugdiját haláláig ott kapta. 
 
 LANGENFELD FERENC 
 
 1861 július 8-án állt be Chicagóban a "Lincoln puskások" közé, 
 amelyből 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezred lett. Először őrmester volt, 
 később hadnagy és főhadnagy. A háború után Jekelfalussy Sándorral 
 a chicagói posta hivatalnoka lett. A helyi lapokban számos cikke 
 jelent meg. 
 
 (In Bibliography see: Number 210.) 
 
 LANGER IGNÁC DR. (1800—1879) 
 
 Aradon született, a magyar szabadságharcban honvéd törzsorvos 
 volt, Amerikába valószínűleg New Orleanson keresztül került 1850 január- 
 jában. Az iowai Uj Budán élt egy ideig, azután Davenportban, ahol 
 egy 200 akeres farmon próbált gazdálkodni. A polgárháborúban a potomaci 
 hadtest egyik ^orvosa volt és kiváló szolgálataiért számos elismerést kapott. 
 A háború után egy ideig Bécsben élt, majd visszament szülővárosába, 
 Aradra s ott halt meg, 1879 április 2-án, 79 esztendős korában. 
 
 LUDVIGH ELEK 
 
 ( Apja Ludvigh János, kormánybiztos volt a magvar szabadságharc- 
 ban, ő pedig mint fiatal hadnagy harcolt a honvédseregben. A fegv- 
 verletétel után apjával együtt külföldre ment, ahol Brüsszelben teleped- 
 tek meg és csipkekereskedést nyitottak. Mivel az üzlet jól ment, apja 
 New Yorkba küldte, hogy ott fióküzletet nyisson. Ludvigh Elek jómódú 
 ember lett, aki emigráns barátaival, Rózsafy Mátvással és másokkal sürün 
 levelezett és találkozott és eljárt az 1865-ben * alakult Magvar Egylet 
 gyűléseire. A polgárháborúban lovassági önkéntes volt. 1895-be'n halt meg 
 New Yorkban, özvegyét és három gvermekét hagvva hátra. Egvik fia, 
 János, ügyvéd és az egyik legnagyobb filmvállalat, a Famous Players 
 penztarnoka lett és 1926-ban elnöke volt a new vorki Kossuth szobor 
 bizottságnak. 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 143 
 
 LÜLLEY EMMANUEL (1807—1895) 
 
 A szabadságharcban kémszolgálatokat teljesített s utána az emig- 
 ránsokkal együtt török földre került. Kossuthot követte Kutahiába, de 
 mivel még Sumlában sokat volt együtt Kossuth ellenségeivel, különösen 
 Szőllősyvel, aki később egy Kossuth ellenes könyvet adott ki és egy 
 Jazmadzsi nevű osztrák ügynökkel, aki meg akarta gyilkoltatni Kos- 
 suthot, az emigránsok az osztrákok kémjének tartották. Felesége és öt 
 gyermeke is vele volt Kutahiában s az egész család Kossuthtal együtt 
 ment át Amerikába a "Mississippién. 
 
 Az amerikai polgárháborúban őrnagy lett és Burnside tábornok 
 igazolványa szerint jó szolgálatokat tett, utána pedig az igazságügy- 
 minisztérium ''secret service" osztályában volt alkalmazva. Mint ilyen 
 ment nyugdijba. 88 esztendős korában, 1895 októberében halt meg 
 Washingtonban. Az ágyban pipázva, ágyneműje meggyulladt s halálos 
 égési sebeket szenvedett. Kilenc gyermeke volt. Egy unokája és több 
 leszármazottja ma is él Washingtonban. Egyik dédunokája, Lülley Károly, 
 a washingtoni étterem tulajdonosok egyesületének elnöke. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 51, 64, 201, 223; Appendix 10.) 
 MAJTHÉNYI TIVADAR BÁRÓ 
 
 Apja Báró Majthényi József képviselő, földbirtokos volt, aki tevé- 
 keny részt véve a magyar szabadságharcban, menekülni volt kénytelen. 
 Amerikában az iowai Uj Budára, majd Davenportra került 1851-ben, ahol 
 fiával együtt gazdálkodott. A fiatal Majthényi báró mint őrmester állt 
 be a Frémont hadtestbe és az maradt 1861 szeptember 15-ig, amikor 
 hadnaggyá és adjutánssá nevezték ki a lovas testőrséghez, amelynek 
 Zágonyi Károly őrnagy volt a parancsnoka. Ő volt az egyetlen magyar 
 Zágonyi mellett, aki a hires springfieldi (Missouri) lovasrohamban részt- 
 vett, amikor Zágonyinak körülbelül 160 lovasa szétkergetett egy 1800 
 lovasból álló déli sereget és az egész vidéket biztosította az Unió részére. 
 
 Amikor a Frémont testőrséget, többnyire politikai okok alapján, 
 feloszlatták, az első indianai lovasezred kapitánya lett. A háború után, 
 1866-ban, a hatodik U. S. lovasezred hadnagyává nevezték ki, de nem- 
 sokára apjával együtt visszament Magyarországba, magával vivén ame- 
 rikai születésű feleségét is és ott az újonnan szervezett honvéd had- 
 sereg tisztje lett. 1875-ben visszatért az Egyesült Államokba, családját 
 Magyarországon hagyva. Ettől kezdve nyoma veszett, családja többé 
 nem' hallott róla hirt. Felesége gyermekeivel együtt később visszatért 
 Amerikáiba. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 35, 38, 83, 111, 219, 226.) 
 
 MÁNDY H. J. 
 
 A negvedik new yorki lovasezred őrmestere volt, akit 1864 augusz- 
 tus 15-én a Front Royal melletti csatában vitéségéért éremmel tüntettek ki. 
 
 (In Bibliography see: Number 202.) 
 
 MÁRKY O. JÁNOS 
 
 Mint őrmester, 1861 június 17-én állott be Chicagóban a 24-ik 
 illinoisi önkéntes gvalogezredbe, azon a napon, amikor a Lincoln pus- 
 kásokat, Mihalotzy 'Gézával és Kuné Gyulával az élükön, ebbe az ez- 
 redbe osztották be. Testi alkalmatlanság miatt 1862 augusztus 8-án 
 elbocsátották. 
 
144 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 MENYHÁRT JÁNOS (1829—1904) 
 
 1829-ben született s a szabadságharcban hadnagy volt. Valószínűleg 
 azzal a csoporttal jött át Amerikába, amellyel Zágonyi Károly és társai 
 jöttek. Tagja lett az emigránsok dalárdájának, amely 1851 augusztus 
 15-én alakult meg New Yorkban. Izgága, összeférhetetlen ember volt, 
 aki már Kossuth megérkezése előtt ellene izgatott. 1861 szeptember 
 9-én, 32 éves korában állt be a 45-ik new yorki önkéntes gyalogezredbe, 
 amelyben kapitány lett, de tüdőbaja miatt már 1862 június 14-én vissza- 
 vonult a szolgálattól. A háború után fényképész lett és megnősülve, 
 Brooklynban, N. Y., telepedett le. \~alamennyire résztvett az amerikai 
 magyar életben is, gyűlésekre is eljárt. Két fia és három leánya volt. 
 1904'-ben halt meg. 
 
 (In Bibliography see: Appendix Number 10.) 
 MÉSZÁROS IMRE 
 
 Honvédtiszt volt a szabadságharcban. New Yorkban egy ideig a 
 Freund féle műmárvány telepen dolgozott, ahol egy darabig Ács 
 Gedeon református lelkész is munkástársa volt. A polgárháborúban 
 pedig először Frémont mellett volt alkalmazva, majd Curtis tábornok 
 alatt mint a negyedik missourii önkéntes lovasezred őrnagya szolgált. 
 Később Floridába került, ahol Asbóth tábornok divíziójában több magyar 
 tiszttel együtt teljesített szolgálatot. 
 
 (In Bibliography see: Number 129; Appendix 10.) 
 
 MIHALOTZY GÉZA (1825—1864) 
 
 Született 1925 április 21-én. Ausztriai katonaiskolában tanult 13 
 éves korától, amelyből 1841-ben mint kadét került ki. Később hadnaggyá 
 nevezték ki s ebben a minőségében szolgált a magyar szabadságharc 
 kitöréséig. A szabadságharcban kapitányi rangra emelkedett s azt végig- 
 harcolta. Külföldre menekülve, Londonba került, ahol egy alkalommal 
 Pulszky Ferenccel, Kossuth legbizalmasabb emberével kardpárbajt vívott, 
 amikor Pulszky segédje gróf Andrássy Gyula, az osztrák-magyar mo- 
 narchia későbbi külügyminisztere Mihalotzyé pedig Türr István, a ké- 
 sőbbi Garibaldista tábornok volt. Mihalotzy erős sebet kapott a karján. 
 Mikor felgyógyult, az Egyesült Államokba ment, ahol nemsokára talál- 
 kozott Pulszkyval, Kossuth körútja alkalmával. 
 
 Elsőször farmereskedéssel próbálkozott, majd háromesztendeig 1861 
 elején megszervezte Chicagóban, magyarokból, cseriekből és németek- 
 ből azt a csapatot, amelyet a már megválasztott, de még be nem 
 iktatott Lincoln elnök engedélyével "Lincoln RiílemeiV-nek neveztek el. 
 (Mihalotzynak Lincolnhoz irt levele, a vértanú elnök sajátkezű Írásával 
 könyvünk 10-ik oldalán található.) 
 
 A Mihalotzy által szervezett csapat még annak az évnek júniusá- 
 ban beolvadt az újonnan alakult 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezredbe, 
 amelynek Mihalotzy először alezredese, majd 1861 december 23-án ez- 
 redese lett. Az ezred hosszabb ideig volt Missouriban, mint Buell tábor- 
 nok hadosztályának egyik része, majd Kentucky, Tennessee és Alabama 
 államokban harcolt. Ezután Rosecrans tábornok alatt részvett a stone 
 river-i csatában. 
 
 1863 szeptember 19-én a chickamaugai csatában, amikor Mihalotzy 
 magasra emelt karddal embereit rohamra vezette, hogy Starkweather 
 tábornok tüzérütegét megmentsék, jobb tenyerét keresztül lőtték, de az 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 145 
 
 üteget sikerült megmenteni. Hetekig tartott, mig rendbejött, ugy hogy 
 egyik fennmaradt levelét, amelyben betegszabadságot kér, a balkezével irta. 
 
 1864 február 24-én, ugyancsak Tennessee államban, ezrede egy ki- 
 sebb csatározásban vett részt Dalton mellett. Estefelé az ezredet előre- 
 rendelték egészen Buzzard Roost Gap-ig. Amikor besötétedett, az őr- 
 szemek jelentették, hogy közben az ellenség is előretolta a maga elő- 
 őrseit, ugy hogy most már szemtől szemben állnak egymással. Éjféltáj- 
 ban Mihalotzy ezredes, hogy személyesen vizsgálja felül a helyzetet, 
 az előőrsökhöz ment. 
 
 Váratlanul egyetlen lövés dördült el, minden más lövés vagy zaj 
 kisérete nélkül. A golyó Mihalotzyt érte, aki azonban még vissza tudott 
 menni tisztjeihez. Megállapították, hogy a golyó, amely a jobb oldalába 
 fúródott, súlyosan megsebesitette. Az összes ottlevő csapatok még aznap 
 éjjel bementek Chattanooga városába, magukkal vivén a sebesült ezre- 
 dest is, aki ott 1864 március 11-én, 38 éves korában meghalt. A chat- 
 tanoogai nemzeti temetőben temették el. Özvegye maradt utána. 
 
 Áprilisban, amikor a hadvezetőség megállapodott Chattanooga vá- 
 rosának ujabb erődökkel való ellátásában, ugy határoztak, hogy a Cameron 
 Hillen épitendő erődöt a röviddel azelőtt elesett Mihalotzy ezredesről 
 fogják elnevezni. 
 
 Mihalotzy kitűnő tiszt volt, akinek kiváló tanácsairól Major-General 
 J. M. Palmer elismeréssel emlékezett meg (highly judicious suggestions). 
 Kiváló tisztnek mondja R. W. Johnson brigadéros tábornok is, amikor 
 Mihalotzy halálát jelentette, John C. Starkweather tábornok pedig arról 
 a vitézségről és higgadtságról tett elismerő nyilatkozatot, amelyet a 
 chickamaugai harcokban tanusitott. 
 
 Xem sokkal halála előtt folyamodványt adott be, hogy nevezzék 
 ki brigadéros-tábornokká az egyik néger zászlóaljhoz, további emelke- 
 dését azonban korai halála megakadályozta. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 25, 71, 82, 91, 97, 106, 107, 159, 210, 219.) 
 
 MOHOR MIHÁLY 
 
 Százados volt 1848-ban Komárom védői között. 1851 július má- 
 sodikán az angliai Portsmouthból érkezett New Yorkba, a Devonshire 
 hajón, több mint negyven magyar emigráns társaságában. Azok között 
 volt, akik a magyar katonák közös nyilatkozatát 1852-ben aláirtak Szedlák 
 egy Kossuth ellenes cikkének cáfolatául. A polgárháborúban kapitány 
 volt, azután szijgyártó mesterséget folytatott. A new yorki világkiállí- 
 táson tagja volt a zsűrinek. További adataink nincsenek róla. 
 
 (In Bibliography see: Number 129.) 
 
 MOLITOR ALBERT 
 
 honvédtiszt 1848-ban, egy ideig Californiában élt, az amerikai 
 polgárháborúban tüzérfőhadnagy volt. Több adatunk nincsen róla. 
 (In Bibliography see: Numbers 106, 110.) 
 
 MOLNÁR JÓZSEF 
 
 A Prick József vezetése alatt álló emigráns csoporttal került 
 Chicagóba, 1851 végén. A polgárháborúban altiszt volt. 
 
 MUNDEE-MÁNDY KÁROLY 
 
 A hivatalos adatok szerint Magyarországon született s valószínűleg 
 azonos azzal a Mándy Ignác nevű hatodik huszárezredbeli századossal, 
 
146 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 akinek maga Görgey Arthur kérte őrnagyi kinevezését "az ezred csök- 
 kenő félben levő szelleme felbuzditására." (Görgey István I. 40.) Azonos 
 valószínűleg azzal a Mándy Ignác Károly ezredessel is, aki egy időben 
 Calif ormában mint aranyásó élt. Vitéz katonája volt a polgárháborúnak, 
 aki mint kapitány és ezredsegédtiszt 1861 augusztus 24-án állt be az 
 egyik kansasi ezredbe. 1862 augusztus 16-án őrnaggyá nevezték ki a 
 winchesteri, Va., Fisher's Hill és Cedar Creek, Ya., csatákban tanusitott 
 vitézségéért. A Petersburg, Ya., melletti csatában annyira kitűnt, hogy 
 1865 április másodikán cimzetes (Brevet) brigadéros-tábornokká nevez- 
 ték ki. 1866 szeptember 15-én szerelt le. 
 
 A Cedar Creek csatában, ahol Getty tábornok vezérkarának volt 
 a tagja, a hatodik hadtest második divíziójánál, 1864 október 19-én meg- 
 sebesült, ugyancsak súlyosan sebesült a csípőjén 1864 május 8-án, Vir- 
 giniában, Spotsylvania Court House mellett is. 
 
 A petersburgi, Ya., tanusitott vitéz magatartásáról M. Barber, a 
 Vermont brigád adjutánsa a következőket irta: 
 
 "A parancsnokságot Charles Mundee ezredes vette át, aki azt a 
 következő hadmozdulatok alatt a legnagyobb vitézséggel töltötte be. Mint 
 aki teljesen bizonyos abban, hogy csapatai követni fogják, bárhová megy, 
 a csatasor legelejére nyomult, teljesen figyelmen kivül hagyva minden 
 környező veszedelmet. Hősies példája, valamint ügyessége, amellyel a 
 harcot irányította igen nagy mértékben gyarapította azokat a dicsőséges 
 haditetteket, amelyeket azon a napon a Vermont brigád végrehajtott." 
 
 További sorsáról csak annyit tudunk, hogy 1871 június 4-én 
 halt meg. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 50, 63, 219.) 
 
 MUZSIK JÓZSEF 
 
 honvédtiszt volt 1848-ban, Amerikában Californiába került s egy 
 adat szerint a polgárháborúban ezredes volt. Többet nem tudunk felőle. 
 
 NÉMETH JÓZSEF 
 
 Született 1815-ben. Tizennyolc esztendőt szolgált az osztrák had- 
 seregben, mint a negyedik huszárezred tisztje s a szabadságharc kitö- 
 résekor ötszáz huszárjával átment a honvéd hadsereghez. A szabadság- 
 harcot mint kapitány harcolta végig s mint egyik okmányában maga 
 irja, huszonhat ütközetben vett részt. Többször meg is sebesült. 
 
 Kossuthtal ment Kutahiába s vele maradt állandóan. Vele indult 
 el Amerika felé is a "Mississippi" hadihajón. Mindig Kossuth közvetlen 
 környezetének tagja volt, egyike azoknak a halálig hü tiszteknek, akik 
 állandóan, mint testőrök vigyáztak a kormányzóra. Amerikai körútján 
 is vele volt egy darabig. New Yorkban egy ideig faragással foglal- 
 kozott és egy bútorgyár számára dolgozott. Ács Gedeon református 
 lelkész is tőle tanulta egy darabig a faragás művészetét. 
 
 St. Louisba került, ahol már 1861 május 3-án, tehát Lincoln első 
 szózatának elhangzása után azonnal beállt a hadseregbe, mint az 5-ik 
 missourii önkéntes gyalogezred főhadnagya, pedig ekkor már 46 esztendős 
 volt. Később az 5-ik missourii lovasezred (Benton Hussars) ezredese lett. 
 
 Életének további adatait nem ismerjük. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 53, 118, 129, 162, 166, 201; Appendix 10.) 
 
 PERCZEL MIKLÓS (1812—1904) 
 
 A régi bonyhádi Perczel család tagja. Született 1812-ben Bony- 
 hádon, Tolna megyében. Otthon tanult bátyjával, Móriccal, a szabadság- 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 147 
 
 harc későbbi tábornokával együtt s nevelőjük Vörösmarty Mihály, a nagy 
 költő volt. Húsz éves korában Baranya megye aljegyzőjévé választották, 
 majd szolgabiró s 1848-ban a megye követe lett. A szabadságharcban 
 először nemzetőr őrnagy volt s Móric bátyjával együtt szervezte a Zrínyi 
 szabadcsapatot. 
 
 Mint őrnagy, parancsnoka lett a Duna melletti péterváradi erőd- 
 nek, majd rövid ideig, 1849 július 1 után az aradi vár parancsnoka 
 volt. Heves természete miatt sok összeütközése volt feljebbvalóival, akár- 
 csak hasonló természetű bátyjának, ugy hogy mint az aradi vár parancs- 
 nokát Damjanics tábornok el is záratta az engedelmesség megtagadása 
 miatt, amikor a nagyobb bajtól csak volt nevelőjének, a nagynevű 
 Vörösmarty Mihálynak közbenjárása mentette meg. Résztvett a szeren- 
 csétlen kimenetelű temesvári csatában is. 
 
 A világosi fegyverletétel után feleségével, szül. Latinovics Emiliával 
 és Móric bátyjával török földre menekült. Orsován keresztül augusztus 
 16-án értek a másik oldalon levő Turnu-Szeverinbe. Bár bátyjával együtt 
 állandó elvi ellentétben állottak Kossuthtal, amely sohasem szűnt meg, 
 Viddinen és Sumlán keresztül vele mentek Kutahiába. 1851 szeptemberé- 
 ben Kossuthtal és többekkel együtt őt is "képletesen" felakasztották 
 Pesten, a hirhedt Újépület előtt. 
 
 Perczel Miklós feleségével együtt Amerikába ment a "Mississippin", 
 Móric bátyja azonban Angliában állapodott meg. Amerikába érve, eleinte 
 Kossuth mellett volt s egyszer helyette beszélt is Lenoxban, Mass., 
 nemsokára azonban elváltak. Perczel 1852 májusában megpróbálta, hogy 
 egy Kossuth ellenes népgyűlést hivjon össze New Yorkban, ez azonban 
 nem sikerült. Eleinte francia nyelvleckéket adott, majd gazdálkodással 
 próbálkozott meg, 1857-ben azonban visszautazott Angliába, bátyjához. 
 A következő két esztendő alatt együtt voltak, majd mindketten lemen- 
 tek Olaszországba, hogy az olasz felszabaditó háborúban harcoljanak, 
 1859-ben azonban, a villafrancai béke után Móric Angliába, Miklós pedig 
 Amerikába tért vissza. 
 
 Itt újra az iowai Daveuportban telepedett meg, ahol kereskedő lett. 
 1861-ben, amikor a hadügyminisztérium engedélyt adott az iowai tizedik 
 önkéntes gyalogezred megalakítására, Perczel élénk részt vett a szervezés- 
 ben s ő lett annak első ezredese. Az ezred júliusban alakult meg, de 
 csak 1862 januárjában került szembe az ellenséggel. Ebben az össze- 
 csapásban, amely Charleston, Mo., mellett történt, az ezred katonái közül 
 nyolc meghalt és 16 megsebesült. Perczel jelen volt ezredével New 
 Madrid, valamint az Island No. 10 elfoglalásánál is. Ezrede egyik része 
 volt annak a hadseregnek, amely Tiptonville mellett ötezer déli katonát 
 elfogott. Amikor a missourii hadjárat befejeződött, az ezredet Pope 
 tábornok hadosztályával együtt a Tennessee River mellé rendelték, Ham- 
 burg Landinghez. Corinth ostroma alatt az ezred az ostromló haderő 
 balszárnyának egy részét képezte. 
 
 Corinth ostrománál Perczel egy brigádot vezényelt, a maga ezredét 
 és a 17-ik iowai ezredet. Az ostrom alatt két fontos harcban vett részt. 
 Az egyik 1862 május 26-án délután történt, amelyben a tizedik iowai 
 ezred vett részt négy ágyúval. Az ellenségnek ebben a harcban 125 
 halottja volt, mig a tizedik iowai ezred nyolc embert veszített, csak 
 sebesültekben. Az alig hihető aránytalanságot azonban a hivatalos vizs- 
 gálat is megállapította. A másik harc május 28-án folyt le, amelynek 
 éjszakáján az Unió serege be is vonult Corinth-ba. Másnap reggel a 
 déliek részéről 93 uj sirt számoltak meg, mig az Unió katonáiból összesen 
 harminc halott és sebesült volt. 
 
 Corinth elfoglalása után Schuyler Hamilton tábornok brigádja, 
 amelyhez Perczel ezrede is tartozott, egész Boonville-ig üldözte az ellen- 
 
148 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 séget. Visszatérve, az ezred Corinth alatt ütött tábort, Clear Springsnél, 
 majd húsz mértfölddel távolabb vonult és Jacinto-ban, Tishamingo megye 
 fővárosában maradt egészen szeptember 18-áig, amikor Rosecrans tábor- 
 nok seregének egy részével Price déli tábornok seregét támadták meg 
 Iuka, Mo., mellett. Ebben a csatában az iowai tizedik ezred sok sebe- 
 sültet és halottat veszített. 
 
 Az ellenséget visszakergették és október 3-án és 4-én újra véres 
 harcba keveredtek Corinth mellett. Amikor a hadmüveletek itt befeje- 
 ződtek, Perczel is megvált a szolgálattól. Közben brigadéros tábornoki 
 kinevezésre terjesztették föl, de eredmény nélkül. 1862 januárjában a 
 cairoi főhadiszálláson közvetlen érintkezésben volt Grant tábornokkal, a 
 későbbi fővezérrel és elnökkel. 
 
 Schuyler Hamilton brigadéros tábornok, a Mississippi hadtest 
 második diviziójának parancsnoka 1862 április 22-én ezeket jelentette 
 Perczelröi és két másik ezredesről : "Minden egyes alkalommal annyi 
 buzgóságot mutattak s olyan gondot forditottak katonáik jólétére és 
 egészségére, valamint kiképzésére, hogy a második divizió táborának 
 példáját az egész hadtest utánzásra méltónak találta. Beigazolták, hogy 
 méltók az általuk elfoglalt helyre. Tisztjeiket és katonáikat olyan biza- 
 lommal töltik el, amely a harcban csakis a legjobb eredményeket hoz- 
 hatja." Ugyanez a tábornok 1862 július 17-én jelentette, hogy Perczel 
 merész felderítő kirándulást végzett a Corinth felé vezető Danville 
 Roadon, amikor sokkal nagyobb számú ellenséggel találkozott, de azt 
 nagy vitézséggel és higgadtsággal visszaszorította. 
 
 J. C. Suliivan brigadéros tábornok 1862 szeptember 20-i jelentése 
 szerint Perczel az iukai csatában olyan vitézül viselkedett, hadállásait 
 olyan makacsul tartotta, hogy az ellenség sokkal nagyobb haderőt sejtve 
 mögötte, abban hagyta annak a pontnak támadását. 
 
 Alantasai részéről pedig Lorenzo D. Immel hadnagy jelentette, 
 hogy Perczel ezredes magatartása ugy a tisztek, mint a legénység elis- 
 merését (applause) kivivta. 
 
 A katonai szolgálattól azért vált meg, mert többször olyan fölöt- 
 tesei voltak, akik katonai tudásban nem mérkőzhettek vele s akiknek 
 magatartását nem tudta elviselni. Egyikük, akivel legtöbb baja volt, 
 még abban az évben, idült alkoholizmusban meg is halt. 
 
 A polgárháború után New Yorkban élt, ahol első elnöke lett az 
 1865 októberében alakult Magyar Egyletnek, amelynek elnökségét egy 
 évig viselte. New Yorkban többnyire magyar borokkal kereskedett. Az 
 1867-es kiegyezés után visszament Magyarországra s már a következő 
 évben Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja lett, 
 1886-ban pedig Ferenc József király a főrendiház tagjává nevezte ki. 
 1887-ben lemondott főispáni hivataláról, amely alkalommal a király a 
 Szent István rend keresztjével tüntette ki. Ugyanakkor Pécs városa kép- 
 viselőjévé választotta meg, pártonkívüli programmal. Az 1896-os millenáris 
 ünnepségek alkalmával Móric bátyjával együtt azok közé a kevesek közé 
 tartozott, akik még éltek a 1848-as idők szereplői közül. 
 
 1904 tavaszán halt meg Pécsett, 92 esztendős korában. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 24, 39, 46, 49, 51, 53, 64, 67, 76, 82, 89, 
 102, 106, 128, 137, 145, 161, 186, 205, 215, 219; Appendix 3, 10, 11.) 
 
 PETŐ DÁNIEL 
 
 A new yorki első (Lincoln) lovasezred közvitéze volt 1861 
 augusztus 16-tól 1865 június 27-ig. 
 
 (In Bibliography see: Number 14.) 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 149 
 
 PETŐ JÓZSEF 
 
 Valószínűleg az előzőnek fivére. Ugyanaznap állt be ugyanabba 
 az ezredbe és ugyanazon a napon szerelt le, mint közvitéz. 
 (In Bibliography see: Number 14.) 
 
 PIPADY MIHÁLY 
 
 A Prick csoporttal került Chicagóba 1851-ben. Mint katona szol- 
 gált a polgárháborúban. A kilencvenes évek elején vendéglője volt 
 Chicagóban, a South Halsted Streeten. » 
 
 POKORNY ANTAL 
 
 39 éves volt, amikor a new yorki 8-ik gyalogezred kapitánya lett 
 még 1861 április 23-án. Később ugyanannak az ezrednek alezredese lett. 
 Blenker és Stahel-Számvald tábornokok alatt szolgált. 
 
 POMUTZ GYÖRGY (1828—1882) 
 
 Született 1828-ben Békés Gyulán. Ifjúságának esztendeiről jófor- 
 mán semmit sem tudunk. Valószínűleg katonai iskolában tanult s 1848-ban 
 beállt a honvéd hadseregbe, ahol később Klapka tábornok kapitánnyá 
 nevezte ki. Komáromba került s ott Ujházy László volt sárosmegyei 
 főispán mellett, aki akkor a város polgári kormánybiztosa volt, titkári 
 teendőket teljesített s némi szerepe volt a rend fenntartásában. Egyes 
 adatok szerint a szabadságharc után külföldre menekülve. Parisban nőül 
 vette azt a leányt, akit szeretett, akivel való házasságát azonban szülei 
 ellenezték s feleségével együtt érkezett az Egyesült Államokba, ahol 
 először Keokuk-ban, la., később Uj Budán telepedett le. 
 
 Arról azonban, hogy Pomutznak felesége lett volna, akit később 
 egy jövevény magyar emigráns állítólag megszöktetett, a rendelkezésünkre 
 álló adatok semmit sem tudnak. Pomutz nem jött Qgy hajón Ujházy- 
 val, de rövidesen Ujházy érkezése után (Dec. 16, 1849) már ő is Ame- 
 rikában volt, ugy hogy amikor Ujházy családjával együtt 1850 április 
 16-án New Yorkból elindult a nyugat felé, Takács Ferdinánd huszár- 
 kapitánnyal és Kovács Gusztáv főhadnaggyal (aki később a polgárháború- 
 ban a 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezred kapitánya lett Chicagóban) 
 Pomutz is velők ment. Ezt Ujházy fennmaradt iratai, különösen Uj- 
 házy Klára levelei igazolják. 
 
 1850 augusztusának elején érkeztek az Ujházy által már előzőleg 
 kiválasztott helyre Iowaban, amely körülbelül 180 mértföldre volt az 
 iowai Burlingtontól s amelyet Ujházy, az ősi Buda után Uj Budának 
 nevezett el. Pomutz segitett annak a fatörzsekből készült háznak épí- 
 tésében, amely az Ujházy család otthona lett s aláirta azt az "alapítási 
 okiratot", amelyet a ház" egyik szögletébe beépítettek. 
 
 Ő maga Takáccsal és Kovács Gusztávai együtt Ujházy földjétől 
 hat mértföldre foglalt le területet. 
 
 1852 elején, amikor Kossuth amerikai kőrútjában St. Louisba ért, 
 ott Ujházv Pomutz kíséretében felkereste. A találkozás március 9-én 
 történt. Amikor Ujházy, feleségének halála után 1853 március elején 
 Texasba költözött, házát Pomutz foglalta el. Rövid ideig ő is Texasban 
 volt, Ujházy mellett, de hamarosan visszatért Uj Budára. Xántus János, 
 a tudós magyar kutató, aki igen értékes gyűjteményekkel gazdagította 
 a washingtoni Smithsonian Institute anyagát s aki egy ideig amerikai 
 alkonzul volt Mexikóban, 1854 júliusában meglátogatta az uj budai 
 
150 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 magyar telepet, ahol hónapokat töltött. Ekkor Pomutz Varga Ferencék- 
 kel lakott. Xántus könyvalakban is megjelent leveleiből tudjuk, hogy 
 Pomutz itt is egyedül volt, arról, hogy felesége lett volna, sehol egy 
 szó emlitést sem találunk. Xántus rendkívül rokonszenves képet fest 
 Pomutzról, aki valósággal lelke volt a sokszor csüggedő, sokszor te- 
 hetetlen társaságnak. Öt-hat, sokszor tizenkét beteg embert ápolt, főzött 
 nekik, mosott rájuk, takaritott utánuk, ugy hogy életkedvük visszatérését 
 egyedül neki köszönhették. 
 
 A polgárháború kitörésekor résztvett a 15-ik iowai önkéntes gyalog- 
 ezred megszervezésében, amely munka 1861 novemberében fejeződött be. 
 Egy ideig jóbarátja, Kompolti őrnagy vele volt az ezrednél. (Lásd: 
 Kompolti.) Az ezrednek 37 tiszjte és 1113 embere volt. Pomutzot 1861 
 december 23-án, választották meg ezredsegédtisztnek, 1863 április 22-én 
 őrnagy lett, 1864 augusztus 18-án alezredes, amely minőségében parancs- 
 noka lett Sherman tábornok tennesseei hadtestében a harmadik brigád- 
 nak, 1864 november 23-án pedig ezredessé nevezték ki. Az ezred részt- 
 vett abban a diszmenetben, amelyet a győzelmes háború után Washing- 
 tonban rendeztek Johnson elnök és Grant tábornok előtt. Az ezred 
 1865 július 24-én oszlott fel Louisville-ben, Ky., amikor Pomutz is vissza- 
 tért Iowaba. Az ezred első tisztjei közül csak hárman voltak már ekkor 
 az ezrednél, a legénységből pedig csak 207-en. 
 
 Johnson elnök 1866 február 16-án az Egyesült Államok szentpéter- 
 vári konzulává nevezte ki, ahol később főkonzul lett, tizenkét évi dicsé- 
 retes működés után azonban Hayes elnök visszahívta. Pomutz nem tért 
 vissza az Egyesült Államokba, hanem Szentpétervárit maradt, ahol 1882 
 október 12-én, nagy szegénységben meghalt. 54 évet élt. 
 
 Pomutz kitűnő, vitéz katona és kiváló adminisztrátor volt. Ezredese, 
 W. W. Belknap, aki később hadügyminiszter lett, megirta az ezred tör- 
 ténetét, amelyben Pomutzról a legmelegebb dicséret hangján emlékszik 
 meg. Az ezred rekordjait s minden hivatalos irását olyan pontosan ve- 
 zette, mint segédtiszt, hogy annak mása az egész hadseregben aligha 
 volt. Tiszttársai és katonái rendkívül szerették, ugy hogy bátran őt 
 lehetett mondani az ezred legnépszerűbb tisztjének, akit halála után sem 
 felejtettek el. Volt bajtársai kis alapot gyűjtöttek, hogy abból ápolják 
 Pomutz sirját. Konzuli működéséről pedig Curtin szentpétervári követ, 
 volt pennsylvaniai kormányzó emlékezett meg nagy dicsérettel. 
 
 Amikor az ezred még élő veteránjai harmadik bajtársi összejö- 
 vetelüket tartották Iowa Cityban, 1885 szeptemberében, egyikök hosszú 
 versben énekelte meg, hogy kiből mi lett a Crocker brigád vitézei közül. 
 
 Az egyik versszak igy hangzik : 
 
 "Kinsman now works for Uncle Sam, 
 Rood in Mount Vernon dwells, 
 Wilson in Jasper runs a bank, 
 And Clark 'of Shiloh tells. 
 King as presiding Elder, waits 
 For Gabriel's trump to blow, 
 And Pomutz has passed in his checks 
 To Benny Havens, O !" 
 
 Az iowai 15-ik ezred résztvett a shiloh-i, Tenn., corinthi, Mo., 
 vicksburgi, Tenn., atlantai, Ga., savannahi, Ga., és bentonvillei, N. C, 
 harcokban s Pomutz mindegyikben harcolt. Shilohnál 1862 április 7-én 
 a csípőjén súlyosan megsebesült, Atlanta ostrománál pedig, mint őrnagy, 
 ő vezette rohamra az ezredet. A támadást Fairburn, Ga., mellett is ő 
 irányitotta. Amikor Shiloh mellett megsebesült, lóháton maradt amig lova 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 151 
 
 levetette magáról. Iowában ugylátszik, még ma sem felejtették el, mert 
 Federal Writers Project által kiadott könyv, "Iowa, a guide to the 
 Hawkeye State" 1938-ban is meleg hangon ir róla. 
 
 Pomutzot az oláhok a maguk hősének igyekeznek kisajátítani, bár 
 egész életét a magyarok között, magyarokkal töltötte és magát magyar- 
 nak vallotta. Ezredese, Belknap mint magyarról ir róla, amit semmi 
 esetre sem tenne, ha Pomutz oláhnak mondta volna magát. Egy állí- 
 tólagos unokája (lásd: Popovici, a bibliográfiában) téves adatokkal és 
 ferdítésekkel teli cikkben ir róla, mint a dákó-román eszme egyik elő- 
 futárjától.' 
 
 (In Bibliography see: Numbers 2, 16, 24, 31, 63, 70, 76, 77, 82, 156, 186, 
 193, 208, 219, 221, 226; Appendix 8, 11, 12.) 
 
 PULITZER JÓZSEF (1847—1911) 
 
 Született 1847 április 10-én, Makón. Apja Politzer Fülöp nagyon 
 szegény gabonaügynök volt, anyja Berger Lujza. Az, hogy anyja katho- 
 likus lett volna, nem felel meg a valóságnak. Tizenhét esztendős lehetett, 
 amikor külföldre ment, hogy a katonai pályán boldoguljon, de gyenge 
 szemei és testi gyöngesége miatt egymásután utasították vissza az osztrák 
 hadseregben, a francia idegen légiónál és az angol zsoldos seregnél. 
 Hamburgban, 1864-ben találkozott az Egyesült Államok egyik toborzó 
 ügynökével, aki rábeszélte, hogy menjen Amerikába és álljon be az Unió 
 hadseregébe. 1864 augusztusában vagy szeptemberében ért Bostonba s 
 november 12-én beállt az első (Lincoln) new yorki lovasezredbe, amely- 
 ben néhány magyar is szolgált. Az ezredet eredetileg Carl Schurz, az 
 amerikai németek egyik legismertebb vezető embere toborozta s főképen 
 németekből állott. Pulitzer az ezreddel négy kisebb ütközetben vett részt. 
 1865 július 7-én szerelt le. 
 
 Még annak az esztendőnek októberében St. Louisba ment, ahol 
 egyik nyomorúságos munkából a másikba vetődött, mig végre titkára 
 lett az egyik ottani német testületnek, 1868-ban pedig a Westliche Post 
 nevű német napilapnak lett reportere, amelynek tulajdonosa Schurz volt. 
 Polgárlevelét 1867-ben vette ki. 
 
 22 esztendős volt, amikor 1869 decemberében a missourii állami 
 törvényhozás alsó házának tagjává választották, dacára annak, hogy fiatal 
 kora miatt még .nem volt választható. Nem sokkal ezután rálőtt egy 
 Augustine nevű politikusra, akit könnyebben megsebesített. 105 dollár 
 bírságot fizetett, amit barátai adtak össze. Közben jogot tanult és 
 1876-ban ügyvédi gyakorlatot kezdett. 1878-ban megnősült. Megvásárolta 
 a csődben levő St. Louis Dispatch nevű lapot, amely rövidesen egyesült 
 az ottani Post cimü napilappal, St. Louis Post-Dispatch cimmel. Ma 
 az eredeti Pulitzer lapok közül csak ez van az örökösök kezén. 
 
 1882 októberében lapjának főszerkesztője agyonlőtt egy prominens 
 ügyvédet s bár önvédelem cimén felmentették, Pulitzer érezte, hogy St. 
 Louis többé nem alkalmas terület számára. Lapját ott megtartotta, de 
 ő maga New Yorkba költözött, ahol 346,000 dollárért megvásárolta a 
 csődben levő "The World" cimü lapot. Azonnal a legnagyobb mérték- 
 ben szenzációhajhászó lapot csinált belőle, olyan pénzügyi sikerrel, hogy 
 három év alatt, amellett, hogy vételárát kifizette, félmillió dollár hasznot 
 csinált. 1887-ben megalakította a lap esti kiadását, mint külön lapot, 
 amelyet különösen arra használt, hogy Hearst uj ságmágnással harcoljon. 
 A két lap elriasztó példája lett az úgynevezett "yellow" újságírásnak, 
 ugy hogy sok könyvtárból és klubból kitiltották. A, lapok azonban nagy- 
 szerűen jövedelmeztek, ugy hogy hat és fél esztendő alatt Pulitzer igen 
 gazdag ember lett, aki már megépíthette és felszerelhette a "World" 
 épületet, amelybe két és félmillió dollárt fektetett. 
 
152 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 1887-ben, amikor látása erősen gyöngülni kezdett, ugy hogy nem- 
 sokára teljesen megvakult, megvált lapjainak személyes vezetésétől, azok- 
 nak irányítását azonban sohasem bizta másra. Később a "World" első- 
 rangú lap lett, amely az egész ország sajtójára és politikai életére nagy 
 hatást gyakorolt. Röviddel Pulitzer halála előtt a reggeli lap 300,000, 
 az esti lap 400,000, a vasárnapi kiadás pedig 600,000 példányban jelent meg. 
 
 Pulitzer 1911 október 29-én halt meg a south carolinai Charleston- 
 ban, ahol yachtja akkor állott. Három fia és két leánya maradt. 18,645,000 
 dollárnyi hagyatékról végrendelkezett, amelyből kétmilliót a new yorki 
 Columbia egyetemnek hagyott, ujságiró iskola létesitése céljából. Ebből 
 félmillió dollár jövedelmét évente az úgynevezett Pulitzer dijakra for- 
 dítják. A World az örökösök kezében állandóan hanyatlott, ugy hogy 
 amikor már csak ráfizetéssel lehetett fenntartani, az örökösök eladták 
 a Scripps-Howard vállalatnak, amely a Telegram cimü lappal egyesitette. 
 Ma New York World -Telegram cimmel jelenik meg. 
 
 Pulitzer, bár visszamenve, meglátogatta Magyarországot, az ame- 
 rikai magyarsággal nem tartott fenn semmi kapcsolatot s ennek ügyei 
 nem érdekelték. Valószínűleg csak akkor az egyszer jelent meg magyarok 
 között, amikor New Yorkban Munkácsy Mihály tiszteletére bankettet 
 rendeztek. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 11, 14, 34, 61, 78, 80, 91, 103, 179, 199, 
 202, 223.) 
 
 RABATTIN ANDRÁS 
 
 Kunmadarasi származású huszár, aki Prágában szolgált, de a szabad- 
 ságharc kitörésekor hazaszökött Magyarországra. Egy adat szerint mint 
 tüzéraltiszt szolgált a polgárháborúban és lovagló mester lett volna a 
 west pointi tisztképző akadémián. Ott azonban nem tudnak róla. 
 
 RADNICH IMRE (1824—1903) 
 
 A szabadságharcban utászkapitány volt. 1849 december 16-ikán 
 Ujházy László, Uj Buda későbbi alapitója és családja társaságában ér- 
 kezett New Yorkba a "Hermann" nevű hajón. Először az iowai Daven- 
 porton telepedett le. 27 éves volt, amikor Prágay Jánossal és több 
 más magyarral együtt 1851 augusztusában New Orleansban beállt Nar- 
 ciso Lopez cubai szabadságharcos felszabaditó seregébe, amellyel átment 
 Cubába, ott azonban a vakmerő kaland pár napon belül történt össze- 
 omlása után a spanyolok fogságába került. A spanyolok a "Primera 
 de Guatemala" nevű hajón kilenc magyar társával és az expedició több 
 más tagjával együtt az afrikai Ceutába vitték, ahol másfél esztendeig 
 raboskodott. Kiszabadulva, Mexikóba került, majd átment az Egyesült 
 Államokba, ahol a polgárháborúban mint tiszt szolgált. A háború 
 után visszament Magyarországra, ahol katonai nyugdiját 1903-ban be- 
 következett haláláig kapta. 79 évet élt. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 2, 27, 126, 129, 136, 176.) 
 
 RADNICH ISTVÁN (1828—1912) 
 
 Fehérmegyében született, 1848-ban honvéd volt s egy időt fog- 
 ságban töltött. Huszonkét esztendős volt, amikor 1850 március 7-én 
 New Yorkba érkezett. Megtanulta az asztalos mesterséget} s később New 
 Orleansba, majd az iowai Garden Grove-ba (Decatur County) kerülve, 
 ezt a mesterséget folytatta. Egy ideig házakat épitett, majd farmer lett 
 s idővel 666 akernyi földön gazdálkodott. Halála előtt több mint tiz 
 esztendeig a davis cityi, la., Farmers Bank elnöke volt (Davis City 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 153 
 
 az azóta eltűnt Uj Buda közvetlen közelében van). Másfél évtizeden 
 keresztül elnöke volt a helyi iskolaszéknek is. A polgárháborúban a 
 nemzetőrségben szolgált. 1912 szeptember 13-án halt meg, 84 éves korá- 
 ban. Fia, A. F. Radnich, aki 1878-ban született, egyik igazgatója a 
 banknak, amelynek apja elnöke volt. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 70, 193, 221.) 
 
 ROMBAUER RAPHAEL GUIDO (1838—1912) 
 
 Rombauer Tivadarnak, a nagyváradi fegyvergyár Amerikába került 
 igazgatójának legkisebb fia. Nagyapja luteránus pap volt. Mint többi 
 fivére, Munkácson született. A polgárháborúban először a nemzetőrség- 
 ben szolgált, később tüzértiszt lett és Major General Cadwallader C. 
 Washburn, a District of West Tennessee parancsnoka mellett tüzérőr- 
 nagy lett s mint ilyen, hét tüzérüteget (battery) irányitott. Később, mint 
 a vezérkar tagja, az egész hadosztály tüzérségének parancsnoka lett 1865 
 július 6-án, de már ugyanaz év augusztus 18-án leszerelt. 
 
 A háború után a tisztviselője lett a St. Louis-San Francisco vasútnak, 
 majd 1896-ban Novinger, Missouriban megalapitotta a Rombauer Coal 
 Companyt. Öt gyermeke volt. Meghalt 1912 szeptember 15-én, 74 éves 
 korában. 
 
 (In Bibliography see: Number 193.) 
 
 ROMBAUER E. RODERICK (1833—1924) 
 
 Az előbbinek fivére. Munkácson született, 1833 május 9-én. A 
 magyar szabadságharcban mint fiatal fiu, honvéd volt, három fivérével 
 együtt. Amerikába kerülve vasúti mérnök, majd ügyvéd lett, később 
 pedig mint a Circuit Court birája, Missouri állam egyik legnagyobb tiirü 
 jogásza volt. Gustave Körnernek, az amerikai németek egyik legkima- 
 gaslóbb vezéremberének, Illinois állam alkormányzójának Augusta nevű 
 leányát vette nőül. 
 
 A polgárháborúban először mint közlegény szolgált az első mis- 
 sourii önkéntes gyalogezredben, majd a U. S. tartalék hadosztály ^ eíső 
 ezredében kapitány lett. A polgárháború után városi biró, majd a Circuit 
 Court és a feljebbviteli biróság birája lett s hosszú évekig jogtanácsosa 
 volt az iskolaszéknek. Hét gyermeke volt, három fiu és négy leány. 
 
 Rombauer E. Roderick, bár németek között élt, a magyarokkal 
 is fenntartotta a kapcsolatot. 1894-ben, Kossuth Lajos halálakor a st. 
 louisi magyarság emlékünnepén ő mondotta a^ beszédet. ^ 1896-ben, a 
 magyar nemzet ezer esztendős fennállásának emlékesztendejében Magyar- 
 országra látogatott, mint az amerikai magyarság küldöttségének egyik 
 tagja. Széchényi István gróf szobránál magyar és angol beszédet mondott. 
 Ugyanakkor meglátogatta visegrádi magányában Görgei Arthurt, a sza- 
 badságharc fővezérét, akinek társaságában egy egész napot töltött. Élet- 
 rajzát ő maga irta meg s adta ki 1903-ban, angolul, kis terjedelmű 
 könyvben. 
 
 1924 március 26-án halt meg St. Louisban, 91 éves korában. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 87, 167, 168, 193.) 
 
 ROMBAUER GYULA RÓBERT (1832—1925) 
 
 Az előbbieknek idősebb fivére. Szintén Munkácson^ született, 1832- 
 ben. A magyar szabadságharcban fivéreivel együtt ő is honvéd volt, 
 majd az egész családdal együtt külföldre menekült. 1857-ben nőül vette 
 a fiatalon elhalt Dembinski Tivadar őrnagynak, a magyar ^ szabadság- 
 harc volt fővezére, Dembinski tábornok unokaöccsének özvegyét, a temes- 
 
154 LIXCQLX MAGYAR HŐSEI 
 
 vári születésű Hogl Emiliát, akinek [Magyarországról való menekülését 
 és száműzetésben töltött életét később megirta magyar nyelven. (Egy 
 magyar nő élete az emigrációban. Budapesti Szemle, 1913.) 
 
 A polgárháborúban ezredese volt az első missourii gyalogezrednek 
 (U. S. Reserve Corps), majd a délnyugati hadtest harmadik divíziójá- 
 ban a második brigád parancsnoka lett. Számos ütközetben vett részt. 
 Már a háború elején ezredével Rolla, Mo-ba rendelték, rábízva a Pacific 
 vasút őrzését egészen az Osage folyóig. Mint brigádparancsnok, három- 
 száz lovasával megakadályozta, hogy a déli sereg átkeljen a L'Anguille 
 patakon Arkansasban, ami lényeges segitséget jelentett az északi seregnek. 
 
 A háború után St. Louis egyik legtekintélyesebb polgára lett, szer- 
 kesztette a "New World'' cimü lapot, az adóbizottság elnöke, az Internal 
 Revenue Department pénztárnoka és az iskolaszék tagja volt hosszú évekig. 
 
 Feleségével 1922 május 3-án ünnepelték házasságuk 65 éves év- 
 fordulóját. Felesége egy év múlva, 94 éves korában meghalt, ő maga 
 pedig 1925 szeptember 28-án halt meg, 93 éves korában. Négy fia volt. 
 
 Rombauer Gyula Róbert az irodalom terén is működött, terje- 
 delmes könyvben megirta St. Louis városának történetét a polgárháború 
 első esztendejében. 1890-ben Turinban meglátogatta Kossuthot és láto- 
 gatásáról sorozatos cikkekben számolt be. Egyik diszelnöke volt annak 
 a nagyszabású Kossuth ünnepélynek, amelyet az amerikai magyarok 
 1891-ben rendeztek Clevelandban. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 62, 82, 166, 167, 170, 193, 219.) 
 ROMBAUER ROLAND (1837—1898) 
 
 Az előzők fivére. Szintén Munkácson született 1837-ben. A polgár- 
 háborúban az Asbóth tábornok parancsnoksága alatt álló District of 
 West Florida hadosztályában az első floridai lovasezred kapitánya volt, 
 akit tábornoka Provost Marshall-á nevezett ki. 
 
 A háború után Montana államba ment, ahol bányák feltárásával 
 próbálkozott, később a kormány erdészeti hivatalának lett tisztviselője. 
 Egv napon, amikor lóháton ment. szívszélhűdés ölte meg 1898 november 
 20-án. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 87, 193.) 
 
 RÓZSAFY MÁTYÁS (1828—1893) 
 
 Rózsafy Mátyás, az amerikai magyar ujságirás úttörője 1828 november 
 29-én született Komáromban. Apjának neve Ruzicska Mátyás volt, anyjáé 
 Maci Terézia. A család eredetileg cseh származású volt. Rózsafy, mint 
 fiatal ember, követve az akkori idők magyarositó mozgalmait, idegen nevét 
 magyar névre változtatta. Xyolc esztendős korában került mint kisdiák 
 a helybeli liceumba. 15 éves korában pedig, hivatást érezvén a papi pályára, 
 az esztergomi érsekség kisszemináriumának diákja lett. Mivel kitűnő tanuló 
 volt, valószinüleg a legjobb társai között, Kopácsv József biboros érsek, 
 Magyarország hercegprímása, a bécsi Pazmaneumbe küldte, abba az in- 
 tézetbe, amelyet Pázmány Péter biboros, hercegprimás alapitott 1635-ben 
 s amelyben ma is tanulnak a magyarországi katholikus egyházmegyék 
 legjelesebb növendékei. 
 
 Húsz éves volt, amikor 1848-ban a magyar szabadságharc kitört 
 és mint társainak legtöbbje, ő is otthagyta az iskolát, hogy soha többé 
 vissza ne térjen. Szülővárosába, Komáromba ment, ahol 1849 januárjá- 
 ban legjobb barátjával, Mack József tüzértiszttel, a komáromi tüzérség 
 későbbi főparancsnokával (aki később az ő karjaiban halt meg North 
 Carolinában), meginditotta a "Komáromi Értesitő"'' cimü napilapot. A 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 155 
 
 lapban majdnem mindent ő irt, később, amikor a vár és a város körül 
 volt^ zárva, sokszor kitalált jó hireket is, hogy a lakosság lelkületét 
 erősitse. A lapról maga Kossuth Lajos is elismeréssel nyilatkozott. Az 
 első szám január 9-én jelent meg, kis negyedrét alakban. Rózsafy július 
 4-ig szerkesztette, amikor a "Komáromi Lapok" váltotta fel. A lap igen 
 jó szolgálatokat tett akkor, amikor a nép hireket sehonnan sem kap- 
 hatott. Összesen 98 szám jelent meg belőle. Egyetlen teljes példányát 
 a budapesti Nemzeti Múzeumban őrzik. 
 
 Mack őrnagy rendkivül hevesvérű, makacs katona volt, aki több- 
 ször megtagadta az engedelmességet feljebbvalóinak, ugy hogy árulás 
 gyanújába keveredett. Börtönbe zárták s ott volt hat hónapig. Közben 
 azt a hirt terjesztették róla, hogy megőrült. Mack jó barátját, Rózsafyt 
 kérte meg, hogy keresse fel a már akkor folyton vándorló magyar kor- 
 mányt és eszközölje ki szabadonbocsátását. Rózsafy el is ment, a kor- 
 mányt Világosnál találta és a kegyelmet ki is eszközölte, Komáromba 
 azonban ugyanazon a napon ért vissza, amikor Klapka tábornok, a vár 
 parancsnoka amúgy is szabado.nbocsátotta Mackót, akinek visszaadták a 
 rangját. 
 
 Komárom feladása után (október 4, 1849) Rózsafy és Mack nem 
 fogadták el a katonáknak felajánlott menedéklevelet. Együtt mentek Olasz- 
 országba s egy darabig ott éltek. Több más magyar menekülttel együtt 
 tervet dolgoztak ki olyan forradalmakra, amelyek egy időben törnének ki 
 Magyarországon, Ausztriában és Olaszországban, amelynek északi része 
 akkor szintén Ausztriához tartozott. Kossuth már akkor a kisázsiai Kuta- 
 hiában élt s őt is megpróbálták megnyerni a terveknek. Rózsafy 1850 
 decemberében irt Kossuthnak, aki eleinte habozott, de később mégis 
 sikerült meggyőzni, hogy a terv sikerrel fog járni. Kossuth 1851 március 
 21-én irt Rózsafynak, 200 török piasztert küldött neki útiköltségre s fel- 
 kérte, hogy látogassa meg. 
 
 Rózsafy és Mack átmentek Kisázsiába és a Kutahiától nem messze 
 levő Brusszában állapodtak meg. Onnan Rózsafy átment Kutahiába, ahol 
 nyolc napig volt Kossuth vendége. 
 
 1851 júniusának végén egy Walter Gould nevű amerikai festő lá- 
 togatta meg Kossuthot, szolgájának kiséretében. (Gould levelét a láto- 
 gatásról a New York Commercial Advertiser cimü lap közölte.) A szolga 
 pár napig csöndben végezte munkáját, egyszer azonban megszólalt — 
 magyarul. Mack ezredes volt, aki azután Kossuthtal beható tárgyalásokat 
 folytatott a tervezett forradalmakról s meg is kapta Kossuthtól a fel- 
 hatalmazást a magyarországi forradalom megszervezésére. (Kossuth saját- 
 kezű, hosszú meghatalmazási irata Mack halála után Rózsafy birtokába 
 került, aki azt Koháry Sándor azóta elhalt pittsburghi magyar üzlet- 
 embernek ajándékozta.) 
 
 Kossuth Mackkal levelet küldött Figyelmessy Fülöpnek is (aki 
 később a polgárháború ezredese lett Amerikában). A levélben közli, hogy 
 jóváhagyta Mack terveit és kéri Figyelmessy közreműködését a tervezett 
 forradalom előkészítésében. 
 
 Mack Bukarestbe ment s onnan irányította a forradalmi tevékeny- 
 séget. Ő maga, mint oláh medvetáncoltató járt be Magyarországba, 
 Figyelmessy mint orthodox zsidó, Rózsafy pedig mint "francia" keres- 
 kedelmi utazó, dacára annak, hogy egy szót sem tudott franciául. Millió- 
 számra osztották szét Kossuth forradalmi kiáltványát, dacáraj annak, hogy 
 minden percben az életükkel játszottak. 
 
 Az osztrák rendőrség* azonban leleplezte az összeesküvést. Rózsafy, 
 látva a veszedelmet, külföldre igyekezett, de közben megállt Komárom- 
 ban, hogy szüleitől és nővéreitől elbúcsúzzék. Ott azonban elfogták és 
 halálra Ítélték. Másnap kellett volna a kivégzésnek megtörténni, amikor 
 
156 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 női ruhában sikerült megszöknie. Az utcán menve találkozott az édes- 
 anyjával, aki a másik oldalon ment. Szólni nem mertek egymáshoz, egy 
 kézzel való intés volt a bucsujok. Soha többé nem látták egymást. 
 (Fiának, Louis G. Rosafynak közlése.) 
 
 Macknak és Figyelmessynek szintén sikerült megszökni. Ez utóbbi- 
 val Londonban találkoztak. Közben az osztrák rendőrség lecsapott az 
 összeesküvő magyarokra és több mint száz embert kivégeztetett. Lon- 
 donban felkeresték az Amerikából visszatért Kossuthot, de több közös 
 tervük nem volt. Egy darabig Londonban éltek. Rózsafy ott megnősült, 
 1854-ben elvévén a Wriede család egyik leányát. A családban tiz leány 
 volt s mindegyik magyar emigráns felesége lett. (Louis G. Rosafy 
 közlése.) 
 
 1858-ban feleségével együtt az Egyesült Államokba költözött, ahol 
 egy ideig New Yorkban élt, majd gazdálkodással foglalkozott North 
 Carolinában, egy Fair Oaks nevű ültetvényen. Mack, aki szintén átjött 
 az Egyesült Államokba, itt élt vele egy ideig s ott is halt meg. 
 
 Később Peekskillben, N. Y., gazdálkodott. A polgárháborúban Pope 
 tábornok hadosztályában a west virginiai első könnyű tüzérezred kapitánya 
 lett s mint cimzetes (Brevet) őrnagy szerelt le. A polgárháború után 
 New Yorkban élt, később Washingtonba költözött, ahol a statisztikai 
 hivatalban volt állása s később saját szabadalmi irodája volt. 
 
 Rózsafy állandóan résztvett a magyar életben s első jegyzője volt 
 az 1865-ben alakult New Yorki Magyar Egyletnek. 1891 júliusában egyik 
 diszelnöke volt a clevelandi, O., Kossuth ünnepély bizottságának. Gyakran 
 irt az Erdélyi Sz. Gusztáv által szerkesztett "Nemzetőrbe" is. 
 
 Joggal tekinthető az amerikai magyar ujságirás úttörőjének, amennyi- 
 ben hosszú éveken nemcsak állandóan értesitette a magyarországi lapokat 
 az amerikai magyar eseményekről (cikkei különösen a "Hazánk"-ban jelen- 
 tek meg), hanem neki volt a legnagyobb része abban is, hogy a "Szabad- 
 ság" cimü lap, először mint hetilap, megindulhatott Clevelandban. Ez 
 az újság, mint napilap, most már 47-ik évfolyamában van. 
 
 Dr. Szinnyei József, a nagy magyar irodalomtörténész, a magyar 
 Írókról szerkesztett 14 kötetes munkájában megemliti, hogy Rózsafy, mint 
 fiatal diák, neki magán tanítója volt Komáromban. 
 
 1884-ben levelet irt Komárom város vezetőségéhez, azt kérve benne, 
 hogy gondozzák elhunyt szüleinek sírját. A levél a Komárom és Vidéke 
 1884 augusztus 31-i számában volt közölve. 
 
 1893 május 8-án halt meg Washingtonban, ahol az Arlington nem- 
 zeti temetőben van eltemetve. 
 
 1939-ben egy fia és egy leánya s több unokája élt Washingtonban. 
 Fia, Louis G. Rosafy, 55 évi kormányszolgálat után 1939 március elsején 
 vonult nyugalomba, mint a hadügyminisztérium Old Records Office-ának 
 főnöke. Másik fia, Eugene G. Rosafy 1938 november 2-án halt meg 
 Washingtonban és a Fort Lincoln Cemeteryben van eltemetve. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 62, 64, 106, 145, 193, 195, 200, 205, 209, 213.) 
 
 RUTTKAY ALBERT 
 
 Kossuth Lajos egyik nővérének, Ruttkayné Kossuth Lujzának fia 
 volt. A polgárháborúban Asbóth tábornok alatt szolgált Gaál Sándorral, 
 Mészáros Imrével és Rombauer Rolanddal, Ephraim W. Woodman ezredes 
 mellett, mint az első floridai lovasezred őrnagya. 1864 szeptemberében 
 Asbóthtal és unokafivérével, Zsulavszky Lászlóval résztvett a Choctaw- 
 hatchee öböl melletti harcokban, ahol sok foglyot ejtettek. 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 157 
 
 A. B. Sparling alezredes abban a jelentésében, amelyet a Pine 
 Barren Bridge expedicióról küldött J. Bailey brigadéros tábornokhoz 1864 
 november 18-án Barrancas-ból, dicsérettel emlékszik meg Ruttkayról. 
 
 Major General E. R. S. Canby 1865 április 24-én Major General 
 N. P. Banks-nek, a Department of the Gulf parancsnokának vezérkarába 
 osztotta be. 
 
 1888 november 12-én halt meg a texasi Houstonban, mint a három 
 Ruttkay fiu közül az utolsó. Anyja akkor Kossuth Lajos háztartását 
 vezette Turinban. Halála után régi hajtársai, Rózsafy Mátyás, Menyhárt 
 János és mások gyászjelentést tettek közzé a "Nemzetőr" cimü lapban. 
 
 (In Bibliography see: Number 219.) 
 
 SCHOEPF ALBIN (1822—1886) 
 
 Lengyel szabadságharcos, aki a magyar szabadságharcban is küz- 
 dött és Amerikába kerülve, tábornoka lett az Unió hadseregének. Krakkó- 
 nak, az ősi lengyel városnak Podgorze nevű ikervárosában született, 
 apja osztrák hivatalnok, anyja lengyel nő volt. Katonai pályára lépett 
 és tüzér hadnagy lett az osztrák hadseregben, majd a magyar honvéd- 
 hadseregbe állt be, ahol őrnagyságig emelkedett. A szabadságharc után 
 ő is török földre menekült s egyike volt azoknak, akik hosszú hányat- 
 tatás után a sziriai Aleppoba kerültek, ahol egy darabig tanitásból élt. 
 
 Hamarosan átkerült az Egyesült Államokba, ahol már 1851-ben 
 a partmérési munkálatoknál volt alkalmazva. Később Washingtonba ke- 
 rült, ahol mint portás kapott alkalmazást az egyik szállodában. Meg- 
 ismerkedett Joseph Holttal, aki a szabadalmi hivatal főnöke volt s 
 később postaminiszter, majd hadügyminiszter lett, azután pedig mint a 
 hadbiróság feje, vezette Lincoln elnök gyilkosainak bünpörét. Holt állást 
 szerzett neki a szabadalmi hivatalban, majd mikor hadügyminiszter lett, 
 magával vitte. 
 
 A polgárháború kitörésekor azonnal tábornoknak nevezték ki. 
 Először Kentucky államban állomásozott, majd Gilbert tábornok had- 
 osztályában egy divizió vezetését bizták rá. A mills springsi csatában 
 nagy része volt a déliek szétkergetésében. 
 
 Schoepf tábornok kiváló katona volt, aki azonban túlságos szigoru- 
 sága miatt nemcsak katonái, de tisztjei előtt sem volt népszerű. Az 
 osztrák hadsereg túlzott fegyelmét akarta az amerikai hadseregben is 
 meghonosítani, nem tekintve azt, hogy itt önkéntesen beállt, szabad pol- 
 gárok voltak a keze alatt. Ez a hajthatatlan szigorúsága volt az oka 
 annak is, hogy amikor kijelentette, hogy nem hajlandó tovább szolgálni 
 Buell tábornok alatt, lemondását elfogadták és a Delaware erőd parancs- 
 nokává nevezték ki. 
 
 Schoepf a háború után Washingtonban telepedett meg, ahol mint 
 Principal Examiner a szabadalmi hivatalban kapott állást. 1886 január 
 15-én halt meg a Washington melletti Hyattsville-ben, Md., ahol ott- 
 hona volt. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 26, 38, 40, 42, 63, 82, 204, 219, 225, 227.) 
 
 SEMSEY KÁROLY (1830—1911) 
 
 Született a sárosmegyei Karácsonmezőn, 1830-ban. Honvédhadnagy 
 volt 1848-ban s idegenbe kerülve, egyike volt azoknak a magyaroknak, 
 akik a krimi háborúban Sebastopol körül harcoltak az angolok oldalán. 
 Itt kapitányi rangot kapott. Amerikába kerülve, Beniczky Kornéltól meg- 
 tanulta a fényképészetet. 
 
158 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 A polgárháborúban a 45-ik new yorki önkéntes gyalogezred őr- 
 nagya volt, de már 1862 június 14-én megvált az aktív szolgálattól. 
 A polgárháború után visszament New Yorkba, ahol egyik vezetője lett 
 az 1865 október 14-én alakult Magyar Egyletnek, amelynek Perczel 
 Miklós lett az első elnöke. New Yorkban a vámhivatalban, majd 1899-től 
 a bevándorlási hivatalban dolgozott, ahol évek folyamán nagyon sok uj 
 bevándorló magyarral került kapcsolatba. Sokat irt az Erdélyi Sz. Gusztáv 
 szerkesztésében megjelent "Nemzetőr"-be. Emlékiratait is kiadta könyv- 
 alakban. 
 
 New Yorkban halt meg 1911 június 18-án, 81 éves korában. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 129, 180, 193; Appendix 10.) 
 
 SÍMIG BERNÁT DR. 
 
 Katonaorvos volt a polgárháborúban. 
 
 SÓLYOM C. LAJOS (1836—1913) 
 
 Magyar nemesi családból származott, szülei azonban Galicia keleti 
 részében éltek, ahol Sólyom C. Lajos egy Pienkowce nevű községben 
 született (Zbarish mellett). Keresztlevele szerint szülei voltak: Ludovicus 
 Sólyom de Antalfa, "Nobilis Hungarus" és Vincenta Huszty. 
 
 Korán a katonai pályára lépett és nyolc esztendeig szolgált az 
 osztrák hadseregben, 1852-től 1860-ig, a tizedik Lichtenstein huszárezred- 
 ben. Résztvett 1859-ben az északolaszországi hadjáratban is. Amikor 
 elbocsátották az osztrák hadseregből, gyalog ment végig egész Olasz- 
 országon, hogy csatlakozzék Garibaldi "tizezer"-jéhez. De későn ért oda, 
 mert akkor már Nápoly és Gaeta a szabadságharcosok kezén volt. Mivel 
 az olasz egyesítési harcokban nem vehetett részt, elhatározta, hogy az 
 Egyesült Államokba megy. Egy angol hajón dolgozva került át New 
 Yorkba, ahová 1861 júniusában érkezett meg. 
 
 Pár hónap múlva, 1861 október 7-én beállt a 31-ik new yorki 
 önkéntes gyalogezredbe s mint főhadnagy 1863 június 4-én szerelt le 
 az egész ezreddel együtt. Összesen 11 ütközetben vett részt, West Point, 
 Va. ; Gaine's Hill, Va. ; Coal Harbor, Va. ; White Oak Swamp, Va. ; 
 Malvern Hill, Md. ; South Mountain, Md. ; Antietam, Md. ; Fredericks- 
 burg, Va. ; Fredericksburg Ravine ; Fredericksburg Mary's Hill és Salem 
 Heights mellett. 
 
 Az utolsónak emiitett ütközet alatt, 1863 május negyedikén a 9-ik 
 alabamai gyalogezred fogságba került, de sikerült megszöknie, ugy hogy 
 keresztülúszott a Rappahannock folyón. 
 
 1866 augusztus 21-én nősült meg, a Washington régi részét ké- 
 pező Georgetownban, Sarah J. Good-ot vévén nőül. 1867-től majdnem 
 élete végéig a Library of Congress egyik tisztviselője volt, ahol több- 
 nyire a keleti nyelvek szakosztályához volt beosztva. 
 
 1913 április 23-án halt meg a Washington melletti Bethesdában, 
 Maryland, ahol fia e könyv Írásakor él. (Fiának, Herbert L. Sólyom- 
 nak közlése.) 
 
 (In Bibliography see: Number 152.) 
 
 SPELLETICH ISTVÁN 
 
 Spelletich Félix alispán fia, aki apjával mint gyermek került át 
 Amerikába 1851 július 2-án, az Angliából érkezett "Devonshire" nevű 
 hajón, Zágonyi Károly és több mint negyven magyar emigráns társa- 
 ságában. A polgárháborúban kapitány volt s vitézségével különösen a 
 Donelson erőd ostrománál tüntette ki magát. 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 159 
 
 STAHEL-SZÁMVALD GYULA (1825—1912) 
 
 Az amerikai polgárháború egyik legkiválóbb katonája Szegeden, 
 Magyarország második városában született 1825 november 5-én. Szülei 
 voltak Számvald András és Nagy Borbála. Szülővárosában és Buda- 
 pesten járt iskolába, majd beállt az osztrák hadseregbe, mint közlegény. 
 Ott hadnagyságig emelkedett, de megvált a hadseregtől és Pesten társ 
 lett az Emich és Számvald könyvereskedő cégben. Petőfi Sándor, a leg- 
 nagyobb magyar költő hozzá irta 1846-ban "Egy könyvárus emlékkönyvébe" 
 cimü két versszakos tréfás költeményét. 
 
 A szabadságharc kitörésekor azonnal beállt a honvédhadseregbe, 
 ahol Görgey és Guyon tábornokok alatt szolgált. Résztvett a branyiszkói 
 ütközetben és vitézségi érmet kapott. 
 
 A szabadságharc után külföldre menekült s egy ideig Berlinben 
 és Londonban élt, mint tanitó és ujságiró. 1859-ben került az Egyesült 
 Államokba, ahol két esztendeig egy német hetilap munkatársa volt. 
 
 Már 1861 májusában beállt az amerikai hadseregbe és Blenkerrel, 
 a későbbi német tábornokkal megszervezték a 8-ik new yorki önkéntes 
 gyalogezredet, amelynek ő lett az első alezredese. Ennek az ezrednek 
 Stahel-Számvald volt a parancsnoka az első Bull Run-i csatában, 1861 
 július 21-én, amely az északiakra nézve katasztrofálisan végződött. Ebben 
 a csatában Stahel ezredének akkor jutott fontosabb szerep, amikor már 
 elhangzott a parancs az északi hadsereg visszavonulására. Blenker kö- 
 nyörgött, hogy hagyják őket az előretolt állásban, ahol sikerrel verték 
 vissza az ellenséges lovasság támadását és igy mindig több időt adtak 
 a mögöttük levő sereg visszavonulására, de a parancsnak engedelmes- 
 kedni kellett. Ha Stahel katonái fel nem tartóztatják a rájuk zúduló 
 lovasságot, az egész déli sereg könnyen üldözőbe vehette volna a meg- 
 vert északaikat s mivel a csata színhelye közel volt Washingtonhoz, 
 lehetséges, hogy azt is elfoglalhatták volna. 
 
 A magyar tábornok résztvett a háborúnak legtöbb előzetes üt- 
 közetében s különösen Cross Keys, Va., mellett tüntette ki magát, 1862 
 június 8-án. 
 
 Már 1861 novemberében brigadérossá nevezték ki, amit 1863 már- 
 cius 14-én Major-Generallá történt kinevezése követett. Közben igen sok 
 ütközetben vett részt, mindenkor sikerrel állva meg a helyét, legnagyobb 
 haditettét azonban 1864 június 5-én hajtotta végre a piedmonti, Ya., 
 csatában. Ebben a csatában tanusitott hősiességéért kapta 29 esztendő- 
 vel későbben, 1893-ban a legnagyobb amerikai kitüntetést, a "Congres- 
 sional Medal of Honor"-t. Tudtunkkal ő az egyetlen magyar, aki ezt 
 a kitüntetést elnyerte. 
 
 Kétségtelenül megállapították, hogy a fontos ütközet sorsát Stahel 
 és Suliivan tábornokok divíziója döntötte el. Stahel az ütközetben sú- 
 lyosan megsebesült, de sebeit bekötöztetve, rögtön visszament a harcba 
 s ujabb rohamra vezette lovasait. A gvőzelem azért volt fontos, mert 
 ha az északiak elvesztik a csatát, a déliek előtt az egész Shenandoah 
 völgy nyitva állt volna Pennsylvania és Maryland felé s igy maga a 
 főváros is komoly veszedelembe került volna. 
 
 Az ütközet után David Pinter tábornok, a hadosztály vezére, 
 aki egyébként épenséggel nem volt barátja Stahelnek, sokszor kimutatott 
 ellenszenve dacára is ezeket irta Halleck tábornokhoz küldött jelentésé- 
 ben: "Csak az igazat jelentem Stahel tábornokról, amikor megírom, hogy 
 vitézül vezetve katonait, különösen az ellenség üldözésében olyan^ hig- 
 gadtságot és bátorságot tanusitott, hogy a végső győzelem kivíváséért 
 az egész ország nagy hálával tartozik neki." (Jun. 8, 1861.) 
 
160 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 Hosszú ideig tartott, amig a piedmonti csatában szerzett sebei 
 begyógyultak, de az aktiv szolgálatba többé épen ezek miatt nem tér- 
 hetett vissza. 1864 november 17-től 1865 január 6-ig a baltimorei hadi- 
 törvényszék elnöke volt. Leszerelése után még abban az esztendőben 
 Johnson elnök, a meggyilkolt Lincoln utóda, Seward külügyminiszter 
 előterjesztésére Japánba küldte, mint amerikai konzult. Tizenegy esztendig 
 állott Stahel tábornok az Egyesült Államok külügyi szolgálatában s később 
 mint főkonzul Yokohamában, Osakaban, Hiogoban és a chinai Shanghai- 
 ban teljesített szolgálatot. A külügyi szolgálattól 1885-ben vált meg. 
 Közben 1869-től 1877-ig, egészségi állapota miatt megvált főkonzuli állá- 
 sától s ez években az egyik nyugati államban bányakutatással foglal- 
 kozott, 1877-ben azonban újra visszament a külügyi szolgálatba. 
 
 Később az Equitable Insurance Co.-nak főtisztviselője lett. New 
 Yorkban élt, mint agglegény a St. James szállodában s ott halt meg 
 1912 december 4-én. Llolttestét Washingtonba szállították és ott temet- 
 ték el az Arlington nemzeti temetőben. Bajtársai sirja fölé hatalmas 
 gránit obeliszket emeltek. Temetésén Simon Wolf, az Egyesült Államok 
 volt egyptomi követe mondta a beszédet, koporsóján Woodrow Wilson 
 elnök koszorúja is ott volt. Sirja a temető egyik legnevezetesebb helye, 
 a Lee Mansion közvetlen közelében van. 
 
 Stahel tábornok életének legkimagaslóbb körülménye az a tény 
 volt, hogy Lincoln Ábrahám, az Egyesült Államok vértanú elnöke nem- 
 csak igen szerette, hanem mint régi bajtársai megállapították róla, "ha- 
 tártalan bizalmával" is kitüntette. Amikor a déliek magát Washingtont 
 is fenyegették, Stahel. tábornokot magának Lincoln elnöknek kívánságára 
 nevezték ki a fővárost védő lovasság főparancsnokává, 1863 márciusában. 
 Amikor pedig 1863 novemberében a gettysburgi, Pa., csatatéren tartott 
 nagy ünnepségre Lincoln elnök is odautazott, ahol azután a halhatatlan 
 gettysburgi beszédet is elmondotta, a főtisztekből álló diszkiséret veze- 
 tésével is Stahel tábornokot bizta meg. 
 
 Hátramaradt iratait, kitüntetéseit tisztelőjének, Pivány Jenőnek 
 kérésére a budapesti Nemzeti Múzeumnak hagvománvozta. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 28, 33, 34, 37, 52, 63, '82, 97, 101, 108, 112, 
 114, 117, 130, 134, 153, 155, 169, 182, 184, 193, 204, 210, 211, 219, 224; Appendix 5.) 
 
 SZABAD IMRE 
 
 Eredeti neve Freireich volt. A szabadságharc idején mint minisz- 
 tériumi tisztviselő teljesitett szolgálatot. Londonba került, ahonnét Olasz- 
 országba ment s tagja lett a magyar légiónak, amelyben Figyelmessy 
 Fülöp alatt szolgált. 1862-ben érkezett az Egyesült Államokba, ahol 
 Sickies tábornok mellé került, akivel még Londonban ismerkedett meg. 
 A déliek elfogták és a hirhedt Libby börtönbe vetették. 1862 június 
 16-án nevezték ki ezred segédtisztnek, 1865 februárjában L. B. Ayres 
 tábornok mellé osztották be mint adjutánst, 1865 március 13-án alezredes, 
 két héttel később pedig ezredes lett a petersburgi, Va., csatában tanu- 
 sitott hősies magatartásának jutalmául. 1865 október 7-én szerelt le. 
 A háború után Texasba ment, ahol a galvestoni kikötő helyettes fel- 
 ügyelője lett. Mint jeles iró, tekintélyes irodalmi működést is fejtett ki. 
 
 (In Bibliography sec: Numbers 63,* 106, 188, 189, 190, 191, 192.) 
 
 SZENDY ISTVÁN 
 
 Egyes adatok szerint alezredes volt a polgárháborúban. 
 
 SZERÉNYI FÜLÖP 
 
 Mint hadnagy szolgált a polgárháborúban. Több adatunk nin- 
 csen róla. 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 161 
 
 TAKÁCS FERENC 
 
 Honvéd volt a magyar szabadságharcban, majd Amerikában az 
 1861-ben alakult Garibaldi Guard kapitánya lett, amely később beolvadt 
 a 39-ik new yorki önkéntes gyalogezredbe. Valószínűleg azonos azzal 
 a Takács Ferenc volt honvéddel, aki a polgárháború előtt Californiá- 
 ban is élt. 
 
 TAUSZKY RUDOLPH DR. 
 
 Katonaorvos volt a polgárháborúban, később New York város 
 egészségügyi tanácsának tagja lett. 
 
 TENNER LAJOS 
 
 Már 1852-ben Amerikában volt, majd a Garibaldi Guard hadnagya 
 lett. 1902-ben a magyar nemzeti zászló fogadtatásánál egyike volt a 
 rendező bizottság tagjainak. 
 
 TOPLÁNYI SÁNDOR 
 
 A harmadik néger gyalogezred századosa volt. Több adatunk 
 nincsen róla. 
 
 UTASSY ANTAL 
 
 Századosa volt a New Yorkban megalakult Garibaldi Guardnak, 
 amely később a 39-ik new yorki gyalogezredbe olvadt. Philadelphiában 
 halt meg, 1911 február 15-én. 
 
 UTASSY F. GYÖRGY 
 
 Eredeti neve Strasser Dávid volt, egy pesti gabonaügynök fia, 
 aki a magyar szabadságharcban a tábori postához volt beosztva. A 
 polgárháborúban megalakitotta a Garibaldi Guardot, amelynek ezredese 
 lett. Az ezred a legelső önkéntes alakulatok egyike volt az országban, 
 ugy hogy a neki ajándékozott diszzászlókat már 1861 május 23-án át- 
 vette. A Garibaldi Guardnak számos magyar tisztje volt, mint Chandory 
 Viktor, Takács Ferenc, Vékey Antal, Zerdahelyi Ede és mások. Az ezred 
 számos ütközetben vitézül megállta a helyét, Utassyt azonban később 
 súlyos visszaélések miatt haditörvényszék elé állították és 1863 május 
 29-én a hadseregből elbocsátották. 
 
 A háború után Cincinnatiban lakott, ahol életbiztosítási üzlete volt. 
 Élete vége felé sok csapás érte és 1892-ben Wilmington, Del., városában 
 öngyilkosságot követett el. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 52, 82, 94, 101. 112, 125, 131, 139. 149. 
 193, 218, 219.) 
 
 UTASSY KÁROLY 
 
 Fivére az előzőknek. Főhadnagya volt a new yorki Garibaldi Guard- 
 nak, amely később a new yorki 39-ik önkéntes gyalogezredbe olvadt. 
 
 VÁNDOR JÓZSEF 
 
 A magyar szabadságharcban százados volt, az amerikai polgár- 
 háborúban a 7-ik wisconsini önkéntes gyalogezred ezredese lett, akinek 
 1016 ember volt a keze alatt. Több adatunk nincsen róla. 
 
162 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 VÉKEY ANTAL 
 
 Fivére volt Kossuth egyik bizalmas emberének, Vékey Zsigmond- 
 nak, aki a szabadságharc után Ausztráliába került s Budapesten halt 
 meg 1889-ben. 
 
 Vékey Antal ügyvéd volt és a magyar szabadságharcban mint 
 főhadnagy harcolt. Valószínűleg 1850-ben került az Egyesült Államokba, 
 ahol a polgárháború kezdetén őrnagya lett a new yorki Garibaldi Guard- 
 nak. 1864 szeptember 19-én a winchesteri, Va., csatában hősi halált halt. 
 
 (In Bibliography see: Appendix Number 10.) 
 
 VÉRTES Y JÁNOS (1825—1903) 
 
 Született Csákváron, a Vértes hegyek alján 1825 december 25-én. 
 A magyar szabadságharcban főhadnagy volt s részt vett a pákozdi, váczi, 
 debreceni és más csatákban. A szabadságharc után besorozták az osztrák 
 hadseregbe, de megszökött és Londonba került, ahonnét 33 magyar emig- 
 ránssal érkezett New Yorkba 1852 május 1-én. 
 
 Évekig tanult, megszerezte a gyógyszerészi, majd az orvosi diplomát. 
 Először Troy, N. Y. -ban dolgozott egy gyógyszertárban, majd mint orvos 
 Saginaw-ban, Mich., működött. 
 
 Milwaukeeben, majd Daytonban élt, amikor a polgárháború kitört. 
 1862 augusztus 11-én állt be az Unió hadseregébe Daytonban, mint nőtlen 
 ember. A 106-ik ohioi önkéntes gyalogezred E szakaszának lett századosa 
 és 1865 június 29-én szerelt le, Nashville tennesseei városban. 
 
 A háború után Milwaukeeben nyitott gyógyszertárat, de anyagi 
 siker nem jutalmazta munkáját, ugy hogy 1882 június 17-én felvétette 
 magát a milwaukeei öreg katonák otthonába és ott halt meg 1903 
 március 23-án, 78 éves korában. Ott temették el a katonák otthonának 
 temetőjében. 
 
 WAAGNER GUSZTÁV 
 
 Cseh származású tiszt, aki a magyarok oldalán harcolt az 1848-as 
 szabadságharcban. Kossuthtal került Kutahiába s vele jött át az Egyesült 
 Államokba a "Mississippi"-n. Édesanyja iránt, aki Kossuth Lajosnét és 
 gyermekeit sok küzdelemmel kisegitette Magyarországból, Kossuth min- 
 dig nagy hálát érzett. 
 
 Waagner, aki képzett mérnök volt, előbb őrnagy, majd ezredes 
 lett az Unió hadseregében. A délkeleti Missouri kerület tüzérségi főnöke 
 lett U. S. Grant, a későbbi fővezér és elnök hadosztályában, aki cairoi, 
 111., főhadiszállásán sokat érintkezett vele és számos parancsot adott neki. 
 Grant 1861 szeptember 2-án 600 emberrel Belmont, Mo.-ba küldte, hogy 
 ott tönkretegye a déliek erőditéseit. Grant abban a levélben, amelyet 
 John C. Frémont tábornokhoz intézett 1861 szeptember 6-án, dicsérettel 
 emlékszik meg róla, amikor pedig Waagnert máshova rendelték, ugyan- 
 csak Frémonthoz 1861 szeptember 22-én irt levelében azt irta, hogy 
 Waagner képességei és rátermettsége igen nagy segitségére voltak, kü- 
 lönösen a felderitő szolgálatokban, ugy hogy távozását meg fogják érezni. 
 
 Több adatunk nincsen róla. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 53, 87, 129, 201.) 
 
 ZÁGONYI KÁROLY 
 
 Az amerikai polgárháború legtöbbet emlegetett katonája, aki a 
 springfieldi, Mo., lovasrohammal (1861 október 25) irta bele nevét ki- 
 törölhetetlenül a polgárháború történetébe. 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 163 
 
 Zágonyi Károly 1826-ban született Szatmáron. A magyar szabad- 
 ságharcban főhadnagy volt s legtöbbet Bem tábornok erdélyi hadtestében 
 szolgált. Kétszer mentette meg Bem életét saját ^ élete kockáztatásával. 
 A második esetben Bem megmenekült, de Zágonyit az osztrákok elfog- 
 ták és hosszabb időre börtönbe vetették. A háború után ő is török 
 földre került, majd sikerült Angliába jutnia, ahonnét a^ "Devonshire" 
 nevű hajón jött az Egyesült Államokba 1851 július 2-án, több mint 
 negyven magyar emigráns társaságában. 
 
 Amerikai élete küzdelmekkel volt teljes. Tagja volt az emigráns 
 tisztekből alakult dalárdának, majd szobafestő lett s ugy dolgozott New 
 Yorkban, később Philadelphiában. Közben megnősült s mikor megtudta, 
 hogy Thoult István volt magyar tisztnek (lásd: Kuné) bostoni lovagló 
 iskolájában lovaglómesterre volna szüksége, feleségével együtt oda utazott. 
 Itt maradt a polgárháború kitöréséig. 
 
 Amikor 1861 áprilisában a déliek rommá lőtték a charlestoni kikötő 
 egyik szigetén levő Fort Sumter erődöt s ezzel elindult a testvérharc, 
 Zágonyi azonnal felajánlotta szolgálatait New York államnak. Lovassági 
 tiszt akart lenni, de nem fogadták el szolgálatait. Leutazott Missouriba, 
 ahol Asbóth tábornok bemutatta John C. Frémont tábornoknak, aki épen 
 akkor szervezte meg vezérkarát. Frémont azonnal őrnagynak nevezte 
 ki és megbizta, hogy szervezze meg az ő személyes lovas testőrségét. 
 Zágonyi 1861 augusztus 10-én fogott a szervezéshez és két nap 
 múlva az eíső szakaszt már fel is eskette, ugy hogy körülbelül két- 
 száz jelentkezőt vissza kellett utasitania. Rögtön megalakította a többi 
 szakaszt is, ugy hogy a lovas testőrségnek összesen négy szakasza lett. 
 A lovasok túlnyomó része amerikai volt, a tisztek és a legénység között 
 csak két magyar volt: Zágonyi őrnagy és báró Majthényi Tivadar had- 
 nagy. Az egész testőrség körülbelül 160 emberből állott. A többieknél 
 valamivel szinesebb, diszesebb egyenruhájuk volt s lovaikat Zágonyi sze- 
 mélyesen válogatta össze, ugy hogy a testőrség lett a Frémont ^ had- 
 osztály legfestőibb csapata, ami miatt meglehetős sok gúnyolódásban 
 is volt részük. 
 
 A missourii Springfield, Greene megye fővarosa, egy 1500 lakosú 
 városka nevéhez már akkor egy nagyobb északi vereség emléke fűződött. 
 1861 vége felé egv körülbelül 1900 főnyi déli sereg tartotta megszállva 
 a városkát, amelynek birtoka fontos lett volna az északi hadsereg szem- 
 pontjából. Frémont tábornok, abban a hiszemben, hogy legfeljebb 300 
 déli katona lehet Springfieldben, engedélyt adott Zágonyinak, hogy meg- 
 támadja a várost, amikor azonban megtudta, hogy az ellenséges haderő 
 létszáma közelebb van a kétezerhez, visszavonta az engedélyt. De végre 
 is Zágonyinak sikerült rávenni a végleges beleegyezésre. 
 
 A támadás előtt, amelyet sokkal nagyobbszámu, részben egy er- 
 dőségben tanyázó ellenség ellen kellett intézni, Zágonyi felszólította ^ ka- 
 tonáit, hogy aki akar, forduljon vissza. "Senki sem mozdult" — írja a 
 testőrség egyik kapitánya, James L. Foley. (Lásd: Bibliography.) 
 "Különös felszólítás egy idegen születésű tiszttől olyan amerikai kato- 
 nákhoz, akik hazájuk védelmére fogtak fegyvert. Zágonyi is megtanulta 
 amint megtanulta az egész világ is, hogy az amerikai katona nem hatral 
 
 meg az ellenség elől." . 
 
 A körülbelül 160 emberből álló testőrség rajtaütött a több mint 
 tizszer annyi ellenségen s azt nemcsak szétszórta, hanem ^ a varost 
 is teljesen megtisztította tőlük, amivel Missouri, ez a kétes állam, biz- 
 tosítva volt az Unió számára, ha nem is véglegesen, mert kesobb Spring- 
 field újra a déliek kezére került. m 
 
 A Frémont lovasság összesen 16 halottat veszített, akiket Sprmg- 
 fielden 1861 november 28-án temettek el Frémont tábornok és vezérkara 
 
164 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 jelenlétében, a déliek vesztesége pedig 116 ember volt, akiknek leg- 
 többje kardcsapások következtében halt meg. Zágonyi csapata 40 lovat 
 veszített el a harcban. 
 
 A springfieldi roham, amelyet Fremont a hires balaklavai halál- 
 lovagláshoz hasonlitott, óriási szenzációt keltett az egész országban. 
 Napokig irtak róla, számos kép kíséretében és Zágonyi nevét mindenki 
 megtanulta az egész Amerikában. 
 
 Mivel azonban a polgárháború kezdetén a politika túlságosan nagy 
 szerepet játszott a hadvezetésben is, a Frémont testőrség épen ellen- 
 kezőjét kapta annak, amit megérdemelt volna. Frémont nem volt ked- 
 velt ember Washingtonban, mert mint a republikánus párt öt évvel 
 azelőtti első elnökjelöltjét, politikailag veszedelmesnek tartották a leg- 
 közelebbi elnökválasztásnál. Emellett Frémont súlyos baklövéseket is 
 követett el, amelyek között a legsúlyosabb az volt, hogy külön kiált- 
 vánnyal, saját szakállára felszabadította Missouriban a rabszolgákat, ami- 
 vel veszedelmes politikai bonyodalmakat idézett elő. 
 
 Még ma teljesen fel nem deríthető okok miatt alig egy hét múlva 
 a springfieldi roham után, felsőbb rendeletre feloszlatták a Frémont test- 
 örséget. A rendeletet McClellan tábornok, a fővezér adta ki. Ugyan- 
 akkor azonban Brig. Gen. S. D. Sturgis által értesítette Zágonyit, hogyha 
 hajlandó lesz másik lovasezredet szervezni, felveszik őket a hadseregbe, 
 azokkal a tisztekkel együtt, akiket Zágonyi kiválaszt. 
 
 Zágonyi a sok megaláztatás után nem volt hajlandó az ajánlattal 
 foglalkozni, de azt tudomására hozta a testőrség többi tagjának. Ezek 
 azonban szintén nem akartak az ajánlattal élni. 
 
 1862 tavaszán azonban Frémont tábornoknak uj megbizást adtak 
 és a Mountain Department élére állították. Zágonyi, ezúttal mint ez- 
 redes, ismét mellette volt, mint a lovasság főnöke. Különösen a west 
 virginiai harcokban tüntette ki magát, de már 1862 június 25-én vissza- 
 vonult az aktiv szolgálattól, majd 1863 elején Frémont egész vezérkarával 
 együtt véglegesen megvált a hadseregtől. 
 
 1862 júniusában Frémont egy fontos levelét Zágonyival személye- 
 sen küldötte Washingtonba Lincoln elnökhöz, aki a válaszban (Jun. 15, 
 1862) megemlíti, hogy a Zágonyi ezredes által küldött levelet megkapta. 
 (Nicolay-Hay : Complete W T orks of Abraham Lincoln, VII. 222.) 
 
 A springfieldi rohamról a polgárháborús idők egyik ismert költője, 
 a philadelphiai George H. Boker az Egyesült Államok későbbi szent- 
 pétervári követe "Zágonyi" cimmel költeményt irta, amelyet a legmo- 
 dernebb gyűjtemények is közölnek. (Lásd: 16-ik oldal.) 
 
 A háború után Zágonyi ezredes New Yorkba került, ahol üzleti 
 vállalkozásokba fogott. Részt vett a magyar életben és az 1865 október 
 14-én alakult Magyar Egyletnek ő lett az első, ideiglenes elnöke, amit 
 azután Perczel Miklós ezredes vett át tőle. Irodája volt 71 Broadway 
 alatt New Yorkban. 1867-ben szeretett volna visszamenni Magyarországba, 
 időközben azonban elvesztette ami pénze volt s Amerikában maradt. 
 Attól kezdve senki sem tud róla semmit. Élete további adatait és halála 
 idejét nem ismerjük. 
 
 Zágonyi volt parancsnokának, Frémontnak felesége, Jessie Benton 
 Frémont még 1864-ben terjedelmes könyvben irta meg a testőrség tör- 
 ténetét, hogy a könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait 
 segélyezze. William Dorsheimer őrnagy leirása mellett ez a könyv em- 
 lékezik meg legbővebben Zágonyiról. (Lásd: Bibliography.) 
 
 (In Bibliography see: Numbers 18, 22, 23, 25, 35, 38, 40, 45, 48, 59, 60, 
 63, 65, 69, 73, 82, 83, 91, 96, 97, 99, 100, 111, 112, 119, 140, 143, 148, 149, 154, 
 157, 171, 172, 174, 185, 203, 210, 217, 219, 225; Appendix 4, 9.) 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 165 
 
 ZERDAHELYI EDE 
 
 Nevét egyes régebbi források hibásan Károlynak mondják. Kiváló 
 zongora művész volt, aki egy ideig Bécsben élt, ahol Liszt Ferenc tanít- 
 ványai és barátai közé tartozott. Amikor a magyar szabadságharc ki- 
 tört, sietett beállni a honvéd hadseregbe, ahol tiszti rangot kapott. Amikor 
 a magyar kormány egy Thunes nevű ügynököt küldött a németországi 
 Breslauba, hogy ott katonákat toborozzon a magyar hadsereg részére, a 
 kormány Zerdahelyit és egy Fiedler nevű honvédtisztet küldte utána 
 30,000 forinttal. Thunes meg is érkezett Breslauba, ahol azonban hetekig 
 hiába várt a két honvédtisztre és a pénzre. Közben ugyanis amikor 
 Zerdahelyi és Fiedler az osztrák határra értek, az osztrákok, akik szán- 
 dékukról előre értesülve voltak, elfogták őket. A náluk talált pénzt el- 
 kobozták, őket pedig minden tárgyalás nélkül hosszú börtönbüntetésre 
 Ítélték. _ Mindaketten az olmützi várban raboskodtak, körülbelül két 
 esztendig. 
 
 Amikor kiszabadult, az Egyesült Államokba ment, ahol Bostonba 
 került és kedvelt tagja lett a Stearns-féle "magyar klub"-nak. Ő maga 
 hangversenyeket rendezett és zongoraleckéket ad'ott. Bostonban meg is 
 nősült, egy környékbeli farmer leányát vette el. 
 
 A polgárháborúban először közkatona volt a new yorki Garibaldi 
 Guardban, amelynek később hadnagya lett. A katonaéletbe annyira bele- 
 jött, hogy állítólag egy könyvet is adott ki 1865-ben "Military Field 
 Service" címmel, azonban ennek a könyvnek sehol sem tudunk nyo- 
 mára akadni. 
 
 Korának számos nagy emberével személyes ismeretségben volt, 
 többek között Garibaldival, Mazzinival, Gladstone-nal, Macaulayval és 
 Reményi Edével, a hires magyar hegedűművésszel. 
 
 Bostonból Philadelphiába költözött, ahol életének utolsó húsz esz- 
 tendejében a Szent Szív zárda (Edén Hall, Torresdale) zenetanára volt. 
 1906 augusztus 16-án halt meg, 5530 Boyer Street, Germantown alatti 
 otthonában. Özvegye és egy fia maradt utána. 
 
 (In Bibliography sec: Numbers 15, 147, 183; Appendix 10.) 
 ZIMÁNDY A. P. 
 
 A negyedik U. S. néger gyalogezred hadnagya volt. Több ada- 
 tunk nincsen róla. 
 
 ZSULAVSZKY EMIL 
 
 Anyja Zsulavszkyné Kossuth Emilia volt, apja egy könnyelmű 
 lengyel, aki elhagyta a családját. Zsulavszky Emil előbb Asbóth Sándor 
 tábornok mellett szolgált mint hadnagy, majd a 82-ik U. S. néger 
 gyalogezred hadnagya lett, amely Port Hudson mellett, Louisiana ál- 
 lamban táborozott. 1866 szeptember 10-én szerelt le. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 
 
 ZSULAVSZKY KÁZMÉR 
 
 Az előbbinek fivére. Mint fiatalember George L. Stearns, a magyar- 
 barát bostoni kereskedőnek üzletében volt alkalmazva. A polgárháború 
 elején az egyik kansasi ezred főhadnagya volt, de rövidesen rossz útra 
 tért s elveszett a társadalom számára. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 
 
166 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 ZSULAVSZKY LÁSZLÓ 
 
 Az előbbieknek fivére. Harcolt a krimi háborúban, ahol kitün- 
 tetést kapott. Parancsnoka volt az 51-ik néger ezrednek, amikor 606 
 ember volt a keze alatt. Ő szervezte a 82-ik U. S. néger gyalogezredet, 
 amelynek ezredese lett, Dániel Ullmann brigadéros tábornok parancsnok- 
 sága alatt. Amikor Asbóth mellett szolgált Major General Gordon Granger 
 hadosztályában, ö volt a District of West Florida első brigádjának pa- 
 rancsnoka, amelyhez a 25-ik, 82-ik és 86-ik néger gyalogezred tartozott. 
 Port Hudson mellett, ahol ezek az ezredek harcoltak, ott állott a "Mis- 
 sissippi" hadi hajó is, amely több mint egy évtizeddel azelőtt nagy- 
 bátyját, Kossuth Lajost és kiséretét az Egyesült Államokba hozta. 
 
 A háború után New Yorkban telepedett le és egyik elnöke volt 
 az 1865 október 14-én alakult Magyar Egyletnek. Életének további ada- 
 tait nem ismerjük. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 9, 54, 183, 219.) 
 
 ZSULAVSZKY ZSIGMOND 
 
 Bátyjai, Zsulavszky László és Emil mellett ő is a 82-ik U. S. 
 néger gyalogezredben szolgált, mint hadnagy. 1861 december 31-én állott 
 be az Unió hadseregébe Manchesterben, New Hampshire, mint közlegény, 
 három évi szolgálatra, pedig alig volt 18 esztendős. Ekkor a 8-ik new 
 hampshirei önkéntes gyalogezredbe osztották be. Egy darabig Camp 
 Kearneyben volt, ahol a raktárban dolgozott, de 1863 április 5-én had- 
 nagynak nevezték ki a 82-ik U. S. néger gyalogezredhez, Louisianában. 
 A nehéz tábori életben megbetegedett, tifuszt kapott és a port hudsoni 
 táborban 1863 szeptember 16-án meghalt. Ő volt a Kossuth család 
 egyetlen tagja, aki életét adta az Egyesült Államokért. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 
 
 • • 
 
MAGYAROK 
 
 A DÉLI 
 
 HADSEREGBEN 
 
168 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 MAGYAROK A DÉLI HADSEREGBEN 
 
 BEHAN JÁNOS 
 
 Magyarországon született. 33 éves korában állt be a » 36-ik ala- 
 bamai gyalogezredbe 1862 március 4-én. A háború után asztalos mester- 
 séget folytatott s később kereskedő lett. 1869-ben halt meg Alabamában. 
 
 BLADDO KÁROLY 
 
 A hivatalos rekordok szerint Magyarországon született. Bőrcserző 
 mester volt és 1862 áprilisában állt be a déli hadseregbe, de később 
 
 megszökött. 
 
 BOTSAY SÁNDOR 
 
 Nevét eredetileg Bátsay-nak irta. 1848-ban huszár volt. 1862 
 áprilisában állt be az európai brigád harmadik ezredébe (Garde Fran- 
 caise), New Orleansban, La. Bátyja a mississippi Natchitoches-ben la- 
 kott, ahol butorkereskedése volt. 
 
 Botsay -asztalos mester volt akinek 516 Hospital Street alatt volt 
 a műhelye New Orleansban. Két leánya maradt, akik közül az egyik 
 tanitónő volt. Botsay 1913 decemberében halt meg. 
 
 ESTVÁN BÉLA 
 
 Az egyetlen magyar, akiről tudjuk, hogy tiszt volt a déliek had- 
 seregében. Eredetileg Istvánnak irta a nevét és 1827-ben született. 
 Radetzky alatt harcolt az osztrák hadseregben Olaszországban, majd a 
 krimi háborúban az oroszok oldalán küzdött Sebastopolnál. Amerikában 
 a virginiai Richmondba, a dél fővárosába került, ott élt feleségével és 
 sógornőjével, akik müveit nők voltak s tanitással tartották fenn magukat. 
 Állitólag magyar grófnak adta ki magát, bár az utána fennmaradt kevés 
 hivatalos iraton csak Béla Estvánnak irja magát. Lovassági ezredes lett 
 s Wise kormányzó brigádjánál megismerkedett Henningsennel, a titok- 
 zatos angollal, aki a sumlai és kutahiai időkben Kossuth egyik legbizal- 
 masabb embere lett. Később azonban, egyes adatok szerint azért, mert 
 forró lett a föld a lába alatt, otthagyta a délieket, Washingtonba ment, 
 ahol rövid ideig ünnepeltetés központja volt s állitólag Lincoln elnök- 
 nek is bemutatták. Innen átment Angliába, majd Németországba ment. 
 Angliában angolul, Németországban németül egyszerre adta ki könyvét 
 "War Pictures from the South" cimmel. Bécsbe kerülve, ott osztrák 
 fogságba esett. Többet nem tudunk felőle. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 40, 54, 82, 163, 177.) 
 
 HENNINGSEN CHARLES FREDERICK (1815—1877) 
 
 Rendkívül kalandos életű, angol származású szerencselovag, a szó 
 jó értelmében. 1815 február 21-én született Angliában, bár egyes adatok 
 után arra lehet következtetni, hogy Belgiumban született, valószinüleg 
 svéd eredetű családból. Szüleivel együtt 1830-ban lett angol alattvaló. 
 Már 19 esztendős korában Spanyolországba ment, hogy Don Carlos for- 
 radalmár seregében harcoljon. Ott nemességet kapott s kapitánnyá ne- 
 vezték ki. 1836-ig szolgált, amikor tábornoka, Zumalacarregui meghalt. 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 169 
 
 Kalandjairól érdekes könyvet irt. Néhány év múlva az oroszországi 
 Kaukázusban bukkant fel, ahol a forradalmi próféta, Schamyl oldalán 
 harcolt. Oroszországi tapasztalatairól is könyvet irt. 
 
 A magyar szabadságharcról lekésett s Kossuthtal csak Viddinben, 
 1849 októberében ismerkedett, meg. Rendkívül gyorsan sikerült Kossuth 
 bizalmát megnyernie, annyira, hogy Kossuth, aki" még akkor nem tudta, 
 hogy Komárom várát is feladták, Henningsent kinevezte a vár parancs- 
 nokává. Az angol el is indult, de csak Belgrádig jutott, amikor Ko- 
 márom elestéről értesült. Ennek dacára valószinüleg bement Magvar- 
 országba, de Kossuthot hónapokig nem értesitette afelől, hogv merre 
 jár, ugy hogy Kossuth környezete már árulónak kezdte tartani. 'Később, 
 amikor Kossuth már Kutalíiában volt, újra felbukkant, de már ekkor 
 csak olyan terveket szőtt, hogy hol lehetne letelepiteni a magyar mene- 
 külteket. 
 
 Az Egyesült Államokba kerülve, a délen telepedett le. Williamina 
 Belt Connellyt, John McPherson Berrien georgiai szenátor unokahugát 
 vette nőül. 1856-ban résztvett a Walker-féle nicaraguai kalandban, amikor 
 tábornoki rangot kapott. A következő évben visszament az Egyesült 
 Államokba és Georgia államban telepedett le. 
 
 1861 október 14-én ezredese lett az 59-ik virginiai gyalogezred- 
 nek, amelyet eredetileg Wise's Legion néven ismertek. Mint ezredes 
 szolgált, de már 1862 november 5-én lemondott. Később a haiti-i néger 
 köztársaság ügye érdekelte s ebben az ügyben Kossuthtal is több levelet 
 váltott. (Mass. Hist. Soc. Proceedings, Nov., 1910.) 
 
 Életének utolsó szakaszában Washingtonban élt, szűkös körülmé- 
 nyek között s ott halt meg 1877 június 14-én. A régi Congressional 
 Cemeteryben van eltemetve, a Pennsylvania Avenue és 17-ik utca, South- 
 east mellett. A magyar szabadságharcról is irt egy kis könyvet, amelvet 
 Londonban és Cincinnatiban adott ki. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 4, 17, 34, 40, 41, 53, 55, 56, 57, 62, 82, 90, 
 104, 112, 116, 124, 144, 146, 159, 161, 165, 177, 178, 194, 216, 219, 222.) 
 
 HOLMY J. R. 
 
 A hivatalos rekordok szerint Magyarországon született, lehetséges, 
 hogy Halmy volt a neve. Texasban élt, mint 28 éves farmer, amikor 
 beállt a déli hadsereg egyik ezredébe, amelynek őrmestere lett. 
 
 JAGELLÓ APOLLÓNIA 
 
 Lengyel nő, aki katonai ápolónő volt a komáromi várban. A 
 magyar szabadságharcról irt munkák több izben megemlékeznek róla. 
 Amerikába Ujházy Lászlóval, Komárom volt polgári kormánybiztosával 
 és annak családjával jött a "Hermann" nevű hajón, amely 1849 december 
 16-án érkezett New Yorkba. Az Ujházy családdal együtt ő is az ünne- 
 peltetés központjába került és az akkori újságok szerint amikor felkér- 
 ték, szivesen beszélt hadi tetteiről. Amikor Ujházy és családja Iowába 
 ment, Jagelló Apollónia Washingtonba került, ahol Zachary Taylor el- 
 nöknek is bemutatták. Amikor Taylor halála után Millard Fillmore lett 
 az elnök s több déli várost meglátogatott, Hall postaminiszter társa- 
 ságában ő is csatlakozott ahoz a társasághoz, amely az elnököt Rich- 
 mondba kisérte. 
 
 Washingtonban megismerkedett egy Tochman Gáspár nevű idő- 
 sebb lengyel emigránssal, akinek felesége lett. Ez a Tochman volt az, 
 aki Kossuthnak Ujházyhoz s rajta keresztül az amerikai néphez intézett 
 szózatát angolra forditva, igen sok nagyobb lapban megjelentette azt. 
 
170 LINCOLN MAGYAR HŐSEI 
 
 1851 szeptemberében egy De Ahna nevű volt bajor tiszt, aki szin- 
 tén az Ujházy csoporttal érkezett Amerikába s egy ideig velők is volt 
 Uj Budán, Washingtonban egy röpiratot adott ki (lásd: Bibliography), 
 amelyben Jagelló Apollóniát csalónak mondja, akinek igazi neve szerinte 
 Julia Eisfeldt volt. 1851 októberében 67 magyar emigráns a New York 
 Tribune-ban közölt egy nyilatkozatot, amelyben igazolták, hogy Jagelló 
 Apollónia a komáromi katonai kórház vezetője volt. 
 
 Mivel a Tochman pár Virginiában telepedett le, a polgárháború 
 alatt a férj egy déli szabadcsapat szervezésére vállalkozott. Feleségét 
 egy izben letartóztatták és mint kétes hüségü egyént Washingtonba 
 vitték, ahol egy ideig az Old Capitol Prisonban volt elzárva. Mivel 
 azonban azt hangoztatta, hogy nem osztja férje déli szimpátiáját s csak 
 hitvesi hűségből maradt vele, pár hét múlva szabadon bocsátották. 
 További adataink nincsenek róla. 
 
 (In Bibliography see: Numbers 2, 21, 32, 51, 81, 92, 109, 115, 121, 123. 
 126. 127, 138, 175, 208, 214.) 
 
 JONES WILLIAM 
 
 A hivatalos rekordok szerint Magyarországon született s farmer 
 volt North Carolinában. 1861 július 29-én állt be az ötödik north 
 carolinai gyalogezredbe. 
 
 MAGYARI 
 
 Magyarországon született. 35 éves kereskedő volt s főhadnagya 
 lett a mississippii 13-ik gyalogezrednek, 1861 április 26-án. Nyolc üt- 
 közetben vett részt. 
 
 MICKREL 
 
 Magyarországon született. 25 éves volt, amikor 1861 május 14-én 
 beállt a 18-ik mississippii gyalogezredbe. (Az ezredet Quitman Grays 
 név alatt ismerték.) Hat ütközetben vett részt és 1862-ben Sharpsburg 
 mellett elesett. 
 
 SLICK ANTAL 
 
 Magyarországon született, eredeti neve Schlick lehetett. 1861 de- 
 cemberében állt be a déli hadseregbe, mint 20 éves asztalos. A 17-ik 
 mississippii ezredbe osztották be, de egy év múlva, 1862 decemberében 
 mint idegent elbocsátották. 
 
 TIDMARSH SÁMUEL 
 
 Angolnyelvü szerencselovag, aki a hivatalos rekordok szerint Magyar- 
 országon született. Egy ideig a Johnson's szigeten fogoly volt. 
 
 A fentieken kivül még két déli magyarról tudunk. Egyikük a 
 7-ik louisianai gyalogezred (Crescent Rifles), a másik pedig a 8-ik ala- 
 bamai gyalogezred katonája volt. 
 
LINCOLN MAGYAR HŐSEI 171 
 
 UTÓSZÓ 
 
 Értékes és hézagpótló munkát végzett a Református Egyesület 
 azzal, hogy lehetővé tette ennek a könyvnek megjelenését. Hálásak 
 vagyunk ugy a szerzőnek, Nt. Vasváry Ödönnek, mint a kiadónak, a 
 Református Egyesületnek, mert a könyv elolvasása után ugy érezzük, 
 hogy mi, amerikai magyarok, felemelt fővel, öntudatos lélekkel állhatunk 
 meg az Egyesült Államokat megteremtő, kiépitő nemzetek között. Fele- 
 melt fővel, mert második hazánk szabadságának, nagyságának megterem- 
 téséhez mi, reformátusok és magyarok, is hozzájárultunk. Bele van épitve 
 hitünk és magyarságunk. 
 
 A református keresztyénség adta azt a lelket, mely ezt az or- 
 szágot azzá tette, a mi. Columbus csak egy darab földet adott. Mi 
 lesz az uj földrészből? A szabadság, testvériség, egyenlőség, vagy pedig 
 a szolgaság és zsarnokság eszköze? 
 
 Attól függ, hogy milyen lélek kerül bele. A kálvinista puritánok 
 hozták azt a lelket, melyből kinőtt a Függetlenségi Nyilatkozat, kisar- 
 jadott a demokratikus, testvériséget élő ország. 
 
 Az ország szabadságáért vivott harcokban sok értékes, hősies magyar 
 embernek vére öntözte ez ország földjét. Sok magyar harcolt, sok magyar 
 hullatta vérét azért, hogy ma szabad, demokratikus ország lehessen az 
 Egyesült Államok, a mi második hazánk. 
 
 Mint református keresztyének és mint magyarok is, ugy érezzük, 
 hogy nemcsak kapjuk és elfogadjuk ennek az országnak áldásait, hanem 
 annak nagyságáért áldozatokat is hoztunk! 
 
 Amiért a régi amerikai magyarok karddal, vérük hullásával har- 
 coltak, azért harcolunk mi is. Csak az eszköz, a fegyver más. Har- 
 colunk egyházaink, testvért segitő egyleteink, Református Egyesületünk, 
 a magyar irás által. Harcolunk, hogy Istent félő, egymást testvérként 
 szerető, egymás terhét hordozó nép legyen az amerikai magyar és az 
 amerikai magyar református. 
 
 Felemelt fővel, öntudatos lélekkel emlékezzünk! Felemelt fővel ön- 
 tudatos lélekkel dolgozzunk ! 
 
 DR. ÚJLAKI FEREXX, 
 a Református Egyesület elnöke. 
 

6 
 
 7 
 
 
 ■ 1 
 
 ■ 1 
 
 ■ 1 
 
 ■ 
 1 
 
 
 ■ej jj 
 
 • 
 
 "lK 9 M 
 
 
 ~B|io Jj 
 
 
 ^B-n j 
 
 
 HH 
 
 mmiuujü 
 
 |Lj|UüUUUUUUUUUUUUUU 
 
 UUUJ |